Túl vagyok a vizsgán!

Jaj el sem hiszem komolyan. Sikeresen túl vagyok az első éves vizsgámon. Nagyon nagyon féltem. Leírni is nehéz mennyire. Mindig is az izgulós fajták közé tartoztam,és ráadásul sokszor képtelen vagyok leplezni a félelmemet.
Fantasztikusan indult ez a szombati napom -ahogy ilyenkor lenni szokott ugye. Hajnalban óránként felkeltem,mert egyszer a hörcsögöm rzta a ketrecet de olyan hangosan,hogy erre a holtak is felkelnek, majd pár órával később a szomszéd idióta kutyája ordított órákon keresztül valamit. Komolyan már úgy éreztem,hogy kimegyek és fejbe lövöm.(pedig távol áll ez tőlem) Egyszerűen kiállhatatlan az a kutya és az idegeimen táncolt. Nem sokra ezután csörgött a telefon,elkészültem baromi nagy pánik közepette. Azt se tudtam ,hogy hol áll a fejem,kétségbe voltam esve teljesen,gyomorideg,fejfájás,arcüregfájás... mindennel megáldva elindultam.
A buszmegállóban előttem pottyantott egy madár,amiből én is kaptam.... Igen,leszart egy madár! Azt hittem kifutok a világból. Szerencsére csak a ruhám ujja lett kicsit olyan,de kiakadtam. Nagy nehezen beértem,ott mindenki magolt,meg pánikolt,szóval még egy jó nagy adag pánik felhőbe is beléptem. Ott beszélgettek egymással az emberek és akkor tűnt fel,hogy olyan tételekről beszélnek,amit nem ,hogy nem tudok,de meg sincsen!! Tudni kell,hogy mi a közös oldalunkra feltöltött anyagokból tanulunk (nulla könyv), és annyira bénán van minden feltöltve,hogy nem lehet ott eligazodni. Említettem biztos,hogy a kórtant a részlegvezetőm nyomtatta ki még mikor melóztam.  De azokat én nem is találtam,amikről ezek beszéltek. Na ott teljesen kétségbe estem és sírni tudtam volna.
Aztán elhatároztuk Ágival (osztálytársam),hogy  első körben megyünk be és nem szórakozunk. Be is mentünk, és tételt húztunk. Mind kiderült nem egyet kellett húznunk hanem kettőt. Az ápolástanból is egyet és a kórtanból is. X_X Azt hittem elájulok mikor ezt megtudtam,mert nem volt róla szó- hiába állítja a tanár,hogy igen.  Kihúztam ápolástanból a család fogalmát, és kórtanból meg a női nemi szervek betegségeit. Így első hallásra nem para tétel sor,de ő megadta nagyjából miről kell beszélni.
Ági felelt először,tök sokat beszélt és mikor befejezte,biztos voltam benne,hogy 5öst kap,vagy 4est. Erre benyögte neki,hogy 3as. Csak lestem,mert elég sokat beszélt és jókat mondott.
Utána nem akart senki megmozdulni,így kimentem én tisztára bepánikolva. Azt se tudtam mit mondjak,hogy kezdjem,hogy fogalmazzak. Teljes blokk alatt volt az agyam. A kezeim totál hidegek és izzadtak voltak,a hangom remegett és éreztem,hogy a fejem is lerobban menten. Elmondtam neki a családosat, nem volt vészes,aztán a kórtannal meggyűlt a bajom. Nekem semmiféle betegségem nem volt sose,így sokat nem konyítottam hozzá,és balszerencsémre a tételre se emlékeztem. Azért összemakogtam neki valamit,egy két dolgot nem tudtam. Aztán közölte velem,hogy többet várt tőlem. Hát arcüreggyulladással koncentrálni képtelen voltam, mindemellé féltem is nm kicsit.... Szóval kaptam tőle egy szép kettest. Valahogy nem éreztem reálisnak,de a lényeg,hogy meg nem húzott. Mert mint kiderült,előtte lévő nap a masszőröket vizsgáztatta és 15 emberből 12őt megvágott. 
aztán ahogy utánam jöttek ki az emberek,mindenki meglepődött,hogy kettest kapott. Ugyanis mindenki annyit kapott,sőt volt akit megbuktatott. Teljesen kétségbe ejtő helyzet. Bár annyira nem foglalkoztat,mert egész évben 5öseim meg 4eim voltak és nem vészes most ez az egy kettes. Csak a szégyen az lesz ebben,hogy nem kisklinikumhoz írja,hanem gondozási ismeretekhez,ami azért ciki. Gondozásból kettes?! Azért ez gáz,ha már az ember szoc. gondozónak tanul. De hát nekünk ebbe nincs beleszólásunk. 
De a jó hír az az,hogy az előző héten írt kisklinikum zh meg 4es lett. Szóval emiatt nem parálok. meg igazság szerint az is megfordult a fejemben,hogy direkt kaptuk. totálisan egyetemi szinten adja az anyagot és úgy is várja el- bezzeg diplomát nem kapunk belőle. No mindegy.
Sajnos azóta is a stressz hatása alatt vagyok. Lassan elmúlik. De végre lesznek szabad hétvégéim meló után és végre tudok időt szentelni az olvasásra *-* A Lestat, a vámpírt olvastam Daninál, és lassan eljutok a közepére és már érdekel a folytatás.
A lényeg hogy túléltem, bár most lerövidült az élettartamom,mert szép nagy adag stressznek tettem ki magam, sok édességet ettem :D Ez meg ugye nem tesz jót :D

Most egy ilyen koncerten lenne a helyem,hogy levezessem a stresszt :D Szóval Metal! ♥