"Ezek a mai fiatalok" | Személyes

Hányszor hallottátok ezt a kérdést elégedetlen idős emberek szájából? 

Én személy szerint nagyon sokszor és már régóta gondolkodom,hogy kiírom magamból amit ezzel kapcsolatban érzek,de valahogy sosem tűnt olyan fontosnak,míg a legutóbbi kirándulásunkon(amiről külön írok majd) ismét hallottam valakitől.

Nem minden esetben,de azért a legtöbbször beláthatjuk,hogy negatív vonzata van ennek a kijelentésnek. Engem azért tud kiakasztani,mert legtöbbször úgy mondják ezt az idősebbek,mintha az ő tetteik,életvitelük érték lenne és amit most tesznek a fiatalok már nem az. Persze értem én,hogy ők azt látják folyamatosan,hogy csak a telefon nyomkodás megy,ami önmagában nem feltétlenül vezet sehova- de ki tudja? A közösségi médiának van a legnagyobb befolyása a mai világban,innentől,aki már telefonnal a kezében,twitterező és instázó képességekkel születik,lehet egyszer valaki. Persze ennek kicsi az esélye,mint ahogy az is,hogy valaki google dolgozó lesz,de nem szabad leírni senkit szerintem. Tudom,hogy az esetek nagy %-ban a mai fiatalok otthon ülők és apuci/anyuci pénzéből vannak el és a fenti állításom csak képzelgés. De erre is lehetne mondani,hogy nem feltétlenül a fiatalok hibája. De nem akarok ebbe bele menni,mert nem ez a lényeg.

Azt be kell látni,hogy az idősebb generáció egy teljesen más világ a miénkhez képest. Elég gyorsan fejlődött egyet a világ,és aki még ma is a háborús és az azutáni világból,marha furcsa lehet ez az egész. De én úgy érzem,hogy nem kéne leírni.
Persze,hallani az idősebb emberektől,hogy "bezzeg az én időmben". Igen. Mi volt az ő idejükben?  Vegyük a nőket -én javarészt öreg hölgyektől szoktam hallani,ritkábban férfiaktól. Aki falun élt,az egy kis közösségben élt,ahol meg voltak a napi teendők,meg úgy az egész morál. Nem volt túl sok választék sem munka terén,sem párválasztás terén. Nekik nem sokat kellett agyalni,hogy hogyan mennek férjhez,meg kihez,ahogy a munka is egyértelmű volt.

Ezzel szemben ma mi van? Az ember fiatal kora óta ismer,tapasztal,küzd. Jelen van az életünkben a fejlődés,mert hát haladnunk kell az életünkben,járni a saját utunkat és megismerni a világot,az életet. Tapasztalni a fájdalmat,a szenvedést,a sikert és tanulni.

Jelen van még a társkeresés is- amolyan út a boldogsághoz és persze a mai világban nem könnyű ez abszolút,mert nem az van,hogy kinézte a lány a fiút(vagy fordítva) és akkor "amíg a halál el nem választ",mint régen, ugyanis aki nem vak látja,hogy ma már szabadabb a társadalom. Nem sűrűn kötelezik el magukat az emberek,nehogy felelősséget kelljen vállalni a másikért, a közös életért.
Illetve a mai nők se lánchoz kötött kutyák,akiknek ha megmondják hol a helyük,úgy cselekszenek. Azért ez változott. Ma már kiáll egy nő magáért,megmondja a véleményét; ahogy egy frfi is eléldegél egyedül és nem célja a család alapítás,stb. De ennek a következménye,hogy nem túl tartósak a mai kapcsolatok,míg régen a nő engedelmeskedett és minden rossz dolgot elnézett,a férfi meg robotolt. Ezt mindenki eldöntheti maga,hogy jó e vagy sem. Úgy érzem nincs jó vagy rossz válasz ezen a téren,mert mindkettőnek meg van a maga pozitív és negatív oldala.

Jelen van továbbá a munkakeresési küzdelem,ami régen szintén nem volt. Hiszen a nő háztartásbeli volt és a férj volt az akire a munka kötelessége és felelőssége szakadt (persze itt is biztos meg volt az idegeskedésre való ok).
Ma már ez sincs,ergo mindenkinek egyénileg kell tudnia megállni a lábán az életben. Azért ez is elég nagy felelősséget és nehézségeket ró a fiatalságra. S ha belegondolunk,a nő szerepe annyit változott ilyen téren,hogy ma már mi is dolgozunk,de ugyanúgy miénk a háztartás is. Szóval plusz egy teher ha azt nézzük. Én ezért nem szeretem ha valaki megszólja a házimunkát végző férfiakat,mert úgy érzem,hogy manapság már annyira nincs szerepe a nemeknek ilyen téren. Meg ha már a nő is dolgozik,akkor a férfi megtehet ennyit. De ez így van rendjén.

Szóval lényegében küzdeni a gyerek kortól egészen a halálunkig. Hogy megálljuk a helyünket már oviba,suliba. Hogy legyen munkánk,hogy legyen egy szociális életünk,de azért a magán életünk is rendben legyen. Mindenhol teljesíteni,hogy feljebb és előrébb kerüljünk az életben amikhez elengedhetetlen dolog ez a közösségi média, ez hogy lógunk az interneten, a mobilokon,stb. Ma már mindenki magának keres párt, munkát és magának alakít ki élet teret és mindent (persze most leszámítva azokat,akiket a gazdag szülők tolnak,vagy az ölükbe pottyan minden).

Ezért érzem unfairnek,ha az idősebb generáció azon csámcsog,hogy "jaj a mai fiataloknak de könnyű az életük", "jaj a mai fiatalok nem tudják mi a kemény munka,mert nem dolgoznak a földeken". Lehet,hogy nem éljük azt az életformát,de más módon viszont tudjuk,hogy milyen a kemény munka és a kemény élet. Annyi,hogy másféle lehetőségek és életforma váltotta fel a régit.

Nem akartam amúgy okoskodni ám,meg nem is leszólásnak készült ez,csak úgy éreztem megérett bennem ez a gondolat és szerintem sokan egyetértetek velem. Megértem az idősebb generáció életét és gondjait,de elfogadást várok tőlük a miénk fele.
Amúgy még sok mindent tudnék mondani,de ennyi elég szerintem (:

♥