Nehezebb e nőként barátkozni? | Személyes

Annyira sokat gondolkodtam már ezen a témán. Igaz a mostani világunkban egyre kevesebben tartanak igényt arra,hogy barátkozzanak,meg maga a fogalom is eléggé elhalóban van szerintem. Persze vannak kivételek, akik még őrzik ezeket az érzéseket,felfogásokat.

Igazából nem konkrétan a barátságról akarok beszélni,hanem a férfi és női barátkozási szokásokról. Mondjuk nem látok bele egy férfi fejébe- meg nem is akarok :D - de valahogy ők nekem sokkal egyszerűbbnek tűnnek mint egy nő,egyszerűbben állnak bizonyos témákhoz,többek között ehhez is. A férfiaknál nem látom azt,hogy problémát csinálnának  bizonyos dolgokból,hogy fenn akadnának felesleges részleteken és ami szerintem a legjobb bennük,hogy nem fognak hátba szúrni csak azért mert ugyanolyan ruhadarabot vett az egyik mint a másik. Nagyon sok felesleges dolog elvész az ő kapcsolattartásaikban,míg a nőknél meg csak ezek vannak. Így úgy gondolom,hogy nőként egy női kapcsolatot fenntartani az egyik legnehezebb legnehezebb dolog.

A női férfi barátságok valahol lazábbak,mert ott vagy párkapcsolat alakul ki a végére, vagy tényleg szimplán elvannak a felek. Gondolom többször hallottátok Ti is már azt,hogy "sokkal több fiú barátom van", "jobban kijövök a fiúkkal" - vajon miért?
Itt nem ütköznek ki olyan dolgok mint egy nő- nő kapcsolatban. Egy férfi nem fogja a sminkjét ,öltözködését, az új körömlakkját, stb.-t forszírozni,még talán észre se veszi. Így a két fél között nem alakul ki rivalizálás,és hát a lényegi dolgok jönnek elő a két félből- vagyis tudnak kommunikálni és tudnak nem csak felszínes dolgoknál leragadni.
A férfiak -lehet,hogy ez így csúnyán hangzik- legtöbbször beleszarnak az ilyen dolgokba. És én erre azt mondom,hogy marhára jól teszik. Annyira sok felesleges energia pazarlástól megkímélik magukat és még lehetőségük is lesz az életben egy rendes és igazi barátra.

Nőknél meg az van,hogy elvesznek a részletekben. Én azt látom ha így a kapcsolatokat nézem,hogy hát sokszor azt mondják egymásra,hogy "de szép vagy" , "de jól áll ez a ruha" ,stb. és totálisan mást gondolnak közben. Picit kétszínűség rögtön, és ha már ilyen felüti a fejét egy kapcsolatban,akkor az már nem igazi barátság. Lerí a testbeszédből amúgy,hogy mikor hazudik valaki,meg hát az utána lévő eseményekből, mikor is ez a kedves barátnő elkezdi az előbb dicsért személyt egy harmadik "barátnőnek" fikázni. Most komoly?! Én is felteszem a szuper kérdést: De miért?

A legtöbb nő eléggé hiú és sokaknak mindene a szépítkezés,a folyamatos megújulás,az előrelépés a trendekben, nekem legyen a legjobb fodrászom/körmösöm/kozmetikusom és a többi. Ezekkel nincs is gond,tényleg fordítson az ember magára időt,mert tényleg úgy szép a nő ha ad magára,de ez vezet valahol legfőképp ehhez szerintem,hogy ennyire ellenségesek sokan egymással,ez a felszínesség.
S persze jogos a kérdés,hogy én miből gondolom ezt,netán én is ilyen vagyok e?!  A válaszom,hogy részben. Bennem is van hiúság nyilván,mert szeretem a szépet és törekszem én is rá,hogy minél jobban nézzek ki,meg,hogy minél egészségesebb legyek kívül belül,DE úgy gondolom,hogy ettől még más nő is teheti ugyanezt,ergo nem érzek rivalizálási kényszert senki felé. Hisz ahányan vagyunk,annyi szépségtipp,annyi szépségforma- és számomra az csak jó,ha az ember törekszik,ráadásul mindenkinek más tetszik úgyis.

Ezzel szemben én is megkaptam már, vagy ami a legrosszabb: utólag derült fény arra,hogy aki összeveszett velem nő,az miért is volt. De mivel jóval később derültek ezek ki, így nagyon nehéz ezzel mit kezdeni és csak a ledöbbenés maradt meg számomra. Egyszer vágtak konkrétan -neten keresztül persze- a fejemhez ilyet,hogy rivalizálok az illetővel. Nagyon rácsodálkoztam erre,hiszen soha senkivel nem akartam ilyet éreztetni. Szóval ebből arra tudok következtetni,hogy valami kiváltotta nála a féltékenységet - mint ahogy a legtöbb embernél megtörténik- és ezt tartotta a legjobb módszernek,hogy kilép az életemből,ahelyett,hogy jelezte volna őszintén felém,hogy mit érez. Amit azóta nem bánok,mert alapból az ilyen embereket,akiknek ilyen gondolata van felém,a hátam közepére se kívánom. Ez nem barátság (:

 Mindenesetre én úgy látom,hogy nő nővel nehezebben tud tartós és igaz barátságot kialakítani meg fenntartani,mint férfi a férfival vagy férfi nővel. Kivételek ugye vannak mindig,meg ez csak az én meglátásom,nem kell szentírásnak venni,de gondolom Ti is tapasztaltatok -ha nem is feltétlenül magatokon,de- másokon ilyesmit. 
Én a magam részéről továbbra is szeretek új arcokat megismerni és mindig reménykedem benne,hogy a legközelebbi új alak akit az élet felém sodor, ilyen kivétel lesz,akinek nem csak ezek a felszínes dolgok a fontosak,ugyanis tudom,hogy sok ember nagyon is túlmutat ezen a társadalmilag tolerált felszínességen- vagyis több van egy két emberben,mint ami elsőre látszik. Mondjuk jelen pillanatban örülök,mert azért tudhatok magam mellett igaz embereket (: ♥