V. Országos Goth Találkozó

Már az 5. ilyen országos esemény amit sikerült megrendezni. Pár éve még az ember bele se mert gondolni, hogy ebből bármi több is lehetne majd a későbbiekben- gondolok itt a legelső kis Margit szigetes kalandra (ami egyébként szintén nagyon klassz volt), mikor elindult az egész egy ötlettől vezérelve.  Örülök, hogy ezt az elején sikerült megtolni és érdekessé tenni annyira, hogy így évről évre több embert idevonzott az esemény.
Külön hatalmas köszönet a szervező csapatnak, akik magukra vállalták ezt az egészet, hogy mi egy szuper jót szórakozhassunk. Nagyon nagy pacsi és ölelés nekik és külön köszönet Annie-nek a tiszteletjegyért. Megmondom őszintén, hogy nagyon meghatódtam és jól esett a figyelmessége.♥

Kocsma csapat ♥

Így hát idén is sikerült eljutnom, ahogy eddig szerencsére minden évben- bár mindenféleképpen jöttem volna, mert előre elvolt tervezve. Nagyon szoktam várni az eseményt, mert igazából ez az az alkalom, mikor végre lazíthatok, kiszabadulok a mindennapokból és nem utolsó sorban találkozom mindenkivel akivel jóban vagyok és ha más nem legalább egy köszönés erejéig leállunk egymással.

Rájöttem idén, hogy ez évről évre egyre nehezebb és komoly kihívások elé állít :D  Eddig is sok embert ismertem, de nem mindenkivel voltam beszélő viszonyba de még köszönőben sem, viszont évről évre több emberkét ismerek meg- ami egyébként nagyon jó és örülök Nektek tényleg, de ezer meg egy bocsánat, hogy ha nem jutok oda mindenkihez pár mondat erejéig :( Rosszul is érzem magam ilyenkor. Sajnos rövid az idő arra,hogy mindenkivel nagy beszélgetéseket csapjunk, de azért én örülök annak is ha látok mindenkit.

Elmaradhatatlan. Dórival és Csilláék 

Az utunk felfelé nem volt annyira kalandos mint a hazajutás. Habár elterveztük az utat, semmi nem úgy volt ahogy akartuk- a végén kitérek rá.
Mi Zolival délelőtt elmentünk Dombóvárra egy leányzóért, akit egyébként egy csoportban ismertem meg, mert megakarta venni az egyik ruhámat. :''D Aztán eléggé bonyolult lett volna annyi embert összeszervezni, így ő felutazott oda, mi meg elmentünk érte és addig nálunk volt.
Nagy nehezen és full melegben ventilátor előtt összekészültem. Kicsit izgultam, mert az előrejelzés szerint csak ezen az egy szombati napon akart esni- de szerencsére ez hajnalban megtörtént és így még le is hűlt egy kicsit a levegő.
Aztán késve de megérkezett kolléganőm is férjével (velünk voltak maratonon is, gondoltuk ezt is ki lehetne próbálniuk) - szóval szállítottuk felfelé Zolival a friss húst rendesen, főleg mert Pesten meg várt rám egy olyan barátnőm, aki szintén még sosem volt ezen az eseményen.. Úgyhogy nagyon sok embernek elvettük az OGT szüzességét ;)
Szokásos máv-os késésekkel de felértünk Zuglóba, aztán  a "törzshelyünkön" a Jurtában találkoztunk Aleesiaékkal is - mert ő az utolsó pillanatban csak eldöntötte, hogy jön velünk és mivel tavaly is abban a kocsmában találkoztunk, ne legyen ez másképp idén sem ;)  Teremtjük a hagyományokat♥

Bettivel és Felommal♥

Végre megvolt a "mini" csapat és mehettünk. Kicsit izgultam ezen is, hogy ez hogy jön össze, mert minden embert külön szerveztem össze, hiszen eredetileg úgy volt, hogy csak ketten megyünk Zolival. Na most ahhoz képest már egy sereg ami összejött.  De örülök, hogy mindenkinek volt erre ideje és kedve, aztán ha nem bánták meg akkor főleg megérte.

Kis séta után odaértünk, és hátulról mentünk be a kerthelyiségbe, ahol rögtön az elején lecsaptak ránk az  ismerősök :''D Annyira édesek voltak, csináltunk képet, meg akkor már magunkról is, mert az a vicc, hogy nem sok kép készült- a kocsmában lőttem kettő csoport képet, ami amúgy tök egyforma, szóval lényegében egyet.
Azon nevettünk, hogy idén még kijjebb ragadtunk le a fotózások miatt, mert tavaly azért kicsit beljebb sikerült menni, aztán ott álltunk meg középen.  A törzs asztalunk is meglett, amit el is foglaltunk szépen egészen hajnalig. *-*

♥

Igazából 6 óra után értünk szerintem oda, akkor még alig voltak emberek. Aztán estefelé meg kész tömeg gyűlt össze.
Hamar meglátogattam az árusokat is, mivel mindegyikük nagyon szép dolgokat árult és mondtam is, hogy kb. így mindent vinnék ♥
Gothic Rosett készített nekem külön egy nyakdíszt,amit még jó pár hete agyaltunk ki és azt elhozta nekem- álom szép lett. Zoli ott helyben fel is avatta, ahogy az Aleesiatól kapott fejdíszt is :'D
Aztán Suzanne Kobela is kihozta eladásra a csodálatos képeit, amiket én nagyon imádok. Egy kép jött velem haza, mert nagyon régóta szeretnék tőle valamit- aztán meg amúgy is "gazellákat" fest, gondoltam támogatom :D  Megmondom őszintén, én mindenkit küldtem oda folyamatosan, hogy vásároljanak. 
Illetve a Dark Secret dolgait is nézegettem perceken át. Tőle egy fekete rúzst hoztam el, meg egy szép noteszt, illetve Dóri vett nekem egy zsákbamacskát- amiben egyébként nekem való holmi volt: egy cica nyaklánc♥
A többi helyre is kíváncsi lettem volna, de olyan hamar elment az idő, hogy igazából észre se vettem, hogy már ránk esteledett.

Van egy pár életlen és elmosódott telefonos csoda :D 

Sok emberrel beszélgettem, találkoztam olyanokkal akiket ismerek régóta, de most találkoztunk először. Jaj nagyon élveztem (majdnem) minden percét.
A fotósok munkáját is nagyon köszönöm vagyis hát a többi leányzó nevében is beszélhetek most szerintem, szóval nagyon köszönjük, hogy ennyi időt szakítottak ránk. A régi motoros fotós arcok mellett most jöttek újabbak is- köztük egy férfi aki este a cipőnket fotózta és elvileg valami újságba kerül; erre nagyon kíváncsi leszek amúgy.
Volt egy másik srác, aki szintén csinált pár képet rólunk a csajokkal egy polaroid géppel és volt olyan aranyos, hogy előhívta és nekünk adta; most Bettinél van. Illetve volt még egy amit ott előhívott és alá is íratta velünk. Nagyon kedves gondolat szerintem, tisztára mintha sztárok lennénk x)

A kép ♥ Annyira retro ♥

A hazajutásunk nagyon béna volt, de kb. nem is mi lettünk volna. Éjfél előtt terveztük, de végül hajnali 4re értünk haza. Sajnos elszámoltuk a dolgokat, ugyanis elfelejtettük, hogy nyári menetrend és amit kinéztünk az nem is járt most.
Szóval kellemetlen buszozás és gyaloglás állt előttünk, de nagy nehezen hazakászálódtunk.

Mutatok Nektek pár képet az estéből, amiket szelfiztünk meg amiket Boldizsár Ottó és Zoli készített.

Gondolom észrevehető, hogy melyiket csinálták rendes géppel és melyiket telefonnal :D De nagyon klassz volt emberek, nagyon jól éreztem magam Veletek újra ♥
Aztán itt van pár loot, vagyis szerzemények, amiket ott vettem vagy másoktól vagy az árusoktól ♥

Dóri emlékezett a szülinapomra és ezt kaptam Tőle♥
Nagyon sok izgalmas dolog.

A kép Suzanne műve;
a nyakpánt Gothic Rosette

Egy kedves ismerősöm nyomta a kezembe mikor
indultak már haza. Ők nem messze tőlünk ültek és nekik volt  nagyon
szépen és ízlésesen megterítve az asztaluk. Imádtam és imádom ezt
a tartót is nagyon ♥

Ezt vettem a Dark Secret standról;
a cica (kicsit rosszul látszik) meg a zsákbamacska amit
Dóritól kaptam. Nagyon találó, hogy pont ez került hozzám ,
pedig csak úgy kikaptam :D 

A rúzs is a Dark secret oldaláról van, meg itt még nem nyitottam ki a zsákbacicát
így még nem tudtam mi az, csak ide tettem.
A Nyx-ek meg Trish-től vannak, akinek ezer köszi, hogy felhozta.

Ennyi lenne. Kaptam emellett még egy abroncsot, mondjuk azt kölcsönbe majd egy két kép erejéig ^^ Illetve egy táskát,meg egy mini szoknyát is vettem, de ezeket másodkézből. Azokról nincs kép.

Igazából sokat lehetne még erről mesélni részletesebben, de nem nagyon akarom húzni. Tényleg nem bántam meg, hogy idén is elmentünk és örülök, hogy van itt az országban is ez a lehetőség nekünk.
Remélem jövőre is folytatjuk- bár nem tudom mi lesz a Dürer kérdéssel.

Ti voltatok kint a találkozón?

Ha igen, akkor hogy tetszett? 

Emberek és a képzelt betegségeik- avagy a divatos öndiagnosztizálás

Nem telik el úgy nap, hogy ne futnék bele olyan ismerősbe, ismeretlenbe aki saját magáról, önmaga által eldöntött és kijelentett tényeket oszt meg.
Sokszor mondom ezt, de aki régebb óta követ jól tudja, hogy sérült emberekkel dolgozom most már jó sok éve. Tényleg találkoztam mindennel amit az ember eltud képzelni; gyerekekkel, felnőttekkel, súlyos mentális betegekkel, enyhe mentális sérültekkel, közepes kategóriákkal, mániákusokkal, kényszeresekkel, fóbiásokkal, elzárkózottakkal, nyitottakkal, stb.

Rengetegféle fajta fogyatékossági típus van, de mindennek egy a lényege: hogy valamiben hiányt szenved, mentálisan gondok vannak és hátránnyal indul az életben.

forrás- google
link

Na most én nagyon megszoktam rökönyödni, mikor interneten- főleg fbon, a hülyeség melegágyában- olvasok (elvileg) ép embertársaimtól ilyet, hogy ő épp "aspergeres", "szociálisan visszamaradott, fóbiás", "antiszociális", "transznemű", mély depressziós", "egyéb fóbiás", stb.

Igazából két dolog miatt akadok ezeken ki. Az egyik, hogy nyíltan terjesztik saját magukról, hogy ők akkor értelmileg sérült vagy akadályozott emberek, ergo kezelésre szorulnának, de nem hogy orvos nem látja ezeket az embereket, hanem még divatot is csinálnak belőle, mert milyen jó már magamról elmondani, hogy nekem van ilyen, én ettől különleges vagyok. Most komolyan az ilyen normális?  Ezt lehetne szerintem a valódi sérültek kigúnyolásának is nevezni, mert másnak nem tudom.  Azt nem tudják már elérni, hogy ettől még jobban elfogadják a sérülteket, ugyanis már réges rég elvannak  társadalom által fogadva.
Valójában az egész szerintem arról szól, hogy annyira unalmas a kis életük egyeseknek, hogy muszáj bele valami izgalmas és ha feldobnak egy ilyet, akkor nem hogy sajnálják, szánják majd ezeket az embereket, de csodálattal fogják figyelni őket. Tipikus számító viselkedés.  Mindemellett még hősnek is látják majd őket,mert valójában képesek megtenni amit egy valódi beteg nem (hiszen nincs gondjuk), így hamis bálványokká, példaképekké válhatnak.

Ami a legrosszabb ezeknél az embereknél, hogy addig addig hazudják ezt a külvilágnak, míg saját maguk is elhiszik hiszen az agyunk - ami amúgy egy tökéletes és zseniális szerv,-  simán "meggyőzhető".
Az emberek a saját lelkiismereteiket is így nyugtatják, hogy mantrázzák maguknak a dolgokat míg elhiszik, hogy nekik valójában semmi közük az egészhez, nem hibásak, sőt! ők az áldozatok.

A másik gondolatom (ha mondjuk tegyük fel nem akarnak ezek az emberek népszerűek lenni), hogy extra lusták bizonyos dolgokhoz. Nem akarnak az életben fejlődni, előrejutni így ezt a taktikát választják, hogy valamilyen betegséget magukra húznak (mert hallották a tévében vagy olvasták az instagramon/tumblr-on és milyen menő már így kihúzni magunkat minden alól) , mert jól hangzik és még sajnálnak is majd.

forrás- google

Tényleg nagyon sajnálom, de engem mérhetetlenül bánt és bosszant ez az egész, mert értelmes emberek mért így akarnak elérni bármit is az életben? Én nap mint nap látom a sok valódi (!) értelmi sérült, gondokkal küszködő embereket, akik valóban félnek kimenni az utcára, valóban utálják az embereket és legbelül az az érzés marja őket, hogy lekaparnák az arcukat a helyéről, mert másnap munkába kell menniük (igen, közöttük is vannak sokan akik dolgoznak, és nem, nem nagyon tudom átadni, hogy mit éreznek ők legbelül :( ).
Ép ember mért kívánja ezeket imitálni? Inkább örülne neki , hogy mentálisan egészséges, ép.

forrás- google

Nagyon szeretem az aspergeres, autista embereket mert nekem az ő világuk különleges, viszont évekbe telik egy segítőnek, terápiásnak, hogy "emberi" szintre hozzák, hogy képes legyen megmaradni az utcán más ott sétálók között.
Szóval így mondja magát mindenki ilyen olyan fóbiásnak meg betegnek. Arról nem is beszélek, hogy egyes sérültek mennyi gyógyszert szednek arra, hogy a hangulatuk egy szinten legyen és ne a bipolaritás jellemezze.

Sajnálom, hogy a mai világban már divatos ezeket a sérüléseket magunkon hordani. Viszont ha valaki tényleg úgy érzi, hogy ezekben szenved, akkor mért nem megy el orvoshoz? Ott diagnosztizálni fogják és megmondják, hogy milyen csoportba tartozik, kell e gyógyszert szedni vagy sem. Ja vagy az már annyira nem menő?! 

forrás- google

Mindig is utáltam amikor valaki önmagának állít fel diagnózist, minden orvosi szaktudás és hozzáértés nélkül. Persze mindannyian szoktunk agyalni ha úgy érezzük van valami, de akkor minden normális ember elmegy a dokihoz és kivizsgáltatja magát. Kész.  Nem önhatalmúlag kijelentjük, hogy én ez vagyok és kész. Ez sehol nem lesz hivatalos és így nem sok helyen fognak az életben komolyan venni.

Külön elnézést kérek, hogy a transznemű dolgot belekevertem. Mielőtt félreértené bárki is, nem utálom én őket, sőt. Nagyon sok ilyen ismerősöm és barátom is van, jóba vagyok velük, szeretem őket mert a legtöbbjük rendes ember.
Viszont tény, hogy manapság már ezt is felhasználják páran arra, hogy bizonyos dolgok alól kibújjanak. Tudom, hogy rengeteg gerinctelen alak él a földön, de hogy ilyen állapotot húzzon magára csak azért mert egy szar alak, számomra hihetetlen. S ebben a bőrben bánt meg és aláz le másokat, közben eljátssza az áldozatot, mert őt senki nem érti meg.
Ennél szánalmasabb és gusztustalanabb visszaélést nem nagyon láttam még. Főleg mert itt is fel lehetne hozni a többi ilyen embert, akik valójában transzneműek, de mégis rendes életet élnek minden ilyen sumákolás nélkül.

Bocsánat, hogy ha nyers vagyok, de egyszerűen a belem kifordul ezektől a hamis, ál-emberektől, hiszen megcsúfolják vele a valóban problémákkal küszködőket és persze mellette még jobban is szenvednek mint azok akiknek valójában van bajuk. Ez is egy általános emberi undormány, hogy "nekem rosszabb mint neked", így nem csodálom, hogy annyi képzelt betegséget magukra húznak sokan, különben nem lenne túl hihető, hogy neki rosszabb. Ez a hozzáállás kikészít és mégis az ilyen embereknél ez jelen van.

Nem konkrét személyekről beszéltem, bárminemű egyezés pusztán a véletlen műve. Mondjuk úgy, hogy nyitott szemmel járok és sajnos sok csoportban benne vagyok és ott ömlik rám egyébként ez a sok shit, ott láttam sok ilyen embert akikről fentebb beszéltem; az ál-problémásokról. Az egymással versengés, hogy kinek rosszabb az élete, ki betegebb, és te vagy végül a szemét ha átlátsz ezen és szóvá teszed, hiszen ki vagy te és mit értesz ehhez? :(  Őket úgyse érti meg senki.

Biztos nektek is vannak ilyen emberek az életetekben. 
Azonnal elszoktátok hinni a másikról ha ilyen sztorival áll elő?