Az emberi természet

Újfent csalódott vagyok. Mikor az ember azt hiszi,hogy lezárt valamit és nem lehet már semmi extra,akkor biztos hogy mindenképp történik valami.
Biztosan mindenki emlékszik a Csalódottságom című bejegyzésemre. Én úgy terveztem,hogy azzal ott és mindörökre vége. Kiírtam magamból,hogy mekkorát csalódtam egy olyan emberben akivel azt hittem jóban vagyunk. Persze nem lepett meg a dolog,mert előbb utóbb tényleg minden embert sikerül megismernem (személyesen is) és onnantól már ferdül a kép és kiderül hogy milyen ember is valójában. Sokaknál van egy alap felszíni kép,amit láttatnak magukról; eladják magukat ,hogy mennyire jó arcok,érdekesek- s közben a valóságban meg semmi közük ehhez a képhez (Persze tisztelet azon kivételeknek akik továbbra is magukat adják- még neten is).

Nos az én esetemben ugye ismerjük az alap sztorit. Én mikor megírtam a bejegyzést,akkor utána pár emberrel beszélgettem,hogy érzem nem sokára porondra kerülök a csaj részéről - s ki leszek fikázva mint én előttem már oly sokan. Neki ez a taktikája: összebarátkozik valakivel, totál benyal,kedveskedik,körberajong szinte, majd elkezd más embereket szidni,fikázni,leszólni,lenézni, majd azzal a személlyel kezd el felsőbbrendűsködni akivel barátkozik, később kezd leszakadozni,elpártolni, utána már azok seggét nyalja nyilvánosan akiket a behálózott "barátnőjének" kibeszélt,lealázott.... s végül összeveszik a behálózott illetővel. 
Ez egy nagyon egyszerű képlet; esetünkben én voltam az akit be akart hálózni,de valahol én mindig távolságot tartottam. Nem tudom elmagyarázni,de menthetetlenül újra és újra azt éreztem a közelében ,hogy nem szabad barátkozni! Csak én is vagyok annyira korrekt,hogy meg akartam személyesen győződni róla,hogy valóban szar ember e,vagy tényleg sokan rosszat akarnak neki (mert ez utóbbiból is azért akad példa).
De mikor vettem észre rajta az eltávolodás jeleit,akkor azért próbáltam összetartani a barátságot-de már annyira menthetetlen volt,hogy hagytam a csudába. Nekem a kétszínű emberekből elég. Azoktól én is távolodni kezdek szép lassan,így ő utána se sírtam.
Néha napján rám írt, én meg szépen válaszoltam ,de semmi több. Az egyik üzenetében kitért a kabátjára amit ugye kölcsön adott. Mondtam hogy ne aggódjon vigyázok rá. Aztán közölte ,hogy maradhat nálam, sőt meg is kapom mert neki kell egy industrialosabb kabát-ez nem jó neki. Én meg megörültem neki,mert végülis tetszik is és átmenetinek jó lenne.  Utána megint nem beszéltünk. De ezt betudtam annak is,hogy dolgozunk. Ezért nem zaklattam,plusz mert láttam ,hogy épp másoknak nyalja a seggét.
Aztán a közel múltban megint rám írt,hogy utálom e,meg hogy mért nem beszélünk már. Én elmondtam neki az álláspontomat- amit amúgy neki is kifejtettem privátban és személyesen is.
Egyenes embernek tartom magam ,így a szemébe is simán megmondtam a dolgokat- már nem szégyenlősködöm. Ami igaz az igaz. Persze mindent kimagyarázott ,s én látom hülyén ugye a dolgokat. Mondtam ,hogy nekem a kétszínűség nem járja és gyűlölöm az ilyet. Természetesen a levelemre nem válaszolt,pedig látta.
Ami ciki lehetett neki,hogy van egy másik lány aki ilyen szókimondóbb és neki első pillantástól nem volt szimpatikus ez a lány és mindig is irritálta a viselkedése. S mikor én küldtem neki ezt a levelet amiben elmondtam ,hogy nem tetszik a kétszínű viselkedése, akkor ugyanebben az időben ugyanilyen témával elküldte ez a másik lány is :D Mondjuk ez már tényleg a véletlen /sors műve volt s szerintem betett neki,hogy egyszerre két embertől kapja ugyan azt- úgy hogy össze se beszéltünk. De mindketten az igazságot mondtuk. Utána megsértődhetett,mert mint megjósoltam elkezdett rólam is terjeszteni hazugságokat!
Vasárnap estefelé jöttünk haza Krisztiánnal Harkányból (erről majd azért mesélek külön posztban ♥) , és húgom már ezzel fogadott,hogy tudtam e,hogy ennek a csajnak a párja azzal jött az ő párjának (húgom barátjának ,mert a két srác jó barát) ,hogy  elverne engem a fenébe, ha nem lány lennék,mert elloptam a csajtól valami méregdrága holmit.
Na most én csak kamilláztam. Ott kezdődik,hogy nem loptam senkitől semmit! Soha nem volt kenyerem a lopás,mert nincs rá szükségem- hisz most már bármit meg tudok venni! A másik meg az hogy elvileg nekem adta a kabátot, illetve az én méregdrága holmim is nála.
Ugyanis kiismertem a lány taktikáját és lényegében ellene fordítottam. Egyszer amikor volt nálam ,akkor elkérte kölcsön a 20 darab fekete hosszú műrasztámat. Én meg persze neki adtam,mert úgyse hordtam akkor, tőle meg szakítás után vissza kérte az exe ami akkor volt (mert a srácé volt).
A lényeg ,hogy tudtam ,hogy összefogunk veszni, s ha már az elején nem hallgattam a megérzésemre,akkor gondoltam most fogok: a műraszta elkérése után, én elkértem azt a drága kabátját (amit persze ki tudja hogy kitől lopott..) rockmaratonra. Meg is kaptam,vigyáztam is rá,s ugye utána közölte hogy nálam maradhat és azóta soha vissza nem kérte. De ezzel a lendülettel az én műrasztám is nála maradt ami szintén nagyon drága és kb. egálban vagyunk.

Amikor nem beszéltünk és megmondtam róla a véleményemet , eszembe se jutott ,hogy ez fogja kiváltani hogy kibeszéljen és fikázzon meg hazudjon rólam. Tudtam ,hogy elérkezik ez a nap is és megleszek ezzel tisztelve mint előttem már oly sokan,de nem hittem ,hogy ez alkalommal.
A lényeg,hogy nem loptam tőle semmit-hanem ő maga nem kérte vissza a cuccát,plusz az enyémet se akaródzik vissza adni magától -én meg ugye nem kerestem ,mert épp másnak udvarolt.
De abban bízok,hogy a hazugságait senki nem fogja neki elhinni!  Nagyjából a legtöbb ismerőse tudja,hogy totál bolond és mentálisan van valami fogyatékossága , s szerencsére sokan kiálltak mellettem mikor kiírtam magamból a kiakadásom. Ez is meglepett,de örültem és köszönöm nekik ♥
Nem mondom ,hogy nem lettem elsőre ideges mikor húgom közölte. Krisztián azt mondta,hogy a srác nem tehet róla,mert félre van vezetve. Én azért örülnék ha valaki felnyitná a szemét,mert ez nem állapot. Még a végén megtámad az utcán; kitudja a csaj miket nem hazudott neki. Viszont szomorúnak azóta is szomorú vagyok. Mert hiába volt megérzésem erősen,akkor is mindig titokban reménykedek,hogy legalább ilyenkor ne jöjjön be s várom a csodát. Ami persze nincs.
De mint említettem a régi bejegyzésben: megint tanultam magamról is valamit ,meg másokról is. Viszont nem nagyon akarok erről tényleg több szót ejteni- ezt megint azért írtam mert fejleménynek számít és ebben is reménykedtem ,hogy talán lopósnak nem titulál mint a többieket,de látom én se úszom meg.
Sokan rám írtak privátban, s volt pár ember akinek a véleménye igaz volt; miszerint féltékeny lehetett rám s ezzel akarta magát menteni ,hogy rossz fényt vet rám. Az emberi természet.
Csak azzal nem számolt ,hogy velem senkinek semmi baja nem volt a netes emberek közül , s ahányan őt utálják engem kétszer annyian bírnak- és ez azért előny. Ezért is örülök hogy sokan ott álltak mellettem ,meg alátámasztottak az észrevételemet!