Kiégtem....

... érzelmileg, lelkileg. Én nem értem ezt az egészet komolyan mondom. Hétfő óta érzem ezt az egészet. Hazaértem melóból,és semmit nem éreztem,se örömöt,hogy hazaértem egy fárasztó nap után,se idegességet,hogy holnap újra menni kell,semmi.  Szimplán azt éreztem,hogy magányos vagyok.... Mintha egy darab még nem lenne teljes,és hiányozna belőlem. Pedig aztán hétfőn itthon volt az egész családom,plusz egésznap hülyék között vagyok,de mégis van társaságom... Valami nem stimmel egy ideje és nem tudom mi. A melóhelyen jól érzem magam,hülyéskedünk,futkosunk,aztán ahogy vége,és kilépek,ezerrel jár az agyam a semmin o.O  S nem érzek semmit.
Nem tudom mi ez ,de nem kellemes. Először azt hittem,hogy a munka miatt,de nem,mert ott egészen jól érzem magam. Ahogy haza érek,és be kell jönnöm a szobámba, elkap ez hogy baromi magányos vagyok.  Egész este is szenvedtem csak =(  Pedig most meg van mindenem,és mégse.
Persze rátesz egy lapáttal,hogy nincsen gépem,nem kommunikálok senkivel szinte,csak Danival,ha húgom méltóztatik odaadni a telefonját egy facebook üzenet erejéig....,de anyum sincs mindig itthon,barátokkal nem tudok beszélni,ugye még nincs telefonom,plusz szarik mindenki rám.... Gondolok itt kedves barátomra,Márkóra.  Az is a játékával foglalatoskodik,meg a klánjával,és csókolom. Én meg csak létezem,mintha várnék a csodára,vagy nem tudom.
No mindegy,igyekszem csendben szenvedni- csak gondoltam adok valami jelet magamról,ha már sikerült 2 nap után megint beizzítani a gépet.