Júliusi pozitív összefoglaló

Megint egy szempillantás alatt eltelt egy hónap és ott tartok,hogy meg kellene írni ezt a bejegyzést-de még utol sem értem magam a legutóbbi utazás és élmények után.  Kicsit sok esemény volt összezsúfolva rövid időn belül,de nem bánok semmit! (:

Találkoztam Felonyval!

Mikor hónap elején felmentem Pestre,akkor Feloval összefutottunk  és nála voltam egy ideig. Végre láthattam személyesen több hónap/év ismeretség után.

Be lett festve a szemöldököm.

Ez is Felohoz kapcsolódik- mikor ott voltam,este csinált egy kisebb arckezelést, szemöldökfestéssel.

Lett egy NewRock bakancsom.

Ékes -és kb. az egyik legdrágább- darabja a gyűjteményeimnek. Nagyon sokra tartom és imádom! Képek.

Sikerült egy napra kijutni Rockmaratonra.

Ez is kétséges volt ahogy írtam is a beszámolómban,mert eredetileg nem akartam menni. De végül jól jött össze, találkoztam régi de távoli ismerősökkel, új ismerősökkel és szerintem a hangulat is klassz volt.

Megköszöntöttek sokan a szülinapomkor.

Július 19.én van hivatalosan a születésnapom,és kedves Dóri volt az,aki küldött egy csomagot és úgy időzítette nekem,hogy rockmaraton előtt ideérjen- és ez meg is történt. Ez nagyon jól esett,mert távoli barátoktól nem várok el úgy semmit és nagyon meghatott,hogy nem felejtette el.
De természetesen a többi barátom/barátnőm is felköszöntött és tényleg aranyos volt mindenkitől aki gondolt rám. Később poszt a meglepikről ;)

Újabb találkozóm volt Felonyval.

Velem szeretett volna jönni a goth találkozóra, így feljöttem hozzá egy nappal előbb. Kicsit beszélgettünk megint,lelkiztünk,röhögtünk, este egy teljes arckezelést adott megint amitől rettenetesen friss a bőröm azóta.

Részt vettünk a II. Országos Goth találkozón.

Tavaly is voltam és idén se szerettem volna kihagyni és mivel olyan fantasztikusan jöttek a munkanapjaim,hogy a hétvégém szabad volt, így mindent lehetett most. Itt is találkoztam ismert ismeretlenekkel (netes emberek), és már régebbről ismert emberekkel. Nagyon jó élmény volt. A találkozóról is van bejegyzés külön.

Voltam Szilviéknél is.

Ez a dolog is nagyon érett már,mert régen hagyomány volt nálunk,hogy ott náluk közösen kört alkotva a földön jókat szórakozunk. Szóval egy kis kihagyás után jó volt újra így lazulni és gibbonkodni.
Ami ez húzta magával,hogy Viktorral is újra láttuk egymást hosszú évek után és hát hihetetlen érzés volt. A Diablos másik felemmel gibbonkodni és fölesni,elijedni és állatkodni :D

Szereztem minőségi sminktermékeket.

Felony szerencsére ért ezekhez a dolgokhoz és őt bíztam meg a beszerzéssel- tényleg ég és föld a különbség a többihez képest.

Voltunk éjszaka túrázni Janóval.

Kellett kicsit,hogy mi ketten is kimozduljunk és valami izgalmasabb dolgot csináljunk. Volt egy hosszabb és érdekesebb beszélgetésünk és így éjszaka járni a Mecseket király volt.

Veletek történt valami izgalmas mostanában?

Megy még valaki nyaralni a nyár utolsó hónapjában?

II. Országos Goth Találkozó és a hétvégi élmények ♥

Drága Denevérkéim!

Az utóbbi időben nem nagyon voltam aktív itt,ugyanis másból sem állt az életem minthogy emberekhez utaztam fel-le. A 24.ei pénteken ismételten felutaztam Budapestre (és megint éjszakás műszakból sikerült ezt megoldani - mint múltkor) és a terv az volt,hogy találkozom megint Felonyval. A hétvégi program úgy nézett ki: Felonyval egy egész nap eltöltése -péntek délutántól szombat délután/estig,  majd a pesti goth találkozó és onnan ki Szilviékhez délután/estére, és vasárnap utolsó busszal haza. Na most ebből jól látszik,hogy pihenésre semmi esélye az embernek-szóval nagyon aktív és tartalmas hétvégém volt.
Szóval pénteken megérkeztem délután a Népligetbe,ahol persze nem mehettek a dolgok zökkenőmentesen: Felonyval elnéztük az időt és egy órával később akart kijönni értem. Kellemetlen eset volt,de végül szerencsésen megtaláltuk egymást. Nagyon hamar elrepült a napunk és tartalmasan telt; sokat beszélgettünk mindenféléről, köztük az elkövetkezendő goth találkozóról,hogy vajon milyen lesz,kik lesznek,kik mondják le végül,stb.
Este kaptam tőle egy teljes arckezelést,aminek a bőröm nagyon örült és mondhatni fellélegzett-bár az egész művelet után úgy néztem ki mint valami alkoholista,de reggelre jobb lett. Nagyon örülök az ő felfogásának,hogy az egészség fontosabb mint a pillanatnyi külső szépség. Ezt az elvet valljuk mindketten.
Megint jó sokáig voltunk fent,reggel meg korábban keltünk. Tanakodtunk,hogy mikor induljunk el,mert nem akartunk nagyon korán kimenni,ugyanis rohasztó meleg volt- és semmi értelmét nem láttuk,hogy belefőjünk a ruhánkba,ami így is megtörtént.

 Olyan 5 körül indulhattunk (vagy fene tudja pontosan,mivel elvesztettem az időérzékemet), és mire kiértünk a romokhoz,jött velünk egy csodálatos vihar. Még poénkodtam is Felonak útközben,hogy mi visszük oda a vihart,mennyire örül majd mindenki.
Kicsit aggódtam a találkozó előtt,mert volt egy sejtésem,hogy kik lesznek ott és kik azok akikkel akarok találkozni és kik azok akikkel nem,viszont eléggé pozitív csalódás volt az egész,mert nagyon sokan nagy örömmel fogadtak minket ahogy odaértünk.  Vicces volt,mert még meg sem érkeztünk rendesen,de már többen odajöttek,nagy öröm volt,meg pár szóváltás, aztán jöttek megint mások. Szóval igazából maga a bejutás nem tudom hány órába telt,mert mindig volt valaki aki jött -de mindennek nagyon örültem,mert bár nem számítottam rá,mégis jó érzés volt. Rengeteg ismerős arcot láttam idén és úgy örültem,hogy sokan eljutottak azok közül akik tavaly nem voltak. A tavalyiról is van bejegyzésem itt.
Aztán persze volt az elmaradhatatlan fotózás, közös képek,ami ekkora melegben nem volt a legszerencsésebb. Kezdtük a blogger fotózást,mert hihetetlen de bloggerínák között is sokan ezt a stílust képviselik,ismerjük is egymást és  sokukkal most találkoztam először élőben (:

Hoztam pár képet innen-onnan.

(előre bocsánat,de fogalmam sincs melyik képet ki csinálta -ahol tudom ott oda írom.)

Kati (LadyFreaks) azonnal lecsapott rám ahogy megérkeztünk, ugyanis vele elmaradt a közös fotó rockmaratonon; ott már találkoztunk személyesen (:

S a bloggerina társulat: Aleesia, én, Annie, Szilvim, Trish- ja meg egy Viktor, ő Diablo társam (:

Szilvivel is egy közös fotó.  Ne haragudjon senki,de nem tudom ki melyik fényképet csinálta- azt tudom,hogy ez az én gépemmel készült; de vagy Trish vagy Kati.

Felonyval persze (: Trish lőtte rólunk ;)

Itt nem emlékszem mi hangzott el,de valami nagyon romantikus :D Trish fotója (:

Áh és végre egy közös Trishel is; ennek is talán ideje volt már és hát még ha nem is a legelőnyösebb,azért belefér (:

Szivi,Viktor,én, Enikő és barátja akinek a nevére nem emlékszem sajnos. Kati fotózta.

Szintén (:

Rögtön a legelején Aleesiaval (:

Egy délutáni életkép,amit Trishtől használtam fel- itt mi még nem voltunk (:

Összességében nagyon jól éreztem magam és az ott eltöltött időm végig ki volt töltve mert tényleg mindig jött valaki akivel lehetett értelmesen kommunikálni. Nagyon örültem a blogger lányoknak akikkel végre személyesen is találkozhattam,mindenki nagyon aranyos volt és közvetlen. Az időpont választás nem volt éppen szerencsés,de talán évről évre többet fejlődik a találkozó. Igényes volt és az emberek is normálisan viselkedtek,szóval sok rosszat nem tudnék mondani még ha akarnék se (:
Akikkel nem sikerült olyan sokat beszélgetni,azoktól bocsi, majd legközelebb igyekszem hamarabb kiérni.

Köszönöm az élményt! ♥

Nos a találkozó késő délutáni esti része felé közeledve, egy része a csapatnak elment koncertre- köztük Felony is,szóval mi itt elköszöntünk,meg azoktól is akik utaztak haza. Természetesen amit "hoztunk" vihart,az most le is csapott és szanaszét ázott mindenki. Nagyon jó kis élmény volt, jót tett ez a lehűlés.  Sokan elmenekültek,de mi Szilviékkel még egy ideig ott maradtunk,aztán gondoltuk otthon folytatjuk a beszélgetést,meg szórakozást szóval elmentünk mi is. Elköszönni nem nagyon tudtam senkitől,mert ismerős arcokat addigra nem láttam sehol- nem tudom hogy létezik,de nem volt senki szinte. Akit megtaláltam,azoktól elbúcsúztunk és mentünk.
Amúgy a találkozóról még annyit,hogy  van  pár videó amit megosztanék. Az első Aleesia videó blogja, a másik kettő Trish videója- az egyik képekben, a másik rendes videó.

A napom további részét Szilviéknél töltöttem. A helyzet az,hogy mi régen nagyon sokat lógtunk együtt,de ez az utóbbi években elmaradt, így gondoltuk pótoljuk. Sok szar dolog volt mindkettőnknél,így nem a találkozók voltak az elsők amik a szemünk előtt lebegtek,de úgy érzem sikerült ezt is megbeszélni és talán bepótolhatjuk amik elmaradtak. Egyébként kevés időnk volt,de szerintem jól szórakoztunk. Hoztuk a formánkat szokás szerint, horror filmeztünk,iszogattunk,röhögtünk és igazából azon kaptuk magunkat,hogy hajnali 3 van. Meg is beszéltük,hogy lefekszünk aludni,de végül úgy jött össze,hogy még egy teljes órát dumáltunk és jó későn kerültünk ágyba.
De az este szerintem jól sikerült- onnan is vannak képek,de azt majd egy másik bejegyzésbe mutatom meg (:  Nagyon izgalmas hétvégém volt,de már nagyon sok a le-fel utazgatásból,de pihenni most nincs idő,mert dolgozni kell.

Köszi mindenkinek aki részt vett a hétvégémben! ♥ 

Kinek hogy telt a hétvégéje?

Voltatok valahol?

{Vigyázz! Kész! Posztolj! } - Álomállás

Ismét VKP poszt nap van,ahol az álom munka témakört kellene kifejteni. A játék részleteiért a Pillecukor blog íróját, Orbán Szilvit keressétek fel- szívesen ad részletes tájékoztatást! (:

Mikor középiskolás voltam,soha meg sem fordult a fejembe,hogy mi az amit szívesen csinálnék. Ugye olyankor az ember inkább arra gondol,hogy továbbtanulás itt ott, szakma legyen e vagy egyetem... Persze nyilván az ember úgy válogatja ezeket,hogy mi az amivel később foglalkozni  szeretne,de szerintem ez az egész középsuli utáni rohanás egy nagy marhaság.
Gondoljatok csak bele: ott van az egyén érettségi előtt,18 éves fejjel és még nem igazán nevezhető érett felnőttnek. A kor maga papíron édeskevés- nem jelenti azt,hogy máris serdülőből egy döntésképes,felelősségtudatos ember lett. Mégis érettségire készülve zaklatják már az embert,hogy  jaj döntsd már el,hogy hova akarsz tovább menni és mégis mit szeretnél tanulni,ergo mivel akarsz később foglalkozni. Ez annyira borzalmas,mert nem elég a diák baja az érettségire való felkészüléssel,de még ez is ott van,hogy hozzon meg egy -majdnem- egész életre kiható döntést a jövőjével kapcsolatban.. S persze mindezt  hetek leforgása alatt.
Kicsit elkalandoztam,de a lényeg,hogy én se voltam az a nagyon határozott ember,de legalább az érdeklődésem meg volt utolsó évemre.

Fényképészet. 

Engem ez hozott lázba,ezt akartam csinálni ,de valahogy sose járt azon az eszem,hogy én majd valami híres nagy fotós leszek (talán egyszer volt egy ilyen időszakom,mikor ezt tartottam álom melónak,mert csak kattintgatni kell és jaj de jól élek majd -persze hamar rájöttem,hogy ez többről szól)... ,de sajnos azt se mérlegeltem,hogy önjelölt fotósokkal Dunát lehetne rekeszteni. Így hát hirtelen felindulásból beiratkoztam az itteni fényképész suliba -amire azóta azt mondom,hogy buta döntés volt,de hát sietni kell ugye.
Egy évig voltam hajlandó ezt csinálni és utána elegem lett az egészből,mert semmi nem úgy ment a rendszerbe ahogy kellett volna, így vége lett. Szakítottam a fotózással ilyen téren és megmaradtam magamnak kis hobbi fotósszerűség.
Utána sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal, majd jött az ápolói,gondozói szakma része az életemnek és lényegében sínre került az életem. Ugyanis azt tudni kell,hogy a családomban mindenki ezt csinálja anyai ágon. Így sok kihagyás után,szép lassan én is rátaláltam arra,ami a vérünkben van. S innentől jött vele az is,hogy nekem ezen szakterületen van az álomállásom!

Felnőttképzéses rendszerben tanultam a szakmát és mellette egy év után kaptam is munkát-ami végleg megpecsételt és hozzákötött a fogyatékos emberekhez. Eredetileg a fényképészetet is azért akartam,mert ezzel emberek között lehetek,alkothatok róluk valami szépet,segíthetek benne,hogy még az is szépnek lássa magát aki amúgy nem.... De végül ez csak hobbi szinten maradt meg és az álom munkám ez lett.
Sokan mondják,hogy nem egyszerű és igazuk van. Sérült emberekkel nehéz hosszútávon bármit is kezdeni,de mégis én teljesen máshogy látom mint egy kívülálló. Tőlem ez nem idegen és bennem van a 'szívesen segítek' érzés.
Sose akartam egy irodában ücsörögni és az emberek butaságán felhúzni az agyam, majd ötvenévesen infarktusba meghalni vagy bármi ilyesmi. Szóval tökéletes ez nekem így ahogy van. Persze azt megtanultam,hogy kellenek bizonyos időközök mikor mással foglalkozom és nem velük,mert különben belefásulnék.  Az ilyen munkák ami emberekhez köt, muszáj határt húzni és néha elvonatkoztatni és ha mindezt jól csináljuk,akkor sokáig hűek lehetünk a szakmánkhoz, hivatásunkhoz.
Sokat lehetne még erről mesélni,de nem akarom tovább húzni az egészet,mert ennyi a lényeg (:

Nézzük a többiek álomállásait:

Rockmaraton 2015 avagy elő szülinap

Drága Denevérkéim!

 Idén is megrendezésre került a Rockmaraton fesztivál, mint minden évben. Csak sajnos kivették az egész talajt a pécsiek lába alól és most Dunaújvárosba kellett utazni-ami valljuk be: Pécshez nincs olyan közel még kocsival se.
Sajnos mikor kiderült a helyszín,akkor én eldöntöttem,hogy nem megyek,majd rávettem magam,hogy mégis... végül nem úgy jött össze a szabadságolás és le is mondtam róla mert mérges voltam,hogy elvitték innen. De azért szomorú is,mert mi az hogy 2006 óta járok már és 2007 óta hetijegyezek és akkor most nem megyek?!  Végül bevállaltam egy napot (péntek),ugyanis jött egy olyan banda,amit még most sem hiszek el és ezt vétek lett volna kihagyni. Akit érdekel egy kis élménybeszámoló erről az egy napról,az tartson velem.

Sikerült úgy intézni a dolgokat,hogy kocsival menjek fel és még társaságom is volt- nem kevés. Rockmaraton előtt meghirdettem a kocsinkat és hamar jött is rá válasz,hogy lennének ketten akik velünk tartanának. Igazából ilyen helyzetben még sose voltam,mert eddig csak felpattantunk a kökényi távolságira,ahol a sofőr agyhúgykövet kapott a sok rocker arctól, de már lent is voltunk és had szóljon. Most viszont busszal menni maga lett volna a szívás. A kocsi remek megoldás volt,de idegeneket nem vittünk még és ilyenkor az ember fejébe ott vannak a gondolatok. Végül nem volt vészes,mert a sráccal sokat dumáltam maraton előtt,így  nem volt olyan ismeretlenszagú a helyzet.

 Az elindulásunk sima ügy volt,a srácokkal jól elszórakoztunk az úton, de persze azt megjegyzem,hogy az egész héten a legmelegebb napot fogtuk ki ;) Erre mondom megint,hogy jellemző.  Én előtte való nap összekészültem,meg hajat mostam de annyira felesleges volt,hogy nem igaz. Mire odaértünk Dunaújvárosba tombolt a hőség és ha ez nem lett volna elég,magát a maraton területet meg se találtuk, eltévedtünk és bolyongtunk egy ideig mire találtunk egy térképet. Ennek segítségével megindultunk és nagyjából helyben voltunk,majd láttunk rocker alakokat és Janó közölte,hogy követjük a testvéreket. Ez a testvér szó azóta a szókincsünkben van a rockerek szinonimájaként :D
Szóval a nagy kavarodások ellenére odaértünk eléggé hamar. Vittem egy üveg csokilikőrt,amit ott megittunk mert ugye nem lehetett bevinni.
A jegyek miatt kicsit aggódtam,mert megint hagytam,hogy telebeszéljék a fejem; felhoztam valakinek a napijegyek elő megvételét,amire jött a válasz,hogy napit nem lehet megvenni előre... Oké,akkor gondoltam helyszínen is jó lesz, amire közölte megint más,hogy  ott helyben lehet nem érvényes a pécsi kedvezmény és előre kellett volna megvenni. Na én itt már fonalat veszítettem,mert mindenki totál mást mondott.
Végül lehetett helyszínen kedvezményes napijegyet venni!
Szóval bejutottunk olyan 11-12 között, és pont akkor volt a legnagyobb kihaltság. Húgom volt már hét elején és elmondása alapján nem volt nagy eresztés a fesztivál. Hát délelőtt nem is. Mindenki a napernyők alatt ült,vagy a sátorba vagy a parton lent egy szál semmibe. Mi meg megjelentünk nagy "harci díszbe" és ott főltünk a levvünkbe.
Kicsit körülnéztünk a területen,próbáltuk megmorizálni mi hol van és végül mi is lementünk a strandra és kerestünk egy árnyékos helyet,ahol a délelőtt nagy részét eltölthetjük. Ott dumáltunk,röhögtünk,lőttünk pár képet és próbáltunk életben maradni. Én hivatalosan is felavattam a NewRockos cipellőmet- mondjuk eléggé durva volt pont maratonra kihozni,ahol por van... ,de ha ezt túléli akkor szerintem mindent. Ahogy elnéztem itthon,a porosságon kívül sok baja nem volt. Nagyon féltem tőle,hogy belehal a lábam,de végülis eléggé jól bírtam,annyi,hogy este hazafelé áthúztam a topánra,de tök mindegy volt... estére így is úgyis fájt a lábam a mászkálástól,az állástól. Nagyon kényelmes volt a plati és vagány,ráadásul az első sorban se kellett nagyon lábujjhegyen állnom- szóval megérte teljesen.

Közbe amíg aszalódtunk,oda jött több ismerősöm is- olyan jó volt velük találkozni. Volt akivel meg volt előre beszélve,volt akivel nem.. volt akit ismertem személyesen és volt olyan akit most láttam először élőben...illetve volt olyan akit én nem ismertem meg :D  Nekik utólag is bocsánat. Sok sok netes ismerősöm volt kint még.
Ami nagyon tetszett,hogy volt olyan aki más portálokról is megismert,ahol váltottunk pár levelet (:
Estefelé elkezdődtek a koncertek; mi pénteken voltunk kint,szóval a nagyszínpados program a Kalapács,Lord, Helloween és Pokolgép volt.  Gondolom nem nehéz kitalálni mi az ami a leginkább érdekelt. A Helloween. A több színpadról semmi nem fogott meg,de elég volt egynél ácsorogni.
Lord alatt odafúrtam magam a színpadhoz,hogy legyen helyem elől. Nem vagyok egy nagy elsősorban tombolós ember,de ezt őrültség lett volna kihagyni. Alapból akartam fotózni őket,bár tisztában voltam vele,hogy iszonyú szar képek lesznek,hisz nincs olyan vakum a géphez,meg egyéb kellékek ami atom jó és éles képet szül. De azért próbálkoztam.

Észrevette hogy fotózzuk :D

 El nem tudjátok képzelni mekkora élmény volt ez a koncert. 17 éves koromban ismertem és szerettem meg őket. Álmomba nem gondoltam volna,hogy én valaha eljutok egy koncertjükre,hogy valaha látom őket élőben és pár méterre magamtól!! Ez egyszerűen nem kicsit durva érzés és nagyon nagy lendülettel és jó érzéssel töltött el. Tele vagyok tőlük pozitív energiával,főleg mert iszonyú jó bulit csaptak és látszott rajtuk,hogy ők is élvezik és szeretik még mindig csinálni (: Még nem is hiszem,hogy éltem mikor ők már zenéltek ,s azóta is vannak új számaik. Koncerten voltak a kedvenceim is és azt hittem meghalok alattuk,annyira jó volt!
Mindenesetre aki szereti őket és most kihagyta,az bánhatja szerintem örökre- nem hiszem,hogy sűrűn járnának erre.
Helloween után már muszáj volt leülnöm,mert egyszerűen fájt mindenem,de főleg a lábam. Azért 11:30tól a lábamon volt a platform és hát  éjfél körül kezdődött a Pokolgép. De azt idén nem akartam első sorból nézni,mert tavaly elég volt. Most leültünk a srácokkal a fűbe és onnan hallgattuk. Ők továbbra is nagyon jók voltak, imádom az énekes hangját, jó zenékkel készültek. Sajnos a legutolsó számot nem hallgattuk meg,mert elindultunk 1:30 körül a kocsihoz,hogy azért haza is érjünk.
Egy vicces sztori hazamenetel előttről: elmentem a wcre,de elfelejtettem bezárni az ajtaját és rám nyitott egy srác meg a barátnője. Annyira megijedtem,hogy hirtelen azt se tudtam hova nyúljak és ők szintén. Én beálltam mint valami modell a fotózáson xD ők meg elengedték az ajtót. Na most az orron nyomott rendesen,de utána ott kint akkorát nevettünk a csajjal,mert mondta,hogy a maraton alatti legaranyosabb pillanata ez volt, mert úgy álltam ott mint Merilyn Monroe,mikor felfújja a gőz a szoknyáját. Persze zavarba voltak ahogy én is,de végül elpoénkodtuk meg hát sötét volt és senki semmit nem látott. 
A hazaúton is röhögtünk még egy ideig,aztán mindenki elcsendesült. Viszonylag hamar hazaértünk és megváltás volt levetkőzni elrendezni magam és lefeküdni.
Nagyon élveztem még ezt az egyetlen egy napot is, kicsit féltem,hogy mi lesz meg hogy lesz,de végülis minden jól jött ki, jól alakult és baromi tartalmas volt.

Hoztam természetesen egy rakat képet is. Vannak a délelőtt/délutánunkról is, meg van külön a zenekarról is-amik nem profi képek lettek persze.

Ez akkor készült mikor odaértünk nagy nehezen és kiszálltunk végre.

A Rockmaraton melletti strand- életkép.

A nagyszínpad előtti rész- itt már jól éreztük magunkat,pedig nem ittunk sokat csak meleg volt :D

A legtöbb ember vagy a strandon voltak vagy a mögöttünk lévő napernyők alatt- mi meg bejártuk a területet,hogy tisztában legyünk mi hol van. De hatalmas volt a terület.

Nekem már lüktetett a zene a lelkemben :D

Nagy színpad előtt- épp tanakodtunk merre menjünk.

De egy két fotó belefért előtte.

Egy kép a plakáttal a háttérben :P

Itt épp megnéztük azt a papírt- kiderült hogy a dedikálások időpontjai vannak rajta...

...aztán láttuk,hogy fotóznak és hát na :D

Itt beach goth voltam - ez itt a strand területe :D

Lesi fotó, épp telefonáltam egy ismerősnek (:

Méghozzá nekik (: Irén és Andi. Irénnel meg volt beszélve a találkozó,azt nem tudtam,hogy nem egyedül van (:

Itt közölték velünk,hogy gondoljunk valami viccesre :D Oké :D

Random fotó séta közben. Néha muszáj volt felállni és sétálni mert hol a hátsóm fájt,hol a lábam- igazából feküdni kellett volna :D

Monster és platform ♥

Látkép

Hangulat Lord előtt

Kicsit sokan voltak-és ez csak egy kis része volt az egésznek.

Nagy színpad délután ;)

Lord előtt szintén.

S itt van a Helloween.

Remélem annyira nem voltak élvezhetetlenek a koncertes képek. Nagyon élveztem az egész napot és örültem,hogy végülis nem hagytam ki. Az egészet úgy fogtam fel mint előszülinapi buli (vasárnap lesz az igazi).

Nektek hogy telt a hétvége?

Volt esetleg valaki még kint rockmaratonon?