A hétvégéről

Huh,hát sok minden mesélni valóm akad- sok új élménnyel,érzéssel,látvánnyal gazdagodtam.
*törölt tartalom*
 Aztán most úgy volt,hogy én mennék ki Danihoz,mert hát mért ne. Ami a legizgisebb volt az egészben,hogy lejött értem ^^  *-* Nagyon megható dolog szerintem. Tudta,hogy úgyse tudok leszállni ott ahol kell -hiába voltam átutazóban arrafelé sokszor- ,így hát lejött Pécsre hozzám ,majd egy óra múlva együtt indultunk ki.
A várakozás volt az egészben a legrosszabb; sose szerettem.

Nagy volt az öröm mikor végre megérkezett (egészen addig untam magam és nézegettem magamat az ablaküvegbe- jó szórakozás volt :D) - imádom azt a Brandon Lees megjelenését :D Nagyon trú :P Vele nem kell égnem az utcán-sőt! Elmentünk árkádolni,mert nekem innom kellett természetesen ^^''' Aztán levánszorogtunk a paraszthoz.
Nagyon nagyon nagyon imádok utazni és engem nem zavar ha órákon át kell ülni :D  Baromi jól elvoltunk- bár azt hittem ,hogy Dani bealszik mellettem,mert hát aznap nem aludt még ugye (erről korában irtam). De az előttünk ülők szerintem hülyét kaptak tőlünk,mert be nem állt a szánk :D
Jó volt az elhagyatott tájakat nézni,bár a látvány sok helyen nem tetszett.  Aztán jó sokára beértünk és volt egy óránk ,mert lekéstük a buszt amivel mentünk volna ki hozzájuk.  Szóval mászkáltunk a városban (?!), ahol kb. egy árva lélek se volt- de oké :D  Az ami nagyon feltűnő volt nekem,hogy az emberek a járdaközepére szaratják a kutyáikat o.O  Ez úgy nagyon feltűnt,mert akárhova léptem féltem ,hogy belelépek és azért bakanccsal nem kéne.
Közben dumálgattunk mindenféléről- untattam a szokásos hülyeségeimmel,de egész jól bírta. De szeretek vele lenni,mert valahogy vele minden olyan természetes. Fogalmam sincs mért érzem ezt,de így van. Ő nem erőlteti rám magát,nem okoskodik- meghallgat és figyel rám. Ez valahogy hiányzott már az életemből,hogy valaki figyeljen is rám ha beszélek. Sokszor volt az,hogy meséltem valamiről a másik meg nem is figyelt,csak elbeszéltem mellette- az ilyet nem szeretem.
Aztán jött még egy félórás utazás,ahol néztem a lepukkant házakat,meg láttam lovacskákat :DD Mikor beértünk a faluszerűségbe,azért megkérdeztem,hogy nem e szokták itt megbámulni ilyen kinézettel. De természetesen nem érdekli,hogy mit gondolnak róla. Mondjuk mi is ilyesmi helyen lakunk húgommal és itt volt rendesen megbámulás mikor elkezdtük a bakancsos korszakunkat. A sok öreg néni lesett ki a fejéből, de náluk senki nem volt az utcákon- megjegyzem,nem csodálom.... ugyanis csak mi voltunk ennyire őrültek,hogy esőben mászkáltunk. Ahogy leszálltunk Dunaújvárosban a buszról elkezdett csepegni az eső- ennyit a hajamról,meg a sminkemről.
Amikor végre megérkeztünk,akkor nagy volt a pánik,ugyanis félek az új helyektől. Szóval amennyire vártam azt a napot,annyira tartottam is tőle. Az idegen helyeken mindig félek-főleg,hogy ő a szüleivel él. De az ajtó előtt rögtön egy cica fogadott (*-*) ,de le se szart minket.
Valamelyik nap a héten megemlítettem neki,hogy ha majd eljutok hozzá,feltúrom a szobáját,mert szeretek nézelődni. Na mikor megláttam,hogy kb. semmi nincs a szobájába lehidaltam- főleg mert mindig azt emlegette mekkora kupit csinált. Hát jóformán semmi cucca nem volt :D Ezt meg is jegyeztem neki, erre mondta,hogy és még ennek ellenére is tud rendetlenséget csinálni :D Ez nem normális dolog- látná az én szobámat, már nem tudom elpakolni a szarjaimat :D Cööhh,még hogy sok a cucc, akkor én már meg sem szólalok :D
A másik dolog ami szemet szúrt,hogy ő aztán tud élni; nagyon nagy tv monitor o.O Én is elfogadnék egyet idehaza ehelyett a kis csotvasz monitor helyett. Megengedte hogy gépezzek,amíg csinált valami kaját nekem. Nagyon furi volt egyszerre tvt is nézni,meg gépezni is- de megtudnám szokni :D
Aztán kaptam tőle gyros tálat,ugyanis egyszer említettem neki,hogy annak az egy dolognak nem tudok ellenállni-minden más fújci :D De ez rendes volt tőle,hogy este még neki állt ennek.
Este megnéztük a Hotel Transzilvániát- hát egy atom jó mese. Én olyanokat szakadtam rajta, bár lehet hogy csak nekem volt vicces :D De kész voltam tőle,már a könnyem folyt a végére.  Utána néztük volna a parás filmeket,csak hibásak voltak a letöltött filmek. Hát nagyon örültem,mert pont azt a filmet kellett megnézni ami tele volt babákkal és én utálom az ilyesmit.  Aztán később már csak háttérzajként szolgált a film,mert inkább egymással foglalkoztunk mint a filmmel. =) Volt hajnali 3-4 mire elájultunk- és szó szerint,mert semmire nem emlékszem. Komolyan mintha bepiáltam volna- holott semmit nem ittunk. A legrosszabb az volt,hogy át kellett állítani az órákat =(
Részletekbe mondjuk nem mennék bele ^^ ,de ez a szerencsecsomag átállította facebookon az állapotot,hogy kapcsolatban vagyunk. De miután gyengéd érzéseket táplálunk egymás iránt,várható volt.  Meg azért nem akarok életem végéig keseregni olyan miatt,amiért nem is kéne.  Szilvi barátnőm mondta,hogy gyorsan tegyem túl magam exemen és ne hagyjam ezt a lehetőséget elmenni. Hát nem hagytam,mert mindenkinek igaza van. Az élet megy tovább és haladni kell. De már nem is lelkizek az előző sérelmeken. Tény,hogy még ott van bennem,de az idő elhalványítja. Plusz új érzelmek lépnek a helyébe,ami talán meg is szépíti és segít még inkább,hogy elfelejtsem. De eleget szenvedtem magamban egyedül a sötétségben esténként, ideje másra figyelni. Az ember nem minden nap kap maga mellé egy olyan embert,aki figyel rá,meghallgatja,szereti és bármit megtenne érte. Én is kaptam magam mellé pár ilyen embert,csak mivel belemerültem az önsajnálatba így fel sem tűntek. De ettől függetlenül nagyon értékesek nekem ezek az emberek.
Dani meg külön kategória. Ő most a társam lett. Nagyon sokat agyaltam,hogy mennyire hamarkodom el a döntéseket,de nála nem döntöttem hanem csak úgy jött minden magától- és minden nagyon természetes. Szeretek vele lenni és ezt nem is tudom elégszer elmondani. Vele lehet hülyéskedni, szapulhatjuk egymást, mégis tudunk komoly dolgokról beszélgetni, lehetősége szerint mindent megad nekem amit szeretnék. (itt nem tárgyi dolgokról van csak szó.) A legérdekesebb,hogy állandó mosolyt varázsol az arcomra. Ha vele vagyok nem tudok nem mosolyogni. (jó alapból is mosolygós ember vagyok,de itt kicsit más)
Ami nagyon nagyon meglepett az az,hogy mikor átállítottuk az állapotunkat vasárnap,akkor egy csomó ismerősöm irogatott hozzá,hogy milyen jól tettem. Nagyon meglepődtem a reakciójukon,ugyanis kb. semmire nem számítottam, ráadásul olyan emberektől is ,akikkel amúgy nem nagyon beszélek,meg azt hittem,hogy nem is foglalkoznak velem.  De örülök,hogy mindenkinek megnyugodott a lelke :D Az enyém egészen elszállt :D
Persze anyum mindig kérdezi,hogy de vajon mi a bökkenő a dologban,mert túl szép. Hát a gond az csak az,hogy ő dohányzik én meg nem. Eddig ennyi problémát véltem felfedezni.  Belsőleg jó ember, legalábbis velem. Magát egy sznob,önfejű ,egoista valakinek tartja- ami lehet ,hogy igaz is- ,de velem végtelenül kedves és gyengéd. Kinézetre se kutya- főleg mikor láttam a felső testét a tükörből :D Persze nem akartam én kukkolni,de hát sminkelnem kellett reggel :''D
Húgom is elfogadta; neki jó tanácsai voltak. Azt mondta,hogy egy pasin mindig meg kell nézni a: cipőjét- ha fitness cipője van akkor az nagyon gáz,de jelen esetben kilőve,mert ő is bakancsos, akkor meg kell nézni a ruháját,mert ha szabadidős cuccokba jár az nagyon cinkes, de az is kilőve,mert jól néz ki. Szóval húgomtól kapott tanácsokat én megfogadtam, de minden okés :D Szilvi barátnőm szerint is szépek vagyunk,szóval nincs gond. :D  Anyum lesz kemény dió,mert ő már ösztönösen félt mindenkitől,ugyanis ő látja hogy miket szenvedek itthon mikor szerelmi bánatom van. De kinézetre még neki is tetszik :P
Aztán sajnos hamar másnap lett és lassan menni kellett. Ez is ott kezdődött,hogy be akartam menni valahova vásárolni az útra valami kaját, vagy inni. Jó,menjünk a tescoba; azt nem gondoltam volna,hogy hegyet kell hozzá mászni,plusz egy temetőn kellett átvágni :O Hát milyen hülye emberek tervezték ezt a tescot?? Esküszöm ilyet még nem láttam.  Aztán kiderült,hogy feleslegesen másztunk dombot,mert zárva volt :D Még jó,hogy Dani szemfüles,mert a Mcdonalds nyitva volt. Ez egy jó tulajdonságuk,hogy ezek  ünnepnapokon is nyitva vannak.  Jó sokat sétáltunk aznap és már ki voltam. Mondtam is Daninak,hogy ez így nem lesz jó,mert a végén lefogyok :''D Erre élő példa,hogy mikor hazaértem,mamám megkérdezte,hogy mennyit fogytam xD Hát mondom ez jó :D
Aztán visszasétáltunk a buszmegállóhoz, ott még beszélgettünk,de eléggé nyomott voltam. Valahogy  nem szívesen váltam el. A buszon beültem legelőre, ott jó volt a kilátás,de fájt elmenni. Most én éreztem azt,amiről egyszer ő számolt be nekem.  Amikor úgy érzed ,hogy nem vagy teljes és egy darab ott maradt belőled; amikor a sírás kerülget,annyira rossz érzés.  Szóval gyorsan zenét hallgattam és élveztem a "csodás" tájat. A földeken árvíz volt,szóval nagyon csodás volt.  Pécsváradtól már nem tudtam zenét hallgatni,mert hányingerem lett tőle,meg le is merült ez a vacak; szóval csak néztem ki a fejemből és elmélkedtem. Az volt nagyon szép,mikor mentünk és előbújt félig a lemenő nap, s pont egy nagyon szép számot hallgattam. Hirtelen mindennek nagy jelentősége lett az életemben. Szép látvány volt. Aztán totál besötétedett és az út parás lett. Főleg mikor a Mecseki részhez értünk és össze vissza kanyargózás o.O
Amikor lepattantam a buszról ,elfelejtettem ,hogy lelassult a vérkeringésem a több órás ülés miatt,így majdnem vissza estem a buszra. :D (egy kis biológia)
Lekéstem minden pécsi buszt így várakozhattam. Aztán végre jó későn haza értem- sajnos gyalogolnom kellett ,de nem para. A városból legalább nem kellett.
Most kicsit jó,hogy itthon vagyok,mert holnap meló és kell előtte a kikapcsolódás és pihenés. Maradhattam volna még vasárnap is,de alapból nálam ez nem illő dolog -hiába fáj az elválás- ,plusz tényleg kell olyan nap amit magamra szánok =)

Lényegében nagyon jó volt,mert most mindent megkapott a lelkem amire szüksége volt. Utazhattam, azzal voltam akivel imádok lenni. Ez így most kellett kicsit,mert kezdtek túl begyöpösödötté válni a napjaim. Mindig ugyan az; felkelni,a fogyatékosok közt kibírni 8 órát, hazamenni  és másnap mindent elölről kezdeni.
Hirtelen nem tudok mit mondani,mert annyi minden van még bennem,de van amit nem teregetnék ki azért- ha valakit érdekel,úgyis rákérdez. De azért jó fejek az ismerőseim is; sokaktól kaptam levelet,hogy azonnal meséljek, meg szurkolnak nekem/nekünk :D Hát édesek voltak :D
Képeket nem csináltam,mert olyan rossz volt az idő,hogy a gépet elő se lehetett venni =( Meg valahogy most nem ezzel voltam elfoglalva ;)