*Törölt bejegyzés*

*törölt tartalom*

Édes álom

Ezt még muszáj leírnom,mert tökre meghatódtam. Ma reggel rámírt egy kedves lány ismerősöm,és közölte velem,hogy velem álmodott :D  Izgatott lettem,hogy vajon mi volt az. Ráadásul nem csak két mondat volt az egész. De jobb ha bemásolom.

"Bementem valami (kissé lepukkant) kórházféleségbe, és a szemben lévő ajtón, a nővérek beosztásánál (konkrétan az adott szint ajtaja fölött lógott egy kis táblácska névvel) olvastam: Beke Zsófia Von Duende. Mondom magamban: jól kezdődik az álom. Aztán elmentem a büféhez, és Te ott álltál egy tolókocsis öreg nénivel beszélgetve. Fekete felső és melegítőnadrág volt rajtad, tök sovány és szép voltál. (: Azt furcsálltam, hogy a hajadban volt egy kis kék melír. De végtére is jól nézett ki. (: A többi már elég homályos, talán menni akartunk valahová, de aztán leléptél másokkal, vagy valami ilyesmi. De teljesen mindegy is, a lényeg, hogy Rólad álmodtam. Fura…
Ja, és a végére a legbizarrabbat: amikor az álom végén mentem hazafelé, megláttalak Téged egy ház szép, zöld kertjében, amint Márkóval csókolóztál.
Vagy agyamra ment a blogod, vagy szimplán furcsa az álomberendezésem."

Nobilis bocsáss meg,de muszáj volt bemásolnom,nem akartam semmit kihagyni belőle =) Nekem nagyon tetszett,és még mondtam is,hogy jó lenne ez a jövő várna rám. Lenne munkám,házam,stb.  Mondjuk Márkóra rákérdeztem,hogy valóban ő volt az, de szerinte igen. Hát kíváncsi vagyok. A lényeg hogy szépfiúm lesz :D
De azért jól hangzik :D Amúgy is fogyókúrázok, egészségügyi téren mozgolódok *.*

*Törölt bejegyzés*

*törölt tartalom*

Életem első nyereménye!!

Még soha életemben nem nyertem semmit,mindig egy szerencsétlen csajnak tudtam be magam. =( De azért mindig lájkolgattam,és megosztottam az oldalakat fb-on,hátha nyerek egyszer valamit. A legutóbbi ilyen nyeremény játékon lehetett választani egy csodás nyakpánt,és egy mell alatti fűző között.

Természetesen egyből beleszerettem a nyakpántba *.* Mint goth nő élek halok az ilyen mütyürökért ^^ Erre mondta egy kedves barátom,akiről tegnap írtam,és aki adta a telefont- amúgy Daninak hívják,innentől így fogom emlegetni-, hogy ha megnyeri nekem a másik nyeremény játékot (mert van még egy amire neveztem- ott is nyakpánt a nyeremény *.* és az is gyönyörű) meg se kapom :D Mivel,hogy minek kell az nekem. Hát mert NŐ vagyok *.* s minden ilyesmi kell-amúgy is csak egy nyakpántom van.

Tegnap este mikor felmentem facebookra,az fogadott,hogy megvoltam jelölve egy hozzászólásban; egyszer az üzlet jelölt,miszerint én vagyok a nyertes :O
Idézem: "Véget ért nyereményjátékunk!
Nyertesünk: Beke Zsófia Von Duende
A nyereményt átveheted a Dark-Raven Asylum üzletében (Budapest, VII.ker, Rákóczi út 52)
Gratulálunk nyertesünknek!
A nyereményt január 27-ig tartjuk meg."
 aztán kaptam még egy megjelölést egy ismerősömtől,hogy tudok e róla. Hát akkor abban a pillanatban fel sem fogtam,meg nem akartam elhinni,de irtóra meglepett. Nem is tudtam hirtelen mit csinálni. 
Van egy kedves ismerősöm,aki Pesten él (juj bocsánat,több ilyen is van!!), és megkértem,hogy esetleg ha arra járna vegye át nekem. Mint kiderült sokat jár oda a lány,szóval ismerik ott,meg ő is ismeri a terepet,úgyhogy mondta hogy holnap átveszi ^^ Írtam egyből az oldalnak,hogy mással vetetem át,ők meg gratuláltak,és megkérdezték,hogy küldök e majd képet. Hát hogy a fenébe ne küldenék képet?! ^^ Minden szép holmimat lefotózom magamon,és elküldöm a készítőknek =) 
Szóval a lényeg,hogy nagyon meglepődtem,és meghatódtam ezen,és örülök nagyon =) 

Az oldalukon amúgy rengeteg jó holmi van,és egyszer ha Pesten járok szeretnék bekukkantani az üzletükbe =) Ide kattintva megnézhetitek az oldalukat.

Vannak még csodák

Mindig úgy álltam az új emberekhez,ahogy mindenki máshoz; kedvesen,barátságosan.  Azt az elvet vallom,hogy attól még hogy egy ember megbánt,és elárul,attól még nem szabad ezt egy másik emberen leverni,mert sose tudhatjuk. Én mindig mindenkinek meg adom az esélyt arra,hogy közelembe férkőzzön,és barátkozzon. Sokszor újabb csalódások érnek,de ritkán azért van belőle öröm is.
Így találtam rá drága barátnőmre is a,ki a mai napig mellettem van,akár hülye picsa vagyok,akár kedves kislány.
Sok embert ismertem meg az évek folyamán; voltak köztük rossz,gonosz emberek,de voltuk köztük tüneményesek is. Most szeretnék minden egyes számomra kedves embernek köszönetet mondani -ha még csak így is-, hogy vannak nekem.
Fel sem tűnik,de sokszor azok lesznek igazán lényegesek az életemben,akikre nem is számítanék. Évek óta ismerem az egyik kedves ismerősömet is,de csak az utóbbi pár hetekben kezdtünk el komolyabban beszélgetni,és rájöttünk mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Természetesen fiú az illető,így azt hiszem nem kell féltékenységi rohamok miatt tartanom. Ugyanis ez köztudott hogy két nő nem fér meg egy helyen anélkül,hogy ne lenne belőle acsarkodás,féltékenykedés,hiszti,majd veszekedések.
Gyerek korom óta inkább fiúkkal értettem meg jobban magam. Tény,hogy velük nem tudok női dolgokról beszélni,de mivel ismerem a pc világát- mindig van miről beszélgetni :D

Azt azért hozzá kell tennem,hogy bizonytalan vagyok,és sokszor bizalmatlan,így előfordul,hogy ha valaki ígér nekem valamit,nem biztos hogy elhiszem neki elsőre. Olyan sokszor,és sokan ígértek nekem már mindenfélét,hogy meg se tudnám számolni az ujjaimon. Így volt ez most is. Ez a kedves ismerősöm/barátom mondta,hogy van egy fölösleges mobilja. (szóba került,hogy nekem nincsen már több mint egy éve.) Nekem akarta adni,én meg lestem,hogy mi van?! Ráadásul nem olyan régifajtát,hanem egy egész modern félét. Sajnos nem értek annyira a márkákhoz,meg fajtákhoz,de a lényeg,hogy nekem újnak tűnik :D Először nem akartam hinni a szememnek,mikor ezt így mondta,és bevallom először azt hittem,hogy ebből is "majd" lesz,mint minden másból ,amit mások megígértek. Igen,sajnos az előítélet jött rendesen,de erről meg már nem tehetek,ennyi csalódás,meg átverés után. No meg aztán nem mindennap osztogatnak tapis mobilt o.O 
Aztán pénteken,vagy szombaton közölte velem,hogy feladta postán. A fejem is leesett a helyéről majdnem- ilyen nem létezik.
Aztán ma megkaptam. Ugyan volt egy kis gubanc,mert figyeltem a postást,aki bedugott egy csekket,és elment.... Aztán 5 perc múlva már megint itt volt,mivel elfelejtette a csomagot :D
Hát és tényleg kaptam egy telefont,ami szerelem volt első látásra azt hiszem. Már csak egy kártyát kell összekukáznom itthon-amiből van pár,de hogy melyiknek mi a pin kódja,meg a telefonszáma még egy nagy rejtély; illetve mondta,hogy aksit kell cserélni,mert ez nem bírja. De ezt már elintézem-remélem minél hamarabb. Hát el sem hiszem,hogy van egy telefonom. Komolyan ilyen nincs. Ez a furcsa érzés több mint egy év telefon nélküliség óta, hát leírhatatlan.  Nem is tudom elégszer megköszönni neki. Ilyet azért nem minden ember tesz meg a másikért.
De a legjobb,hogy semmit nem kért cserébe érte, nem lettem zsarolva,hogy akkor most szexeljünk; nem lettem vele fenyegetve - mint ahogy ez ma már megy az emberek között.
Szóval azt hiszem ez egy pontot adott az emberekbe vetett hitemnek. Vannak még csodák,és örülök,hogy egy ilyen megtalált!
Mondtam is a srácnak,hogy vigyázok a telefonra; adoptáltam a gyerekét :P 

Elmélkedések

Ma délelőtt hazafelé jövet (hétvégenként mindig Márkónál tengetem magam,az iskola miatt- onnan nem kell olyan eszméletlenül korán kelnem,mintha itthonról indulnék) azon gondolkodtam,hogy vajon én vagyok csak annyira aberált,hogy évés közben azon agyalok,hogy mi megy végbe bennem?! :D Vagyis az étel útját,emésztését,és felszívódását :D Ilyen csodás gondolatok zajlanak le bennem minden étkezés közben. Ez segít abban is,hogy sikeres legyen a fogyókúrám =) Ugyanis nagyon jól tudom,mi hol szívódik fel,és minek mi a hatása,így nem terhelem a testemet, plusz totál elmegy a gondolattól is az étvágyam.
S mikor jöttem hazafelé elgondolkodtam,hogy vajon van e más olyan ember,aki ilyeneken filózik. Sokszor úgy vagyok vele,hogy jobb a tudatlanság. Vizuális típus vagyok,így lazán elképzelek mindent,ami eszembe jut ^^''

Most még az is eszembe jutott,hogy nem meséltem még a péntek előtti pánikomról- amikor arról beszéltem,hogy új tanárral leszünk.
Nos hát mondjuk úgy hogy túl éltem azt a napot. A tanárnő elég fiatalos olt,olyan anyum korabeli lehetett,és totálisan hasonlított a Szellemekkel Suttogókban lévő egyik színészre; méghozzá arra a Dhaliára (a főszereplő barátnőjére). Totálisan rá emlékeztetett.
Nekem kicsit távolságtartónak tűnt,meg komolynak,de még nem ismer minket. Aranyos volt velünk,de nem lesz vele több óránk,csak jövőhét pénteken,amikor is irat velünk dolgozatot :D Annyi jó dolog van benne,hogy közösen írjuk meg,hogy legyen jegyünk,és ez nem tűnik szívatásnak. Kíváncsi leszek mi lesz belőle.
Aztán elkezdte leadni az anyagot; ami amúgy fel fog kerülni a közös oldalra,meg a suli oldalára,mint minden más. De ettől függetlenül elvárta,hogy jegyzeteljünk. Úgy éreztem magam,mint anno töri órán; ami abból állt,hogy a tanár beszéd gyorsasággal adta le az anyagot elismétlés nélkül. Itt is kb. ez volt a helyzet,de ez a tanár elismételte ha kértük. Már begyulladtak az ujjaim X_X Pontosan mint töri órán. De azért túléltük- az megint más kérdés,hogy ezt hogy fogom elolvasni :D
Jelenleg nem tudok semmi negatívat,vagy pozitívat mondani. Amúgy is csak egy óránk lesz vele már, aztán többet nem találkozunk. Nem tudom miért veszik át az óráit,de biztos van valami oka.

A zh-m

Egy hete szombaton írtam meg a zh-t anatómiából! Ami ugye azt jelenti,hogy az összes "kisebb" anyagrészből egy nagyot. (azért írtam idézőjelbe,mert nem mondanám kevésnek az anyagrészeket. Több oldalas nehéz anyagok voltak)
A zhnál  minimum 100 kérdésre számítottam,mert ennyi rengeteg anyagrészből  elég sok kérdést lehetett volna össze állítani. Szerencsére csak 11 kérdés volt,és az is ilyen karikázós, igaz-hamisos,és pár kifejtős.  Az igaz- hamis kérdések jól megkavarják az embert,hát páran beleestek a hibákba.

De nem is ez a lényeg,hanem ,hogy most jött nem rég egy üzenet a sulitól,hogy fent vannak az eredmények. Megint pánikba estem természetesen :D De gondoltam,hogy eses csak nem lesz,mert készültem mint a hülye. Egy olyan 3,talán 4esre számítottam. erre nézem a naplót,és csak ötöseim vannak, ugye a kettő etika,ott is minden 5ös lett,és néztem a szociális alapismeretek: 5ös. *.* *.* *.*

Vááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, ÖTÖS lett a hülye anatómia zárthelyim :D Azt hittem elájulok. Természetesen ebbe nem nyugodtam bele,és azon gondolkodtam,hogy lehet hogy rosszulírták be,vagy összekevertek valamit :D Mert azért volt 2esem (a kisebb dolgozatokról beszélek), volt 3om,és volt 5öm,.... De ezek szerint ez a nagy zh-m 5ös lett,és nem kellett ezeket a kis jegyeket bele számítani *.*

Megint van ok a pánikra

Szokás szerint ezen a héten se maradhat el a pánikolás. Múlthéten megírtuk az anatómia zh-t,szóval azt végre végérvényesen magunk mögött tudhatjuk. Viszont ez azt is jelenti,hogy nem lesz több óra ezzel a tanárral,hanem új órák lépnek érvénybe.
Az egyik ilyen lesz a kisklinika,amit egy nagyon "jó" hírű tanár fog tartani. Már legeslegelső nap,beiratkozáson hallottam róla - csupa "szépeket". Aztán ahogy beszélgettem az osztálytársakkal,kiderült,hogy elég sokan tavalyról vannak itt,és elég sok mindent tudnak. Mondták,hogy ez a tanár buktatta meg őket. Hát én eléggé kiakadtam.
Mesélték,hogy tavaly 3 ember kivételével az egész osztályt megbuktatta; imádott feleltetni a sok dolgozaton kívül; mindig volt pár kedvence,a többieket szívatta..... Szóval mondhatni nagyon lelkesen vártam ezt a pillanatot.
Vele lesz óránk a héten,ráadásul kétszer is,ugyanis az egyik óráját előrehozták két részletben. Most és jövőhét pénteken lesz vele óránk 16-19ig. Illetve hát szombatonként. Komolyan előre rettegek. Most megismerjük, szombaton meg már feleltet. Sőt meg is buktunk.

Nem akarok ennyire negatívan hozzáállni a dolgokhoz,de tényleg minden embert megkérdeztem külön külön,és sajnos mindenki ugyanazt tudta mondani. =/ Nem valami biztató. Én azért igyekszem nem nagy félelemmel hozzáállni,meg tudom,hogy kedves padtársam megvéd ha kell :D Eléggé tud lázadni az a nő,és teljes mértékben védelme alá vett,szóval talán túléljük.
Viszont van egy olyan,hogy lehetséges,hogy februártól nem tanít minket ez a nő. Nem tudom mi az oka,és mért,de új tanár lesz helyette,akiről szintén hallottam. Az egyik szaktársam mesélte,hogy látta facebookon,és nagyon mogorvának tűnik. Ez is biztató,de ez már nem érdekel,mert lehet olyan lesz mint az anatómia tanárunk. Róla se mondaná meg az ember,hogy egy kedves kis nő,és mégis az.
De majd meglátjuk pénteken mi lesz.

Csomagot kaptam!

Nagyon nagyon izgatott voltam ma egésznap,ugyanis megérkezett a csomagom,amit rendeltem *.* Nagyon régen,még tavaly nyáron kitaláltam,hogy szeretnék egy csodás csipke csuklópántot. Az ötlet onnan jött,hogy akkori barátnőm (most már csak ex barátnőm) kölcsön adta a nyakpántját,ami amúgy nagyon nagyon szép volt-minden elismerésem-, de Márkó nem tudta hogy hova való :D Így a csuklómra tette,és akkor tűnt fel,milyen cukin néz ki.
Anno ez a barátnőm mondta,hogy csinál nekem egy hasonlót,de sajnos nem jött össze,aztán hiába kerestem,senki nem akarta bevállalni,mert nem volt megfelelő anyag.
Már lemondtam róla,mikor egy ismerősömmel beszélgettem a magazinom miatt- kiszoktam tenni mások eladós oldalát- ,és akkor mondta ez a csaj,hogy van egy ismerőse aki szintén ilyen szép dolgokkal foglalkozik.
Írtam neki is az oldalával kapcsolatban,mondván,hogy kiteszem ha szeretné. Aztán rákérdeztem,hátha esetleg bevállalná. Elmondtam az elképzeléseimet nagyjából,és elvállalta *.*

Már november elején félre tettem rá pénzt- elég sok volt még a szülinapi pénzemből. Mondta,hogy decemberre nem meri megígérni,mert sok a dolga,de utána megcsinálja. S végre eljött a nap,hogy megkaptam. Alig hittem el. Úgy vártam ezt a szépséget.
Viszont arra nem számítottam,hogy kapok tőle egy meglepit is. a csodás csuklópánt mellé csinált nekem egy csipke gyűrűt is. Azt hittem leszédülök a székről. Imádom az ilyen szép dolgokat. Valószínű,hogy ha lesz még úgy pénzem,akkor rendelek még tőle dolgokat,illetve a másik lányt se felejtem el,akitől a medálokat vettem. Tőle még jön egy medál elvileg-majd azt is megmutatom.

No de mutatok képeket. *.*

Majd csinálok jobb fotókat is-csak most hirtelen ennyi futotta. Szerintem valami eszméletlen szépek. Még egy kis masnit is kaptam rá- imádom  a masnikat,ezt mindenki tudja.
Mikor megjött a postás nagyon izgatott voltam,de nem számítottam a mai napra,azt hittem hogy később érkezik meg.
Szóval teljes az öröm =)

Köszönjük,jól megvagyunk

Régebben sok bajom volt a párkapcsolatommal; a folytonos egyet nem értések,viták,veszekedések elviselhetetlenek voltak. A lázadó,és felbujtó szülők,nagyszülők is rátettek egy lapáttal a kapcsolatunkra Márkóval. Én totális idegroncs voltam a kapcsolatunk alatt,és annyira elegem volt,hogy elmondani nem tudom.
Végül miután a pesti zűr után hazaköltöztünk, rá pár héttel szakítottunk is. Vagyis hát én. Nem nagyon akartam ilyesmire vetemedni,de az örökös támadások amik engem értek a szülei által,a mamája által nekem sok volt. Mért lenne kötelességem benyalni magam? Az első pillanattól kezdve utált engem a mamája. Onnantól meg sokat nem tehettem,pedig igazán kedves voltam.  Szóval emiatt rákényszerültem erre a lépésre. Hazaköltöztem.
4 hónapig teljes csend. Az ég világon senki nem keresett,senki nem környékezett meg,semmi nem volt. Akkor voltam jóba ex barátnőmmel,vele nagyon sokat beszélgettünk akkoriban erről,és próbált segíteni ezen átlépni. Szilvi barátnőmmel is sokat beszéltünk akkoriban erről,de valahol a szívem mélyén tudtam,hogy ez nem jó lépés. Csak próbáltam elhihetni magammal,hogy igenis jót tettem magammal ezzel.
Akkoriban sokat beszélgettem Attilával (a pestivel),aki úgy ahogy segített elfelejteni ezt a sok gondod. Aztán mikor volt egy csávó aki próbálkozott, visszajött Márkó,mondván,ő ebbe nem nyugszik bele,és küzdeni fog értem. 4 hónap után mikor újra láttam,annyira csúnya volt; úgy értem,totálisan lefogyott,beesett zombi arca volt,és ijesztő. Kb. mint Pesten. Megviselte ez az egész dolog.

Aztán 4 hónap után újra beszéltünk,miután megmentett attól a csávótól aki tette magát. (azóta hálás vagyok érte,de ezt most nem fejteném ki) Elmentünk moziba,újra összejártunk,és valahogy onnantól minden más lett köztünk. Azóta jó ha kétszer veszekedtünk komolyabban- és ez tavaly májusban volt.
Azóta nagyon jól megvagyunk,és állíthatom,hogy sokat változott miattam! Senki nem hitt benne,mindenki ellene beszélt és mégis sikerült neki bebizonyítania,hogy képes változni.

Bocs a képért,itt beteg voltam =(

Azóta normális,semmiféle agresszív kirohanása nem volt felém, nem veszekszünk,nincs semmi. Beszélgettünk arról is,hogy lehet,hogy azért indultunk ilyen szarul,mert a sok ismerőse féltékeny volt ránk. Minden ismerőse azt mondta,hogy milyen szerencséje van velem,meg el ne engedjen,de az emberek többsége nem tud örülni a másik örömének,és megy a féltékenykedés. Erről én csak nem rég értesültem,szóval lehet arról is szó,hogy a sok féltékenykedés tett tönkre minket,meg a gyűlölködés.

Mindenesetre azóta jobb a helyzetünk- sokkal jobb. Persze nem akarom elkiabálni,de talán meg is maradunk így. =) 

Az egyetlen dal...

...amin bármikor,bármilyen lelkiállapotban sírni tudok. Erre felfigyeltem már korábban is,sose voltak olyan zenék,amiken sírnom kellett volna. Persze ha rossz lelkiállapotban voltam,akkor bármin képes voltam sírni,de ez más dolog.
Ez a zene kivisz az észből. Direkt nem fordítottam le,és nem is értem miről énekel pontosan,de ha figyelek a szövegére akarva akaratlanul elkezdenek a könnyeim folyni. Számomra ez megmagyarázhatatlan,főleg akkor,mikor totális jókedvemben vagyok. Hogy létezhet ilyen? Mi miatt van? Ráadásul egy egyszerű számról van szó. Még anno Márkó mutatta nekem,mikor Pécsen óriási vihar volt. A Wizardnak az egyik száma ,a The Visitor.   Ezt a számot tényleg bármikor meghallgathatom, ha kicsit is figyelek a szövegre -anélkül,hogy fordítanám magamban- könnyezek.

Márkó szerint az ember ért minden nyelvet,csak nem tudjuk. De nem is arról van szó,hogy nem értem,mert le tudom fordítani ha akarom, sőt nagyjából tudom ezeknek a daloknak a lényegét. Ez a szám is Thor-ról szól. De kérdem én: mi a fene közöm van nekem Thor-hoz??! Sose foglalkoztam ezzel a kultúrával,mindent Márkó mesélt el ,és ő az akit ez foglalkoztatja. Nekem nem sok közöm van az egészhez,mégis valamiért lelkemből sírok emiatt. Nekem ez nagy rejtély sajnos,de talán egyszer rájövök mi lehet az oka.
Még azt se merném mondani,hogy valamilyen emlékhez,eseményhez, személyhez kötöm mert nem. Múltkor pl. mentem valahova,és a buszon zenét hallgattam,s fel sem tűnt,hogy ez a szám szól,akkor vettem észre mikor feltűnt hogy könnyezem. A buszon! Tiszta égés. Mostanában meg sem hallgatom,mert nincs kedvem bőgni.
De ha rájövök mi miatt van,akkor elárulok =)

Az élet furcsaságai

Nagyon sokat panaszkodok arról,hogy a legtöbb ember akit a barátomnak tudtam be,hogy elárult (még mindig tisztelet a kivételnek). De minap elgondolkodtam azon,hogy vannak fordított esetek; mikor ugyanis egy gyűlölt ember emelkedik fel haveri szintre. Ez persze a ritkább eset,de történt már ilyesmi. Nem mondom,az élet valóban kifürkészhetetlen,tele van meglepetésekkel,és sokszor bőven osztogatja.
Nem rég történt is egy ilyen eset. Már nagyon régóta hotdog.hu tag vagyok,és imádom szerkesztgetni a magazinomat,a profilomat,párbajozni,stbstb. Nos természetesen a sok kellemes megjegyzés mellé néha néha becsúszik egy két kötekedés is,amiket természetesen azonnal magamra veszek és napokig ki vagyok (emiatt nem egyszer kaptam már Márkótól a fejemre,hogy mért kell ilyen gyengének lennem. hát dolgozok az ügyön).
Aztán volt egy hozzászólás amin irtóra felhúztam magam,mert nem értettem mire fel vágta a srác a fejemhez. Igen srác volt,és nagyon leszólt. Bevallom irtóra szarul esett,de vissza fogtam magam,nem küldtem el a fenébe ahogy sokan tették volna,vagy ahogy régen tettem volna (eléggé temperamentumos tudok lenni,hirtelen haragú,és ilyenkor robbanok- erről kezdek leszokni). Ezért csak ennyit írtam neki vissza,hogy mégis mi a baja.
Persze napokig ezen agyaltam esténként,gondolkodva vajon mit tettem megint. Sajnos nem emlékszem,hogy pontosan mit szólt be,de a gothságommal volt kapcsolatban.
Teltek múltak a napok,hetek,talán hónapok,aztán egyszer csak látom,hogy rám nézett megint. Ohatyaisten- gondoltam magamban, vajon mit akar megint. Aztán megnéztem az üzeneteimet,és ott virított tőle egy levél. Azt hittem leesik a fejem. Biztos voltam benne,hogy most kapom az ócsárolást a fejemre,hogy milyen gáz vagyok,hülye,idióta,stb.
Félve megnyitottam a levelet -aminek nem volt témája,ergo azt se tudtam mit gondoljak-, és elég nagyot néztem. Én még így nem csalódtam emberi hozzáállásban mint akkor. A srác konkrétan egy fél oldalon keresztül kért bocsánatot,amiért úgy letámadt engem. Elmondta,hogy nem akarta,meg jobb esetben ilyeneket nem csinál,csak akkor éppen ki volt.  10 percig csak ültem,és néztem,hogy ez most szívat e,vagy komolyan gondolja. De semmi ökörködés nem volt a levélben,nagyon is komoly volt,szépen megválogatta a szavait.

Nos ezek után természetesen válaszoltam neki,rákérdeztem hogy mégis mi váltotta ki belőle azt a hozzászólást,mert én úgy érzem nem ártottam neki semmivel. Kiderült,hogy az egyik ezer éves bulis képem csípte a szemét. Ugyanis elmondta,hogy ő mást sem lát ,csak hogy a mai társadalom gothjainak abból áll a nagy 'gótulás',hogy kiöltöznek és isznak.
Én is kifejtettem a véleményemet és egyetértésemet, s azóta is elég sűrűn váltunk levelet,ami engem irtóra meglepett az elején. Iszonyatosan jó észrevételei,és gondolatai vannak,és végre úgy érzem nem vagyok egyedül ezekkel az eszmékkel amik nekem is megfordultak a fejemben az egész szubkultúrával kapcsolatban. Nagyon ritka ,hogy ilyen értelmes emberekkel folytassak eszmecseréket.
De elmondása alapján megleptem azzal,hogy egyáltalán szóba álltam vele azok után amiket mondott,ugyanis a legtöbb ember nem is reagál a levelére. Meg szerencsére belátta,hogy nem volt igaza velem kapcsolatban. Szóval örülök ennek az érdekes fordulatnak.

Még mindig megtud lepni az élet,s van egy olyanok,hogy ezek után is megfog még párszor. Mondjuk nem csak ez az egy sztorim van,mert tudom,hogy volt még ilyen az életemben, de nem mindegyikre emlékszem tisztán sajnos.
Emlékszem mikor általánosba jártam,és lebukott 4.ben egy csajszi hozzánk s én meg egy másik csaj mindig gyökerekkel dobáltuk a napköziben.... Na igen,ez nagyon szánalmas húzás volt tőlem,de csorda szellem,alkalmazkodási reflex már akkor is volt. Szerencsére ma már nem kell követnem senkit. Egyedül 2 ember van akinek adok a szavára,és ezek közül az egyik barátom. Lehet hogy rossz volt a kapcsolatunk,de volt egy határ- a szakításunk- ami mindent megváltoztatott. azóta normális velem teljes mértékben,és még mindig hiszek neki,ha valamire mond véleményt. Abban biztos lehetek,hogy 100%ig úgy van. totálisan jól megítéli az embereket,és ha beállítok egy új barátnővel,akkor megmondja a véleményét, s sajnos beszoktak jönni,aminek nem mindig örülök.
No de visszatérve 4.be; volt ez a lány, ő az Eszter (akivel amúgy most szilvesztereztem....)  és ki nem állhattuk egymást. engem baromira irritált,főleg a barátnője miatt,aki annyira beképzeltnek tűnt nekem,hogy nincs rá szó. Aztán valamiért, nagy barátnők lettünk. Fogalmam sincs hogy történt,de megtörtént. Beszélgetni kezdtünk,és egyszer csak jóban lettünk,onnantól meg elválaszthatatlanok. Mindig egymás mellett ültünk,együtt lógtunk szünetekben,stb.
Aztán voltak még apróbb utálkozások,amik végül haverisággal végződtek. (barátnak nem mondanék mindenkit azért,mert nálam nem ott kezdődik a barát fogalma,hogy beszélgetünk és ennyi. Szóval szimplán haverok lettek.)
Volt egy lány,akit 9.ben ismertem meg,és idejárt középsuliba,ahol én lakom,így könnyen tudtunk találkozni. Na ennek a lánynak volt egy másik nagy barátnője rajtam kívül. Mindig panaszkodott nekem erről a másik lányról,én meg egyszer megelégeltem,és kiosztottam a lányt.  Mondanom se kell nagyon sok mindenre rájöttem,pl. hogy a kedves barátnőm sok mindenben kamuzott,és nem is úgy volt. Onnantól jó haverok lettünk a lánnyal.

Na mindegy,a lényeg,hogy elég sok ilyen esetem volt,hogy a gyűlölködés hozott össze egy másik emberrel. Nem tudom hogy csináltam,de megtörténtek. Nem értettem sose,hogy a sors vajon mért így adott mellém haverokat/barátokat. Ezt a mai napig nem értem. De vannak még csodák.  Azt nem mondom,hogy ezzel a sráccal nagy puszi pajtások lennénk,mert jóformán most ismerjük meg egymást,de örülök,hogy nem a gyűlölködés megy, illetve ,hogy képes volt erre az emberi dologra,hogy bocsánatot kért. Erre ma már szinte senki nem képes,mert mindenki annyira egoista,és én központú,hogy nem képes rájönni,hogy hibázott,így megvannak róla győződve,hogy ők szentek. Nem mondom én is néha bele esek ebbe,de egy kis idő után legyűrve az önérzetemet képes vagyok bocsánatot kérni. Bár a családunkban mindenki annyira büszke,hogy volt honnan örökölni :S Ezt még tanulnom kell nekem is,de jól esett,hogy aki megbántott bocsánatot kért. erre tényleg nem sokan képesek. De és nem csak odaböfögte,hogy "jóvan bocs", hanem rendesen kifejtette. Lehetne tőle tanulni sokunknak.

100 dolog amit szeretek- 6 rész

51. Antik dolgok

52. Goth lakberendezés

53. Puzzle-k

54. Tolkien világát

55. A Sims játékokat

56. A Diablo2- LOD

57. Ókori Egyiptom

58. Ankh jelkép

59. Idős ápolás/ segítség nyújtás

60. Hörcsög tartás

Cukiságok

Egy hete találkoztam gy barátommal, Attilával (pécsivel) ,ugyanis akkor jött haza. Dumálgattunk kivel mi van,meg mesélt a reménytelen szerelméről,szóval elütöttük az időt. Néha jól esik kimozdulni,és csak úgy hallgatni mások gondjait,addig se foglalkozom a sajátjaimmal.
Tény,hogy mostanság megint elég gondterhelt lettem,de nagy örömömre sikerült Szilvi barátnőmmel mindent megbeszélnünk. Elmagyaráztam neki is,hogy mennyire nem könnyű nekem látva azt,hogy milyen jól érzi magát a baráti társaságával-ahova amúgy én is hivatalos vagyok. Szörnyű érzés ez az egész,hogy rajtunk kívül álló okokból kell szenvednünk. Mondjuk ez egy nagy követ emelt le a lelkemről,hogy sikerült ezeket elmondanom neki. Általában az a csendben szenvedő típus vagyok- vagy blogon szenvedős :D- ,de nem szeretek másokat terhelni,mert úgyse tudnak mit csinálni.  De azért nagyon rátudja nyomni a bélyeget a napomra egy rosszabb hangvételű levél.  Mindegy is,most már ezen is túl vagyunk.
De visszatérve az Attila féle találkozóhoz,néha muszáj tartani a kapcsolatot személyesen is az emberekkel. Mindig meghallgatom a szerelmi ügyeit,én is néha nyavalygok neki,aztán jól van. Karácsonyra megkaptam tőle a Dita- féle parfümöt,amivel eléggé meglepett. Szeretem azt a parfümöt-már karácsony előtt kinéztem,de akkor még itt nagyon fent volt az ára. De a Dm-ben tényleg le volt értékelve,ahogy erre Szilvi fel is hívta anno a figyelmemet. Imádom az illatát,és nem megy el olyan hamar mint ahogy a legtöbb parfümé. =)

A másik nagyon cuki dolog,hogy pénteken mikor felmentem Márkóhoz, közölte,hogy elmegy mézeskalácsot sütni. Na mondom ez jó lesz. Addig én edzettem nála (direkt nála hagytam a dvdmet,itthon meg le van töltve,eléggé praktikus :D itt nem működik a dvd olvasó -.-"), kihasználtam,hogy senki az égvilágon nincs otthon- még a lakótársa se. Aztán már rég kész voltam mikor megjelent. Számítani lehetett rá,hogy ő is csinál saját kezűleg valami jóféle formát. Ugye én denevéreket csináltam karácsonykor ^^ Ő meg lehozott két nagy pókot xD Az egyiket sajnos megette,a másikat viszont megmentettem,ugyanis kijelentette hogy az nekem kell :P Szóval azóta itt van nálam,gyűjtöm az érdekességeket =)

Eléggé fújci,mert én se vagyok pók fan,de el kell ismerni pasi létére nagyon király dolgot alkotott :)

Észrevételek

Elég sokat szoktam agyalni dolgokat és van,hogy befészkeli magát egy gondolat az agyamba és nem hagy békén. Ez egy visszatérő gondolat,ami kísért engem.
Van egy lány,akivel ezekről szoktunk beszélgetni,ugyanis vele szintén ilyesmik történnek,hogy összebarátkozik valakivel,aztán miután kihasználták ott hagyják. Én is mindig ezt érzem,hogy addig kellek az embereknek,míg el nem veszik belőlem azt ami nekik kell ,majd tovább állnak.  ez normális emberi viselkedés lenne?! Én valahogy nem így gondolom. Persze én sok mindent nem úgy látok ahogy van- talán azért is mert igyekszem nem olyan lenni mint az emberek java része. Én is hibázok,meg szerencsétlenkedek,néha köcsög vagyok ,de azért igyekszem jót adni is.
De a mai emberek erre nem vevőek. Mindenki el van a maga kis világában,és csakis ő maga létezik semmi más. Nagyon én központúak lettek az emberek,így nehéz bárkivel is közelebbi kapcsolatba kerülni.
A másik dolog ami frusztrál,hogy sokszor csak híd vagyok két ember között. Megismerek valakit,vagy épp valakivel nagyon jóban vagyok,aztán hirtelen egy másik ismerősöm is jóban lesz vele,én meg el is vagyok felejtve. Szegény lány,akivel ezekről szoktam beszélgetni szintén ilyesmi helyzetben van,és bevallom baromira idegesítő. Én nm azt az elvet vallom,hogy nekem mindenki a nagy barátnőm/barátom. Én szeretek egy kettő embert magam mellett tudni,de ennyi. De óvodás korom óta ez van amúgy,hogy ha megismerkedek valakivel,akkor tuti hogy jön egy másik ismerősöm s ott hagynak. Azóta próbáltam sokszor úgy hozzá állni,hogy ez jó dolog,mert mindenki ismer mindenkit,de sose sült el jól. Ez tapasztalat.
De ilyenkor jövök rá lényegében,hogy mennyire egyedül vagyok. Mindenki el van mindenkivel, én viszont nem fogok nyálazni senkinek csak azért,hogy szeressenek. (persze tisztelet a kivételnek,mert vannak akikkel jóban vagyok!) 

100 dolog amit szeretek- 5. rész

Ez jó régen abba maradt,de nm felejtettem el. Egyszerűen a Pest utáni időszak úgy volt sz@r ahogy. De szó szerint.  Akkor valahogy nem láttam át a helyzetemet,és semmi jót nem láttam az életben. Szerencsére azóta rendeződött a helyzetem,szóval bátran merem folytatni.

41. A mozgás,fittness

42. Parfümök

43. Telihold látványa

44. Csipke nyakpántok

45. Csuklópántok

46. Csipkés csuklópánt

47. Denevér motívumok

48. Kreatív sminkek

49. Sárkányok 

50. Levelezés

Hjaj

Megint azt az időszakot élem,mikor 'mármegintmindenösszejött". Pár napja elég nagy csalódottság,és szomorúság van rajtam,ami már anyumnak is feltűnt.... Voltam turizni,hogy addig is elvonjam a figyelmemet,na akkor kicsit jobb volt,de mindig újra visszatért ez a letörtség.
Rátesz még egy lapáttal,hogy holnap - szombaton- zh-zom,és nem kicsit félek. Ugyanis oké,hogy átnéztem azt a rengeteg anatómia anyagot,de olyan is lesz a dogában,aminek köze nincs az anatómiához,de azért azt is bele vesszük. Na nekem ez nincs kinyomtatva se,és már nincs fent az oldalakon se,így nem tudom mit csináljak. Örülök majd ha görbül a jegy... De majd remélem sikerül valamit összehozni a padtársammal.
De még mindig nincs vége a felsorolásnak,mert jövőhéten lesz óránk a mumus (buktatós) tanárral,és nem akarok csak azért megbukni,mert nem vagyok neki szimpi.

Szóval elegem van rendesen most mindenből,és mindenkiből.Már túl akarok lenni az egészen.

Szilveszterről

Na a szilveszter mindig egy olyan időszak az életemben,mikor azt hiszem,hogy kellene valamit csinálnom, de mégsem. Általában semmi ötletem ezekre a napokra,ugyanis nagyon nagyon nem vagyok egy bulizós fajta.
Pár héttel karácsony előtt összefutottam a buszon egy volt legjobb barátnőmmel- még általánosból. Néha összefutunk a buszon,és házig beszélgetünk, mint ahogy most is történt. Közölte,hogy nagyon szeretne velem lenni szilveszterkor. Mondtam neki,hogy mi nem csinálunk az ég világon semmit, de azt mondta,hogy neki nem baj,de nem akar a pasija társaságával lenni. Tamás (a barátja) minden évben a kis társaságával bulizik,így megy vele mindig az Eszter ("barátnőm") is. De idén nem akart. Aztán szilveszter előtt egy nappal a Tamás kitalálta,hogy ő inkább otthon szilveszterezik - Tamásiban- a testvérével. Így viszont nem volt aki elmenjen a kis társaságba.
Aztán Eszter kitalálta,hogy lesz nálunk is,meg meglátogatja azokat is mert illene. Hát engem nem különösképp érdekelt,hogy ki szilveszterezik velünk,és ki nem- így hát bele mentem.
Sütött aznapra pogácsát,meg kókusz kockát, Márkó mamája is hozott le még mézeskalácsot,pogácsát,,sütiket,meg estefelé hozott le szendvicseket. Kaptunk még tőle házilag készített nagyon finom bort,meg egy üveg colát,amit én ugye utálok :D
Ittam azért pár boros colát,és mennyivel másabb volt coca colával,meg házi borral,és nem úgy mint ahogy sokan csinálják,hogy budgetes cola,meg tablettás bor. Fújci. Mondjuk nem ittam sokat,mert nem szeretek.
Elmentünk Eszterrel a tescoba,vettem Márkónak sört, ő meg vett valami piát- egy nagyon undorító gyümölcs likör vodkát.
Aztán kitalálta,hogy menjünk a városba,és nézzük meg a tüzi játékot. Nem volt akadálya, felöltöztünk,kaptam tőle csillámot,amit szétkentem a fejemen,és olyan jól néztem ki- csillogtam. Márkó azzal szívatott,hogy biztos Edward (twilight) rám verte -.-" Fúú,undorító gondolat,de vicces volt.
Aztán elindultunk, de kiderült,hogy találkozunk Eszter kis csapatával. Kiderült,hogy a társaságban lévő srácokat Márkó ismeri,és velük úgy nem is volt baj,de a csajok irtóra buták voltak. Én nem tudom mikor találkoztam ennyire buta lányokkal.
Aztán kiderült,hogy már nincs busz a városba,így begyalogoltunk,ami engem nem zavart egy cseppet se, sőt még jól is esett, de elég nagy távot másztunk meg.
A probléma ott kezdődött mikor ezek a lányok átvették az irányítást. Folyamatosan a leghosszabb irányba vezettek minket, sokszor percekig álltunk,és vártunk valamire/valakire,és már ott tartottam,hogy lekéssük az egészet.
Akkor kitalálta pár lány,hogy ők bemennek a kórházba (éjfél előtt fél órával!!!). Még vissza volt jó pár méter a gyaloglásból,de ismételten várni kellett valakire. Én már totál kész voltam,hogy begyalogolunk a városba,hogy egyszer az életben megnézzük a tüzijátékot, és akkor lazán lekéssük.  23:45kor rászólt az egyik csávó telefonon a csajokra,hogy elindulunk- mi vezettük a csapatot Márkóval,és szerencsére pillanatok alatt fent voltunk. De épp hogy felértünk,már számoltak vissza.

Azért a látvány világ jó volt, baromi sokan eljöttek, és jót nevetgéltünk a téren. Eszter megbontotta a csodás likőr vodkáját- na én olyat többet nem iszok =)  Azt hittük a tescoba,hogy finom lesz,aztán a fenéket. Olyan volt mintha 70%os vodkát innánk. Szétmarta mindenemet- viszont az utóíze jó volt,gyümölcsös.
Aztán elindultunk visszafelé,mert hát haza is kéne érni, Eszter elköszönt a társaságától- akik úgy megjegyzem egész úton le se szarták ám a fejét, mindenkinek megvolt a párja,és vele nem is foglalkoztam,így ha mi nem vagyunk,kb kulloghatott volna mögöttük.
Időközben megártott neki az ital,és részegen kellett haza cincálnunk magunkhoz. Márkóhoz mentünk vissza,és úgy volt,hogy a csaj is ott marad. Aztán kitalálta,hogy ő bulizni akar,és visszamegy ehhez a társasághoz. Mondtuk neki hogy felejtse el- totál részeg volt, nem is vették fel a telefont neki,csak jó pár csörgés után.
Végülis felhívták,és Márkó útba igazította őket,és eljöttek érte. Akkor kitalálta,hogy most elmegy hozzájuk,de majd vissza jön hozzánk. Jó mondom persze, mi meg addig vigyázban állunk :P
Már hajnali 3 volt,és valahogy semmi kedvem nem volt pesztrálni senkit,le akartam volna dögleni aludni. Aztán mikor elment,akkor rá pár percre már csörgött Márkó telefonja. Hát lehalkítottuk,mert mi már akkor aludni készültünk. Pár perc alatt ki is döltünk.

De nem volt nagy buli, nem rúgtunk be Márkóval,sétáltunk gy jót,és láttuk idén a tüzijátékot. De soha többet idegen társasággal!!! Főleg ha tele van nőkkel,vagyis lányokkal.

Azóta sikerült kipihennem magam,és megfogadtam,hogy ezek után se fogok piálni ^^ Most azért mikor kínálgatott Eszter, akkor elfogadtam,de amúgy nem fogok inni. Maradok a csoki likőrnél!
Elfelejtettem a karácsonyi bejegyzésemnél megmutatni a fali díszeket. Mert mindig csak mondtam mondtam,hogy így úgy díszek,de senki még nem látta.

Itt vannak a denevér kreációim. Ezeket csináltam a Márkó által hozott szemét anyagokból.  A mézeskalácsot is ilyenekből formáztam :P

Karácsonyi beszámoló

Nos,nagyon régen írtam már tartalmas bejegyzést,de egyszerűen se kedvem,se időm nem volt- ellustultam :P De most szeretném ezt bepótolni,és mesélek,hogy én miként éltem meg a karácsonyt,meg a szilveszter! =)

Jóval karácsony előtt elkezdtem nézelődni ajándékok után. Nagyon sok pénzem nem volt, kb. 5-6 ezerből gazdálkodtam, de mindenki kapott valami apróságot. De december elején csak nézelődtem,mert tudtam,hogy el kell kezdenem a vásárlást,mert nem akarom az utolsó pillanatra hagyni,mert abból úgyis kapkodás lenne,plusz karácsony előtti napok nálunk sütésből,és főzésből állnak =)
Szép gyorsan ment az idő,de én javában élveztem,hogy nem kell suliba járnom,és anatómia dolgozatokra készülnöm,így volt időm másra. Eléggé belevetettem magam az edzésben,mert előre tudtam mi lesz karácsonykor :P
Szép lassan megvettem mindenkinek az ajándékokat,meg kreáltam is dolgokat. Nem mondanám,hogy köze lenne a karácsonyhoz,de dísznek tökéletes =)  Egyedül húgommal voltam nagyon nagy bajban,mert mi úgy csináltuk minden évben,hogy elmondtuk mit szeretnénk a másiktól,és akkor az úgy volt. Viszont idén nem volt ilyen,mert amiket én szerettem volna, nem voltak, húgom meg semmi értelmeset nem tudott mondani,így találhattam ki valamit- természetesen sikerült az utolsó pillanatra hagynom ^^
Végül karácsony előtt egy héttel belevetettem magam a karácsonyi vásárokba, Attila meg elkísért,mert utálok egyedül vásárolni,meg amúgy is ment haza ünnepekre,aztán egy utolsót dumáltunk.
Húgomnak az volt a kikötése,hogy ha veszek valamit,akkor valami leopárd mintásat. Voltam a kínaiban,árkádba,mindenhol,és semmi. Végül találtam két smink pamacsot,ami leopárd mintás- azt megvettem neki, illetve találtam a Tallyban egy leopárd mintás harisnyát. Gyönyörű volt,és le is volt árazva,s a nagyobb méretből csak az az egy volt. (a méretét nem tudom húgomnak,de nem kövér,sőt! irtó sovány, viszont hosszú.... így egyértelmű,hogy a nagy méretet vettem meg.)
Szóval ez a része le volt tudva. Márkó ajándékát is megvettem még húgom előtt; neki egy M.A.G.U.S regényt vettem,mert mikor voltunk az Alexandrában (kb. mindig bemegyünk ha az árkádban vagyunk :D ),mutatta melyikek kellenének neki.  Aztán másnap megvettem, illetve kapott egy borotva készletet,ami 100%,hogy sokáig meglesz neki,mert nem egy ősember típus =)
Anyunak, közösen vásároltunk húgommal- összedobtunk fejenként 1000ft- ot, amiből sok sok szépségápolási cuccot kapott. (úgyis mindig a mi cuccainkra jár rá,így most kapott sajátot!) Persze a barátjától is kapott jó sok mindent- avonos cuccokat! Mamámnak is avonból rendeltünk szetett. Illetve én még készültem Szilvi barátnőmnek,de erről már írtam! =)

Miután megvoltak az ajándékok,eldugdostam a ruhás szekrényembe-amibe utána nem lehetett pakolni :D Pihenésre nem volt idő,mert máris karácsony előtt voltunk- szóval jöhetett a sütés. Anyuval ezt ketten csináltuk; volt szilvia szelet,volt bejgli, én csináltam a mézeskalácsot- természetesen formáltam saját ötleteket is :D Csináltam cuki denevér formákat, szerintem mindenki nézett nagyot itthon :D

Volt pár picike is,de azokat végülis nem fotóztam le. De szerintem baromi cukik, és mindenki ,akinek adtam a formákból (a formából,nem a sütiből :D) azt mondta,hogy rám vall :D Hát persze ^^
Szóval elvoltunk a sütéssel. Aztán később jöttek a saláták; francia,és krumplisaláta a két kedvencem *.*
Másnap ugyanúgy folytattuk- itt már elmaradoztam az edzésekkel =(  Viszont visszafogtam magam,mert semmibe nem kóstoltam bele idő előtt :D
Karácsony előtt egy nappal még lazán ment a főzés,de ezt már anyuék csinálták,én ajándékokat csomagoltam.  Unalmasnak találtam,hogy csak becsomagolom és kész,ezért a Márkó által készített hullócsillag sablont sokszorosítottam egy arany papíron (vagy matrica,nem tudom minek nevezzem,mert Márkó hozta a nyomdájából,de nem tudom mi a hivatalos neve),és mindenki csomagjára ráragasztottam,és annyira feldobta- még a legrondább csomagolásomat is :P
Aztán karácsonykor jó volt, behoztuk a fát (amint szintén már pár nappal azelőtt megvettünk) ,és beállítottuk,feldíszítettük. Addigra már Márkó is feljött.
Miután feldíszítettük a fát,én elkezdtem a modell macskámat fotózni :D

Megtartottuk az estebédet,aztán egy film után ajándékoztunk.
Én sikeresen beégettem magam,mert kihoztam 3 csomagot,és azt hittem,hogy ennyi.... Aztán kiderült,hogy van még egy valahol a szekrényem mélyén,egy a polcon,meg még egy valahol a szekrénybe,és kb.. 3× fordultam :D Viszont a legnagyobb meglepetés,hogy találtam a szekrényemben egy olyan szoknyát,ami még turiból van,és nem szerettem,de kiderült,hogy jó is rám,és jól is áll :P Szóval ez volt rajtam karácsonykor =)

Azt azért hozzá teszem,hogy a Márkó által becsomagolt ajándékok lettek a legszebbek :D Mi húgommal inkább elbújunk :'D Persze Márkó jól megszívatott,mert csinált egy találós kérdést a csomagomra- a legszélső csomag az enyém,és van rajta egy pillangó forma ^^ Én meg kis naivan azt hittem,hogy csak kidíszítette a csomagomat :D De a kis lepke azóta is megvan ^^ Az a könyvjelzőm.

Nos arról még nem is beszéltem,hogy mit kaptam =)
Anyu pasijától kaptam egy csodás kesztyűt,meg egy alkarra felhúzható valamit- nem tudom mi a neve,de olyan mint a lábszárvédők. Illetve kaptam egy rakat fitness-es csokit :P Anyu vásárolta mondjuk meg,de ő adta a pénzt rá. Illetve kaptam egy kutyafejes mamuszt- mindig is vágytam egyre,mert én ugyan nem vagyok egy fázós típus,de a lábfejem mindig jéghideg,és jól esik belebújni egy ilyenbe. Mindent imádok amit kaptam tőle =)

 A kesztyűkről van képem,a többiről nincsen.
Akkor anyuméktól csak azt a fitness tablettákat kértem-amiket régen is szedtem, ilyen étrend kiegészítő. Erről sincs most képem.
Márkótól a Bram Stoker féle Drakulát kértem ^^ Meg is kaptam. De amúgy édes volt most Márkó,mert anyuméknak is vett valami apróságot. anyának vett egy elefánt díszt (kb. az utolsó darab volt,és hibátlan,a többi meg törött szar volt már- ezt úgy halásztuk ki.) Mamának meg vett egy általam kiválasztott Danielle Steel könyvet. Nem ismerem ezeket a könyveket,de azt tudom,hogy ők szeretik =)

Mamám már kiolvasta a könyvét,de én még nem olvastam ki a drakulát :P Viszont elkezdtem,és nagyon nagyon tetszik! Igazából Márkótól sok sok mindent kaptam még, bár nem kifejezetten karácsonyra,de mégis; elvitt másodszor is moziba a Hobbitra, vett nekem hörcsög kajákat, rendelt az avonból egy tusfürdő szettet nekem.... ,stb. Szóval azért elég sok mindent kaptam tőle karácsony előtt is =)
Húgomtól kaptam egy vattacukor illatú parfümöt-amivel vigyázni kell,mert ha felborítjuk akkor folyik. Illetve kaptam egy szemfesték lemosót,ami a kedvencem,és egy sprét.

Aztán meséltem már azt is,hogy Szilvi barátnőm is meglepett egy könyvvel- amit már ezelőtt kétszer is kiolvastam,de nekem nem volt meg; a Tündérvarázs Nora Roberts-től. =)

Mindenki nagyon örült mindennek,és végre normálisan megvoltunk itthon együtt. anyához kijött este a barátja,és itt aludt,szóval nálunk telt ház volt, és jól teltek az ünnepek.
Csak sok volt a kaja,és az ember mindig késztetést érzett arra,hogy egyen- plusz anyum az a fajta,hogy imád enni,én meg sikeresen beörököltem ezt. Aztán nem volt elég az ami ebédre volt,de még hívogattak a sütik is. Mondjuk azzal azért óvatosan bántam, mindig eszembe jutott amit anatómián tanultunk- emésztés,meg zsírlerakódás, úgyhogy nemet tudtam mondani.
De biztos ,hogy feljött akkor pár kiló- bár mikor felhúztam a ruhámat soványabbnak tűntem mint előtte...
No de azóta újra tartom magam az edzésekhez,a mértékkel evéshez,és minden okés.
Karácsony harmadnapján el kellett mennem Márkó mamájához,mert meghívott ebédelni,amin csodálkoztam azért. De végül csak lehozta a kaját Márkóhoz,és nem is volt lent velünk. De addigra már totális pukkanás szélén voltam. Még jó,hogy máshova nem kellett menni. Mivel nem vagyok jóba a család többi tagjával,így nem járok család látogatásokra.

A következő bejegyzésemben írok a szilveszterről is,ami sose olyan jó mint a karácsony.