Vadregényes kirándulások II.

...avagy Baranya megye felfedezése második rész.
Kicsit elmosolyodtam mikor láttam,hogy hirtelen mindenki kirándulni jár, de izgalmas is mert legalább kimozdulni látom az embereket,plusz engem is tovább ösztönöznek.
Viszont Janóval mi most kicsit extrémebbre vettük a figurát,ami a felfedezéseket/túrákat illeti.  Igazából nagyon random dolog volt ez a csütörtöki eset- mert én eredetileg nem terveztem semmit.
Reggel felkeresett,hogy ráérek e és mivel semmit nem csináltam akkor így belementem egy találkozásba. A délelőtt folyamán nem volt semmi nagy mászkálás-csak eltávolodtunk a belvárostól és kimentünk a zöldbe,ahol szerencsére nem nagyon voltak emberek (sajnos akik emberekkel foglalkoznak mint mi,azoknak kell idő külön is a világtól).
Megbeszéltük a nagy lelki problémáinkat meg a világ nagy dolgait, aztán sajnos pár perc alatt elrepült a délelőtt. Itt elváltak útjaink de megbeszéltük,hogy este folytatjuk.
Na most ebből a folytatásból az lett,hogy totál átkellet öltöznöm valami lepukkant cuccba,mondván olyan helyre megyünk... Nagyon jól hangzott,így hát jött velem a fényképezőm és neki indultunk estefelé.

Jó sokáig autóztunk,míg el nem értünk egy bizonyos részig. Innen gyalog vagy inkább csúszva
leereszkedtünk az erdő mélyébe,ahol egy régi vasúti alagutat fedezett fel valamikor Janó. Hát eszméletlen látvány volt és egész végig azzal marhultunk,hogy Mória falai,Mória tárnái :D  Lényegében el is neveztük Móriának- szóval én így fogok rá hivatkozni.

Meredek dombon lefelé a fákba kapaszkodva szenvedtük le magunkat ide- még jó hogy a bakancsom talpa nem olyan csúszós.  De ez a látvány fogatott. Sose voltam még ezen a helyen és eléggé be is nőtte a növényzet,szóval nem feltűnő szerencsére.
De mi felfedeztük és be is mentünk a sötétségbe,ahol csöpögött a víz, ahol trutyiba tapostunk..de valamiért a kalandvágyam erősebb ilyenkor.
Sajnos nem tudtunk sokáig menni,mert beomlott-de kíváncsi lennék hol a vége.
A képekről annyit így elöljáróban,hogy megint csak nem művészképek,hanem ami éppen ahogy sikerült. Ráadásul mint ebben a vasúti átjáróban,mint a barlangokba totál sötét volt. Helyenként bemozdult,kicsit szellemképes képeket láthattok -de ne is kérdezzétek: úgy csináltuk,ahogy sikerült; volt,hogy Janó volt az állványom...  Igyekszik az ember és ha a szépség megörökítéséről van szó,akkor azért kitartunk.
 Az összes képet mi csináltuk,viszont nincs mindegyiken a blognév- ilyesmi előfordulhat.

Miután lekászálódtunk a domboldalról,kicsit hátrébb jöttünk,hogy ez a kép elkészülhessen.. ,de annyira nem érvényesül a bejárat,mert ellepi a növényzet. De ez lenne az átjáró bejárata.

Közelebbről a bejárat.

Annyira izgalmas élmény volt egy totál sötét és szinte felfedezetlen helyre bemenni.

Szórakoztunk gyufával,hátha a fényképező gépem lát- csak mert nem mindig volt hajlandó látni a korom sötétségben.

Jók voltak így a fények nagyon.

Vaku nélküli ez, és hát gyufával akarta Janó leírni a nevem...ami végül egy Algiz rúna jel lett. Mondanom se kell,mikor jött a felismerés,akkor totál megmelengette a szívem,mert az egyik kedvenc jelemről van szó.

Sokáig szórakoztunk,míg megkaptuk ezt a 4 lábú állatot,ami egyébként egy ló szeretett volna lenni- vagy szarvas :D Szerintem jó lett.

Ezt a bejáratból készítettem.

Miután innen kijöttünk, meg kellett mászni visszafelé a dombot/hegyet :D Nem nagyon vagyok ezekhez hozzászokva,de egész ügyesen feljutottunk és mentünk a következő állomáshoz,a barlangokhoz.

Kovácsszénája - Tó környékén kiszálltunk a kocsiból és megindultunk az erdő felé; ez itt a  Rohasz/Ravasz kút-iható vizű. Visszafelé a sok port itt mostuk le,és jól felfrissített.

Látkép.

Nagyon cukik voltak és imádtam,ahogy a vízben visszatükröződött.

Ez eléggé para rész volt. Gát, Herman Ottó tó mellette- büdös mocsár volt jó sok szúnyoggal.

Kréta kő. Itt már nem tudtam tökéletes képeket csinálni,mert egyre sötétebb lett.

Füstös lik barlang. Iszonyú hangulatos hely és itt is szórakoztunk a gyufával. Na most az ez alatti kép is ugyanez a kép. A helyzet az,hogy a fényképező gépem vaku nélkül így érzékelte a környezetét, ugyanis ennek a barlangnak a fala fehér volt és visszaverte valószínűleg az égboltot....

...na most én photoshoppal helyrehoztam a képeket,de igazából engem a kék árnyalattal se zavar,sőt,eléggé hangulatos így is. Elneveztük Janóval jégbarlangnak,mert totál olyan a hangulata. de azért mindenképpen meg akartam mutatni az eredeti színében is a képet. 

Ebből is van jégbarlang verzió,de így festett az eredeti. A falakon látszanak is a fekete kormos részek.

De ami nekem az abszolút favoritom,az ez a barlang volt. Én csak denevér barlangnak hívom,mert folyamat repkedtek ki-be a denevérek ♥ De ezen a barlangon belül volt a Kőfülke,amit elég nagy bátorsággal lehetett csak megtekinteni. Ez volt az első bejárat. Itt még guggolva lehetett közlekedni.

Kicsit beljebb térdelve szerencsétlenkedtem a géppel,míg Janó a fényeket csinálta nekem. Ő világította ki nekem a barlangot -de nem mondom el mivel :D

Ha esetleg valaki "hozzáértő" megszólná a képet,akkor közlöm direkt ilyen. Elszórakoztunk a fényekkel hosszú rekeszidő alatt.

Ez a másik oldala a kis helységnek- próbáltunk mindent megörökíteni.

Na most itt volt az a rész mikor a határaimat át kellett lépnem,ugyanis Janó közölte,hogy bekúszunk azon a keskeny kis nyíláson, ugyanis beljebb volt még egy "terem". Nem mondom,hogy nem ijedtem meg először,de hát a kalandvágy. Bár aggódtam,hogy a hátsó felem esetleg nem fér át,de elég simán ment.

Itt még közelebbről lehet látni a nyílást. Igen,ilyen vékony volt...és nem jutottunk ki tisztán a barlangból. A nagy porba, hason fekve és kúszva szenvedtük beljebb magunkat. Kicsit úgy éreztem magam,mint valami katonai kiképzőn...a karomba még azóta is izomláz van.  Befelé is meg kellett tenni az utat és kifelé is.  Mikor beértünk,akkor azért fel lehetett térdelni mert eléggé tágas volt a hely. Itt is készült pár kép és utána kijöttünk. Amit nagyon értékeltem ebben a barlangban,hogy jó idő volt és nem fulladtam meg a sok portól.

Iszonyú nagy kaland volt ez számomra,mert ilyen őrültséget még sose csináltam. De ne kérdezze senki mért mentem bele; az a helyzet,hogy Janó új világot mutat nekem,új élményeket hoz az életembe és mellette sose félek mert tudom,hogy nem csinál marhaságot,meg meggondolatlan dolgokat. Szóval bízok benne.
Kifelé jövet amúgy eléggé viccesek lehettünk,ahogy kászálódtunk ki a barlangból totál porosan,koszosan,csapzottan és nála volt egy balta :D Fel kellett volna venni ezt a szitut.
Persze ezzel nem ér véget a kalandunk,mert oké kijutottunk.. de közben totál ránk sötétedett és eléggé meredek sziklás,dombos részt másztunk meg ehhez is... Felmászni volt a könnyű... a lejövetellel megszenvedtünk azért. Közben el is tévedtünk,mert nem tértünk rá a megfelelő útra,szóval a járatlan erdős részen trappoltunk előre- hát vicces volt.
Kalandosan ugyan,de hazaértünk egyben és ez volt a lényeg.

Péntekre is lett lebeszélve találkozó,mert oda akartam adni a nyers képeket neki,meg kaptam filmet.. szóval cserélgettünk, plusz végre egy nagy álmom/vágyam teljesült: kipróbálhattam az íjászkodást. Már egy jó pár éve vágyom rá,hogy én is elkezdjem...de senkit nem ismertem aki ilyenekkel foglalkozna,vagy szimplán nem akartam csak úgy odacsapódni senkihez.
Na most végre ez is eljött; megtanított lőni,sőt még a parkolóban röpke 5 perc alatt az íjat összerakni is :D  Nem mondom,hogy jól megy,sőt.. nagyon vicces volt: mindent eltaláltam a célpont körül :'') Viszont volt pár jó lövés és ezek jó érzéssel töltenek el és szívesen csinálnám továbbra is.
Kölcsön is kaptam az íjat gyakorolni és jó lenne ha többször kitudnánk menni csak ezzel foglalkozni.  Jót tesz a tartásomnak,a karizmaimnak és talán előbb utóbb célozni is megtanulok.

Ti kirándultatok valamerre? 

Ismerősek a bemutatott helyek? (: