Killstar rendelésem

 Régen volt már nagyobb rendelésem, sőt úgy egyáltalán rendelésem😭 mert nagyon gyűjtöttünk az új autóra. Egy - egy apróság vagy használt cucc volt, de kb. ennyi. Ez az év amúgy sem a khm "pozitív " dolgokról szól - már olyan értelemben, hogy nem túl sok kellemes dolgot tartalmazott. 

Hivatalosan ezek is amolyan elő karácsonyi meg névnapi ajándékok voltak, meg egy régebbi felhalmozódott rendelés, ezért gondoltam, hogy így egybe mutatom meg őket. 

Vettem egy Vendetta Boots bakancsot, amit egyébként már akkor kinéztem, mikor megjelent frissen, de volt vagy 90 font. Szóval kb. álmodoztam róla és úgy voltam vele, hogy jól van majd egyszer - vagy soha.
Aztán bekerült a Clearance részbe, ahol a leárazott cuccok vannak, így úgy voltam vele, hogy oké, kell karácsonyra. 💫
A csoport akikkel együtt szoktam rendelni, javasolták a várakozást, mert közeledett a halloweeni leárazás és akkor mindent leértékelnek újra. Kérdéses volt, hogy megmarad e addig a bakancs, mert minden méret elfogyott kivéve az enyém (sors szerű - és meg is magyaráztam magamnak, hogy ha elfogy mire rendelünk, akkor biztos nem kellett, hogy az enyém legyen és nézek mást a listáról, ugyanis bőven van még olyan amit szeretnék 😂). 
Annyira szerencsés voltam mert tényleg megérte várni, ugyanis meg is maradt a bakancs a rendelésig és még többet engedtek belőle. 

Picit féltem, mert az akciós cipőkkel volt már nekem problémám - azt is méretben rendeltem, mégis kicsit szorítja a lábam, így féltem ettől is, de szerencsére tökéletes a lábamra, marha kényelmes, viszont arra nem számítottam, hogy ennyire magas leszek benne 😌😎 

Alapból magas ember vagyok, de ebben most feltűnően nagyobb vagyok, de hát ennyi baj legyen. Szerencse, hogy Zolit ezek a földhöz ragadt dolgok nem érdeklik - ezt rockmaratonon is mindig bizonyítja 😉

Most vettem életemben először derékövet, méghozzá a Blood Rain Beltet. Nagyon tetszenek, de főleg általában másokon, mert én magamon mindig úgy érzem, hogy jobban kihangsúlyozza a giga csípőmet. Persze rákellet jönnöm, hogy eddig rossz fajta öveket választottam / próbáltam, így nem csoda, hogy az életkedvem is elment. 
Most lehetőségem volt, hogy jobban körülnézzek az oldalon, meg olyan ember javasolta, akinek van már ilyen és szereti.
Ő egyébként egy plusz választás, mert nem szerepelt a terveim között, de olyan jó akció volt, hogy teljesen megérte ♥

Bakancs és öv együtt ♥ A bolero az Draculaclothingos.
A fekete valami mögöttem meg egy fekete lyuk😂 

Eddig nem volt még olyan összeállítás amihez ha hozzáadtam, akkor idiótán nézett volna ki. Pont ezen nevettünk Zolival, hogy ez kb. mindenhez illik, szóval nagyon szerelem vétel ♥

Kinéztem kettő leggingst is, de nem tudtam dönteni, mert mindkettő nagyon szép volt; az egyik bársony anyagú és kis denevér minták voltak rajta, a másik sima anyagú és cicás. Végül az utóbbi mellett döntöttem - Umbra Leggings-, mert akiket megkérdeztem nekik is ez tetszett jobban.
Féltem ettől is, mert innen még nacit nem vettem és ezek mindig kérdésesek, hogy jó e a méret, eggyel nagyobb kell, eggyel kisebb... 

Végül nem vettem nagyobbat - jó a saját méretem.

De szerencsére nem csalódás, mert pont jó a méret, sőt igazából alá is lehet öltözni, ha esetleg hidegebb idők jönnek, ugyanis nem feszül egyáltalán. Az anyaga nagyon jó, kellemes benne lenni, és ennél édesebb mintát nem is választhattunk volna; biztos, hogy nagyon szeretni fogom. 

Egy ismerősömtől vettem egy zsír új Banned szoknyát. Régóta kinéztem már hasonlót, de végül sose vettem meg. Ebben az esetben is izgultam nagyon mert most egy számmal kisebb méretet vállaltam be, és fogalmam sem volt mennyire nyúlik vagy mennyire nem, de szerencsére ez is nagyon jó vétel volt, nem bántam meg. ♥

Itt azért hozzáteszem, hogy szándékosan nincs a fűző összehúzva rajtam,
ugyanis ő is új és még a betörési fázisában van és itt még nem
akartam szadizni, csak egy kép erejéig vettem fel.
Egyébként egy csodálatos acélmerevítős sima Restyle fűző,
egy ugyanilyen márkájú felsővel.
Illetve itt is díszeleg ez a csodaszép öv, amivel tényleg nem tudtam betelni♥

Alapból oda vagyok a csipke anyagokért és ez aztán ebben nem szenved hiányt. Illetve imádom a fazonját- sokan falra másznak az ilyenektől mert "nem szimmetrikus" (hallottam már ilyet 😖 ), pedig szerintem eszméletlen szép.
A Restyle fűző így első ránézésre és tapintásra nagyon masszívnak tűnik, meglátjuk mit bír majd - tőlük eddig egy fűzőm volt (amit többször láthattatok rajtam már) és ő azért megtette a szolgálatait ♥

Jó mondjuk engem nem lehet alapul venni, mert ami tetszik azért a végtelenségig képes vagyok rajongani 😉😇


S még annyit a végére, hogy az utóbbi időben újraélesztettem a nekromancica tumblr oldalt is, ugyanis oda pár éve elvesztettem a jelszavamat, meg nem is érdekelt annyira a dolog, így nem foglalkoztam vele. Mondjuk most sem akarok ott lógni, mert veszélyes mint a pinterest: ha az ember egyszer belekezd, akkor simán betudja szippantani órákra a hülyeség😌. Időnyelő dolgok ezek, de azért kicsit összekapartam, ha már létezik.
Így ha gondoljátok, rám tudtok ott is nézni - a kedvenc képeimből teszek oda ki válogatásokat ♥ Illetve a facebook oldalamon és instagramon tudtok még velem tartani ♥

Instagram 

Facebook

Witchcraft - Barkash szülinapozás

Ez egy nagyon régen megírt posztom, de most tűnt csak fel, hogy sikeresen itt maradt a piszkozatban, így most előveszem és leporolom szerintem ♥ 

Augusztusban végre volt lehetőségünk Barkashal újra találkozni. Régóta terveztük nagyon már és alig bírtam kivárni az indulás percét. 
Szabira mentem (persze azért az utolsó éjszakás műszakom megszívatott- nem maga a meló,hanem amíg bementem; bicajjal járok és természetesen frissen mosott ruhákkal és hajjal elkapott egy bazi nagy vihar, aminek következtében belegurultam egy árokba ... Szóval azért egy utolsót még szívtam szabi előtt), aztán a nagy abonyi felújítás után mentünk barátnőmékhez. 
Megjárattuk egy hosszabb útra az új kis autónkat ♥ Ebben valamiért kényelmesebben tudtunk utazni, mint a másikban 😂 Egyébként ez egy külön történet, de nem szentelek neki külön bejegyzést: sikerült vennünk egy új autót. Igazából első saját, amire évek óta gyűjtöttünk és büszkék lehetünk.

Délutánra érkeztünk, egész nap állatkodás ment, de hát egy évben egyszer van szülinap😉. Ittunk jó kis házi likőrt, sütiztünk, röhögtünk, dumáltunk és sikerült megint egy kis fotózást összehozni közösen. Charlie volt újra a fotósunk és ismét a csenderesben kötöttünk ki. 😂

Fotózás után mint akik jól végezték dolgukat 😂

Estére  iszogattunk, megvolt a tábortüzes filing mert sütögetés is volt, plusz vendégek, de ami a lényeg: Jó sok cica! Barki ilyen extrém állatgyűjtögető, így tele vannak cicákkal és kutyákkal, én meg élvezkedhettem közöttük ♥ 😈

A fotózásunk és az egész hétvége élő sztárjai 💝

Szóval bulisan, nyugisan telt az a hétvége is és ismét gyarapodtam egy tetkóval 😂😌 Már röhögtünk rajta, hogy ez ilyen hagyománnyá válik lassan. 

Alig várom, hogy ismételjünk.  ♥

Itt van pár kép a fotózásból

Babus is jött velünk, akartak szerepelni a képeken ♥

♥ Kis familiárisok ♥

Ha tetszik a munkánk, akkor keress meg bátran minket instagramon; Barkash ezeknél a képeimnél meg van jelölve.

Instagram

Az évem megkoronázása

 Valamiért mindig is utáltam, mikor az emberek azzal jöttek nagy általánosságban, hogy jaj "legyél pozitív", "nem kell a negativitás", "csak pozitívan" ,stb. Alapból ezt egy marhaságnak éreztem, mert én személy szerint mindig is az egyensúlyban hittem - főleg mert bennünk is és körülöttünk is minden az egyensúlyra törekszik. 

Légy pozitív! Nos, nálam ezt a tesztek eredménye is bizonyítja, hogy mennyire pozitív személyiség is vagyok, ugyanis sikeresen kimutatták nálam is a mostani őrület főszereplőjét, a covidot. 😂 Yeah. Ugye, hogy ebben a kontextusban se jó ha pozitív az ember? 😴

Természetesen semmi ok a pánikra, én a szinte tünetmentes típusa vagyok ennek, így sikerült kisebb kellemetlenségekkel megúszni - amit egyébként magam sem reméltem, lévén, hogy az asztma / allergia nem egy megkönnyítő tényező igazából. 
Egyébként ha csak minimális tünetei vannak az embernek, akkor eléggé nehéz felismerni, hogy gond van, ugyanis szimpla náthával kezdődik (legalábbis nálam), amire az ember nem reagál általában.

A történetem annyi, hogy sikeresen érintkeztem olyannal, akiről rá pár napra ( a találkozásunk után) kiderült, hogy pozitív. Nyilván mondhatnám azt is, hogy összeszedtem a boltból vagy bárhonnan, de higgyétek el nem nagyon járok el itthonról (nem tömegközlekedek már - vagy gyalog, vagy bicajjal, vagy autóval tolom, de főleg az utóbbival), illetve boltban és bolt után mindig az előírtaknak megfelelően jártunk el (egyébként az meg szerintem ezelőtt az őrület előtt is evidensnek kellett volna lennie, hogy a kezét megmossa az ember😣),  de persze soha nem lehet tudni.

Én nem nagyon izgattam magam emiatt, mert hát lesz ami lesz, nyilván erről a helyzetről és történetről senki a világon nem tehet, főleg mert ha körül nézek az ismeretségi körömben, már lassan több a fertőzött, mint a nem. Szóval 'ezen túl kell esni előbb utóbb' gondolattal álltam ehhez hozzá, de mivel nem éreztem rosszabbul magam napokig, én jártam tovább dolgozni, nem is volt indok az ellenkezőjére (jelzem, ennek hivatalosan is utána lett kérdezve és mindent felsőbb utasítások szerint csinált mindenki!). 
Természetesen onnantól éjjel nappal rajtam volt a maszk és fertőtlenítettem a kezem, mert ugye ördög barátunk sosem alszik és nem akartam oka lenni senki betegségének (még ha én ezt nem is így fogom fel; sajnos a környezetemben nem minden ember ilyen, a legtöbben szeretnek okokat keresni és ujjal mutogatni egymásra - valamiért megnyugtatja a lelküket). 

A lényeg, hogy eltelt jó pár nap mikor elkezdtem amolyan lightos megfázásos tüneteket produkálni, így elmentem venni aszpirin forróitalt, ami amúgy nekem nagyon bejött előző alkalommal. Jobban is lettem tőle, éreztem, hogy kimegy belőlem a betegség - így megnyugodtam, hogy csak ennyi. Viszont mégis az orromban olyan érzés maradt, mintha tele lenne, de nem volt... S egy idő után nem hozott jobb érzést az aszpirin sem. 

Egyik szabadnapomon éppen tanultam (erről majd később), mikor pillanatok alatt elkapott egy ilyen WTF? érzés, hogy nem tudtam eldönteni mi van: extra fáradtnak éreztem magam, levertnek, depressziósnak, kedvtelennek - de ezeket mind annak tudtam be, hogy lefáraszt a sok tanulás, illetve, hogy sok a munka és év vége van. 
Aztán ehhez hozzá kell adnom, hogy már napok óta fájt a fejem, így már elgondolkodtam mikor ez a hirtelen beálló rossz közérzet is idekapcsolódott. De ugye benne van az emberben, hogy most ilyen piti dolgok miatt szóljon, hogy nem megy dolgozni?! Milyen cink már. 

Végül azon a napon a rossz érzéseim annyira felfokozódtak, hogy úgy voltam vele, hogy ez nem lehet csak munkaundor vagy szimpla tanulási kimerültség; plusz ugye a már nem tudom hány napja tartó fejfájásom. 
Ezen a ponton már itthon voltam és figyeltem a további jeleket, ami annyiban merült ki, hogy picit mintha éreztem volna a légcsövemet (ami nálam megint nem mérvadó, mert sokszor szoktam ezt érezni a rohadt allergia miatt, főleg ha több napig nem szedem a gyógyszereimet - hülyelány😌), hogy nem olyan mint szokott, meg mintha néha égne, illetve ami megpecsételte egyébként az egészet, hogy eddigre már nem éreztem ízeket és szagokat sem. 
De se láz, se semmilyen horror tünet, amikről mindenki beszél. 🙏

Beszéltem a háziorvossal, ahogy ilyenkor kell, megkaptam az utasításokat, illetve a pár napra rá a tesztre az időpontot, amitől azért izgultam ,mert mindenféle sztorit hallani. 
Tényleg nem volt kellemes, de cserébe nagyon rövid időt vett igénybe az egész. 

Ezek után bőven elmúltak a tüneteim igazából, ami a mai napig velem van, az íz érzékelés és a szaglás - derengenek néha illatok már és ízek, de kevés és nem folyamatosan. Lassan ott  tartok, hogy ránézek valamire és az agyam pótolja az illatát és ízét. Nagyon kellemetlen. 

Ez az államilag elrendelt teszt nekem konkrétan egy hét múlva lett kész (a beígért 2-3 nap helyett) és csodaszép pozitív jelzést kaptam... Addigra már csak annyi bajom volt, amit említettem feljebb; és igazából a rá következő hétre már terveztem vissza menni, mert időben is akárhogy nézem, időközben letelt aminek le kellett. Az orvossal beszélve zöld utat kaptam, de végül a munkahelyem a biztonság kedvéért támogat egy magán tesztet, ami miatt izgultam szintén mert sose lehet tudni. 

Egyébként nagyon zavaró a sok tudatlan ember okoskodása; mikor olyanok akarják megmondani mit kellene tennem, meg hogyan csináljam, akik maguk benne sem voltak ebben az egészben, max a szomszédnak a lányának a szomszédjának az unokájától hallották mi volt az ő élettársával mikor elkapta a vírust. 

Extra bosszantó volt, főleg mert a hivatalos tájékoztató és az orvos teljesen mást mondtak ki és nyilván a betegnek eszerint kell tennie, nem a szóbeszédek szerint. 

Tény, hogy nagyon nagy a fejetlenség, senki nem tud pontos információkat, csak szóbeszédeket, meg persze amit a média közvetít (= mindmeghalunk), de ezeknek a fele nagyfokú baromság. 

Én ezzel úgy vagyok - és próbálok mást is erre buzdítani-, hogy ha el kell kapni, akkor úgyis elfogjuk, így felesleges az extra pánik, a hiszti, meg a spekulációk. Nyilván nem szabad félvállról venni a helyzetet, mert a krónikus betegeket és időseket védeni kell ahogy tudjuk (pl. én se megyek haza szerintem most jó ideig, mert akármilyen az eredményem, jobb a békesség - holott nagyon hiányzik mindenki, de van idős rokonom), amit lehet be kell tartani (bár én ezt az első hullámban is nagyon trének éreztem, hogy az embereknek el kell magyarázni, hogy haver mossad meg a rohadt kezedet egy tömegközlekedés vagy vásárlás után, mert minden szart összefogdostál 👀), aztán reménykedhetünk, hogy elkerül vagy csendben átesünk rajta. 

De igazából én megmondani senkinek nem akarom mit tegyen ezzel a helyzettel, mert szerintem mindenki másképp éli meg alapból és sokszor nem is ugyanazokat a tüneteket produkáljuk, ráadásul ezt mindenkinek magának kell átvészelnie egyedül.
Szívesen meghallgatok bárkit, illetve beszélgethetünk erről ha érdekel valami ezzel kapcsoltban.  Nem egy jó helyzet ez pont most, mert itt vagyunk az ünnepek előtt és táppénzen lenni ilyenkor mindig szívás, de tudom, hogy vannak ennél rosszabb helyzetek is és nem is akarok hálátlan lenni. 

Egyébként hálás vagyok, mert nagyon sok ismerősöm és barátom keresett az elmúlt időszakban és ajánlkozott segítségre vagy csak jöttek érdeklődni felőlem. Nagyon jól esett mindenki aggodalma és kedves szavai! ♥ Akik meg végig velem voltak, azokat a sírig üldözöm a hálámmal 😉😍

♥ Kívánom mindenkinek, hogy ha már elkapta, akkor vészelje át ilyen könnyedén, mint ahogy nekem sikerült. ♥

Instagram 

Facebook

Hanák Kolos - a 36 km-es Mátra túra

 Ismét túl vagyunk egy Hanák Kolos teljesítmény túrán. 

Életem legfélelmetesebb időszakja mikor ez közeledik, mert 4 évvel ezelőtt is végig csináltuk és nekem akkor az volt az első alkalom, de sok rossz emlékem van arról az időszakról. Nem voltam rá és felkészülve rendesen (se fizikailag, se mentálisan), fogalmam sem volt mire számítsak, mennyit és mit kell kibírni. 
Szerencsére velem volt akkor is Zoli (ki más rángatott volna el? 😂 ), és végig mentünk rajta, csodával határos módon szint időn belül.
Persze ez most más volt ennyi idő elteltével, de elmesélem ezt az élményeinket is.

Úton felfelé a Kékesre; itt még csak ennyi látszott a 
szörnyetegből.

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén újra indulunk. Ezt a teljesítménytúrát minden évben áprilisában rendezik, de idén sikeresen átcsúszott szeptemberre - a hülye covid miatt. 

Amúgy ha valakit érdekel, megtudjátok nézni a Hanák Kolos túraegyesület honlapján. Többféle túrát indítanak, így nem csak egy félére lehet jelentkezni; mi is gondolkodunk most egy másik fajtán. 

Idén viszont ezt még végigcsináltuk. Ugyanolyan borzalmas volt mint 4 éve.
Próbáltam egyébként készülni rá. Azért egy 36 km-es út a hegyekben nem könnyű kihívás szerintem - főleg olyan embereknek, akik nem éjjel nappal túráznak. 
Ne tessék össze téveszteni a kirándulgatásokkal (amikor mész az erdőben sík terepen és nézelődsz, gyönyörködsz a tájban, meg - meg állsz lazulni, fotózni), mert ég és föld a különbség közöttük. 

Igyekeztem nem félvállról venni a dolgot, így ahogy mondtam is, készülni próbáltam rá. Így utólag azt tudom mondani, hogy mint halottnak a csók... Azért egy konditermi rákészülés nem ér semmit ilyen terepen. Na jó, ez így nyilván nem teljesen igaz, mert azért a kardiók nagyon sokat számítanak, és a combizmaim is nagyon szuper hasznosak voltak egész úton 💪 , de mégis halál volt.

Hajnalban keltünk, hogy időben felérjünk a Kékesre. Ott indítottak minket útnak, megkaptuk a rajtidőt és viszlát. Több állomás volt útközben, ahol pecsételtetni kellett, meg frissítőt osztogattak. 

Az eleje rögtön egy extra mély lejtővel kezdődik ahol fától fáig kell rohanni (vagy döcögni). Úgy érzem, hogy nagyon vagányak voltunk; az út nagy részét lefutottuk, a lejtőn extra jól leértünk és az első ellenőrzőponthoz jó időben értünk oda. 

A második ellenőrzőpont előtt van egy nagyon hosszú és extra meredek domb amit meg kell mászni - na az az én mumusom. Az ott tizedmásodperc alatt szétcsapta a vérnyomásom és olyan szinten lettem rosszul, hogy elmondani nem tudom.
Nálam ez ilyen jellegzetes dolog, hogy mikor nagy a vérnyomás különbség, akkor a gyomromat érzem úgy, hogy tele van és nagyon rám jön a hányinger.  Ezen mondjuk az sem segített, hogy végig tűzött a nap minket ezen a szakaszon. 
Galyatető - undorodom a helytől amiért ilyen fájdalmakat okoz minden alkalommal 😂

Itt már Kékes tetőn vagyunk; várakoztunk
8 óráig. Sajnos a kép nem adja át azt a mélységet, magasságot
mint ami a valóság volt.

Nem tudom ezzel a gyomor dologgal mit tudnék kezdeni, nyilván hozzá kellene ehhez szoktatni a testem, de most megölt. 

Mikor odaértünk az állomásra nem bírtam tovább indulni. Ez az egyik olyan része a versenynek, amikor kilehet szállni. Bennem nagyon erősen kavarogtak a gondolatok, érzelmek erről, mert ennyire szarul régen voltam. 

Nagyon magasan voltunk itt már.

Végül nem történt meg, nem adtam fel, mentünk tovább és idővel hozzászokott a testem és már nem okozott gondot az egész felfelé menet. 

Természetesen a testem nem adta fel ilyen könnyen: szúrt az oldalam, fájt a hasam, a derekam kezdett elnehezedni, a csuklyás izmot is éreztem az idióta testtartás miatt, a talpam már odavolt, a tüdőm égett, és itt még alig jöttünk. 😌
Persze ezekkel gyorsan meg kell barátkozni, mert több órán keresztül elkísérnek és keserítik az ember életét. 

Akkor örültem, mikor már ez a hányinger elmúlott. Fizikailag ételt nem tudtam magamhoz venni egész nap.  Hajnali fél ötkor ettem egy kis darab szendvicset, de nagyon ügyeltem, hogy teljen el egy csomó idő, mert első alkalommal ezt is megszívtam. 
Viszont idén okosabban csináltam; vettem a Scitectől egy pár izotóniás port vízbe, pár csomag fehérjét, vittem folyékony magnéziumot és simát is (és milyen szerencse! - kellemetlen mikor elkezdi a görcs valamidet húzni), BCAA-t, meg egy rakás vitamint...
Muszáj erre is készülni mert ezek hiányába összeomlik a test az biztos. Azért 9 vagy annál több órán át egy ekkora stressznek kitenni a testet kellemetlen és megfelelő támogatás nélkül felelőtlenség is. 
Ezek egyébként jó szolgálatot tettek, mert nem merítettem ki a testemet, csak fárdtságilag.  

Egy ideig jól haladtunk, viszont utána meg Zoli térde adta fel a szolgálatot egy hosszabb lejtő alatt, így amiatt kellett többször megállni. Itt már körvonalazódott bennünk, hogy nem biztos, hogy sikerül időre a dolog. A térd amúgy sem játék, így nem szabad erőltetni, ott rohadjon meg minden más akkor. 

A háttér sajnos nem látszik és a fejünk is 
csalóka, mert közel sem voltunk ilyen 
vidámak ám 😂 De elértük a legmagasabb
pontot; csúcson voltunk 😎

A kilátás ennél ezerszer szebb volt természetesen, 
csak a kép itt se adja vissza - amit nagyon sajnálok, mert nem 
sűrűn fogunk ide feljárni. Videót is készítettem itt
de azt meg nem tudja kezelni a blogger, szóval gratulálok. 

Amikor odaértünk az utolsó nagy ellenőrzőponthoz, az megint olyan rész volt, ahol kitud az ember szállni. Megint nem sokon múlott, csak most Zoli gondolkodott el rajta és meg is értem. 

Ennél a pontnál van az, amikor az utolsó nagy hajrára készül az ember: 6 km dombnak felfelé folyamatosan és 7 km mélyen lefelé a hegyről jó kis sziklás úton.  
Itt már kentük a lábunkat a sportgéllel, mert a fájdalom elviselhetetlen méreteket öltött (de erre a pontra mindig így járunk); ráadásul nekem sikeresen becsípődött egy ideg a derék résznél, ami szépen a jobb lábam oldalába sugárzott ki minden egyes lépésnél ♥ Olyan boldog voltam ettől, hogy szavak nincsenek rá (egyébként ez a gondom hónapokkal ezelőtt is kijött a konditeremben és van is valami gond nekem ott hátul - gyerekkorban megállapították, aztán pont idén megyek vissza, hogy ránézzen a doki).

Ez egy gyönyörű látkép, de a legundorítóbb helyen
fotóztam: ez már az a lefelé 7 km-es rész volt, a sziklás talajjal,
amin minden egyes percben meghaltunk. 
De ez a látvány se mindennapi számomra, így muszáj 
volt ez a kép ♥ 
Ez amolyan szeretem - utálom kép lett.

Végül úgy döntöttünk, hogy ha idáig eljutottunk és eljöttünk az egészre, akkor érjünk már be - tökre mindegy mennyi időn belül. 😶

A lefelé menet volt extra kemény: végig bele vagy guggolva a mozdulatba és perceken keresztül közlekedsz így, plusz csúszik az egész út, meg a sok szikla darab a lábad alatt, kegyetlen. Ilyenkor jön rá az ember, hogy az a plusz 1 km is mennyire giga hosszú. 

Végül beértünk, de addigra már nagyon nehezen mozogtunk. "Csak" másfél órát késtünk 😂😂😂 Viszont ennek ellenére díjaztak mindenkit, akik meg jobban teljesítettek, ők különdíjakat is kaptak. Szóval megérte végig menni több szempontból is. 

Úgy érzem nagyon sok nehezítő tényező volt az egész út alatt - a nehézségi szintünket magasra állította az élet most úgy látszik. 

Zoli térde aggasztott a legjobban (azóta szerencsére jobban van) és nem is tudom, hogy neki való e ez az egész már így. A lába is tönkre ment teljesen (ezer vízhólyag), fájt neki is a dereka, a nyaka, a minden is 😃
Nekem most a lábammal nem történt semmi kivételesen (nem is értettem, de még csak vízhólyag sem lett, a körmömről meg nem is beszélek), ellenben a gyomrom az nagyon megszenvedte, meg a vádlim és lábfejem nagyon fájt. 

Az időpont se kedvezett: ezt áprilisban rendezik általában és akkor azért a Mátrán még erősen esélyes, hogy fagy van inkább, most meg mindenütt növények, bogarak, szúnyogok, rohadt napsütés és mocskos meleg. 
A túraút egy két részét módosították, így kétszer is sikerült eltévedni (vagyis egyszer rossz irányba indultunk, másodszor meg a hosszabb úton), ahol szintén időt vesztettünk. 😌😂😂😂

De nem történt semmi gáz végül is, mert a lényeg, hogy beértünk a célba, még ha a belünket is húztuk magunk után.
Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy mennyire sokat bír az emberi test és szervezet. Mennyire erősen lehet a határokat feszegetni.
Egy óra alatt kiszoktam fáradni az edzőteremben, és most ezt nem engedhettem meg magamnak, pedig ugye a testem ehhez van hozzászokva, hogy utána vége. S most mégis 10 órán keresztül sanyargattuk magunkat. De képes rá.
Nagyon sokat rátett, hogy az akaraterőnk sem hagyott cserben, mert annál rosszabb nincsen. Minden egyes lépésünk ebből táplálkozott, szóval ott kellett lenni fejben nagyon. 

Plusz az alázat. Nem szabad ezt a helyet, ezt a versenyt alábecsülni. Ezért is mondom, hogy ezeket főleg az értheti meg aki végig csinált már ilyen komolyabb teljesítményű versenyeket. Egészen addig csak blabla amiket írok. 

Akarat + Alázat + Erő = Célba érés 

Nálam valahogy így néz ki a képlet. Nyilván ez mindenkiben máshogy épül fel, de nekem ezekre kellett rájönnöm, ezek körvonalazódtak bennem egész túra alatt. 

Egy újabb tapasztalatnak nagyon jó volt, ilyenkor gondolja át az ember, hogy mi az amit jól csinált és mi az amit másképp kell majd a következő alkalommal (ha lesz következő). 
Amin nekem változtatni kell majd, hogy muszáj lesz terepre is kijárni, túra útvonalakat végig csinálni, mert ezek nincsenek a lábamba. Így hiába van extra jó fizikai állapotom, semmire nem jó ezen a terepen. Kicsit olyan ez, mintha én most gyógypedagógusként bemennék egy műtétet levezényelni. Sok mindent kellett tudnom az eü-s dolgokról, de nem lettem tőle orvos, nem mozgok jól azon a terepen. 

Ez amolyan érdekesség; ennyi lépést tettünk meg ezen a napon.
Mondjuk kicsit több lett nap végére, de azért extra. 
Sose döntjük meg ezt a rekordot 😂

Úgy érzem mindent megtettünk azon a napon. Persze valahol szomorú, hogy nem sikerült a szintidő, de ott rohadjon meg ilyen szívások után és a végeredményen nem változtat, hogy beértünk. Örülök, hogy egyikünk sem szállt ki egyik részen sem, cserben hagyva a másikat. 

Azóta egészen helyre jöttünk. A másnap és a harmadnap kegyetlen volt; nem tudtunk rendesen mozogni az extra izomláztól, ráadásul akármikor megpihentek az izmok, annál rosszabb volt újra megindulni. Most eltelt 3 - 4 nap és már sokkal jobb. Már a kondiba való visszatérésemen gondolkodom 😂 Viszont azt nem döntöttük el, hogy indulunk e bármin még életünk során. 

Szerintetek kellene? 

Olvasólistám - Papp Dóra Fénytörés

 Korábban írtam már erről a magyar lányról, akinek a könyvét egy barátnőm ajánlotta annak idején. A Bolyongóval ismerkedtem meg először (továbbra is ajánlom bárkinek, főleg viking lelkületű társaimnak) és már ott annyira tetszett az írónő stílusa, hogy úgy voltam vele adok esélyt a többi könyvének is.

Nagyon érdekes, de Dóra könyvei pont olyanok, amiket a fülszöveg alapján magamtól tuti sose olvasnék el. Annyira nem fejezik ki azt, amiről valójában szólnak a történetei. Legalábbis most kettőből kettő könyv alapján mondom ezt, de gyanítom a többinél is hasonló a helyzet. Fogalmam sincs, hogy ez szándékos e, vagy csak random az egész.
A Bolyongónál sejtettem, hogy jó lesz a sztori, különben nem ajánlották volna. De ezt a Fénytörést magam döntöttem el, hogy elolvasom, habár persze erről is kaptam pozitív véleményeket, meg azért utánaolvastam.  
Kicsit nehezen vettem rá magam egyébként és pont a fentebb említett összefoglaló szöveg miatt. Legbelül éreztem, hogy ez megint egy olyan stílusú és hangulatú könyv lesz mint amiket szeretni szoktam, de baromira nem győzött meg a rövid leírás alapján. 
Napokig egyébként emiatt tettem jobbra balra a könyvet, nézegettem, végül úgy döntöttem, hogy neki kezdek (jelenleg amúgy a Harry Potter sorozatot olvasom és épp az utolsó előtti könyv végére érek lassan, de nincs meg még az utolsó rész, így lassítani kellett 😂 ).

Természetesen nem csalódtam a megérzéseimben, valóban egy szuper könyv. Nagyon hamar bedaráltam és most természetesen sír a szám ennek a folytatására (is).  Hála az Isteneknek - és kedves Dórának - ez egy trilógia, így egy ideig van mit olvasni. 😉

Azt mindenképpen hozzáteszem, hogy én az átdolgozott kiadást vettem meg, nem ismerem az eredetileg kiadott könyveket.

Alapból engem már a borítóval megvett magának. Tudom, szokták mondani, hogy ne borítóról ítéljünk meg egy könyvet, de szerintem mindenképpen fontos a csomagolása a történetnek. Erre a könyvre pedig jól esik ránézni, kellemes érzéseket kelt bennem és még lelkesebben ütöm fel; a jó sztori miatt meg az egész lénye a könyvnek egy pozitív érzésként marad meg bennem a későbbiekben is. Így ezért tudom most Nektek ezt ennyire lelkesen ajánlani. 

Egy ifjúsági regényről beszélünk, kellemes, könnyű nyelvezettel, értelmesen felállított párbeszédekkel és egy egyszerű, mégis izgalmas, rejtélyes történettel, meg azért egy kis stresszel természetesen. Imádom a fantasy témákat és így mikor a hétköznapi sztorikba van belecsempészve, hát különösen élvezem. 

Nagyon tetszett, hogy nincs túlmagyarázva benne a misztikusság; értelmesen fel van vezetve minden, mindennek megvannak az okai.
Nagyon bosszantó tud lenni, mikor valaki valamilyen természetfeletti témát ránt bele a könyveibe és próbálja hiteles infókkal alátámasztani innen - onnan, de a fele marhaság. 😶
Itt is féltem egy picit, mikor főszereplőnk természetfelettije kiderült, hogy majd ez is túl lesz magyarázva, de szerencsére tényleg elment inkább fantasy vonalba, de úgy, hogy kerekítve lett neki egy történet ami teljesen követhető volt. Ezért végtelenül hálás vagyok!
Ne értsetek félre, szeretem azt is mikor kutató munkát végez egy író bizonyos témákkal kapcsolatban (itt pl. a Bolyongó volt ilyen és le a kalappal!), de ez az itteni téma eléggé nehéz szerintem. Kevés hiteles infó van manapság és sok a felhígult. 

Ami számomra még egy plusz volt, hogy imádtam a karaktereket. Kivétel nélkül mindet - kivételesen.😃 Valahogy úgy fogalmazódott meg bennem míg olvastam, hogy ezek a szereplők simán mintha bekúsznának az ember bőre alá és nem eresztenének. 
Megmondom őszintén kicsit tartottam attól is, hogy átmegy majd ilyen Twilight stílusba, ahol minden a főszereplő körül forog és ő a szent meg az istennő... Nem szeretem az ilyen túldrámázott főkaraktereket, de szerencsére ez a könyv tartotta a balanszot úgy érzem.
Fontos volt a főszereplő körüli rejtély felvezetése is, meg az a pár körülugrálás, de mivel a többi karakter körül is volt esemény meg sztori, így az egész jól jött össze, nem esett túlzásba a történet, amiért szintén hálás vagyok 🙏

Mondhatjuk úgy, hogy minden karakter jóféle személyiséget kapott. Egyedül talán amivel nem szoktam egyetérteni az a karakterek kora. Nem csak ebben a könyvben, de pl a Bolyongóban is. Mindenki általában ez a 17-19 éves figura, de olyan "kemény"szöveget és olyan komolyabb/ érettebb személyiséget kap, ami egyszerűen nem összeegyeztethető a korukkal. Ha megnézünk egy átlagos tizenéves emberkét, hát nem fog így, ilyen stílusban beszélni, sem pedig így viselkedni ahogy ezen könyvek szereplői. 
Nekem végig ilyen 26 év körüli fiatalok lebegtek a szemem előtt, mert azokhoz tudok elképzelni egy ennyire megérett személyiséget és ilyen mélyebb gondolati szintet.  Persze ennél a könyvnél rá lehet fogni, hogy nem egyszerű tinikről van szó, hamar fel kellet nőni - én legalábbis így fogom fel. De a másik könyvben nincs ok ekkora különbségekre szerintem. 
De ez persze nem változtat azon, hogy tökéletesek számomra; csak egy gondolatszikra. 

Szeretem az ilyen történeteket amikben ilyen részletesen leírják a családi, szerelmi és baráti összetartozást és annak fontosságát - ezeket a mély érzelmeket, amik manapság nem értékek amúgy sem annyira a legtöbb embernél. Így nekem ez is adott egy pluszt a történet során. Ráadásul a főszereplőnk az totál Barkash barátnőmre emlékeztet sok dologban.❤

Mindenesetre azt kell mondanom, hogy tényleg bátran olvassa el bárki aki kicsit is szereti az ifi regényeket, a misztikusságot és rejtélyeket; kialakuló barátságokat és szerelmet. 
Most nagyon várom, hogy a következő könyvet is beszerezzem és újra a jófej karakterekkel lógjak 😂

Fény és Sötétség

Bűn és ártatlanság; Jó és Rossz; Fekete és Fehér;

Rengeteg ellentétet lehetne felsorolni hiszen nagyon sok létezik, amit sokszor az emberek nem kedvelnek és mégis ami felett nem lehet elsiklani, az ami közös bennük, hogy nem létezik egyik a másik nélkül (szokták mondani). Erre a témára építettünk barátnőmmel, mikor életünk első közös fotózását összehoztuk.

Régóta terveztük már - még bőven karantén előtt, - aztán végre júniusban összejött. Eredetileg csak egy sima csajos hétvége lett volna, de barátnőm felajánlotta, hogy lejönnek értem (Nyírjesből 😌 először azt hittem viccelnek ♥ ), így akkor már úgy voltunk vele, hogy miért ne ugorhatunk bele egy közös, régóta dédelgetett projektbe?! Lehetőség volt sok cuccot felvinnem, így miért ne?
Azóta persze hatszáz millió másik ötletünk van közös fotókra😂, szóval ez csak a kezdet volt (remélhetőleg) ♥

 Rövidke sztorit mutatnak be a képek, pár gondolattal.

A sötétség eljő, megkörnyékez.. 

Körülötted marad, árnyékod lesz...

Megérzed.
Hatalmába kerít, fojtogat, bekúszik az életedbe.

Félsz, menekülsz, elbújnál de nem lehet, mert megtalál..

Majd kíváncsivá tesz..

.. megbűvöl..

.. elfogadod..

Végül eggyé váltok, összeolvadtok.
♥ Teljessé válsz. Rájössz, hogy  Ő Te vagy. ♥

Nagyon élveztem minden percét, nem hittem, hogy  ilyen természetesen  és lendületesen működik köztünk a "munka" - főleg, hogy Asfald fotózott minket (amiért utólag is ezer hála 🙏 ), Barkash férje; aztán izgultam az elején (az első két másodpercben csak szerencsére😂 ), mert vele nem dolgoztam még soha, aztán az idegenek (idegen fotósmunka)  eleinte parát keltenek bennem, végül tökre nem is érdekelt, hiszen eléggé elszórakoztuk az egészet, meg nem ment ez vérre. 
Nem volt egyébként ez a téma konkrétan betervezve, teljesen magától jött és a végén így állt össze. Nagyjából tudtuk mit akarunk, de mivel semmi pontosat nem beszéltünk össze, így csak megtörtént.

Természetesen mocskos meleg volt és mire elkészültünk a ruhával a smink lefolyt 😂😂 Szóval élmény volt. ♥

Egy másik fontos dolog ami azon a hétvégén történt: meglett az új tetkóm ♥ Barkash korábban elvállalta, hogy az agyamból kipattant hülyeséget megvalósítja. Mellkasra terveztem és rettenetesen féltem tőle, viszont semmi nem volt. Szólt a fain zene, tudtam, hogy lesznek rajtam rúnák, jókat dumáltunk közben, így mi más kellett volna még?! 
Nem mondom, hogy élveztem😌😌, de azt igen, hogy megérte 😎 Büszke vagyok a bőrömre, ugyanis nem volt vele semmi gond se közben, se utána és a gyógyulás is hamar ment.

Hálás vagyok a munkáért, a testem reakcióiért, és boldog vagyok - sőt büszke-, hogy egy nagyszerű tehetség alkotását viszem magammal majd a sírba ♥ 

Instagram

Facebook

Grimfrost - kuponkód: NEKROFROST

Grimfrost time

Újra kicsit elő kell vennem ezt a témát (nem szabadultok😈), mivel most jutottam el arra a pontra, hogy már tudok is a cuccokról beszélni amiket rendeltem. Ezelőtt csak annyi volt világos, hogy jól néznek ki, menők és kellenek. 😂

Őszintén szólva nem bántam meg, hogy vásároltam Tőlük- max azt, hogy ilyen sokáig húztam halasztottam a dolgot. Ugyanis már tavaly meg tavaly előtt is szemeztünk Zolival jó pár dologgal, de végül mindig volt valami sokkal fontosabb amire költeni kellett.

Pár dolgot említettem az első Grimfrostos bejegyzésemben, hogy eléggé minőséginek tűnnek a termékek ahogy látom és meg kell magamat erősítenem: valóban.
Én elsőnek egy Shieldmaiden-es pólót rendeltem, amivel az első pillanattól szemezek, mióta az oldalukra keveredtem.
Sok helyről szoktam összevásárolni mindenféle dolgot, így azért az emberben ott van a félsz, hogy most milyen lesz amit kap. De meglepetésemre nagyon korrekt volt minden. A csomagolásra figyelnek, nem csak bele van dobva valami zacskóba és nesze. Az ékszereknél lestem a legjobban, mert ott is meglepően ízlésesen volt összerakva a csomagolás. Instagramon egyébként megtudjátok nézni a rögzített videómat róluk.

Egyedül a méretet szúrtam el, mert annyira izgultam, hogy ha már rendelek nehogy ne tudjam használni, hogy megvettem a 2XL-t, de kb. másfélszer beleférek. Nem mondom, hogy így nem tudom használni, de zavaró ahogy eláll a vállaimnál meg a hasamnál. 💢
Akkor szoktam használni ha gyalogolok a melóhelyemre, mert az körülbelül felér egy edzéssel, így nem gond ha lesülök benne, mert szellőzik 😂😂
Viszont nagyon jó, kellemes az anyaga, a fekete szín fekete (!!), a minta nem kopik ki azonnal a mosástól és marha jól néz ki ♥

Nem volt tervben, de nem tudtam ellenállni és vettem egy Algiz rúna medált is. Ennél is úgy voltam, hogy majd biztos küldenek valami kis méretű nyakláncot - még el is terveztem, hogy majd akkor tudom hozzá használni a kis ezüst láncomat, meg majd finom és ízléses kis bébi medálként ott lifeg majd a többiek mellett... Hát nem 😌😌
Tény, hogy ízléses és gyönyörű, de nem bébi metál medál (wtf metál?! 😌😂😂😂 ). Sokkal nagyobb mint amekkorának képzeltem és a csomagolása ennek is nagyon szuper volt. 💝

Katt a képekre , ha te is szeretnél egyet vagy hasonló szépséget ♥

A kép kedvéért tettem egyébként szerencsétlent az agancsra és ehhez képest nem tűnik nagynak, a láncomhoz képest az, de az alsó képen a kő mellett jobban kijönnek az arányok. Mivel nincs más, így a láncon hordom.
Szerencsére nem rozsdásodik valóban, így lehet benne fürdeni.  Az mondjuk érződik, hogy van valamennyi kis súlya. Persze lehet ez csak nekem tűnt fel, mert nem hordok nehezebb ékszereket általában. Egy kovácsolt Thor kalapácsom van amivel embert lehet ölni kb., de azt nem hordom minden nap.

Azóta állandóan a nyakamban van ez a medál. Nagyon szeretem és őt sem bántam meg. Egyébként van többféle is az oldalon, bár főleg a Thor kalapácsok dominálnak.
Azért kedvelem ezt a rúnát mert ő a védelem összes fajtájára ráhúzható - fizikai, mentális, spirituális, személyes, csoportos. A nevem kezdőbetűjét jelöli és más világokkal való kommunikáció kialakítására is alkalmazható (már aki foglalkozik rúnákkal).
Természetesen nekem ő inkább csak egy ékszer, hisz megvannak a magam készleteim, eszközeim arra az esetre ha ilyesmikkel szeretném az időmet elütni. 💝

Ha esetleg Ti is kedvet kaptatok vásárolni valami szépséget az oldalról, bátran használjátok fel a kuponkódomat - lent megtaláljátok az elérhetőségeknél, vagy instagramon a bioban a linket ami egyből az oldalra visz.
Segíteni is tudok ha valaki esetleg elakadna, szóljatok bátran. ♥

Egyébként úton van hozzám egy másik rendelés is, amiben Nektek is lesz némi meglepetés. Kövessétek az oldalaimat további információért majd! ♥

Instagram

Facebook

Grimfrost kuponkód: NEKROFROST