Álom és valóság

Mostanában folyamatosan rémálmok kísértenek éjszakánként ,ami miatt nem tudok normálisan aludni és ingerült vagyok egész nap. De szerencsére pár napja már nem kísértenek, sőt most egész édes dolgot álmodtam ^^
Álmomban alakváltó ember voltam- bármilyen állattá át tudtam alakulni ha akartam. Aztán természetesen az emberek be akartak fogni, mindig megtámadtak így menekülnöm kellett. Cica alakjába voltam (erre határozottan emlékszem) és a kihalt éjszakában rohantam amerre csak tudtam. Nem volt célom,hogy hova akarok eljutni,egyszerűen csak mentem, s jó érzés volt. Aztán kimerültségemben összeestem egy árokba. itt már vissza változtam eredeti alakomba (elég morbid :D)
Egy ideig ott feküdtem , utána meg emlékszem ,hogy Dani rám talált; emlékszem,hogy kába állapotomban még láttam az arcát és utána filmszakadás. A következő dolog amire  emlékszem álmomból az az volt,hogy idegen helyen (bár előtte is idegen helyeken voltam) ébredtem és ,hogy meg akartam verni Danit,mert hogy mit képzel magáról,hogy elrabol. (egyébként az érdekesség az álomban,hogy nem ismertem őt; egy totál ismeretlen ember volt számomra) Aztán elmondta nekem,hogy ő is olyan alakváltó mint én és ,hogy ne féljek (de édes :D) Aztán még az rémlék,hogy onnantól vele maradtam és mindig mindenkitől megvédett. Próbáltak még megtámadni és ő mindig farkassá változott ,és úgy védelmezett (ennek se tudom a pontos jelentését,hogy vajon mit jelenthet.).
De eléggé jól ébredtem álmomból, szóval végre nem rémálom.  Szóval köszi Dani,hogy álmomban is megvédesz :D

Azért napközben is zajlik az életem. A héten megkeresett apám megint és beszélgettünk. Addig szekált amíg belementem abba,hogy találkozzunk újra. Bevallom nem sok kedvem volt hozzá,mert mi már 3 éve nem tartottuk a kapcsolatot. (ha nem több) Úgy voltam az egésszel,hogy mért ne,úgyis a városban vagyok szombaton,mert ugye suli. Suli után meg beakartam mindenképp menni az alexandrába,mert akartam könyvet venni *.* Ez a hét engem nagyon kikészített és gondoltam csak megérdemlek ennyit. Nem mellesleg ez egy belső késztetés volt,hogy végre meg vegyem a könyvet =)  Anne Ricetól vettem meg az Interjú a Vámpírral című könyvet; mindenki azt mondta ,hogy király a film,de érdemesebb elolvasnom a könyvet is! Aztán ordított utánam az a könyv. Egy párat meg akarok venni a Vámpírkrónikáiból.
Na aztán találkoztam apámmal és elkísért vásárolni,meg akkor már anyák napjára is vásároltam. Dumálgattunk mindenféléről, főleg hogy mi van velem,meg ,hogy látta Márkó föcsögéseit neten és mennyire gáz..., illetve az ő kapcsolatairól. Aztán később meg hazamentünk.
Igazából nem volt úgy bajom,nem volt vészes se. Olyan volt mint máskor. Megbánni nem bántam meg,meg hát kibékültem vele,mert mért ne. Amúgy se tartom a haragomat már évek óta,csak szimplán magamat kíméltem tőle, de talán most egy ideig normális lesz.