NekromanCica: Vadregényes kirándulások....

....avagy Baranya megye felfedezése.
Nos én nem tartok húsvétot, ki nem állhatom ezt az egész felhajtást amit körülötte csapnak az emberek,így nem készültem húsvét köszöntő poszttal, viszont hoztam helyette egy szuper erdő bejárós, kirándulós bejegyzést-ha már ilyen szép időnk van.
Tudom,mostanság kicsit sok a kirándulós bejegyzés,de kicsit beindult az életem és egyik kaland jön a másik után és szeretném lejegyezni őket,mert csodás élmények és emlékek voltak ezek nekem,plusz átlendítenek a rossz időszakokon. ♥
Janóval (őt ismertük meg Szigetváron Verával,ha emlékeztek) beszéltük meg,hogy elvisz egy erdőjárásra- ő azért jobban benne van az ilyen témákban mint én,és jobban is ismeri az erdőt. Szóval a csodás acélbetétes bakancsomat megint bevetésre kellett vinni-és a lábam megint lehasznált lett,de megérte.
Nagyon sok újdonságot láttam,pedig lényegében itt élek és mégsem volt lehetőségem még erre. Viszont megbeszéltük,hogy egy csomó helyet be fogunk járni közösen, szóval nem ez az utolsó ilyen bejegyzés.
Pécsen belül,az állatkertig mentünk kocsival -azt éppen felújítják-, aztán onnan lényegében gyaloglás volt. Összesen azt hiszem, 12-13km-t mentünk gyalog; sok emelkedővel,akadállyal.
Janó szedte a szemetet útközben -tanulhatnánk tőle- ,és ezalatt mesélt mindenféléről, láttunk sok mindent út közben; megismertem pár virágot, jelet ,állatot. Nem mondom,hogy mindre emlékszem,de igyekszik az ember.
Első utunk a kantavári romokhoz vezetett- mert imádom a romokat és ehhez legenda is fűződik; azokról meg tudjuk,hogy mindig izgalmasak.
A képek nem lesznek művésziek,csak szimplán megörökítettük a helyeket.

De képekben mesélek inkább.

Útban az állatkert felé. A képen pont velünk szembe van a tv-torony.

A Dömörkapu felé vezető úton.

Útközben találtunk egy pihenőt.

Ez a kép se valami művészi,de azért tettem be,mert meg akartam mutatni,milyen közel voltunk a tv-toronyhoz. De azért ez a domb felfelé nem semmi- télen erről lecsúszkálni maga lehet a móka.

Hát ez nem volt betervezve- mármint erre a kirándulásra nem úgy készültem,hogy fotóznak is majd, de véletlenül belekerültem a képbe. Itt amúgy a sok sok medvehagyma volt a lényeg *-* Egész úton azon bosszankodtunk,hogy nem hoztunk szatyrot,hogy szedjünk: hisz tele volt az erdő én meg imádom.

Mikor elértünk a kantavári romokhoz,akkor találtunk egy tűzrakót is. Bár a legjobb lenne ha nem sűrűn járnának ide emberek,mert csak szemetelnek.

Ez négy képből lett összerakva- a rom különböző oldalairól van. Nagyon tetszett,de ne higgye senki,hogy könnyű volt megközelíteni- még jó,hogy magas szárú az a bakancs... Amit utólag olvastam hozzá: "A vár körüli árok északi oldalán, egy bükkfa gyökerei között, kövekkel is takarva rejtőzik a geoláda" Na ez az amit nem tudtam,hogy van itt geoláda- mennyire kár,hogy nem tudtam előbb (:

Májvirág- ha jól emlékszem. Sajnos növényhatározásból még nem vagyok jó- ezt is azért jegyeztem meg,mert benne van a 'máj' szó és anatómiát tanultam :D

Moha fotózás *-*

Nos emberek! Ez egy fehér ibolya! Ezt csakis azok kedvéért fotóztam,akik nem tudják vagy nem hiszik el,hogy létezik fehér ibolya. S igen: van ilyen ember.

Csodálatos látvány volt.

Ez az a növény,aminek elfelejtettem a nevét,de arra emlékszem,hogy nem májvirág -pedig kevertem vele. De kiderült,hogy ennek nem sáros a levele,hanem ilyen foltos direkt és emiatt különböztethetjük meg. Mindig tanul valamit az ember (:

S megtaláltuk a kantavári forrást...

....ahol Janó szarvas planáriákat keresett,hogy megmutassa őket. Azt is megtanultam tőle,hogy ha ilyeneket látunk a vízben,akkor tuti iható. És nem,az állat NEM fogyasztható (-volt aki megkérdezte).

Kőbánya- itt vertünk szét pár szikladarabot, régi élet maradványok után kutatva.

A széttört kőből ilyen kristályos kövek lettek *-*

Ez meg csak úgy tetszett.

További séta után elértünk az Anyák kútjáig,ahol megint szép "vízeséseket" láttunk *-*

Majd elértünk a legnagyobb és legcsodálatosabbig. Komolyan mesés látvány volt. Ennél a képnél a víz felett álltunk,és igazából egy látkép szerűség akart lenni az útról amin majd tovább haladunk.

De fotóztam a fát alulról is- nagyon szépek voltak a gyökerek és ott oldalt picit látszik is a víz ♥

S íme szemből. Nagy nehezen beszenvedtük magunkat középre valami ingatag fadarabon- végig pánikoltam,hogy jól beszakad alattam-de szerencsére nem történt meg,így fotózhattam.

Nem bírtam a véremmel,és beljebb másztam,mert kiszúrtam ezeket a képződményeket. Annyira szépek voltak- s emlékeztetnek a karácsonyi díszekre :D

Kicsit messzebbről is lefotóztam az egészet,hogy nagyjából el lehessen képzelni. De persze élőbe átélni sokkal izgibb (:

Hosszabb séta után,megint találtunk egy forrást (:

Random mohás kő- sok medvehagymával :D

Meglátogattuk a barátság forrást,majd ittunk belőle: azóta nagyon jó barátok vagyunk Janóval ♥

Na ez a fa tud valamit úgy érzem- nem semmi látványt nyújtott.

A kirándulás alatt,nagyon sok ilyen völgyet láttunk és itt is mindenfelől folyt a víz- csodás volt.

A Tripammer-fa legendája
"Én így hallottam: Tripammer Károly a Mecseki Erdőgazdaság első erdőmestere volt, aki a Kozári vadászházban lakott.
Egy nap Melegmányból hazafele tartott, amikor megtámadta egy sebzett vadkan. Nem tudott hová menekülni, mint az akkor még fiatal kocsányos tölgyfára. Fél éjszakát töltött ott, míg biztonságot nem érezvén lemászott.
Másnap elment az életét megmentő fához és hálája jeléül két ágat összekötött (ami a következő években összenőtt), hogy hirdesse életmentő szerepét. Később léckerítéssel védte, majd egy fehér alapon fekete betűkkel ellátott fémtáblával jelölte meg. Azóta a kerítés és a tábla is többször cserélve lett, melyben jómagam is részt vettem.
Mindezt hallottam Tihanyi Kálmán bácsitól 1952 decemberében, aki ott lakott akkortájt és 75 éves volt.
Én most 2011-ben 64 éves vagyok. Én is laktam a Kozári vadászházban öt évig, 1952-től 1957-ig. Édesapám is erdész volt: id. Jerszi Lajos. A Tihanyi bácsitól hallott történet emlékét ma is őrzöm." - forrás

"Hidrotermális ásványkiválás. Ritka geológiai dolog. A meleg víz feltört a mészkő rétegei között, mint valami gejzír és a kül. fémek és ill. sóik kiváltak. Zöld/kék - rézsó - malachit/azurit, rozsdás - vasoxid, fekete - mangánvegyület. Kb. ennyi a lényeg. Óvjuk meg a területet amennyire lehet ne bolygassuk. De csodálni meglehet."

Szép kövek boltak nagyon ♥

Miután visszaértünk a Dömörkapuig, még ezt a le kellett fotóznom,mert odafelé fel sem tűnt- de olyan mint egy rákolló és tetszett (:

Visszatértünk a kiinduló pontig.

Ez meg megint kocsi- lefelé jövet a hegyről.

Nagyon jó kis kaland volt, sok mindent láttunk,sok mindenről beszélgettünk és a legfontosabb,hogy nem voltunk emberek közt. Nekünk akik emberekkel foglalkozunk,néha nem árt ez a fajta kikapcsolódás. A természet meg a legjobb gyógymód mindenre.

Még egy térképet osztanék meg,amin Janó bejelölte a megtett útvonalat.