FőoldalSokszor mondom ezt, de aki régebb óta követ jól tudja, hogy sérült emberekkel dolgozom most már jó sok éve. Tényleg találkoztam mindennel amit az ember eltud képzelni; gyerekekkel, felnőttekkel, súlyos mentális betegekkel, enyhe mentális sérültekkel, közepes kategóriákkal, mániákusokkal, kényszeresekkel, fóbiásokkal, elzárkózottakkal, nyitottakkal, stb.
Rengetegféle fajta fogyatékossági típus van, de mindennek egy a lényege: hogy valamiben hiányt szenved, mentálisan gondok vannak és hátránnyal indul az életben.
 |
| forrás- google link |
Na most én nagyon megszoktam rökönyödni, mikor interneten- főleg fbon, a hülyeség melegágyában- olvasok (elvileg) ép embertársaimtól ilyet, hogy ő épp "aspergeres", "szociálisan visszamaradott, fóbiás", "antiszociális", "transznemű", mély depressziós", "egyéb fóbiás", stb.
Igazából két dolog miatt akadok ezeken ki. Az egyik, hogy nyíltan terjesztik saját magukról, hogy ők akkor értelmileg sérült vagy akadályozott emberek, ergo kezelésre szorulnának, de nem hogy orvos nem látja ezeket az embereket, hanem még divatot is csinálnak belőle, mert milyen jó már magamról elmondani, hogy nekem van ilyen, én ettől különleges vagyok. Most komolyan az ilyen normális? Ezt lehetne szerintem a valódi sérültek kigúnyolásának is nevezni, mert másnak nem tudom. Azt nem tudják már elérni, hogy ettől még jobban elfogadják a sérülteket, ugyanis már réges rég elvannak társadalom által fogadva.
Valójában az egész szerintem arról szól, hogy annyira unalmas a kis életük egyeseknek, hogy muszáj bele valami izgalmas és ha feldobnak egy ilyet, akkor nem hogy sajnálják, szánják majd ezeket az embereket, de csodálattal fogják figyelni őket. Tipikus számító viselkedés. Mindemellett még hősnek is látják majd őket,mert valójában képesek megtenni amit egy valódi beteg nem (hiszen nincs gondjuk), így hamis bálványokká, példaképekké válhatnak.
Ami a legrosszabb ezeknél az embereknél, hogy addig addig hazudják ezt a külvilágnak, míg saját maguk is elhiszik hiszen az agyunk - ami amúgy egy tökéletes és zseniális szerv,- simán "meggyőzhető".
Az emberek a saját lelkiismereteiket is így nyugtatják, hogy mantrázzák maguknak a dolgokat míg elhiszik, hogy nekik valójában semmi közük az egészhez, nem hibásak, sőt! ők az áldozatok.
A másik gondolatom (ha mondjuk tegyük fel nem akarnak ezek az emberek népszerűek lenni), hogy extra lusták bizonyos dolgokhoz. Nem akarnak az életben fejlődni, előrejutni így ezt a taktikát választják, hogy valamilyen betegséget magukra húznak (mert hallották a tévében vagy olvasták az instagramon/tumblr-on és milyen menő már így kihúzni magunkat minden alól) , mert jól hangzik és még sajnálnak is majd.
 |
| forrás- google |
Tényleg nagyon sajnálom, de engem mérhetetlenül bánt és bosszant ez az egész, mert értelmes emberek mért így akarnak elérni bármit is az életben? Én nap mint nap látom a sok valódi (!) értelmi sérült, gondokkal küszködő embereket, akik valóban félnek kimenni az utcára, valóban utálják az embereket és legbelül az az érzés marja őket, hogy lekaparnák az arcukat a helyéről, mert másnap munkába kell menniük (igen, közöttük is vannak sokan akik dolgoznak, és nem, nem nagyon tudom átadni, hogy mit éreznek ők legbelül :( ).
Ép ember mért kívánja ezeket imitálni? Inkább örülne neki , hogy mentálisan egészséges, ép.
 |
| forrás- google |
Szóval így mondja magát mindenki ilyen olyan fóbiásnak meg betegnek. Arról nem is beszélek, hogy egyes sérültek mennyi gyógyszert szednek arra, hogy a hangulatuk egy szinten legyen és ne a bipolaritás jellemezze.
Sajnálom, hogy a mai világban már divatos ezeket a sérüléseket magunkon hordani. Viszont ha valaki tényleg úgy érzi, hogy ezekben szenved, akkor mért nem megy el orvoshoz? Ott diagnosztizálni fogják és megmondják, hogy milyen csoportba tartozik, kell e gyógyszert szedni vagy sem. Ja vagy az már annyira nem menő?!
 |
| forrás- google |
Mindig is utáltam amikor valaki önmagának állít fel diagnózist, minden orvosi szaktudás és hozzáértés nélkül. Persze mindannyian szoktunk agyalni ha úgy érezzük van valami, de akkor minden normális ember elmegy a dokihoz és kivizsgáltatja magát. Kész. Nem önhatalmúlag kijelentjük, hogy én ez vagyok és kész. Ez sehol nem lesz hivatalos és így nem sok helyen fognak az életben komolyan venni.
Külön elnézést kérek, hogy a transznemű dolgot belekevertem. Mielőtt félreértené bárki is, nem utálom én őket, sőt. Nagyon sok ilyen ismerősöm és barátom is van, jóba vagyok velük, szeretem őket mert a legtöbbjük rendes ember.
Viszont tény, hogy manapság már ezt is felhasználják páran arra, hogy bizonyos dolgok alól kibújjanak. Tudom, hogy rengeteg gerinctelen alak él a földön, de hogy ilyen állapotot húzzon magára csak azért mert egy szar alak, számomra hihetetlen. S ebben a bőrben bánt meg és aláz le másokat, közben eljátssza az áldozatot, mert őt senki nem érti meg.
Ennél szánalmasabb és gusztustalanabb visszaélést nem nagyon láttam még. Főleg mert itt is fel lehetne hozni a többi ilyen embert, akik valójában transzneműek, de mégis rendes életet élnek minden ilyen sumákolás nélkül.
Bocsánat, hogy ha nyers vagyok, de egyszerűen a belem kifordul ezektől a hamis, ál-emberektől, hiszen megcsúfolják vele a valóban problémákkal küszködőket és persze mellette még jobban is szenvednek mint azok akiknek valójában van bajuk. Ez is egy általános emberi undormány, hogy "nekem rosszabb mint neked", így nem csodálom, hogy annyi képzelt betegséget magukra húznak sokan, különben nem lenne túl hihető, hogy neki rosszabb. Ez a hozzáállás kikészít és mégis az ilyen embereknél ez jelen van.
Nem konkrét személyekről beszéltem, bárminemű egyezés pusztán a véletlen műve. Mondjuk úgy, hogy nyitott szemmel járok és sajnos sok csoportban benne vagyok és ott ömlik rám egyébként ez a sok shit, ott láttam sok ilyen embert akikről fentebb beszéltem; az ál-problémásokról. Az egymással versengés, hogy kinek rosszabb az élete, ki betegebb, és te vagy végül a szemét ha átlátsz ezen és szóvá teszed, hiszen ki vagy te és mit értesz ehhez? :( Őket úgyse érti meg senki.
Biztos nektek is vannak ilyen emberek az életetekben.
Azonnal elszoktátok hinni a másikról ha ilyen sztorival áll elő?
Azonnal elszoktátok hinni a másikról ha ilyen sztorival áll elő?
Pont valamelyik nap beszélgettem valakivel erről, én arra tettem a voksom, hogy ez sokaknak, a sajnálj engem, mert ha sajnálsz, akkor szeretsz. Legalábbis, a legtöbben ezáltal akarnak kicsikarni megértést, szeretetet. A másik, hogy könnyű diagnosztizálni magamnak valamit, csak tudnom kell, melyik tünetet tudom magamra alkalmazni, és ez egy véget nem érő bűvös kör. Ez nekem kicsit olyan, mint amikor idézeteket teszek ki annak megfelelően, hogy érzem magam. De azok mind menekülés és hamis önizgazolás.
VálaszTörlésSokaknál magyarázkodás, kifogás ez az egész. Mert az emberek egy része nem mer szembenézni önmagával, azok mennek és kutatnak idézeteket, a másik pedig maszkot húz, akikről írsz.
Pszichológushoz menni ciki, azt vettem észre, és nem mennek el, mert igazolást kapnak a valós állapotukról, a tükörbe belenézni pedig sose jó dolog.
Amúgy, szerintem sokan nincsenek is tisztában a szavak jelentésével. Áh, írnom kéne egy posztot, amiben erre reagálok. XD
Ja, lehet egyszerűbb, ki lehet ezt a posztot egészíteni ám bőven mindenfélével- én most csak azt ragadtam ki, ami éppen eszembe jutott :D
TörlésMind igaz sajnos amit írtál, bár az hogy ciki pszichológushoz járni szerintem a tinik körében annyira nem- vagy legalábbis pár éve nagy divat volt. Aztán azóta lehet, hogy nem :D
De teljesen igaz, hogy ezzel akarnak figyelmet és szeretetet kicsikarni, csak hogy ez meg milyen.
Az idézetek a másik nagy kedvenc dolgom... Mondtam Zolinak, hogy ha 30 leszek és elkezdek a képeimhez idézeteket kitenni, öljön meg- úgy vettem észre onnantól kezdenek az emberek ilyet csinálni :D
Ja és nekem nem a dalszövegekkel van bajom ám vagy ilyesmi.
Tudod, az a "vicces" az egészben, hogy hiába mész el pszichológuhoz, ha az a képedbe röhög. Ha az kijelenti, hogy semmi problémád nincs, mindent meg tudsz oldani. Ha rettegsz kimenni az utcára, de ugyebár semmi problémád. Amikor a harmadik pszichológus is azt mondja, hogy semmi problémád (amikor az egyik kijelentette hogy rég pszichiátrián a helyem, de nem akart elküldni mert miért) akkor elgondolkodik az ember, hogy ezek most vették a diplomájukat vagy mifene? Amikor mint a 3 pszichológus ugyanazt a betanult szöveget mondja kissé elgondolkodol, hogy mi a francot keresel itt. A pszichiáter meg csak gyógyszerekkel, nyugtatókkal, hangulatjavítókkal töm (ami valjuk be, nem a legjobb de nekem szükségem van rájuk).
VálaszTörlésMeg is válaszoltad szerintem a kérdésedet, mert valóban ezek nem szakemberek. Manapság sajnos sok a divatos szakma és ugye sokan ellézengenek az egyetemen, aztán évek alatt csak lesz nekik egy diploma is, aztán nulla tapasztalat, empátia és készség a szakmához. Pontosan ez van amit mondasz: betanult, klisés szöveg és tovább irányítás, majd egy másik megoldja... Tudom, hogy nehéz jó szakembert találni. De talán majd nem is kell. Ezért lesz jó ha léteznek majd olyan mesterséges intelligenciák, akiket a köznép is használhat :D Na de ez már egy másik téma.
TörlésSzóval igen, nagyon szar meg nehéz ez a dolog én elhiszem, de az sem jobb ha valaki ezzel takarózik és ezt húzza rá mindenre csak. De a cikkben nem azokról beszélek egyébként akiknek van is ténylegesen bajuk ám.
Szeretnék pár dolgot hozzáfűzni ehhez a poszthoz! Értelmes vitát nyitnék a témával kapcsolatban, főleg mivel érintett vagyok benne, és egy kicsit rosszul érintett ez a bejegyzés. Pont a napokban jutottam arra a döntésre, hogy névtelenül megosztom a világgal azt, hogy milyen is egy autista élete. Nem azért, mert nagyzolni szeretnék, vagy híressé válni, sőt olyan célom sincs, hogy kamuzzak, és elferdítsem a valóságot. Egyszerűen a névtelenség álarca mögött szeretnék maradni, és mindössze azért publikálok az autizmussal kapcsolatban, mert szeretném, ha a világ végre észrevenné, hogy nem feltétlenül mindenkinek ugyan az a “normális”. Mostanában pedig elég sok ehhez hasonló bejegyzéssel találkoztam, ez pedig pont az utamba akadt, mivel ugye követem a blogod.
VálaszTörlésSzeretném tisztázni, hogy valaki, akinek nincs diagnózisa ugyan úgy élhet problémákkal, csak fél az orvosokkal szembenézni. Nekem is hosszú évekbe telt mire végre belevágtam a vizsgálatokba, amik egy teljes évet vettek igénybe, mert féltem a választól. Mivel, tudod, onnantól, hogy megvan a diagnózis, nincs visszaút, meg vagy bélyegezve. Bár őszintén hatalmas fellélegzés is volt, hisz megértettem miért vagyok más.
Lényeg, arra akarok kilyukadni, hogy itt igen sok hozzá nem értő, vagy olyan, aki minimálisan belelát a dolgokba, okoskodik, úgy, hogy nem tapasztalta meg. Én kiskorom óta a saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen megaláztatásokon kell egy autistának átmennie, miközben a diagnózisom max 5 éve, ha megvan. Az orvosi segítség meg lósz@rt se ér, effelől biztosíthatlak. (Természetesen aláírom azt is, hogy van sok kamu beteg is, akik élvezik, hogy szenvednek, de attól még azokkal kellene törődni, akiknek valós nehézségeik vannak)
Nem szerettem volna bunkónak lenni, csak szerettem volna kifejteni a véleményem, és nem bántásnak szántam.
Köszi, ha elolvastad.
Megkövezhetnek érte, de ez muszáj volt megosztanom! Ámen!