Vannak még csodák

Mindig úgy álltam az új emberekhez,ahogy mindenki máshoz; kedvesen,barátságosan.  Azt az elvet vallom,hogy attól még hogy egy ember megbánt,és elárul,attól még nem szabad ezt egy másik emberen leverni,mert sose tudhatjuk. Én mindig mindenkinek meg adom az esélyt arra,hogy közelembe férkőzzön,és barátkozzon. Sokszor újabb csalódások érnek,de ritkán azért van belőle öröm is.
Így találtam rá drága barátnőmre is a,ki a mai napig mellettem van,akár hülye picsa vagyok,akár kedves kislány.
Sok embert ismertem meg az évek folyamán; voltak köztük rossz,gonosz emberek,de voltuk köztük tüneményesek is. Most szeretnék minden egyes számomra kedves embernek köszönetet mondani -ha még csak így is-, hogy vannak nekem.
Fel sem tűnik,de sokszor azok lesznek igazán lényegesek az életemben,akikre nem is számítanék. Évek óta ismerem az egyik kedves ismerősömet is,de csak az utóbbi pár hetekben kezdtünk el komolyabban beszélgetni,és rájöttünk mennyire egy hullámhosszon vagyunk. Természetesen fiú az illető,így azt hiszem nem kell féltékenységi rohamok miatt tartanom. Ugyanis ez köztudott hogy két nő nem fér meg egy helyen anélkül,hogy ne lenne belőle acsarkodás,féltékenykedés,hiszti,majd veszekedések.
Gyerek korom óta inkább fiúkkal értettem meg jobban magam. Tény,hogy velük nem tudok női dolgokról beszélni,de mivel ismerem a pc világát- mindig van miről beszélgetni :D

Azt azért hozzá kell tennem,hogy bizonytalan vagyok,és sokszor bizalmatlan,így előfordul,hogy ha valaki ígér nekem valamit,nem biztos hogy elhiszem neki elsőre. Olyan sokszor,és sokan ígértek nekem már mindenfélét,hogy meg se tudnám számolni az ujjaimon. Így volt ez most is. Ez a kedves ismerősöm/barátom mondta,hogy van egy fölösleges mobilja. (szóba került,hogy nekem nincsen már több mint egy éve.) Nekem akarta adni,én meg lestem,hogy mi van?! Ráadásul nem olyan régifajtát,hanem egy egész modern félét. Sajnos nem értek annyira a márkákhoz,meg fajtákhoz,de a lényeg,hogy nekem újnak tűnik :D Először nem akartam hinni a szememnek,mikor ezt így mondta,és bevallom először azt hittem,hogy ebből is "majd" lesz,mint minden másból ,amit mások megígértek. Igen,sajnos az előítélet jött rendesen,de erről meg már nem tehetek,ennyi csalódás,meg átverés után. No meg aztán nem mindennap osztogatnak tapis mobilt o.O 
Aztán pénteken,vagy szombaton közölte velem,hogy feladta postán. A fejem is leesett a helyéről majdnem- ilyen nem létezik.
Aztán ma megkaptam. Ugyan volt egy kis gubanc,mert figyeltem a postást,aki bedugott egy csekket,és elment.... Aztán 5 perc múlva már megint itt volt,mivel elfelejtette a csomagot :D
Hát és tényleg kaptam egy telefont,ami szerelem volt első látásra azt hiszem. Már csak egy kártyát kell összekukáznom itthon-amiből van pár,de hogy melyiknek mi a pin kódja,meg a telefonszáma még egy nagy rejtély; illetve mondta,hogy aksit kell cserélni,mert ez nem bírja. De ezt már elintézem-remélem minél hamarabb. Hát el sem hiszem,hogy van egy telefonom. Komolyan ilyen nincs. Ez a furcsa érzés több mint egy év telefon nélküliség óta, hát leírhatatlan.  Nem is tudom elégszer megköszönni neki. Ilyet azért nem minden ember tesz meg a másikért.
De a legjobb,hogy semmit nem kért cserébe érte, nem lettem zsarolva,hogy akkor most szexeljünk; nem lettem vele fenyegetve - mint ahogy ez ma már megy az emberek között.
Szóval azt hiszem ez egy pontot adott az emberekbe vetett hitemnek. Vannak még csodák,és örülök,hogy egy ilyen megtalált!
Mondtam is a srácnak,hogy vigyázok a telefonra; adoptáltam a gyerekét :P