Bánat űzés

Még anno kaptam Danitól egy könyvet; Anne Rice Lestat a Vámpír című jó vastag kötetet,amit akkor nem nagyon olvasgattam. Elkezdtem, haladtam vele... de közben vizsgázgattam,szóval amiatt nem volt rá idő... Aztán most,hogy a bánatomat elfojtsam lassan ott tartok,hogy vége a könyvnek. Pár lap van hátra és totál be vagyok pánikolva,mert nincs meg a folytatása.
Pénteken délután utána kerestem,és közölték velem az Alexandrában,hogy az összes Sukits könyvet vissza küldték a kiadónak o.O Semmi nem volt már... Mikor legelőször mentem,hogy megveszem az első vámpírkrónikákat,akkor még dobálózni lehetett volna a kötetekkel,annyi volt. Erre most semmi.
Elmentem a Fókusz könyves boltba,ott is egyetlen egy darab volt csak és pont az amit nem akarok elolvasni. Nekem most a Kárhozottak Királynője kell,meg a Pandóra a Vámpír. Most azt mondta nő,hogy másik üzletükben van és idekéreti. ezt megvárom. De hogy a Pandorát honnan fogom előkukázni nem tudom. Mert azt előtte se láttam az üzletekben.
Most nagyon fontos nekem ez,hogy lekössem magam és ne járjon máson az eszem. Nem marad nekem jelenleg más,csak az olvasás. Senkivel nem találkoztam azóta,hogy a baj megtörtént,csak pár embernek meséltem el, de inkább a történeteimbe bújok.
Remélem sikerül beszereznem a könyveket,mert kell. Egyébként nekem nagyon tetszik ez a világ. Nem hittem volna,hogy ezek a könyvek így magukkal ragadnak majd. Régen is volt egy könyvem Anne Rice-tól,de eladtam úgy hogy bele se olvastam,mert nem érdekelt. Nem hittem volna sose,hogy ennyire oda leszek érte. Mintha hívogatnának ezek a könyvek,hogy olvassam őket. Nagyon durva,de élvezem.
A világáról,meg a karakterekről nem is beszélve. Mindenki azzal jött,hogy milyen terjengős a Lestat. Hát persze,hogy az,mivel sok történetet tárnak fel; történet a történetben. Ha valakit zavar,hogy többet kell olvasni,az ne is vegye a kezébe. Én nagyon élvezem, és örülök,hogy végül rászántam magam,hogy elolvassam a műveit.
A karaktereket meg egyenesen imádom; Márius alakjába szabályosan beleszerettem (:  Na jó ez csak vicc; de nagyon jól leírja őket. Ahogy a helyeket is. Mindent láttam ,eltudtam képzelni,beleéltem magam.
Talán most értem el azt a kort,hogy értékeljem a könyveit. Mikor fiatalabb voltam,akkor nem vett rá a lélek,hogy elolvassam. Ebből látszik,hogy változunk. 
Nem szeretnék minden részt elolvasni a vámpírkrónikákból. Még a Kárhozottak,meg a Pandóra érdekel,meg kölcsön kaptam Szilvitől a Memnoch a sátánt. Ezeket elolvasom. Aztán lehet,hogy még előjön a lelkesedésem és végül kell majd az összes rész. Ami mondjuk esélytelen,mert van ami nincs lefordítva =/ Ami nagy hiba =(
Meg gondolkodtam,hogy lehet,hogy a boszorkányos regényeibe is beleolvasok,hátha azok is ilyen jók (: