Oldalak

2013. június 2., vasárnap

Egy kis önvallomás

Nem szeretek annyira a bajaimmal foglalkozni,de már napok óta szenvedek legbelül. Este elmerengtem azon,hogy az emberek semmit nem tudnak rólam,hogy min megyek keresztül. Csak látja mindenki,hogy vagyok, jókedvűen,barátságosan...de ennyi. Hogy mi zajlik le bennem azt senki nem tudja.
Jelenleg kivagyok borulva. Habár feldobva kellene,hogy legyek miután túléltem a szóbeli vizsgámat, de valahogy mégsem érzek örömöt. Talán az eredmény szomorított el,mert igazságtalannak érzem. Mindegy is.

Jelenpillanatban egyedül és magányosnak érzem magam. Túl vagyok egy számomra jelentős eseményen ,és rá kellett jönnöm,hogy nincs senki körülöttem,akivel ezt megünnepeljem,vagy akivel ezt kibeszélhetem. Két osztálytársammal mentem el a McDonaldsba sütizni,meg kávézni. De azok közül akik közel állnak hozzám,semmi nem volt. Persze hozzátartozik az is,hogy Pécsen egy közelebbi barátom/barátnőm sincsen. Sütizés után hazajöttem és ennyi volt. Egyedül a családomnak meséltem,mert őket érdekelte,hogy mi volt.
De valahogy nem is csodálkozom rajta,hogy így érzek,hisz már hónapok óta nem találkoztam egy barátnőmmel sem. Valahogy kezdek bekattanni. Túl monotonná kezd válni az életem.

Viszont hazafelé jövet összefutottam anyukám volt osztálytársnőjével,és azt ecsetelte míg utunk közös volt,hogy mennyire jól nézek ki. Ő is ismer gyerek korom óta,és látta hogyan növök fel és ,hogy hogy milyen kövér gyerek voltam. Végig azt ecsetelte,hogy mennyire lefogytam,mennyire jól nézek ki, szinte sugárzok. Ezt jó volt hallani azért,főleg mert rettenetesen beteg vagyok jelenleg és lepukkantnak éreztem magam semmint kisugárzónak.
Aztán azon is elgondolkodtam,hogy a legtöbb embernek fogalma sincs,hogy miken mentem át és mennyit küzdöttem azért,hogy így nézzek ki. Nálam ez az egész életmódváltás tavaly nyáron kezdődött,és a 40 fokos melegben vért izzadva tornáztam. Mára már jól esik ha végig csinálhatom ezt a tornád,de az indulás nehéz volt. De azért örülök,hogy a kívül állók is látnak változást,holott szerintem nem sokat változtam és bőven van még hova fejlődni.


2 megjegyzés:

  1. Jaj, drágaságom, ne szomorkodj! Hamarosan jössz át hozzánk, egy egész hétvégét fogunk együtt tölteni, közben meg hallgathatod a hülyeségeimet :) Sajnos a távolság korlátok közé szorít minket, de én nagyon büszke vagyok rád az eredményedért (még ha nem is vagy vele elégedett), mert minden tőled telhetőt megtettél és mindketten tudjuk, hogy ügyes, okos lány vagy. Annak meg kiváltképp örülök, hogy elismerést kaptál, nagyon fontos ez egy nő számára, pláne aki ennyit küzd azért, hogy elérje a célját. És te nagyon sokat küzdesz érte, látod, itt is az eredmény :) Persze mi, akik benne vagyunk nem látjuk magunkon annyira a változást, meg inkább a következő lépésekkel vagyunk elfoglalva, de a kívülállók véleményére adni kell, mert ők nem látnak olyan gyakran és jobban észreveszik a változásokat. Bár az én szememben mindig csodaszép leszel ^^ Úgyhogy ne búslakodj, hamarosan találkozunk - ez remélem azért egy picit felvidít :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze ,hogy felvidít,hisz a te véleményed számomra fontos! =) Te kívül állóként látod az életemet, és jóbarátnőm vagy,így adok a véleményedre mindig- még ha sokszor nem is mondom ki =)
      a találkozót meg várom már - nagy örömmel tölt el,hogy most innentől minden hétvégém szabad lesz ^^ Foglalkozhatok a barátnőimmel és végre csacsoghatunk! Engem nem zavar ha hülyeségekkel jössz nekem,a lényeg,hogy önfeledten (mindenféle stressz nélkül) beszélgethetünk. Mostanában úgyis csak az idegeskedés volt jelen az életemben, tudod mennyire rossz így létezni?! =( Szóval kell egy kis kikapcsolódás =)

      Törlés