FőoldalMélységesen elítélem ezt a fajta emberi mentalitást,de tudom,hogy alapvetően senki nem tehet róla,hisz az ember önző (aki ebbe beleköt az hazudik vagy hülye) és csak magával foglalkozik a legtöbbször (amivel nincs is baj ha azt nézzük). Mindenkinek a saját problémája mindig a legnagyobb,a saját élete a legrosszabb/legjobb (ami megint csak nem baj,hisz a magunk életét kell végig járnunk nem másét,csak kicsivel több figyelmességgel) és azt veszem észre,hogy ha nem történik az emberekkel valami drasztikus- vagy ha előtérbe kerül egy élettárs/házastárs-,akkor leszarnak maguk körül mindenkit. Nagyon sok embert vesztettem el így, még annak ellenére is,hogy egy ideig próbálkoztam fenntartani a -látszat- barátságot; illetve van pár olyan emberi kapcsolatom ami errefelé tart. Az a nagy helyzet,hogy mindenki kifogásokkal jön,mert azt hiszik,hogy nekem meg kell magyarázniuk bármit is. Régen elvártam. Ma már csak tovább lépek,akárkiről is legyen szó. Nem szeretem a kifogásokat és megmagyarázásokat és azt végképp nem akarnám,hogy bárki is én miattam hazugságra kényszerüljön... hisz ki vagyok én?!
Egészségügyi problémája van az illetőnek, jobban mondva rosszindulatú tüdőrákja alakult ki. Mindez -feltételezzük- egy ostoba és balfasz orvosi műhiba,akik persze mossák kezeiket.
Egyszerűen ha azt mondom,hogy ki vagyok borulva,akkor az nem ér fel az igazsággal. Túl sok rossz dolog történt az elmúlt időszakban és ez a helyzet most megkoronázza az egész éves szart.
Na ezért mondom,hogy NE bízzátok el magatokat,mert lehet ,hogy akivel ma még beszélgettek,holnap már nem fogtok. Az élet egy kegyetlen szemétláda és aki azt mondja,hogy ugyanannyi jót ad amennyi rosszat,az is egy seggfej,vagy még nem élt át tragikus dolgokat a létezése folyamán- de nyugi,ami késik az jön szerintem.
Mindenesetre kérek mindenkit,hogy így látatlanban is drukkoljon,mert csodák is talán léteznek! Én azt tudom,hogy a lelkemet is eladnám,ha azzal segíthetnék neki, főleg mert megint egy végtelenül jó lelkű és rendes emberről van szó,aki eddigi élete folyamán csak adott a körülötte lévőknek.
Kifutnék a világból.
A kedves pótanyud gyógyulására gondolni fogok. Hiszek abban, ha valaki sok pozitív érzést kap az használ.
VálaszTörlésEgyébként pont így vagyok a dolgokkal én is. Az én évem is irtó szar. Na ki is derült kik maradtak a barátaim...
Köszönöm a kedves jó kívánságokat! Nagyon bízok én is a jobban.
TörlésIgen,ezek a dolgok,hogy kik a barátaink,hamar kiderülnek,főleg bajban,meg ha szar időszaka van az embernek.
A legfontosabb, hogy most kettőtök helyett legyél erős. Tudom, hogy rengeteg rossz dolog történt veled. De az önzőség mellett az ember remek túlélő. Akárhogy, de képes túlélni sok mindent. El sem hiszed, mennyire erős is tud lenni néha az ember. Feltéve, ha akarja. Bárhogy is, a legfontosabb hogy te ott legyél neki. Helyette is erős és kedves, boldog legyél. És drukkolok, szurkolok hogy rendbe jöjjön!
VálaszTörlésIlletve még annyit, hogy tudom (!) hogy az emberek csak jönnek majd mennek az életből. MIndenki barátkozni akar és ne értik ha én NEM akarok. Mert egyszer elmegy. Egy barátság, egy mélyebb kapcsolat nekem nem ugyan az mint másoknak. Egy kedves szó is ezerszer többet jelent mint az átlagnak és nem értik, ha ellenzek bárminemű kapcsolatot ami több ismeretségnél. El lökök akit csak tudok és nem tartok méltónak, mert mind elmennek. Mármint másik barát, új életkörülmények, szerelem, házasság, bármi miatt. És mintha soha nem lettem volna az életük része. Pedig azokat a perceket amiket nekik adtam, időt, senki nem adja vissza.
Én is ebben bízom,hogy remek túlélő és ő maga már annyi mindenen ment keresztül,hiszen nem 15 éves már. Szóval mellette vagyok/ vagyunk ahogy csak tudunk. Elvileg hétfőn is ha dolgozom,akkor kijön hozzám sütni a lakóotthonba és nagyon várom! Olyankor mindig röhögünk meg elvagyunk,szóval olyankor jó.
TörlésDe ebből az is lejön, hogy én is önző vagyok,mert nem akarom elengedni- bár még nem is szabad.
Megértem az álláspontodat teljesen. Annyi különbséggel,hogy én nem lökök el senkit,mert az esélyt mindenkinek megadom és úgyis érződik nagyon hamar (legalábbis nekem leesik),hogy ki az akivel lehet foglalkozni, ergo megéri mert nem hagy ott... és ki az akivel csak ellögybölődünk...szóval csak ilyen "helló, szia, mizu" kapcsolat. Ezek azok amikre nem lehet építeni,de bízom benne,hogy vannak olyanok akikre meg igen. Mert ha ellöknék mindenkit magamtól,akkor nem lennének ezek az emberek se akik vannak- nem sokan,de vannak páran.
Főleg az a legnagyobb ostobaság ha a párkapcsolatára támaszkodik az ember: először önmagunkkal kell jóban lennünk és megállni a lábunkon..aztán lehet építkezni. De ha te magad vagy az alap,akkor ha le is dől a tető, az alap megmarad.
Habár írtam neked, azért itt is szeretném kifejezni abbéli reményem és hitem, hogy a pótanyud mihamarabb sikeresen felépüljön, bízzunk a legjobbakban! Hasonló tehetetlen helyzetben voltam édesanyámmal, mikor rosszindulatú melldaganatot diagnosztizáltak nála, de végül minden jól alakult. A legnagyobb segítség ilyenkor a mosoly, a nevetés és az öröm, amit a másiknak adhatsz, még ha belül nagyon szenvedsz is. Hiszem, hogy ezek a pozitív dolgok csodával bírnak és elősegítik a gyógyulást, te pedig - ahogy az előttem szóló is írta - igazi túlélő típus vagy! Nagyon sok gondon mentél keresztül mostanában, de még mindig itt vagy és fel tudsz állni. A magunkfajta a jég hátán is megél :)
VálaszTörlésA baráti kapcsolatokhoz meg csak annyit, hogy csatlakoznom kell hozzád és Cathreen-hez is - amikor már oly sok csalódás éri az embert egy idő után nem akar küzdeni. Én is elengedem azokat, akik nem akarnak mellettem maradni, vagy akik keveslik a jelenlétemet. Sajnos az ember nem tud mindig egyformán adni magából úgy, hogy magának is jusson valami. Viszont akik annak ellenére is velem maradnak, hogy mennyire nem vagyok szociális mostanában, na azokról tudom, hogy igazi barátok :) És szerintem a szíved mélyén te is tudod, hogy kik azok, akikre mindig számíthatsz :)
Én is a legjobbakban reménykedem és kitartunk mellette amíg lehet. Mikor ott van velem személyesen ,akkor amúgy se tudok szomorkodni,mert nevetünk. Ez szerintem jót tesz neki és mondtam is hogy ha unatkozik jöjjön ki melóhelyre ha ott vagyok és elleszünk! Szóval abszolút nincs para ilyen téren ,csak ő is tartson ki.
TörlésDe köszi a kedves gondolatokat Neked is!! (:
Hát ja,az emberi kapcsolatok sose könnyűek,mert nem önmagunkkal barátkozunk,ergo nem tudjuk a másik következő lépését ,meg nem ismerjük annyira. Szóval nem egyszerű,de szerintem ha megadjuk az esélyt egyenlően az újaknak,akkor a mi lelkiismeretünk tiszta. Az már más kérdés,hogy nekem minden kapcsolatom-vagy legalábbis a legtöbb- kudarcba fullad- ez a keresztem,ha fogalmazhatok így (:
Szia! Nagyon sajnálom! :'( Átéltem ezt. Használjatok ki minden percet, az együttlétre és ha lehet, a boldogságra, nevetésre. Most ezt adhatod neki is, magadnak is legnagyobb ajándékként, ha Te tudsz mosolyogni és derűt varázsolni magatok köré. A reményt soha ne add fel és élj a mában. Nagyon sok erőt és mielőbbi, teljes gyógyulást kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm nagyon s kedves hozzászólást és a biztatást!
TörlésIgen képes vagyok nevetni mikor ott van,mert én még mindig azt a nőt látom akit eddig,aki teli arccal röhög ha van valami vicces... Szóval ezzel nincs gond,csak néha úgy érzem ez kevés amit adhatunk,de tényleg csak ennyire futja.
feladni nem fogjuk és ő se fogja- nem teheti meg, van akiért élnie kell!
Kicsit elgondolkodtatott az írásod.Tegnap este elolvastam,de nem kommenteltem,mert morfondíroztam azon,amit leírtál.
VálaszTörlésSajnos sok dologgal egyetértek,az ember nagyon önző tud lenni,és csak saját maga dolgával foglalkozni.
Én szerencsére semmit sem veszek természetesnek,mert minden nagyon törékeny (és ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg),az élet,egy perc alatt véget érhet,az egészség is egy perc alatt romba dőlhet,a párkapcsolat és sok minden más.Néha meg kell állni egy pillanatra és elgondolkozni az élet nagy kérdésein,mérlegelni.
Nagyon sajnálom amit most átélsz,sok erőt és kitartást kívánok neked,de biztos sikerülni fog,mert erős ember vagy!
Köszi a kedves hozzászólást! Jól esik hallani olyasmit,hogy elgondolkodtok azon amit mondok. Sajnos én is a saját bőrömön tapasztalok ennyi rossz dolgot és nem olyan egyszerű emiatt tovább lépni-de valóban igazad van: minden elmúlhat pillanatok alatt és el is múlik. Élveznünk kellene minden percet ami van és kizárni minden degradáló dolgot. Csak hát ugye az élet nem ilyen egyszerű sajnos,mert túl bonyolítjuk.
TörlésDe én most próbálok vele szembe erős maradni és hát kitartani amíg lehet. Ő se adta még fel,szóval ott vagyunk.