Északi tengeri kalandok - Norvégiai kiruccanás és Midgardsblot IV

Jól megcsúsztam a beszámoló végével 😌, de most végre itt van ez is. Az utolsó nap a fesztiválból, ami egyben nekem a kedvencem volt!

Természetesen ezen a napon voltak a legtöbben - talán még egyszer annyian mint előtte napokon, de nem is csoda, hiszen ekkor léptek fel eléggé nagy nevek is, mint például a Heilung ♥

Nekünk ez a nap is a szokásosan indult, annyi különbséggel, hogy sajnos össze kellett végleg pakolni és minden pakkunkat vinni magunkkal a fesztivál területre. S ha ez nem lett volna elég, ezen a napon olyan szintű eső zúdult le, hogy azt hittem vége és lemondják a fesztivált.

Neki bezzeg normális esőkabátja volt - hála húgomnak 😂

Nagyon ijesztő volt az egész és sokáig csak ültünk a hotelben, mert kb. ha kilépünk akkor szarrá ázunk. Szerencsére eléggé tapasztalt rossz idős fesztiválozók vagyunk, nem először történik ez (rockmaratonon is számtalanszor mosott el minket az eső), így most is megoldottuk a helyzetet.
Én ismét kukás zsákba öltöztem 😂, mert hiába húztam kettő pulóvert magamra, a felső réteg már addigra elázott mire leértünk a boltig. Később meg hűvös volt, nem akartam megfázni. Így is átkellett öltözni a fesztiválon - legalábbis zoknicsere volt😂.

Egész délelőtt esett sajnos, de mivel a hotelból ki kellett csekkolni, így lementünk a Midgard Vikingcenterbe, ahol egy ideig ücsörögtünk, majd megnéztük a pici kiállítást, ami a fesztiválozóknak ingyenes volt.

Ki szerettem volna próbálni lent az íjászkodást, de ilyen esőben nem sok kedvem volt; délután meg visszamentünk a fesztivál területére, mert sajnos egyéb dolgot nem tudtunk csinálni. Nagyon macerás volt a csomagokkal, mert csomagmegőrző nem volt ami eléggé szerencsétlen dolog. Ahogy láttam mások is küzdöttek hasonló gondokkal, hogy a csomag útban volt.

Viszont ezen a napon nagyon sok jó számomra ismert és jó koncert volt. Kezdték megint a viking battle-el, amit nem néztünk meg már - inkább mézsöröztünk a sátorban. 😈
Óriási nagy mázli, hogy mire jött az első zenekar, addigra már elállt az eső. Ereb Altor kezdett, akiket egy ideje nagyon kedvelek, így iszonyú élmény volt őket élőben játszani látni. Eszméletlen koncertet adtak, teljesen elvarázsolva figyeltem őket. Egy dolog zenét hallgatni telefonról, de teljesen más dolog élőben hallani olyanokat, akikért oda vagy. Számomra ők eléggé Tyr-es banda, sok elem hasonlít, de mégis más. ♥

Amikor vége volt akkor járkáltunk, megnéztük a többi színpadot. A sátornál maradtunk, ahol a Voluspá játszott (akik előző nap is felléptek), itt volt egy kisebb tábortűz, lehetett eső után száradni - nagyon filinges ♥ kivéve mikor az arcodba fújta a füstöt a szél és csípte a szemed.😄
Kicsit később elmentünk a kajás részre, ahonnan amúgy a nagy színpadot jól lehetett látni, ott ültünk is egy ideig, mert tudtuk, hogy aznap még végig kell állni a Heilungot, illetve le kell sétálni a kompig, onnan meg a buszhoz. Szóval fesztiválon ültünk amennyit csak lehetett, főleg mert a platiban így harmadik napra a lábaim oda voltak már - elfáradtak.
Innen hallgattuk végig az Einherjer-t, meg az Enslaved-et. Basszus, hogy az utóbbin mennyire nagyon sokan  voltak, hihetetlen. Nagyon extrás volt ahogy játszottak, akkora energiákat mozgattak meg, hogy hihetetlen. Ezen a linken beletudtok nézni ha szeretnétek ♥ Sajnos ezt telefonnal vettem fel, szóval sajnálom a rossz minőséget, plusz messze is álltam.

A leglényegesebb - számunkra- csak ezután jött. Ahogy vége volt az előzőnek, mi már rohantunk is az első sorokba - fél órát szobroztunk ott, de a jó hely miatt kellett, ugyanis hirtelen nagyon sokan lettek. Nem mentünk a legelső sorba, mert olyan magasan volt a színpad, hogy a nyakunk kitörött volna - így is volt benne egy kis részünk, mert a harmadik sorban álltunk és az azért eléggé közel volt.
A Heilung is pontosan kezdett, mint ahogy a többiek is (nem volt csúszás egyáltalán - a Norvégok ismerik az órát azt hiszem); előtte felpakoltak - annyira eszméletlen jó díszleteik és kellékeik voltak  ♥ Kezdésként végig csináltak egy tisztító szertartást: az egyik tag az első sorokat végig füstölőzte; nagyon nagy élmény volt, aztán elkezdték és mindenhol azok a dobok, hát nagyon megtudja az embert babonázni. Aki ismeri a bandát annak nem is kell gondolom mondanom se.💣

Ami feltűnő volt, hogy sokan csak a két legnépszerűbb számaikat ismerték (Alfadhirhaiti, Krigsgaldr), a többi valahogy nem; viszont az én szívem és lelkem oda volt, mert kb. minden számot ismertem (talán kettőt nem). A fő kedvencem tőlük a Norupo ♥ A szöveget én gyérül tudom csak sajnos, de kit is érdekelt ott és akkor. Állsz megbabonázva, karnyújtásnyira vannak azok az emberek, művészek akiket kedvelsz, lüktet a zene a testedben, lelkedben, elmédben és csak arra vagy képes, hogy tátott szájjal nézz előre... Szerencsémre Zoli ezer képet lőtt a koncert alatt.
Majdnem két órát végig koncerteztek és a végén totál elszabadult az őrület. Velük a színpadon mindig vannak emberek, akik ugye bizonyos számok alatt felpiszkálják a tüzet a közönségben - "harcba hívják" őket. Nos ezek a harcosok a vége felé bejöttek a tömegbe körtáncot ugrálni, vadulni picit, amit sajnos a közönség egy része félreértelmezett és pogóba akart utána nagyon átmenni a dolog. Eléggé rossz volt, mert mi is ott szerencsétlenkedtünk a csomagjainkkal - benne a sárba, plusz beakartak darálni, meg sokan így akartak előre jutni, kihasználva a kavarodást- szóval kész háború volt a vége,  de én mindig mondtam, hogy "itt úgyse jöttök át" 😆  És nem is sikerült senkinek.
Mindenesetre eszméletlen jó volt az élmény, a hangulat, a hozzáállás, a látvány, az egész érzés amit közvetítettek. Felejthetetlen az biztos és tényleg nem mondhatja el az ember magáról, hogy minden nap látja őket élőben és ennyire közelről.

Ami feltűnő volt, hogy ezen a fesztiválon annyira nem volt divat ez a visszahívás - egyik zenekarnál sem láttam, hogy lett volna.  De tény, hogy tisztességesen végig tolták az idejüket és egy szuper élményt adtak ezzel. Végig amíg mentünk haza a hatása alatt voltam ennek.

Ezután megindultunk, mert hosszú volt az út le a komphoz. Alkalmas volt ez a kis séta arra, hogy megfigyeljem éjjel a környéket: nincsenek a házakon függönyök(ahol égett a villany, oda konkrétan be lehetett látni), a játszótéren a gyerekek cuccait simán kint hagyják, pár méterenként voltak trambulinok szabadon hagyva. 😮
Nem igen tudtam ezt hova tenni, de így van.  De és mennyire gyönyörű házak voltak mindenfelé. Öregkoromra biztos, hogy ide akarnék visszatérni: nyugalom, csend, nem pörög az élet mégis minden megvan időben, gyönyörű tájak, gyönyörű házak, normális emberek. Nagyon sokat gazdagodtam ezzel a kis kiruccanással és tudjátok ráeszmélni arra, hogy másképp is lehet élni és nem csak úgy, ahogy mi csináljuk magyarok, hát fájdalmas volt.  Ugyanis emiatt még jobban fájt a visszatérés.

A kompon eszméletlen volt utazni (nekem ez volt az első😜), egyedül azt bántam, hogy semmit nem láttam az egészből, mert sötét volt még - ja de, a tükörképemet az ablakból😂.

Zoli lesi fotója :D 

Viszont mikor már közeledtünk, akkor kimentünk a külső részre és hú de besz×rtam. Félelmetes látvány volt, hogy mindenfelé víz van és ha beleesek akkor annyi. Az agyam bepánikolt, marha vicces sztori. Persze nem is mi lennénk azok ha nem történt volna valami fennakadás: ugye hazafelé ki volt centizve az utunk, persze a komp nem tudott kikötni és csúsztunk vagy negyed órát... Onnan rohanás volt az ismeretlen utcákon, mert mentünk volna tovább busszal de a megálló jó pár percre volt tőlünk. Persze mindenfelé útépítés, utca lezárás - de jó is volt. Végül csak sikerült, de jól meg kellett nyomni a végét - hullafáradtan 💤, fájós lábbal dombnak felfelé futni az éjszaka közepén😌. Extra izgalmas élmény.

A buszon jött az ájulás, amit bánok, mert extra szép helyeken mentünk át - az elején még csináltam egy két boomerangot, de elaludtam később.
Ez rögtön a reptérre vitt(ezért nem akartuk lekésni, mert különben lekéssük a gépet is), ahol azonnal betudtunk csekkolni. Itt normálisak voltak teljesen a reptéri dolgozók, nem úgy néztek az emberre mint a véres tamponra; ha valami volt jeleztek. Például annyira fáradt voltam, hogy elfelejtettem levenni a bakancsomat, meg a napszemüveget... Nem volt nagy ügy, szólt a pasi és kész. Nem bunkózott, megértette, meg látta, hogy fesztiválról jöttünk, szóval  semmi kötekedés nem volt. Mondhatni a hazaút zökkenőmentesebb volt mint kifelé... A váróban sem volt semmi gáz, habár amíg vártunk a gépünkre, addig meghallottunk magyarokat... na az már szörnyű volt. Annyira alpáriak és gúnyosak voltak. Sosem felejtem el, volt egy nő, aki mindenkin gúnyolódott, kifigurázott. Annyira idegesített, hogy szívem szerint lefejeltem volna. Semmi nem tetszett neki, flegmázott és rühellem az ilyet.

A repülőn hazafelé tökre bedepiztem, hogy miért is kell hazajönni, meg nem akarok. Szabályosan elkapott a sírhatnék. Szomorú volt. De szerencsére enyhítette a tény, hogy utána rögtön mentünk Nyírjesbe, barátnőmékhez😊  Több napokat voltunk így fent, mert ahogy beért a repülő, mentünk a vonatra. Magyarországon megcsapott az extra meleg - én meg ott voltam két pulóverben😂😂 Vonattal beértünk Fehérvárra, onnan haza lepakolni, meg felpakolni, aztán neki indultunk. De ez már egy másik történet 😉

Nagyon élveztem ezt az egész kis kalandot. Soha ezelőtt nem voltam külföldön - egyszer Romániában, de az is amolyan osztálykirándulás volt, és hát tudjátok milyen az -; így nekem ez volt az első, ráadásul rögtön Norvégia, rögtön egy viking, blackmetal fesztivál - szóval nem volt elaprózva. Nem ez volt az utolsó látogatásunk - vagy legalábbis remélem.😉
A képeket is hamarosan feltöltöm.