Köszönjük,jól megvagyunk

Régebben sok bajom volt a párkapcsolatommal; a folytonos egyet nem értések,viták,veszekedések elviselhetetlenek voltak. A lázadó,és felbujtó szülők,nagyszülők is rátettek egy lapáttal a kapcsolatunkra Márkóval. Én totális idegroncs voltam a kapcsolatunk alatt,és annyira elegem volt,hogy elmondani nem tudom.
Végül miután a pesti zűr után hazaköltöztünk, rá pár héttel szakítottunk is. Vagyis hát én. Nem nagyon akartam ilyesmire vetemedni,de az örökös támadások amik engem értek a szülei által,a mamája által nekem sok volt. Mért lenne kötelességem benyalni magam? Az első pillanattól kezdve utált engem a mamája. Onnantól meg sokat nem tehettem,pedig igazán kedves voltam.  Szóval emiatt rákényszerültem erre a lépésre. Hazaköltöztem.
4 hónapig teljes csend. Az ég világon senki nem keresett,senki nem környékezett meg,semmi nem volt. Akkor voltam jóba ex barátnőmmel,vele nagyon sokat beszélgettünk akkoriban erről,és próbált segíteni ezen átlépni. Szilvi barátnőmmel is sokat beszéltünk akkoriban erről,de valahol a szívem mélyén tudtam,hogy ez nem jó lépés. Csak próbáltam elhihetni magammal,hogy igenis jót tettem magammal ezzel.
Akkoriban sokat beszélgettem Attilával (a pestivel),aki úgy ahogy segített elfelejteni ezt a sok gondod. Aztán mikor volt egy csávó aki próbálkozott, visszajött Márkó,mondván,ő ebbe nem nyugszik bele,és küzdeni fog értem. 4 hónap után mikor újra láttam,annyira csúnya volt; úgy értem,totálisan lefogyott,beesett zombi arca volt,és ijesztő. Kb. mint Pesten. Megviselte ez az egész dolog.

Aztán 4 hónap után újra beszéltünk,miután megmentett attól a csávótól aki tette magát. (azóta hálás vagyok érte,de ezt most nem fejteném ki) Elmentünk moziba,újra összejártunk,és valahogy onnantól minden más lett köztünk. Azóta jó ha kétszer veszekedtünk komolyabban- és ez tavaly májusban volt.
Azóta nagyon jól megvagyunk,és állíthatom,hogy sokat változott miattam! Senki nem hitt benne,mindenki ellene beszélt és mégis sikerült neki bebizonyítania,hogy képes változni.

Bocs a képért,itt beteg voltam =(

Azóta normális,semmiféle agresszív kirohanása nem volt felém, nem veszekszünk,nincs semmi. Beszélgettünk arról is,hogy lehet,hogy azért indultunk ilyen szarul,mert a sok ismerőse féltékeny volt ránk. Minden ismerőse azt mondta,hogy milyen szerencséje van velem,meg el ne engedjen,de az emberek többsége nem tud örülni a másik örömének,és megy a féltékenykedés. Erről én csak nem rég értesültem,szóval lehet arról is szó,hogy a sok féltékenykedés tett tönkre minket,meg a gyűlölködés.

Mindenesetre azóta jobb a helyzetünk- sokkal jobb. Persze nem akarom elkiabálni,de talán meg is maradunk így. =)