Közös munkánk története Danival #1

Nagyon régóta tervben van egy ilyen jellegű írás, ahol szeretném elmesélni a kezdetektől a Danival való munkát, barátságot, kalandokat. Az utóbbi külön lesz véve, kapnak egy egy bejegyzést a kalandosabb esetek.

Rólam azt tudni kell, hogy nem vagyok az a 'csak úgy ráírok valakire' fajta ember, sőt ha erre készülök, akkor tényleg napokig, hónapokig rágódok rajta, hogy írjak e vagy sem, illetve ha igen, akkor mit és hogyan kellene. Tudom, nagyon túlbonyolítok mindent, de ezzel nekem kell megküzdeni az életemben.
Így történt, hogy egy akkori kedves barátnőm (kb. 1,5 éve, most jövőre lesz kettő) ajánlotta Dani oldalát, hogy nézzem meg mert szépen dolgozik és írjak neki. Hát húztam az időt, mert bár jó ötletnek tűnt, de hogy én írjak idegenekre?! Minek? Meg úgyis elhajt, főleg aki ennyire profi. Legalábbis ahogy elnéztem a képeit, nekem nagyon profinak tűnt és hát feltűnő volt az is, hogy nem dolgozott még extrém emberekkel- gondoltam 100% az elutasítás.

Talán egy hónap után rávettem magam, hogy jó akkor írok neki. Emlékszem ez egy nyári alkalom volt, de hamar kaptam is a választ, hogy térjünk vissza erre szeptemberben, mert ő most a Balatonon van. Hát mondom persze, legyen így. Mondanom se kell, hogy ezt elkönyveltem lerázásnak. Tudom nagyon negatív kép van bennem, de az emberek nagy része tényleg nem egyenes és simán leráznak ilyen szöveggel.

Szóval vártam szeptemberig. Nem keresett, szóval úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér(októberig vártam), illetve kíváncsi voltam most milyen kifogás következik :D
Végül én égtem be, mert tényleg el akart jönni velem fotózni, csak tényleg voltak munkái. Szóval kicsit kínos volt, hogy nem hittem neki.

Végül eljött a megbeszélt nap, az első fotózás, az első közös munka... Sok minden futott át az agyamon, mert mégiscsak egy új ember, semmit nem tudok róla, mi van ha nem jön el?, idegesít?, perverz?, stb.
Szóval totális pánik kerülgetett, de mikor ott volt a pillanat, már nem számított. Teljes pozitív csalódás.
Nagyon aranyos embernek tűnt, akivel jókat lehetett beszélgetni, nyitott a világra, ismer egy csomó jó helyet, plusz pécsi.

Az első helyszínünk is Pécsen volt az István- aknánál. Anno Dórival is odajártunk, sőt a vizsgamunkáját is ott csináltuk- amiről régebben írtam is-, szóval az egy szuper hely.
Igazából Daniban nem csalódtam, mert tényleg érti amit csinál, nem csak össze vissza kattintgat és akkor majd csak lesz valami, hanem komolyan látja amit kell. Az első alkalommal zavarban voltam, mert ugye ott átöltözni, meg segítséget kérni egy két dologhoz, szóval nagyon kellemetlen volt, de később ez már nem okozott problémát, mert hihetetlen segítőkész is, nem fogja utána a fejedhez vágni!
Jól kihasználja a környezet adta lehetőségeket-pl. az első alkalommal a lemenő/ beszűrődő fényeket ügyesen elkapta- így adva egy szép hatást a képnek. Sok ilyen eset volt és igazából csodálom az ő kitartását, meg lelkesedését, hisz mindent megtesz egy jó képért.  Persze ez lenne a normális, ha már valaki ezt választotta hivatásnak. (:
Igazából ez a mentalitás megvan nálam is, bár csak  abban nyilvánult meg, hogy képes voltam bárhova felmászni, bemenni, stb. Ha már ennyivel is hozzájárulhatok, akkor megteszem. A legjobb amúgy ruhába helyszínt változtatni ám :D

Sok olyan eset volt, mikor ruhástól mentünk odébb és akkor végig cipelni minden cuccot, meg fogni a nagy szoknyát az ágas-bogas részeken... Nem egyszer akadtam bele a tüskékbe, vagy görcsölt be a lábam. A kedvenc esetem a téli időszak volt, mikor ugye be álltam egy pózba, de annyira hideg volt, hogy odafagytam vagy éppen mint egy alkoholistának, full piros volt az orrom, a kezem minden :D Nagyon jól állt. Télen amúgy is szuper lenge öltözékben fent lenni a Mecseken! Körülbelül 15, max 20, de akkor már éreztem, hogy az ízületeim, az idegek nem úgy reagálnak ahogy kellene, plusz fájtak is.

Daninak se volt egyszer sem jobb helyzete, mert ő meg kúszik-mászik fűben, sárban, hóban, porban, festékben, mindenben; felmászik, lemászik, idepakol, odapakol, stb. Szóval bőven több van emögött mint ami kívülről látszik. Egy-egy képért vért izzadunk, elázunk, szétfagyunk. De ez már csak ilyen, aki ezt az életet vállalta, ő tudja milyen is ez. Viszont én szeretem ezeket a kihívásokat, mert tudom, hogy a végeredmény jó lesz és megint alkottunk valami újat, valami szépet. Ha meg mégsem jött össze, akkor legközelebb jobban próbálkozunk.

Igaz most nehéz a helyzet mert én Fehérváron, ő meg Pécsett van- így számolni kell a leutazással és nem csak az van, hogy na beugrok a városba.
Viszont így is megéri, mert ő még ezek után sem mondott le rólam, aminek örülök. Az éveim során sokféle fajta embert ismertem meg, ezek között volt sok fotós- olyan is akit én kerestem meg, meg olyan (és ez van mondjuk többségben), akik engem kerestek. Ez számomra nagyon jól eső élmény, viszont sok csalódás volt ezekből. 
A nemtörődömség, a lemondás  nagyon általános jellemzői az embernek- így volt ez nálam is. Persze nem érdemes a múlton meg az ilyen embereken töprengeni, csak nehéz elengedni is.
Az előző fotós csajszim is kiköltözött külföldre, nyilván ez az első, mert a család, de őt is sokáig hiányoltam (még a mai napig beszélek róla).

De visszatérve az eredeti témához; nagyon örülök, hogy a sors így hozta s amíg Dani nem adja fel, hogy velem dolgozzon, addig nem érzem magam rosszul. Neki mindig van új ötlete, lelkes, várja a közös munkát és mindezeket annak ellenére, hogy legtöbbször tele van melóval és ugrál ide-oda. ♥
Az oldalát itt tudjátok megnézni. 

Szóval köszönöm  Neki! ♥

Mindig próbálunk valami újat hozni, valami szépet, szóval ha esetleg tetszik a munkánk, akkor támogassatok minket. 

Danitól időpontokat kérhettek az oldalán, vagy a facebook oldalán.

Nekem az instagram oldalamon találtok további képeket, illetve  a facebook Nekromancica oldalán. ♥

Az elmúlt hetekről

Nagyon gyorsan telik nekem ez az év, hihetetlen számomra, hogy már lassan itt az év vége. Nagyon sok mindenről szerettem volna írni mostanában, de mire ide kerülök, nincs se lelkierőm, se kedvem, plusz el is felejtem miről akartam.

Nagyon sokat dolgozom - legalábbis én így érzem és nagyon merül az elem.  Így semmi egyéb dologra nincs kedv. Ugyanez vonatkozik a levelekre is facebookon- próbálok oda is időt szakítani, de annyira nehéz leülni és csak arra koncentrálni, főleg, hogy tudom mennyi mindent kellene csinálni ahogy van egy kis szabadidőm.  Ne értse félre senki, nem panaszkodni vagyok itt, csak próbálok valami elérhető képet adni az el-el tűnéseimről.

De azért sok minden jó dolog történt itt közben, amiket inkább megéltem akkor és nem posztoltam azonnal. Viszont jó emlékek, így megosztom.

• Például voltam otthon, megszeretgettem a macskánkat.♥  Jó, eredetileg fodrásznál voltam, levágattam a hajamat végre. De rájöttem, hogy nagyon hiányzik, hogy itt is legyen velünk egy szőrös kis gombóc, de albérletbe nem nagyon lehetséges- szóval várok. Pedig az embernek milyen jót tenne ♥

Annyira baba ♥

Annyira nem élvezte, hogy zaklatom ♥

• Biztos észrevettétek, hogy lett egy kis design váltás. Nagyon hamar elszoktam unni a blog kinézetét meg hamar nem érzem magaménak, így jött az ötlet, hogy ideje váltani. Szerencsére van egy emberem akinek ez kapóra is jön, mert használhatja itt a tudását- így mindenkinek jól jön ez, köszönöm neki!
  Ezt a sötét hangulatot jobban magaménak érzem jelenleg; kicsit amolyan darkos, vámpíros feeling. Remélem minden jól működik.

• Pár hete tartottunk egy kis kiruccanást; húgom felutazott hozzánk és hárman felmentünk Pestre. Benéztünk a Rockpincébe, ahol persze nem tudtam semmit vásárolni, mert más miatt mentem, de boldog voltam, hogy így átalakították a boltot, nagyon jól sikerült és egész tágas lett. Kicsit mosolyogtam, amikor kislányok voltak ott anyuval és válogatták a ruhákat; az egyik anyuka meg mondta a kislányának, hogy nem kell annyira gothnak lenni, hogy denevéreket kakilj. Szóval bölcs tanácsok is repkedtek.
  
  Kicsit úgy visszaidézte a régi időket, mikor én vásároltam anyával (igaz turkálókban, mert akkoriban nem jöhettem ilyen boltokba, nem is nagyon voltak).
  Nagyon kifogtuk a dolgokat, mert pont Joy napok voltak, mi meg a Westendbe mentünk és ezzel kb a halálos ítéletünket írtuk alá. Undorító volt,  nem lehetett megmozdulni, elférni. Rengeteg ember mindenfelé.
  
  A Nyx-be muszáj volt bemennem mert tavaly voltam ott utoljára, mikor a megnyitó volt (erről írtam is), aztán most fogytam ki kb. mindenből, így most sikerült vennem folyékony alapozót és por fixálót (szerencsém volt, mert az üzlet szülinapja (??) volt és mindenre volt akció).
  Rengeteg üzletet végig jártunk, de sehol semmi jót nem találtunk, így tovább mentünk. 

• Zoli mindenképp megszerette volna nézni a Barcraft nevű helyet, szóval oda vitt az utunk. Zseniális egy kocka hely, imádtam. Pontosabban ilyen filmes és kocka hely, kocsma,játékterem. Persze tele volt, így beültünk egy kis terembe, ahol játszottak VR-on, majd átmentünk egy helyre ahol társasoztak, de ott volt a pult ♥ Sokféle koktél, ital, rágcsálnivaló volt filmes nevekkel- haláli.
  
  Hárman sokfélét rendeltünk, többek között "The cow level is a lie",  "Sauron Szeme" , "Dexter",stb. Nagyon jópofák voltak és valóban azt kaptad ami az itallapon volt kép és leírás.
  Mondtam Zolinak, hogy szeretnék majd máskor is jönni, mert hangulatos.

The Cow level is a lie

A közelebbitől a távolabbiig: Dexter, Stimpack, Sauron szeme ♥

A fecskendős nagyon para volt, de imádtam. Bár nagyon édes volt szerintem.

• Pár hét múlva meg találkoztam egy régi jó barátnőmmel, sokat beszélgettünk, shopiztunk (így találtam egy fain ajándékot még Zolinak), mi is ajándékot cseréltünk- szóval az idei első ajándékom megvan és nem nyithatom ki :D Ilyenkor van feladva a lecke kérem szépen :D 

• Volt pár rendelésem is a pár hónap alatt- ezekről később mesélek; illetve pár fotózásra összefutottunk Danival- valamiért még mindig ő az egyetlen olyan ember akinek számítok ilyen téren, aki készül a fotózásokra komolyan, aki keres miatt és nem úgy van vele, hogy "lesz ami lesz majd meglátjuk", aki sokáig dolgozik, hogy a kép olyan legyen amilyen mindkettőnknek megfelel. 
  Ahogy látom sajnos sok fotósnál ezek nem alap dolog és ez a beleszarok stílus jelen van minden 3. fotósnál és nem értem miért. Később tervezek erről is mesélni- mármint a kalandjainkról, meg a mögötte meghúzódó bénázásokról ^^ 

• Dekorálgatjuk a házat is, amennyire az itteni lehetőségeink engedi. Végre csináltunk egy pókhálós dekort; hozzám került egy újabb csodás koponya, amit úgy találtak nekem egy építkezésen ♥ 

• Közben szépen készülünk a karácsonyra. Igazából én november eleje óta. Most kicsit nehezebb lesz a helyzet, mert külön városban vagyunk és az egyikünk családja a térkép egyik oldalán, a másikunké a másik oldalán... Szóval ezt oldd meg.
  
  A lényeg, hogy sok kompromisszum és utazás vár ránk, így muszáj volt hamar készülődni. Nem értem azokat az embereket akik rinyálnak, hogy október végén és november elején már karácsonyi dolgok mennek. De hisz muszáj. Nem mindenki last minute-es,  így nekik is van lehetőség szép apránként vásárolni, főleg, hogy karácsonyig október után már csak két fizetés van, ebből kell gazdálkodni.
  Én örülök, mert így vagy úgy de nagyjából összejött mindenkinek amit akartunk- egy két ember van vissza már csak. De a legjobban azt várom, hogy nyugi legyen egy pár napig, a családdal. 
  Természetesen a legjobb móka, hogy van pár ember, akinek ilyenkor van a szülinapja... Kiakasztó. ^^' De az is lassan összeáll. 

• Közben két ember felkért, hogy segítsek a termékeiket árulni, ami megtiszteltetés és jól esett, hogy rám gondoltak először. Így minden tőlem telhetőt megteszek, ahogy időm engedi ♥

Szóval megy az élet rendesen, de ez az oka a sok sok kimaradásomnak, nem mindig tudok online élni meg igazából nem is akarok. Bejegyzéseket természetesen írok még idén (remélhetőleg ^^') , ez most csak egy kisebb összefoglaló Nektek is meg igazából magamnak is.

További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a facebook Nekromancica oldalára. ♥