Oldalak

2013. február 28., csütörtök

Lelki állapotom

Mostanra kicsit jobban vagyok Sajnos pár napja kedves Márkó rám írt s az egésznek a vége egy nagy veszekedés lett,így még jobban elment mindentől a kedvem. Olyan szép dolgokat kaptam a fejemhez,amikről most nincs kedvem beszélni,mert nagyon fáj. Hiába nem érdekel már mint pasi,egyszerűen fáj,hogy ennyi minden baja volt velem és nem mondta el,hanem így most ilyen állapotban vágja a fejemhez. Ezt én szemétségnek tartom,ugyanis én nem szerettem volna veszekedni vele,sem haragban elválni ,de sajnos ez elmaradhatatlan volt....
Mindemellett ott a tudat bennem,hogy az egész családja rajtam fog rágódni,és engem fog darabokra szedni gondolatban,ahelyett,hogy mondjuk azzal törődnének,hogy a drága egy szem kisfiúk egész nap otthon ül és kockul. Én ezzel foglalkoznék elsősorban és nem mással. De nem vagyunk egyformák....
Utálok majdnem minden reggel összefutni a mamájával,mert cseszik köszönni,s ha én nem köszönök akkor elmegy mellettem, de otthon már úgy adja elő az egészet,hogy én kerülöm őt. Na ilyenkor tudnék bemosni neki egyet- és nem érdekel,hogy öreg. Ennyi rossz indulatot nem tudom honnan tudott összeszedni. Én mindig próbáltam hozzá kedvesen közeledni,de ő csak az ellenséget látta bennem,aki elszedi tőle az egyszer fiú unokáját. Hát csókoltatom,nekem nem kell és ilyen hozzáállással,meg életvitellel szerintem nem sok ember fog kapkodni. De ez már egyéni vélemény.

Az egyetlen jó dolog az életemben,hogy vannak akik mellettem állnak és beszélgetnek velem,hogy ezeket a rossz élményeket ,érzéseket,gondolatokat elfelejtsem. Persze nem olyan egyszerű és nagyon sok idő lesz mire én ezt az egészet feldolgozom,de akkor is jó ha mellettem állnak, sokan próbálnak felvidítani így vagy úgy.  Nekik mindig hálás leszek.
De azért a lelkem le van terhelve rendesen. Kezdek újra érezni dolgokat; például minap rám jött az,hogy szeretnék elhagyatott kastélyokat látogatni,ott fotózni,meg fotózkodni. Danival meg is beszéltük,hogy menjünk már el egyhez- van valahol Pest mellett egy hely (meg nem mondom hol,mert nem vagyok oda valósi),ahol van is egy. Gyönyörű szép egy kastély és látogatható- még esküvőkre is ki lehet bérelni. =) Szóval most romos kastély mániám lett. Nagyon jó,hogy végre lelkesedhetek valamiért. Nem sok,de több mint ami eddig volt. Az a levertség,lelkiszenvedés.





De például a suli miatt megint pánikolok,mert hétvégén zh-t írunk,és nem lehet így munka mellett tanulni. Egyszerűen képtelenség,hogy hazaesek 5-6 között és akkor pihenjek is,de tanuljak is... Szóval ez így nagyon gázos. Nem tudom mi lesz velem szombaton.  Már nem bírom ezt a stresszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése