Pánik a köbön

Annyira hihetetlenül félek,hogy elmondani nem tudom. Holnap lesz a szóbeli vizsgám kórtanból,meg ápolástanból. Egész héten tanultam rá,de úgy érzem ,hogy semmi nem maradt meg. Daninál voltam a héten,meg múlt hétvégén,de nem tudtam magam jól érezni,mert iszonyú stressz húzódott rám akarva akaratlanul is. Feszült,ingerlékeny,ideges vagyok. Sajnos ettől még ,hogy elolvasgattam a tételeket nem tudok többet,de nincs több időm sajnos.  Egy hetem volt,hogy megtanuljam ezt a sok anyagot.
Mindemellett az idő is rossz volt a héten,szóval semmit nem tudtunk csinálni,plusz elkaptam Danitól a betegségét és szépen lett megint egy arcüreggyulladásom. Tegnap jöttem haza,mert muszáj volt már, s azonnal elájultam. A buszon még megtanultam egy tételt,de ha csak rá néztem a papírokra elkapott a hányinger.  Hazafelé menet el is áztam,hogy teljes legyen a gyönyör, illetve a szatyrom amibe a cuccaim voltak elázott és elengedett a ragasztása... Annyira boldog voltam hogy hihetetlen.
Itthon azonnal helyretettem magam, most kicsit jobban is vagyok. De az egész arcüregem tele van,nem tudok koncentrálni, kihagy az agyam, úgy érzem,hogy semmit nem tudok- és mindemellett félek.
De ha ezt letudom, nagyon boldog ember leszek,mert vége egy időre a sulinak. De jelen pillanatban szívesebben dolgoznék,mint vizsgáznék. Jó lesz betegen vizsgázni, kb. azt se fogom tudni,hogy fiú vagyok e vagy lány.
A sok szurkolást meg köszönöm azért!!