Nosztalgia

Tudom érdekes dolog ilyennel kezdeni az évet,de most,hogy volt egy kis időm valamiért az egyik napomból nosztalgia nap lett. Meg akartam valamit keresni a régi Hotdog.hu-s profilomon,amiről kiderült,hogy megszűnt. Már nem az én oldalam,hanem szerintem az egész platformnak annyi :'(

Innen jött,hogy tovább mentem egyéb oldalakra,és kikötöttem a Myvip-nél. Hihetetlen,de a fiatal korom alapját képezte. Nekem ez a felület az iwiw-el együtt pontosan olyan mint sokaknak most a facebook.

Igazából ennek az oldalnak köszönhetek nagyon sok goth ismerőst és mégtöbb élményt. Ugye 16 éves koromban kezdődött nálam a szubkultúra iránti rajongás,emiatt kerestem folyamatosan a helyeket,lehetőségeket, embereket akik ezzel foglalkoznak.
Myvipen annyira érdekes és sokféle csoport (vagyis klub) jött létre ebben a témában,hogy bőven lehetett válogatni. Aztán az az érdekes,hogy nem mindig ismertek engem ilyen sokan mint most ,és egyáltalán nem voltak követőim,sőt.  Voltak olyan klubok (mert ott így hívták a csoportokat) ahova az istenért nem akartak bevenni :D Ennyi idő távlatából eléggé mókásnak tűnik,de akkor ezek véresen komolyan mentek. Minden klubnak megvolt az adminja,és ha valaki jelentkezett,akkor írnia kellett pár sort,és a tagok dönthettek igennel vagy nemmel.
Aztán végülis bekerültem oda is,ahonnan kiszavaztak előtte. Emlékszem nagyon boldog voltam ettől a dologtól :D Később már ha új ilyen klub jött létre,automatikusan meghívtak és ez jól esett.

Szép lassan lettek ismerőseim,de emlékszem,hogy én senkit nem mertem bejelölni ismerősnek eleinte,akárki akármilyen szimpi volt,mert féltem az egésztől,meg hogy majd beszólnak és úgyis magamra veszem az elutasítást...,és ilyenkor csak reménykedtem,hogy az az illető bejelöl valamiért magától. Általában így lett.
Később persze összeszedtem a bátorságom,és voltak akiket én jelöltem,meg kezdeményeztem beszélgetést,de kész tortúra volt előtte az egész- napokig pánikoltam rajta :D

Nekem ez az időszakom persze a tini korba esett pont,így nagyon fontos volt,hogy mit gondolnak rólam a többiek,és hogy elfogadnak e,befogadnak e,szeretnek e. Jól kellett kinézni a fotókon,amiken persze a mai fejjel szétröhögöm magam. De szerintem aki valaha is benne volt ebben ő tudja miről beszélek. A sok menőnek hitt ronda pixeles fénykép magunkról, a szelfi kezdete (és egy kis érdekesség:  megoldottuk a képeket okos telefonok nélkül is akkoriban ;) ),a szarabbnál szarabb szerkesztések,smink/ruha próbálkozások... Szuper időszak. Hiába telt el ennyi idő,én még most is szívesen emlékszem vissza erre az időszakra,mert pozitív  hatással volt rám. A hajnalig tartó beszélgetések a klubokban,privátban(msn). Tudjátok ennek is megvolt a maga varázsa,egy külön korszak.

Emlékszem mikor láttam a többi lány képét,hogy sokaknak milyen szép csipkés meg egybe ruháik voltak,meg a platformcsizma!!! Az olyan ultra király dolognak számított, a fűzőkről nem is beszélve!  Akkoriban még nem jött úgy képbe az igazi merevítős fűző, hanem ezek a fűzős miderek voltak iszonyú divatosak a goth körökben (amiket sokan turikban találtak és sose értettem hogy :D ),és emlékszem hogyan csorgattam a nyálam sokuk képeire *-* A mai napig ha feltévedek az oldalra, mindig elkap ez a nosztalgia érzés. Mindig visszaidézik bennem az élményeket.

Emlékszem arra is,hogy akkoriban majdnem mindenki csorgatta a nyálát a külföldi goth emberek képeire,sokan próbáltak hasonló kinézetet varázsolni- jöttek a felrajzolt szemöldökök,fekete rúzsok és imádtam nézni mások ügyes munkáit és mindig sírtam,hogy kár hogy nem tudok így sminkelni,bár én a magam részéről nagyon passzív ember voltam,inkább csak irkáltam,de nagyon képeim nem voltak tök sokáig. :D
Illetve az volt a menő,ha valami zenekar tagra hasonlítottál,vagy album borítóra a fotód. Meg persze minél darkosabb volt a képed annál jobb volt- a fekete fehér ütött :D Természetesen a bakancs csipkeszoknyával volt a legütősebb és nem számított mi van a kép háttérben ;)
Nagyon király dolog volt az első ilyen találkozó,aztán jöttek még sorra és mindig sírtam,hogy nem tudok eljutni,mert diákként nem volt sok pénzem és az én városomban semmi nem volt.
Mindig volt olyan emberke aki jobban nézett ki mindenkinél,jobb képei voltak és az ilyeneknek mindig sok sok barátaik ismerőseik voltak.

Igazából pár évig tartott ez az egész,mert utána jött már a facebook és mindenki átköltözött. De időközben lett nekem is egy csoportom,amit nagyon szerettem,és életben is tartottam az utolsó percig. Aztán átvittem fb-ra,de az már nem volt olyan sajnos. Semmi nem olyan fbon mint akkoriban. Hiába próbálunk bármit is feléleszteni,valahogy már az egész nem olyan, elvesztette azt a varázsát.

Mindenesetre nagyon jó volt kicsit újra belecsöppenni a tini korom ezen részeibe. Nem bánom már,hogy nem vagyok ilyen kis babybat,de annak örülök hogy jól tudtam ezt az időszakot megélni- legalábbis én a sok jóra emlékszem ma már (: Biztos,hogy a háttérben és pár ember között volt feszültség,mert hát ahol két embernél több van,ott vannak civódások, de ezeknek a nagy részéről én nem tudok sokat,max részlet foszlányokat.
Bocsánat,hogy ez most ilyen elkalandozós lett,de jó volt kicsit időt utazni ♥