Nem goth vallomások

Pár ember rákérdezett privátba,hogy nem e szeretném én is megírni ezt és végülis miért ne. Én ezt először egy külföldi vlogger hölgyemény (Toxic Tears) oldalán láttam hónapokkal ezelőtt,akit sokszor nézek és kedvelek, aztán  ahogy körülnéztem az ismerősi körökbe feltűnt,hogy sokan most kezdték el megírni.
Aranyos gondolat ez az egész. Ennyi év után amit a gothként töltöttem fura elvonatkoztatni tőle és keresni azt ami "átlagos",de nyilván van hisz senki nem úgy az életét,hogy állandóan talpig ki van öltözve (ja de, én ismerek ilyet...).
De persze szórakoztató dolog ezeket feltárni és igazából jó látni milyen az élet a feketén túl.

1, Nem szeretem annyira a goth zenét.
Ezt furcsa lehet hallani,mert sokan ebből teszik össze a stílust,hogy zene, fekete,művészetek,stb. Én viszont zeneileg sokkal inkább metál párti vagyok. Kell a goth zenéhez egy bizonyos hangulat-ami azért nagy ritkán meg is van-de hogy éjjel nappal ilyet hallgassak az nem menne.  Persze azért ebből is széles a skála nagyon,mert zene és zene között is rengeteg a különbség- én itt a nagyon vinnyogós,nagyon hegedűs és nagyon borús zenére gondolok.  A másik véglet mikor stílusomhoz nem illő zenét hallgatok (ilyen például Ákos, akinek a zenéit mindennél jobban szeretem -pedig utálom a magyar előadókat és az ilyen stílusokat).


2, A szobám nem tükrözi a stílusomat.
Képzeljétek el,hogy minden nap egy olyan helyre kell hazaérkeznem,ahol (halvány) rózsaszínek a falak és semmi nem utal szinte arra,hogy mit képviselek. Mondjuk itt azért van egy kettősség,mert ha tehetném sok mindenen változtatnék,de mégsem annyira drasztikusan,mint ahogy láttam egy két lakberendezést neten. Az érdekesség az,hogy már annyira megszoktam,hogy nem nagyon vágyom másra- bár ha saját élet terem lesz az azért kicsit máshogy fog kinézni.

3, Nem vagyok költő se novellaíró.
Fiatalabb koromban abszolút nem érdekeltek engem a művészetek; se a költészet,se az írás, semmi...  Mostanra már a rajzok,festmények fognak meg, illetve a számomra készült személyes(!) versek. Kaptam is egy pár csodálatos költeményt, plusz volt akit én inspiráltam alkotás terén -az ő munkájuk is nagyon szeretni való. De úgy annyira nem merülök bele a nagyon elvárt dolgokba.

4, Nem vagyok "búvalbaszott", lehangolt,letargikus,melankolikus,depresszív ember.
Ezt a "búvalbaszott" jelzőt megkaptuk  párszor a fejünkhöz, hogy ha nem vagyunk ilyenek,akkor nem is vagyunk igazi gothok,stbstb. Engem ezek a dolgok felettébb idegesítenek,mert nehogy már ez alapján mondják meg,hogy mihez húz a szívem és mihez nem.
Tény és való,hogy a gothnak mint stílusnak van egy sötét romantika alkotó eleme,de ez inkább legyen melankólia mint súlyos depresszió. Sokan nem is ismerik a az utóbbinak a jelentését és mondogatják magukra minden meggondolás nélkül- felelőtlenség. Ha valaki depresszióban szenved az nem goth ettől még,hanem az húzzon el kivizsgáltatni magát.
De ha ezeket leszámítjuk,akkor is ott van a sötét szépsége a stílusnak,habár az évek alatt bőven felhigult az egész és ez úgy nem is jellemző rám,meg szerintem a modern emberekre egyáltalán akik képviselik a stílust. Aki ismer az tudja,hogy egy vidám és ökörködős emberke vagyok és nem az aki ül egy sarokban és mereng. Egyébként erre a tézisre készült el Felonyval a közös képünk,ami büszkén viseli a Happy Goths nevet. Mert léteznek boldog gothok is ;)

5, Nem goth párom van.
Általában sosem. Ezt nem is tudom megmagyarázni,de sose vonzódtam a saját stílusbelijeimhez... Egyszer volt egy srác de ennyi.
Valahogy engem ezek közül az emberek közül mindig az ilyen egoista,önelégült,mentális sérült egyének vettek körül- s bár biztos nem mind ilyen,nekem ez megmarad rossz tapasztalatnak.

6, Utálom az animét!
Ezt Annie bejegyzésében olvastam és komolyan boldog voltam,hogy végre van valaki aki szintén egyetért velem. Én mondjuk alapból nem is értem,hogy minek vonják össze a kettő különböző dolgot. Ettől még nem lesz valaki goth szerintem,hogy animét néz, vagy hogy olyan animét néz amiben gothok a karakterek... Szóval ez olyan fuck logic nekem.

7, Hétköznapokon nem járok kiöltözve.
Ez a korszakom a gimi után minimalizálódott,mert rájöttem,hogy nem éri meg minden napos használatnak kitenni a szép és elegáns ruhadarabjaimat. Ezt persze saját káron tanultam meg,miután pár szép ruhám kukába való lett.  Meg őszintén szólva,mikor jövök haza melóból mondjuk egy éjszakázás után,nem nagyon esne jól hat réteg ruhát magamra aggatni. Örülök ha hazavonszolom magam.

8, Nem elvárás,hogy a barátaim is stílusbeliek legyenek.
Sose akartam magamnak ilyen felületesen barátokat szerezni és csak azért jóba lenni valakivel,mert jaj egyformák vagyunk,egyformán szeretjük ezt azt. Fiatalabb koromban se volt rám jellemző ez a felszínesség- sőt inkább mindig ellene voltam.  Nem értem azokat az embereket -mert bizony sokan vannak- akik eszerint haverkodnak. Ez olyan ál-dolog.
Az mondjuk más kérdés,hogy az élet elém sodort pár olyan barátot/barátnőt/havert akik ebben a stílusban vannak- így csak hab a tortán ugye (:

9, Fekete körömlakk és smink.
Nem festem állandóan feketére a körmeimet,néha előfordulnak a színek ebben az esetben. A smink meg nem nagyon jellemző rám,max ha megyek valahova vagy valami esemény lesz- de hétköznapokban én nem vesződök órákat a tökéletes cica vagy füstös szemmel.

10, Nincsenek extrém dolgok a testemen.
Régebben volt piercingem -amire azt tudom mondani,hogy extrémebb, de azóta már semmi. Nem volt még borotvált és újrafestett vagy akár tetovált szemöldököm. Nincsenek vámpír fogaim -se mű,se csiszolt.  Nincsenek hegyes karmaim.