Főoldal
Még mindig ősz van.
Mindannyian gyönyörködünk benne: a színekben ha süt a nap és a besárgult leveleket jó szögben,szórtan megvilágítja a fény; az esőben ha épp esik és mindennek eső illata van; a hűvös de kellemes szélben, ami a hajunkat fújja,vagy a kabátunkat repteti és kellemes illatokat hordoz....De végtére is az ősz,az elmúlás időszaka. Meghal a természet,meghal minden. Sajnos az én életem részei is együtt halnak a természettel, együtt működnek a körforgással. Mindet meggyászolom kellő idővel,kellő szomorúsággal, aztán egyszer visszatérek jobb formában,mint ahogy a természetünk is feléled tavasszal. Ez most ilyen időszak.
Az elmúlt pár hónapom csak a lemondásról,az önmegtürtőztetésről és a halálról szólt. Jött egyik a másik után és lelkileg nem igen viseltem jól ezeket. A legkisebb dolgot is támadásnak vettem vagy elszomorodtam,végül annyi ilyen felesleges negatív dolog gyűlt össze,hogy a testem is felmondta a szolgálatot: kétszer betegedtem le egymás után és az utóbbi az másfél-két hétig tartott,ami nem normális.
Elvesztettem egy embert,aki valamikor az életem része volt és akire akkor is számíthattam mikor semmi közünk nem volt egymáshoz. S most belegondolni,hogy nincsen többé és nem is kereshetem mert meghalt. Később elvesztettünk egy lakónkat a lakóotthonban és mindezt úgy,hogy párunknak végig kellett néznie. Ennek megkoronázására,elvesztettem az utolsó hörcsögömet is. Azt,amelyiket én magam neveltem,mert az anyja meghalt. Halloween napján lett volna 3 éves. Persze ez már elit kor egy mezei törpehörcsögnek,de azt hittem velem marad még. Hozzá erősen kötődtem,mert 1 hetes korától magam neveltem. Fájdalmas volt az eset.
A múlt hét nagyon egyedül telt,mert mikor máskor hagyna magamra mindenki,ha nem olyankor mikor a legnagyobb szükségem van rájuk?! De jó,mert van néha mellettem valaki,akivel ha más nem,csak úgy elfilozofálgatunk az életről és addig sem gondolok semmire. Bajban ismerszik meg a jó barát.
Igazából nem akarok ódákat zengeni a semmiről,de tudom muszáj volt valami helyzet jelentést adnom,mert sok időre eltűntem,sokaknak nem válaszoltam a privát levelére- amit amúgy sajnálok és majd pótolom.
Most is ugyanúgy keresem az apró szép és jó dolgokat az életben,csak most mondjuk úgy,hogy nagy hátránnyal indulok sajnos. Nagyon rossz úgy lefeküdni és úgy kelni,hogy semmit nem érzel,semmi nincs a lelkedben ami kicsi kis érzelmet gyújtana,reményt adna,meglökne- akár jó,akár rossz értelemben. A nagy semmi csak,az üresség. De nyilván mindennél van rosszabb,ahogy biztos ennél is- de azt most nem szeretném megélni.
Szerintem ez nem a semmi. Mindenkinek a maga problémája, baja a legfontosabb, mert azt éli át, azon megy keresztül, soha nem szabad másokéhoz hasonlítani a sajátunkat és kijelenteni: a miénk csak egy apró csepp a tengerben.
VálaszTörlésRészvétel az elhalálozott szeretett emberekért. Sajnos az élet, egyszer elmúlik, ahogy írtad, ez a természet rendje. Születik egy másik csöppség, aki remélhetőleg a helyébe lép, folytatja az életét helyette is. Ilyenkor inkább arra gondolj, hogy mit tehetsz meg még értük. S bár nem vagyok mélyen hívő, azért abban hiszek, hogy a túlvilágon (vagy valahol) láthatnak, figyelhetnek minket az elhunytak és nem lesz semmivé az emberi lélek, elme, eszme, személye, az ami miatt ő volt Ő. És ha így van, azt lássa: boldog, kiegyensúlyozott vagy és ő érte is szép, boldog életet élsz, ahol minden percet, napot kihasználsz. Szerintem ez lenne az igazi megemlékezés. Hiszen belegondolva, ha én meghalnék, nem akarnám azt látni, hogy azért szomorúak a szeretteim mert olyan dolog történt velem, amiről nem tehetek (kivéve ha öngyilkosság, de ezt inkább hagyjuk). Azt akarnám látni, hogy helyettem is élnek, boldogak, öröm lakozik a szívben. Szerintem.
És az is tény, hogy mindig meg kell válogatni, kiknek adsz VIP jegyet a barátság nevű körödből. Nehéz, bár nekem alaptermészetem az, hogy 5nél több ember sosem volt ebben a szűk kőrben. Viszont, ha úgy adódik, igaz, nem ismerjük egymást igazán, még sosem találkoztunk, de engem (is) bármikor felkereshetsz, zaklathatsz, elmondhatsz vagy leírhatsz bármit, ha szeretnél. Nem szoktam, sőt ritka alkalmak egyike, de felajánlom: én nem nyomulok, mert sosem szeretek tolakodó és bunkó lenni. De ha felkeresel, nem leszel elutasító és bármiről írhatsz, beszélhetsz nekem, ha az úgy jobb. Apróság, de az időmből biztosan szakítanék rád ezért időt. :)
Remélem idővel jobban leszel és ilyenkor fontos, hogy azt csináld ami boldoggá tesz. Hobbik, programok, barátokkal és szeretett emberekkel lenni, beszélgetni, elfoglalni magad. ^^
Köszi a kedves hozzászólást!
TörlésEz egy alap dolog,erről beszélgettem múltkor mással is,hogy mindig mindenkinek a saját baja a legfontosabb,mert mi a saját életünket éljük meg és nem másokét. Ez alap dolog. Csak tudod te vagy akár más olvasó nem az én életemet éli és emiatt elgondolkodtató volt,hogy leírjam e amit gondolok/érzek. Végül azért tettem meg,mert hátha más is volt hasonló esetben- és az is tény,hogy mindig tanulhatunk egymástól valamit.
Köszönöm az együttérzést. Igen,az élet egyszer elmúlik- csak vannak emberek akik könnyebben,míg mások nehezebben dolgozzák fel. nagyon nem egy szerencsés dolog ha ennyi halál eset felhalmozódik,főleg úgy,hogy a legrégebbin se tettem túl magam.
Ebben én is hiszek valamilyen formában. Nem mondom,hogy a szeretteink állandóan figyelnek,mert biztos nem- de az tuti,hogy nem múlik el a lélek,csak mondjuk úgy hogy hazamegy a nagy éterbe...vagy valami hasonló.
De ami engem bosszant,és nem tudok tovább lépni az az,hogy az egyik esetben önkezűség volt,öngyilkosság és nem tudom ép ésszel felfogni a miértjét. Lehet majd egyszer megértem,de jelenleg még zavar a tudat. Idővel persze minden enyhül.
Ez is igaz és ezt is nagyon fiatal korom óta tudom,hogy nem lehet mindenki a barátunk,de hidd csak el,én nem is akarom. Ők akarják sokszor és már ott tartok,hogy elzárkózom az emberektől és utálok mindenkit. S ez az állapot sose volt jellemző rám,sose így álltam hozzá. Nyilván idővel elmúlik ez majd,csak még friss.
Hm, köszönöm,nagyon kedves tőled,hogy beszélgetést ajánlasz. Én szívesen kommunikálok bárkivel,de én is azok táborát bővítem,aki nem ír senkinek,mert nem akar zavarogni és inkább várom a csodát.
De tényleg kedves gesztus,köszönöm (:
Elméletben ez is megvan,hogy mit kellene csinálnom,de ez nem egyszerű,mert a kedvenc időtöltéseimet egy másik emberrel csináltam,aki szintén nincs már az életemben,mert jobbnak látta úgy. Ezért is írtam,hogy nagyon egyedül vagyok. Jelenleg leköt a munkám,meg majd igyekszem az elképzeld témákat végre megvalósítani itt blogon (:
Erre nem tudok okosat írni. Sajnos a szar csőstül jön, de hiszem hogy a sok szenvedés után ott a napos oldal. Kitartás!
VálaszTörlésKöszi azért a hozzászólást! Ez is valami alaptörvény,hogy ha szar,akkor minden azonnal. De most már kicsit elég belőle.
TörlésKöszönöm!
Draga Zsúm! Nagyon sajnálom a történteket, de sajnos az élet rendjét el kell fogadnunk.... Tudom milyen nehéz a gyászt feldolgozni, meg igazából én is azon vagyok, engem is megbetegitet. Szerintem próbalj meg írni az elhunytaknak egy levelet, amiben leirod mennyit is jelentették neked. Így talán konyrbben eltudod engedni őket. :)
VálaszTörlésElengedtem a halottakat- mert tudom hogy nekik menniük kellett. De volt akire átvitt értelembe írtam a búcsút; aki még él,csak az én életemből lépett le. De mindent elengedtem- először utáltam mindenkit, majd fel voltam háborodva,aztán nem érdekelt és mostanra jól vagyok. Valamennyire az élet kedvem is visszatért.
TörlésKöszi a tippeket,meg a kedves gondolatokat (:
Őszintén szólva nem értek veled egyet...vagyis teljesen megértem, amit írsz, és átérzem a helyzetedet, csak annak ellenére, hogy "semminek" nevezted, ezek a dolgok szerintem igen is olyan dolgok, amiket fel kell valahogy dolgozni, és nem lehet (mármint tényleg nem lehet, és nem is szabad) szemet hunyni felettük...
VálaszTörlésViszont azt se szabad hagyni, hogy lebetegítsenek...az én őszöm is összejött, és tudom, hogy ilyenkor nagyon nem könnyű újra "felállni"...Hidd el, őszintén sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid, főleg, hogy mindig olyan pozitívnak látszottál, és mindig meglepett, és csodálattal töltött el, hogy akármi volt, te még mindig ragaszkodtál a jó dolgokhoz, és képes voltál észrevenni, és kerested...így valahogy sokkal rosszabb érzés látni, hogy már nem megy Neked...annak ellenére, hogy én csak "idegen vagyok a gép túloldalán valahol"...
Az a baj, hogy bármilyen ötletem lenne, közhelyesnek lehetne titulálni, és nem szeretnélek elnyűtt frázisokkal fárasztani...
Csak eggyel: a mosolygás segít...:)
Eleinte lehet, hogy csak vicsor lesz, és úgy fog tűnni, mintha át akarnád verni önmagadat, de idővel vissza fogsz mosolyogni (magadra), és jól fog esni nagyon...:)
Én is ezt csinálom, és akármennyi kaki és veszteség ért az elmúlt időszakban, őszintén tudok mosolyogni...nem azért, mert túl vagyok rajtuk, vagy feldolgoztam őket, még csak nem is azért, mert sikerült elbúcsúznom...Hanem...ma például sikerült megállnom egy kicsit, és "kilépni a saját életemből", körbenéztem, nyitott szemmel (nyitott lelki szemekkel), és hagytam, hogy áramoljon az ősz...a táj teljesen megbűvölt...tényleg...csodálatos volt...és bár nem sok időre - pár másodpercre - de teljesen át tudtam adni magam az ősz varázsának...már-már eszményien szép volt, és jól esett...elöntött a melegség...igaz utána jeges fuvallat volt - a legrosszabb fajtából - hogy bizonyos emberekkel nem tudom megosztani már ezt, és nem érezhetik velem együtt ezt a csodálatos dolgot...de az a jóleső érzés emlékként az enyém maradt...:)
(És mégis sikerült ilyen látszólag semmit mondó dolgot írni...De a bejegyzésed alapján úgy tűnik, hogy elfáradt a Lelked...és ezért hunyta be a szemét - teljesen érthető, neki is szüksége van töltődésre...de próbáld meg rávenni, hogy még csak egy picit nyissa ki...hátha az a pici energia, ami az alatt a pár másodperc alatt áramol be elég lesz ahhoz legalább, hogy újabb energiaforrásokat keressen magának, és vágyjon még a szépre, és könnyebben észrevehesd továbbra is a jót és szépet!:))
Rengeteg kitartást kívánok Neked! És nagyon remélem, hogy minél hamarabb visszakapod a mosolyod és energiád! :)
Azért neveztem semminek,mert másnak nem biztos hogy ezek a dolgok nagynak számítanak- és mivel általánosságban beszéltem róla,ezért írtam igy. De a szemembe látod nagynak tűntek,mert jó pár hét kellett hogy újra felálljak a szarból és itt legyek újra. Nem csak a halál esetekről van ám szó. Tudod sok minden volt itt a háttérben,még olyan dolgok is amikről nem beszéltem nyíltan.
TörlésNem is hunytam szemet semmi felett,mert pont ezt írtam lentebb is,hogy nem szeretem a szőnyeg alá seperjük a saját dolgainkat effektust,mert azzal nem megoldom a bajokat,hanem tornyozom/gyűjtögetem és egyszer egy marha nagyot esek benne.
Most hogy nincs bennem semmi,nem érzek semmit,de el sem fogok esni szerintem. Max másba.
Hát sajnálom,hogy ezt kellett látnod,mert ez nektek tulajdonképpen egy csalódás. Valóban mindig egy pozitív ember voltam,de tudod van az a szakasz mikor már nem tudok pozitívumot adni,mert minden jó érzés el van belőlem szívva és hazudni,megjátszani magam nem tudom. Van olyan mikor azt érzem,hogy nincs honnan táplálkozni érzelmileg és onnantól ha csak adok magamból,akkor kifulladok egyszer... Most meg nem hogy nem volt pozitív dolog,de egy csomó negatívum megtámadott... Ezen a legerősebbek is elvéreznek szerintem. De nézd,minden idő kérdése. Azóta jobban vagyok.
Szép dolgot irtál nekem és az a baj hogy igaz is. Valóban lelkileg fáradtam el és ez volt a baj. Tudod ez nem olyan hogy alszom egyet és minden rendben. Idő kellett hozzá,hogy magam legyek,hogy megéljem a fájdalmat, a szenvedést és a gyászokat... Így üressé váltam. Aztán erre építkezhetek majd újra. Természetesen azóta voltam erdőben nappal is, éjjel is.. és minden egyes ilyen perc csodálattal töltött el. Szórakoztam is azóta, lelkiztem is, tovább léptem. Szóval most örülök sok mindennek, vannak reményeim, van miért felkelni reggel ;)
De nagyon köszi neked is a sok sok pozitív és jókívánságot (:
Valahol egyet is értek veled, meg nem is. Az igaz, hogy ha szar van, az az ember nyakáig ér, és mindig egyszerre csap le minden. Erre megtanított az élet. Volt egy időszak, amikor bele is betegedtem. Baromi nagy munka kellett hozzá, hogy kihúzzam magam a gödörből. Keresztülmentem a „mellettem senki sincs”, „egyedül vagyok” időszakon is, mint gondolom, mindenki. Viszont, ha te magad nem emeled ki belőle, senki más sem fog (tudni). Igen. Ilyen szempontból erőszakot kell tenned magadon, hogy meglásd a jót újra és újra, mosolyogj, vagy kitarts, vagy tegyél azért, hogy ami megtörtént, megtörtént, de a jelenlegi helyzetből kihozd a legjobbat.
VálaszTörlésSajnálom, hogy ez mind utolért. Őszinte részvétem miatta. Meg kell őket gyászolni, ennek más útja nincs, utána pedig menni tovább. Ahogy írtad is, ez körforgás, és ennek te is a része vagy.
Pontosan ez a helyzet. Ha én magam nem teszek semmit,akkor senki más nem fog. Ezt hidd el én is nagyon jól tudom, és akkor a legmélyebb pontomon ez eléggé ijesztőnek hatott ám. Mikor elgondolkodtam,hogy mi és ki van körülöttem,rá kellett jönnöm,hogy egy két ember kivételével semmi- és sajnos az a pár kivétel sem él mellettem. De ez az amire már rég rájöttem,hogy ha valamit tenni kell,akkor csak magamra számíthatok. Ezért is tűntem el,mert máskor más emberek gondjával foglalkozom és akkor ez eltereli a figyelmem,de van az a szint mikor nm tehetem meg,hogy eltereljem a figyelmem,vagy szőnyeg alá seperjek dolgokat. Ezek -az én szemszögemből- nagy dolgok voltak és utálom,hogy át kellett élnem,de fel kell állnom mindenből. Megtörtént. Sokkal jobban vagyok- de elég sok ember elment mellőlem, vagyis már nem keresnek. Ez is azért sok mindent elmond sajnos. Ez megint olyan dolog,amivel szembesülnöm kell.
Törlésamúgy köszi a jókívánságokat- most már jobban vagyok és vissza tudok térni. (:
Most őszintén szólva az érzés, amit kiváltozzál belőlem, a harag. Haragszom, hogy nincs ott veled valaki, aki együtt bőg velem, melletted ül, amikor magad elé meredsz és amikor már úgy érzi, hogy elég, akkor felcibál a földről és szép lassan kirángat a szarból. Mindenkinek kéne legalább egy ilyen ember az életében :( Sajnos tökéletes barát nem létezik, én se vagyok az, mondjuk nekem a kedvenc jótéteményeim ezek a kirángatások, sajnos volt alkalmam gyakorolni...Aztán lehet, hogy csak utolért a nomen est omen és nehezen lépsz túl a necro részen, de várunk vissza az élők sorába Cica ;)
VálaszTörlésÉn már nem haragszom senkire és semmire. Igazából az hogy vannak ilyen emberek akikre nem lehet számítani, ma már egy teljesen természetes dolog úgy vettem észre. Persze nincs tökéletes barát,de azért igyekezni,meg megpróbálni lehet. Viszont nekem így volt tökéletes,hogy nem volt itt senki- illetve azok akiknek kellett lenniük (:
TörlésDe köszi a kedves gondolatokat (: