Oldalak

2015. szeptember 11., péntek

Vadregényes kirándulások VIII.

A balatoni kirándulások utolsó szakaszát is elhoztam, gondoltam most már fejezzük be ezt a részt, hisz vannak még egyéb megosztani valóim is,amik talán tetszenek vagy érdekesek lehetnek.

Szombat
-Várvölgy: ismét halott város, ördög kövek, kapuk, bánya
Az utolsó nyaralási napon még egyszer elmentünk Várvölgybe,mert egyszerűen nem hagyott minket nyugodni ez az egész,hisz legbelül éreztük,hogy nem azt találtuk meg amit kellett volna. Megnéztünk egy csomó térképet,végül egy katonai térképen én eligazodtam és szerencsére Janó is.  Rájöttünk,hogy amit keresünk az egy másik odavezető úton van és mi arról letértünk elsőre- viszont amiatt valami teljesen mást találtunk meg. Azt még most se tudjuk,hogy mi az.
A lényeg,hogy haladtunk azon az úton amit a térkép mutatott és elértünk egy lezárt területre (vagyis sorompó jelezte,hogy tovább nem lehet menni kocsival- mondjuk mi a kocsit ugyanott hagytuk mint először). 
Egy hosszú úton mentünk ,ahol volt egy elágazás és csak reménykedtünk,hogy jól értelmeztük a térképet és megtaláljuk amit keresünk.
Végül sikerült és megtaláltuk a kapuk helyét,meg a bejárást a "halott városba".  Mondanom se kell,hogy hatalmas területről beszélünk és mindent benőtt a növényzet.
Kaptam egy linket,ahol meglehet hallgatni egy riportot egy férfival,aki beszámol a helyről. Ennek a linkjét ITT találod.  Érdemes meghallgatni,mert sok mindent elmondanak a régi helyről,a leletekről, aminek nagy részéről már írtam,így most nem ismételném magam. 
A lényeg,hogy nagyon izgalmas élmény  volt végre rálelni arra a helyre amit kerestünk és nagyon örülök,hogy nem adtuk fel- pedig bevallom az előző nap nagyon meggyötört minket,hogy csak lézengünk.

Ezt a részt is képekkel mutatnám be,mert a fontosabb dolgokat az előző posztban elmondtam Nektek, és nekem ennyi információ van a birtokomban. 
Megpillantottuk a kőfolyamot,amit a térkép is jelez!

S ez már nem ugyanaz volt amit először megtaláltunk,mert teljesen másik útvonalon értünk ide.

Jó sokszor lefotóztuk,mert először mi magunk se hittük el :D

Az út ami már helyes irányba vitt minket. És jobbra meg balra volt a két torony-ami mostanra nem látszik,de feltehetőleg kövekből voltak (ha volt ilyen). De ez az egy út/bejárat van a helyre.

Ez az egyik oldalon lévő dombon volt (ahol kapu lehetett).

Ez meg a másik oldal. Egyébként a képek most kivételesen nem adják vissza,de ezek dombszerűségek voltak.

Azon az úton jöttünk tovább amin elértük a kapukat.

Idáig vezetett az út, ugyanis -ahogy a térkép is jelzi- itt egy marha nagy bányász terület van. Amúgy ezen a helyen lehet sok maradványt találni. Mi is találtunk pár cserepet- vagyis Janó.

Ilyet is találtunk.

Mögöttem van a bánya.

Ezek az undorító tüskés szedrek  bökték és karistolták össze a lábunkat mikor először kerestük a helyet.

Két tó szerűséget is jelzett a térkép,amiket megkerestünk,de csak ez nézett ki normálisan-de inkább mocsárra emlékeztettek.  Ezen felül jelzett a térkép ezen a területen sírköveket is-de azokat nem találtuk meg.

A kávézónk ♥

És a belseje.

Régi fotó.

Ez is.

Jegeskávé *-*

Ezt meg még a Béke Sztupás kiránduláson szereztem; füstölők,teás pohár és hűtőmágnes.

Tulajdonképpen végeztem a nyaralásos  részekkel. Ennyit szerettem volna megmutatni belőle,meg,hogy mennyire izgalmas napok voltak ezek,mi mindent találtunk,mit éltünk át.  Sajnálom,hogy ennyire elhúztam ezeket,de egyszerűen mostanság nincs időm semmire se,mert mindenféle harcot le kellett tudnom az életemben és ez nem engedte meg,hogy én  gép elé üljek.  Most van az a nap,mikor végre van időm és megcsinálhatok sok mindent. 
Viszont azóta megint túl vagyunk pár kiránduláson ,pár élményen és egy újabb fotózáson. Hamarosan ezeket is megmutatom.

Mi újság felétek?
Kirándulni voltatok e?

2015. augusztus 28., péntek

Vadregényes kirándulások VII.

Ismét kirándulós pillanatokat osztanék meg, némi  izgalommal. Az előző témának a folytatása,ami amúgy Keszthelyről szólt. Most kicsit tovább mentünk és izgalmasabb dolgokat néztünk, illetve szerettünk volna megnézni,de a legtöbb érdekes dolog az emberi szem elől rejtve van... ,így nem olyan egyszerű megközelíteni bármit is.

Péntek
-Várvölgy: földvár (a halott város, ördögkövek és a hozzátartozó legenda)
-Zalaszántó felé: Béke Sztupa (buddhista szentély) ♥
-Rezi falu: rezi vára, várrom
-Fenékpuszta: Valkum római város rom 

  Az első állomásunk Várvölgy volt. Még előző nap megbeszéltük,hogy van ott egy nagyon jó hely,amit érdemes lenne megnézni; egy "halott város". Nem tudom,hogy nevezik e így a helyet pontosan,de mi többször emlegettük így,mert a hely ahova mentünk,régen (2-3 ezer évvel ezelőtt?) bevehetetlen városként működött. Az érdekessége a helynek az volt,hogy  kb. minden oldalról megközelíthetetlen volt -még a mai napig is- , csak egyetlen út vezet a városba.
bevallom,mikor előtte való nap szóba került,meg a hozzátartozó kapuk, én valahogy úgy képzeltem el,mint Dol Guldur a Gyűrűk Urából. Persze ez ilyen túl fantáziált gondolat volt és tudatalatt tudtam,hogy semmi ennyire extra dolog,de mégis lelkesített.
Magához a névhez két legenda is tartozik: az egyik,hogy az ördögökkel hordatták össze az erdőben lévő köveket. Az ördög répaszekéren hordta a köveket, a szekér itt összetört ezen a helyen és az ördög itt hagyta a köveket. A másik sztori, hogy a Vörösföld-tető a barátok szántóföldje volt, onnan hordták ide a köveket, hogy bejárhassanak a faluba kerülő nélkül. 
A valóságot nem tudom,hogy tudják e pontosan,de persze találgatások vannak. Egy leírásban azt találtuk,hogy a hegyet két kapu keretezi; az egész Kis és Nagy Lázhegyet bekerítő óriási, korai vas korszakbeli  földvárnak kapuja lehetett, s a köveket védelem szempontjából hordták ide.
A kutatások alapján megtudhatjuk,hogy itt több régészeti leletet, avagy "kincseket" találtak-  de ezeket nem szeretik annyira hangoztatni,se feltüntetni, így nem sok adatot találni erről. Amit mi megtudtunk egy cikkből,hogy 1879-ben  a keleti lábnál Lesenceistvánd község temetőjében sírásók találtak 15 db bronzkarikát.  A hegy észak-keleti lábánál,Lesencepatak medrében 23 db-ból álló bronz lelet került elő; illetve megint más helyen arany tárgyakra is bukkantak véletlenül.
Ezen kívül nagyon sok érdekességet lehet olvasni Nováki Gyula - Skerletz Iván leírásában- én is tőlük tudtam meg sok mindent. Hogy ebből mi a pontos igazság,nem tudni.. Van olyan érzésem,hogy sok mindent eltitkolnak a hellyel kapcsolatban.
Társaink
No,de a lényeg,hogy mi is szerettünk volna eljutni a kapukig és megcsodálni a helyet!  El is mentünk egy darabig autóval (végig szőlős részeken,ahol elég sokszor hittük,hogy eltévedtünk), ott kértünk útbaigazítást egy ott lakótól és megindultunk az útnak. Hozzánk csapódott két kalandor kutyus és egész úton elkísértek minket- nagyon jó fejek voltak.
Elindultunk egy nagyon dzsungeles úton, semmiféle jelzésen és szinte nulla térképpel. A térkép annyi volt,amit neten találtunk, és lefotóztunk előző nap. Ergo semmi. Ez mondjuk eléggé nagy hiba volt,de sajnos nem gondoltuk,hogy nagyon komplikált lenne a feljutás,meg nem is nagyon volt használható térkép. Nem terveztük meg részletesen a pályát.
Az út nagyon nehéz volt,nagyon vad- szét vágtak minket a tüskés bokrok,indák és nagyon szenvedés volt,mert nem voltunk felszerelésileg se erre rákészülve; mindketten  bakancs nélkül. 
Természetesen elsőre nem jutottunk egyről a kettőre; tulajdonképpen egy háromszöget írtunk le és mindig kilyukadtunk ugyanoda... Kivéve mikor letévedtünk az útról és eltévedtünk... Ez jellemző volt persze.  No és itt jönnek képbe a kutyák, nagyon nagy szerencse,hogy velünk voltak,hisz több lélekjelenlét volt így.
Nagy nehezen kikászálódtunk az össze vissza sétálásból, és találtunk is egy rakat követ egy területen illetve egy emelkedőt,amire elkönyveltük,hogy az az amit keresünk,vagyis a kapuk. A köveken felmásztunk,de utat sajnos nem találtunk,pedig a térkép szerint kellett volna. Itt kicsit néztünk mint borjú az új kapura,hogy mégis mi van ilyenkor,de nem akartuk feladni és mentünk,mentünk és mentünk... kerestünk.
Aztán végülis visszafordultunk, át újra a bozóton és le a szőlőkig. Ott egy ideig tanakodtunk,majd tovább indultunk,mert szerettünk volna mást is megnézni,ezt a helyet meg talonba tettük.


Ott a Rezi vár *-*
Ahogy haladtunk tovább megpillantottuk a rezi várat,ahogy kikandikál a hegyoldalból. Iszonyú szép látvány volt és megbeszéltük,hogy elmegyünk oda.
De ezen kívül láttunk egy fehér épületet a messzeségbe amiről kiderült,hogy egy buddhista szentély és látogatható. Bevallom őszintén,hogy én is kicsit ledöbbentem,mert nem hittem,hogy Magyarországon ilyesmi létezik. S mégis.  Így hát a rezi vár előtt ellátogattunk a Béke Sztupába,azaz ebbe a buddhista szentélybe.
Ha éreztetek már nyugalmat,hát itt az volt. Mikor felértünk,akkor alig volt egy két ember. Láttuk magát a szentélyt a magasba emelkedve, meg volt két árus, illetve egy meditációs központ,ami Janó szerint új dolog,mert régen nem volt itt.
Körbenéztünk,láttunk igazi szerzeteseket, vettünk ezt azt, megnéztük a szentélyt,körbejártuk és indultunk tovább. Egyébként a szentélyen kívül elvileg van ezeknek a szerzeteseknek itt valami kolostoruk is-de szerintem nem látogatható.

A sztupa után elmentünk Rezi faluba,ahol megkerestük a várat. Itt azért volt útmutatónk és hamar meg is találtuk a helyet. Persze a várhoz itt is hosszú út vezetett.... felfelé, köves úton.... mi meg már leharcoltak voltunk az ördögköves kaland után. De felküzdöttük magunkat és végre megvolt a hely. A vár rom nagyon magasan volt és irtó klassz volt a kilátás.
Visszafelé volt idő a hülyéskedésre Fenékpusztán,aminek köszönhetően felfedeztük a Valkum római város romot.... Ez az a rész mikor bolondozás van és mégis találunk valamit amit már régóta kerestünk.
Persze hoztam egy jó pár képet,hogy el is lehessen képzelni! (: 

Az ördög köveknek hitt kövek. De mivel ezek nem azok,kérdés,hogy mik ezek??!! Valamit felfedeztünk.

Erre az emelkedőre hittük,hogy megtaláltuk a kapukat.

Akartunk a kutyukról egy normális képet ami persze nem jött össze :D  De az én arcomról mindent le lehet olvasni miután hozzám dörgölőztek úgy, hogy előtte a mocsárba ugráltak , meg alapból büdik voltak.

:D

A Rezi vár a hegyek között *-*

A Béke Sztupánál- imazászlók,amikre én azt hittem,hogy valakinek szülinapi zsúrja van. :D

Zalaszántó térkép

A meditációs épület- bemenni nem akartam,mert  para volt.


Ennek a kinézete marha undorító,de praktikus  füstölő tartó.

A szentély hátulról.

Szintén, csak nélkülem :D

Egy csomó ilyen alkotás volt elkülönítve.

Oldalról.

És szemből. Szerintem szép hely volt és jó volt körbejárni.

Érdekesség.

Mentünk Rezi felé (:

Egy kígyó fej alakú kő- szemből jobb lett volna.

Mikor végre felértünk a tetőre :D  Nagy megkönnyebbülés volt.

A vár így nézett ki valamikor.

S így néz ki most- vannak felújított elemek.

Belülről.

Látkép (: Egyébként az a fehér épület a kép közepén a Béke Sztupa- innen nagyon jól rá lehetett látni.

A táj felett :D

Volt idő a marhulásra :P

Egy kis Rezi hazai Rézi nénitől :D Fincsi volt amúgy.

Visszafelé muszáj volt egy kicsit hülyéskedni- és kivételesen nem a saját ötletem volt :D :D A kocsisok ránk dudáltak és besírtam párszor a röhögéstől :D

A Fenékpusztás marhulás közben feltűntek a romok,amiket Janó keresett pár nappal ezelőtt.

Bejártuk a mini Fenékpusztát- és ennyit találtunk. Mire idáig eljutottunk már ki voltunk.

Itt meg a római romok.

Szintén (:
Nagyjából ennyi volt a pénteki napunk. Nagyon hosszú és nagyon fárasztó volt,de az Ördög köveket nem adtuk fel persze ;) Hamarosan arról is.

Ismerősek a helyek?
Járt valaki már itt? (:
Mit gondoltok a titkokról? Jobb ha tikok maradnak vagy jobb felfedezni?

2015. augusztus 26., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj} - Blogolás

Hosszú idő után most ez lesz az első és csendtörő posztom.  Nem mondom,hogy most minden szuper az életemben,de valamikor vissza kell rázódni. Így is már annyi téma ,meg gondolat felhalmozódott,hogy muszáj újra belelendülni.
Szóval most a szokásos VKP poszttal jövök/jövünk,aminek a témája a blogolás maga (:  Ki miért és hogyan kezdett el blogolni,stb. A játék szabályait keressétek Szilvinél.
Nálam ha megnézitek akkor az egész 2011 októberére nyúlik vissza; ott írtam az első bejegyzésemet.  Eredetileg barátnőm hatására lett blogom,mert sokat leveleztünk Szilvivel,aztán mindig mondta,hogy ezt megírta már blogon,azt megírta már és hogy ott lessem meg. Aztán egyszer szóba került,hogy mi lenne ha lenne nekem is.  Nem tartottam hülye ötletnek,mert  tini koromban én még  az a fajta voltam,aki rendes naplót vezetett.  Nos ez kinek hülyén hangzik,kinek jól és egyetért, a lényeg,hogy szerettem írni.  Gimiben is akármilyen  fárasztó volt,szerettem irkálni.
Szóval gondoltam megpróbáljuk ezt. Tulajdonképpen maga a blog egy internetes napló,ahova mindenki kiírhatja a maga gondolatait. Ennek nem kell végletesen személyesnek lennie,mint mondjuk egy sima papír formájú naplónak,de meglehet ismerni embereket,kicsit részletesebben mint mondjuk egy fb profil alapján- talán.
 A lényeg,hogy megkreáltam a saját oldalamat -amit egyébként imádtam,mert imádok kódokkal,meg ilyen szerkesztőkkel foglalkozni- és végül elkészült.  Sajnos így visszaolvasva régebbi bejegyzéseket nem voltam túl kreatív és folyamat nyavalyogtam,ami marhára irritáló.  Szerencsére azóta maga az írás stílusom változott és talán egy fokkal jobbak a bejegyzések -de ezt Ti tudjátok megítélni,én csak remélem :D
Szóval ha belegondolok,akkor külső hatásra/ajánlásra lett blog,illetve mert szeretek írni és ez fejlődött is,csak manapság az idő kevés rá.
Azóta több szempont is játszik, például szeretek visszajelzéseket kapni bizonyos témákban Tőletek, szeretek más oldalakra feliratkozni,mert jó másokat olvasni, szeretek ötleteket kapni,inspirálódni... Nagyon sok szempont van ami miatt nagyon hasznos ez a blogger oldal,de kellett egy kis idő míg ezekre rájöttem.
Negatív tapasztalatok is értek természetesen -mint szerintem mindenkit- ,de ez nem fejteném most újra ki sokadjára. Akik követtek azok tudják,akik nem,azoknak elég annyi,hogy megfúrták az oldalam és hátrányomra vált.
Szerencsére több jó dolog ért itt eddig mint rossz és örülnék ha így maradna,mert nem ártó jellegű a blogom.

Lássuk a többiekét:

2015. augusztus 19., szerda

Köszönöm Nektek!

A blogom gyászolt.  
Nem éreztem szükségét,hogy bármi boldog pillanatot megosszak most,mert egyszerűen lehetetlen lett volna.
Természetesen ahogy többen is megjegyezték már: ha baj van, jön csőstül. Most is így volt. Az élet minden területén beütött a baj,de szerencsére meg is oldódtak,csak tudjátok az a pillanatnyi stressz amit átél ilyenkor az ember.
Mindenesetre csak köszönetet szerettem volna mondani itt mindenkinek,akik részvétet nyilvánítottak a bejegyzésem alatt és hogy picit együtt éreztetek velem. Köszönöm azoknak is akik akár titokban,akár nyilvánosan de olvasnak; köszönöm ha elviselitek ha hülye vagyok; köszönöm a bátorítást; köszönöm ha megfogadjátok a tanácsaimat; köszönöm ha írtok kommentet... mindent köszönök!  Sokat jelent nekem ez és ígérem hamar visszatérek a pozitív dolgaimmal. Szerencsére egy kis fény pont megmaradt nekem az életembe amibe kapaszkodhatok és ami erőt ad a továbbiakhoz,szóval nem fogok sokáig keseregni. Úgyis vissza van még pár beszámoló!

 Köszönöm mindenkinek aki van nekem!


2015. augusztus 13., csütörtök

A gyász nagyon fájdalmas

Meghalt két jó ember. Az egyik valóban eltávozott az élők közül,a másik csak az én életemből szeretne. Tulajdonképpen mindkettő esemény egyszerre történt és iszonyú nehezen viselem.
Az aki ténylegesen eltávozott az élők közül az egyik exem volt, a Dani medve (sokan Cselikként ismerik). Tulajdonképpen mikor megláttam a hírt, még a vér is megfagyott az ereimben.
Ő egy nagyon jó ember volt és soha nem ártott senkinek. Nem voltunk évekig együtt,de megéltünk pár hónapot közösen és kétszer is.  Az összes exem közül ő a legnormálisabb és sokáig tartottuk is a kapcsolatot egymással; befogadott mikor szarban voltam és mindenki elfordult tőlem a pesti esetnél... Szóval mindent lehet rá mondani,de rosszat nem.
Sajnos nem tudom pontosan mi történt ,de lesújtott a dolog. Először azt hittem valaki szórakozik (habár ilyennel szórakozni mocskos egy dolog),de nagyon sokan  írtak a poszt alá,így sajnos bele kellett törődnöm. Nem tudom felfogni- nem volt elég idős még ehhez. Sajnos infót nem tudok többet,de ez is épp elég.
Én ezzel a poszttal tisztelgek előtte és gyászolom is egyben- ez a minimum amit megérdemel!




Itt van még a rockerek.hu-s albumom a 2010es rockmaratonról. Ott voltam vele együtt. Katt.
Nyugodj békében.