Oldalak

2013. július 15., hétfő

Verával a hétvége

Mondjuk sajnos nem egy teljes hétvége,mert szombat este ért ide hozzám, de azért több a semminél. Szombat este vártam már,hogy mikor mehetek elé a buszmegállóba. Megérkezett,megint fantasztikusan nem ott tették ki ahova beszéltük- de ezt már megszoktam komolyan :D
Este hazajöttünk,dumálgattunk mindenféléről; elmesélte,hogy micsoda csodás utitársak vették körül a kocsiba (mert ilyen telekocsival vagy mivel jött) ... Hát akkorát nevettem ezen. Nem értem,hogy létezhetnek ilyen vicces emberek.
Miután minden fontosabb dolgot kibeszéltünk,odaadta az új táskámat,amit vettem,vagyis ő vett egy csajtól Pesten (és én itt kifizettem neki). A táska ugyanolyan mint ami volt ezelőtt is,csak annyi különbséggel,hogy ez vadi új  :D Még csillognak,fénylenek a láncok, a fekete szín is fekete, semmi nincs elszakadva benne ^^ A másik táskám már 16 éves korom óta meg volt o.O Jó szolgálatott tett,de már igénytelen volt. Régóta akartam egy új ilyet,de mindenhol 5ezer ft. Most megszereztem 3500,- ért. Egyszer volt használva,szóval semmi baj vele. Új az egész.
Mindezek után felköszöntött. Hát nem nagyon számítottam semmire,mert el is felejtettem,hogy szülinapom lesz.  De annyira édes volt tőle,hogy gondolt rám. Bár ő mindig gondol rám. A pesti goth boltban vásárolt nekem,ahova én is el akarok egyszer már jutni (:
Kaptam tőle egy denevér formájú buli díszt :D Olyan mint egy lampion- ha felnyitom a denevér hasát. Nagyon ötletes és nagyon imádom; a denevér feje meg egyszerűen ellenállhatatlan. *-* Aztán kaptam még egy kókuszos testpermetet; amit nagyon eltalált,mert a fahéjat,a vaniliát és a kókuszt imádom. (: A 3. dolog,meg  sárkányos mágnes *-*  Mindenféle szempontból ki lettek elégítve a szenvedélyeim (:

Felakasztható denevér

Ilyen ha kinyitom a hasát :P

A sárkány mágnes *-*

Meg a testpermetem ^^

Szombat este már nem nagyon csináltunk semmit; vacsiztunk,beszélgettünk jó sokat,röhögtünk és aludtunk.
Vasárnap már sűrűbb volt a program,mert sajnos 6kor jött érte a kocsi amivel ment vissza Pestre. Így ezt a kevés időt gyorsan ki kellett használni!
Reggel hajat mostam gyors,ettünk ittunk,beszélgettünk röhögcséltünk. Aztán hozott Vera ruhákat,hogy fotózzam le. Nekem ez nem akadály,mert pillanatok alatt lettek jó képek (:
Nagyon szeretek fotózni ,és ha van aki hagyja magát akkor csak jó képek születnek általában (: Veránál az a jó,hogy rendkívül jó a stílusa és jól is áll neki,így nem nehéz jó képet csinálni róla (:  Természetesen azért mondtam,hogy vegyen fel valamit az ékszereim közül,hogy passzoljon a ruhához. Az első képsorozatnál egy egybe ruhát húzott fel,ami totál fűzős volt elől. Elég érdekes volt,de neki jól állt. Mondta is szegényem,hogy ezt nem arra találták ki,hogy megmozduljon benne :D De azért lettek jó képek ezzel az összeállítással is. Itt a kámeás nyakpántomat húzta fel,szerintem tökéletes választás (:
Itt kicsit jobban látszik a ruha. Szerintem eléggé jó összeállítás lett; Verának van érzéke ezekhez (: Legutóbb is mikor itt volt,azt hittem elájulok. Egy olyan jó felsője volt,hogy arra nagyon fáj a fogam. Egy pókháló mintás felső *-* Csodálatosan nézett kis és húú. De sajnos még kölcsön se kérhetem,mert nem mondanám magunkat egy méretnek :D
Bár meg kell jegyeznem,hogy minden ruhája fantasztikus, és sokat szervált már a goth boltból- tényleg el kell oda mennem,biztos vannak nagy méretek is ;)

Miután ez a fűző ruhás sorozat elkészült, bementünk átöltözni,mert hozott még ruhát :D  Én addig átöltöztem,mert úgy volt,hogy ha lesz róla itt pár fotó,akkor megyünk a városba és ott is fotózunk- egyre kevesebb időnk volt.
Utána egy piros fűzős toppot választott,meg fekete- vörös  tüll szoknyát, és kiválasztottuk a kis kalapomat fejdísznek (: Na az egy nagy kedvencem. Az pont akkor érkezett meg ,mikor rockmaratonon voltam ^^ DeMonic-ról rendeltem, illetve Mónika ajánlotta fel nekem,mert megtudta,hogy ilyet keresek, aztán le is csaptam rá (:
Ilyen kis kalapot is mindig is szerettem volna,annyira édes- csak attól féltem nem d fog jól állni. Szerencsére tudtam/tudtunk olyan képet csinálni ahol rajtam van és egyáltalán nem olyan vészes.  Annyi ,hogy vannak benne tollak,amik nekem kicsit bizarrnak tűnnek- mert van egy hosszabb szál, és az elég hülyén eláll a többitől :D Gondolkodtam,hogy leszedem,vagy leragasztom. Lényegtelen.
Szóval miután kifotóztuk magunkat a kertünkben, összeszedtük magunkat és nyakunkba vettük a várost. Úgy beszéltük meg,hogy most nem viszem le malomvölgybe (ahol a rockmaraton volt), hanem oda majd akkor megyünk ha több időnk lesz. Szóval felajánlottam az elhagyatott szanatóriumot,hogy elmehetnénk oda megnézni, de Vera valami zöldet szeretett volna,így tovább vittem a gondolatot ,és végül a szanatórium előtti megállónál lévő erdőbe vitt minket utunk. Mondtam,hogy ott van egy játszótér és mögötte rögtön az erdő.
Tűző napon megint megindultunk- előtte naptejezés ezerre, víz bekészítése,cuccok elpakolása ami kell a fotózáshoz.
Két busszal kellett menni, aztán amíg a másikat vártuk,álltunk a vasútállomáson (innen indulnak a hegyekbe menő helyi járatok) és Verának muszáj volt lefotóznia a felhőket a napszemüvegemen keresztül :D Fantasztikus kép lett, amúgy is szeretem az ilyesféle tükröződős képeket. (anno nekem is volt mikor még Cselikkel jártam és vonatoztam hozzá, s a vonat üvegében sikerült magamról kattintani egy ilyen visszatükröződő képet.)

Verának tetszett ez a kép,és nekem se volt különösebb bajom vele. Aztán persze odapofátlankodtak hozzánk kéregetni, és nem is érdekelte őket,hogy tán beszélgetünk,fotózunk,stb.
Aztán felszálltunk a buszra,az felvitt a hegyre minket- nagyon szép volt a táj. Jó volt újra itt járni. Annyira régen voltam már itt. Talán február elején,de akkor még minden csupa hó volt.  Most csodás volt. Nem voltak szerencsére sokan,szóval örültünk.
Rögtön be is kentük magunkat szúnyog és kullancs irtóval-mert hát az ördög sosem alszik,aztán nem ér annyit az egész. Szeretem mikor Vera hoz ilyen dolgokat,mert általában gyógyszertári,meg bioboltos cuccai vannak,így nem tesz rosszat a bőrnek.

A játszótéren átsétáltunk és bementünk az erdőbe.  Ott is fotózgattunk,meg jól éreztük magunkat. Vera az a fajta ember,aki mindent lefotóz :D De én se hagytam békén; kellettek életképek,emlékek is (:


Aztán közvetlenül a játszótérnél volt egy nagy fa,ami tökéletes helyszín volt a fotózásra,de azért tovább mentünk,hogy körülnézzünk,aztán visszafordultunk,mert az volt a legalkalmasabb hely (: Mintha nekünk találták volna ki (:

Itt most inkább rajtam volt a hangsúly,mert róla csináltunk már képeket,meg most inkább úgy tűnt,hogy ő akar engem fotózni :D Természetesen nem vagyok az a fotogén alany,mint mondjuk Vera, plusz az alakom se épp leányálom de azért elszórakoztunk. Sajnos sietni kellett,mert mikor visszaértünk a nagy fához-amin a képen is látszik,hogy tenyerelek-, akkor mondta Vera hogy van 10 percünk o.O Totálisan bepörögtünk. Én fogtam magam és az erdő kellős közepén átöltöztem,ugyanis rövid szoknyába mentem- nyilván nem fogok 30 fokba hosszú szoknyába nyomulni; ezt csak elhoztam magammal.  Nem szoktam azért ilyet csinálni,hogy neki vetkőzök az utcán,de most sietni kellett,plusz nem volt kint senki amúgy se.
Tökéletes volt a helyválasztás,ugyanis a nagy fától senki nem látta mit csinálunk,plusz akik itt is voltak a közelbe,elvoltak a maguk dolgával és nem jöttek arra és bámultak (ilyenre is volt példa másnál).
Hamar feloldódtam,pedig utálom ha más fotóz. Tudom magamról,hogy nem vagyok valami szép -legalábbis nem tartom magam annak-, és azt is tudom,hogy senki nem képes olyan képet csinálni rólam,ami tetszene is,így mindig stresszelek ezen,hogy senki nem fotózhat,csak én saját magamat. Ezért is nem volt sok egész alakos képem eddig.
De most úgy gondoltam,hogy lencsevég elé állok én is. Mondjuk legutóbb mikor Pesten voltam Szilvi barátnőmnél,ott is készültek egész alakosok,és abból is tettem ki,de azokat a képeket úgy szeretem,annyira vicces emlék fűz azokhoz,hogy nem lehet nem szeretni a képeket (:  Meg ott poénkodtunk,spontán képek voltak :P
Itt meg azért próbáltam értelmesnek látszani- még ha nem is jött össze ;)
Szóval hagytam,hogy Vera a nagy gépemmel kattogjon és hát nem csalódtam benne.  Azon aggódtam neki,hogy csak ne legyek tokás,széles,hájas a képeken- egyszóval előnytelen. Mondtam,hogy nyugodtan szóljon rám ha görnyedek,mert én nem vagyok ehhez hozzászokva,nem tudok a kamerának játszani- nem az én világom ez. De annyira élveztem,hogy tudta a dolgát ,én meg csak adtam magamat (:
Körbe kattintgatott,aztán sajnos ugrani kellett és menni,mert már hallottuk,hogy megy föl a busz. Akkor gyorsan lerángattam magamról a nagy szoknyát,meg a kalapot,vissza a tatyóba,majd felöltöztem aztán mentünk. Annyira jó volt,és annyira örültem,hogy neki ez nem teher,meg nem szól meg,stb.  Nem sok embernek van türelme a hisztijeimhez.
Szóval az erdőbe jól éreztük magunkat-csináltunk még pár képet csak úgy.








Plusz van még rólam pár kép,amit felmerek vállalni (:




Na igen... Kéztartásom az mindenhol van; egyszerűen akkora kezem,meg ujjaim vannak,hogy nem tudok velük mit kezdeni sokszor :S

Visszafelé menet Vera még a buszból is fotózott :D Mondjuk a telefonjával csinált képeket sajnos nem láttam még- vagy legalábbis nem mindet.
Amikor visszaértünk a városba,akkor ahogy leszálltunk (amihez komoly fejszámolást végeztem,hogy hogyan jövünk ki jól az idővel xD), egyből jött egy busz,ami a legrövidebb úton hazavitt minket!!
Természetesen a dombmászás hozzánk nem maradhatott el- ráadásul a tűző napon. Az arcom egyre négerebb és kezdek kétségbe esni :D

mikor végre hazaértünk,fújtunk egyet; de már csak egy óránk volt vissza. Gyorsan ebédeltünk,ugyanis aznap csak reggel ettünk egy keveset és már akkor majdnem 6 óra volt.
Utána még rendbe hoztuk magunkat,aztán megkértük anyukámat (!!!!),hogy fotózzon már le minket közösen :D  Sokkal egyszerűbb volt így,mintha mindig kioldóval/időzítővel csináljuk,mert akkor rohangálni kell mindig valakinek és van keményen 10 másodpercünk ,hogy beálljunk. Az meg nem jó. Így sokkal viccesebb ,meg jobb volt.
Ez a kép nem lett jó,azért kellett ennyire megvágni.

(:

Ez most ilyen (:


És vannak azok a képek ahol nem hazudtoltuk meg magunkat,és a hülyeség elszabadult :D
Táncoltunk xD

Itt meg mikor már anyum kiakasztott a kérdéseivel :D
Sajnos a fotózkodás után be kellett menni,összepakolnia, én addig gyors felmásoltam a képeket neki pendrive-ra,aztán indulnunk is kellett, mert így is késésben voltunk.  Megint tűzőnapon mentünk fel a dombon :D Mért is ne.
De a kocsi megtalálása is aztán volt valami; a srác akivel ment azt mondta,hogy az árkádnál találkozzunk. Elmúlt negyed óra.... sehol senki,nem hívta ,semmi. Vera felhívta,akkor mondta hogy őt várja már, és hogy az árkád parkolóban van. (ilyenkor meg van adva a kocsi rendszáma,meg színe,márkája és az alapján nézelődtünk az árkád előtt) Na akkor elindultunk az árkád parkolóba és sehol senki. Megint rátelefonált Vera,aztán átadta nekem,mert hogy én itt lakom és egyszerűbben szót értünk. Oké,elmondta a srác hogy hol vannak,és azt hittem elájulok. Az kb. az árkád másik fele,majdnem egy buszmegállónyival odébb... Ráadásul mikor odaértünk,néztem a srác rendszámát és még véletlenül se az amit kerestünk o.O Szóval ezen kiakadtunk rendesen.
De végül sikeresen hazaért- bár nem ott tette ki a srác ahol kellett volna.... Valószínű,hogy tájékozódási zavarai vannak.
Aztán este még beszélgettünk,mikor hazaért- addigra már kész voltam pár képpel (:  Még van egy pár,amit nem néztem át,meg nem szerkesztettem meg (muszáj lekicsinyíteni) ,de az is meg lesz hamarosan (: Egyenlőre ennyi is elég (:

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ez a beszámoló, örülök, hogy ilyen jól éreztétek magatokat :) Verának tényleg csodaszép cuccai vannak és ő maga is nagyon szép, fotogén lány, de nekem a te képeid tetszettek a legjobban ^^ Szép volt ez a csupa zöld környezet, ja, és az ajándékaid is nagyon cukik ^^ Remélem majd a miénk is tetszeni fog, meg nálunk is születnek majd jó képek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja jó volt. Vera most hétvégén tudott csak jönni,mert most egy ideig végig melózik és nem tud szabit kivenni-aztán ezért beszéltük meg így hogy akkor most talizunk.
      De mondjuk ez kellett,mert túl sok rossz dolog ért mostanában és kicsit jó volt elvonatkoztatni a problémáimról.
      Hidd el,nálatok is nagyon jó lesz és nagyon várom már!! Az meg hogy örülök e az ajándéknak... te jó ég nem is kérdés. Nem is akartam én semmit a világon,szóval ne hülyéskedj (: De én is készülök ám; mondjuk nem nagy dolog,mert felkértél hogy most ne legyen semmi,de én akkor már készülődtem rá :D
      Képek is lesznek,emiatt se aggódom ;) Hozok majd mindenfélét,Viktor meg fotó mesterré válik :P

      Törlés