Én elfogadlak Téged, és Te?

Tudjátok,szokták mondani,hogy a goth szubkultúra követői mennyire elfogadóak és toleránsak. Nos szerintem ez egy alap emberi  tulajdonság kellene,hogy legyen, de való igaz,hogy a gothok körében ez valahogy "felerősödik"- nyilván mert aki ebben mozog maga is tudja,milyen céltáblának lenni a sértéseknek. (Most itt nem mennék bele abba,hogy azok akik magukra erőlteti,meg szín játszanak,azokra most ez nem vonatkozik).
Én gyerek korom óta rendelkezem toleranciával,ami akkoriban mindenkire érvényes volt, később tini koromra lekorlátozódott inkább állatokra (már csak lázadásból is),most meg megint ott vagyok,hogy sok ember felé is toleráns vagyok. Nem azt mondom,hogy én nem ítélkezem néha,mert ez a rossz tulajdonságom nekem is meg van mint sok embernek és ebből próbálok is leadni,viszont a másság egy olyan téma volt nálam mindig is,ami automatikusan,magától értetődően elfogadott volt. Kezdve a fogyatékos emberektől,a más identitásúakon keresztül minden.

Tumblr♥

Sokak véleménye megoszlik a más identitásról. Ahogy én észrevettem,itt nálunk a férfi tagok kifejezetten undorodnak attól ha egy férfi társuk esetleg nő akar lenni, míg a nőknél ez előbb nyer elfogadást. A nőből férfi szintén. Persze nem végeztem kutatást meg semmi,csak amennyire nyitott füllel és szemmel járok a világban.
Mostanában nagyon sokat instagrammoztam,sőt kifejezetten mondhatni függővé váltam -de szerencsére megtudtam azóta,hogy az utam mért vezetett arra az oldalra, későbbi bejegyzésben kifejtem.
Szóval instagrammon annyi de annyiféle emberrel találkoztam és nekem úgy hozta az élet,hogy leginkább külföldi goth transzneműekbe botlottam vagy olyan férfiakban,akik női sminket hordanak(nem biztos hogy feltétlen transzik) , jó meg mellette egy rakat csajba.

Én nagyon szeretem ezeket az embereket nézegetni,sőt elmondom bátran mindenkinek,hogy engem valahol inspirálnak is. Azt nem tudom,hogy milyen érzés azoknak az embereknek akik olyan testbe születtek ami nem jó nekik...... Tévedtem: tudom milyen érzés.
Szóval pontosítva, azt nem tudom,hogy milyen érzés mikor más neműnek érzi magát valakit,de azt átérzem,hogy nagyon frusztráló lehet és kb. az ember a bőrét tépné le magáról. S számomra azért inspiráló egy két ilyen ember (és itt most megint tekintsünk el a divatozástól) ,mert bátrak az őszinteségükkel. ♥ Felvállalják nyíltan magukat, sőt nem is siránkoznak ezen,hogy mi történt velük, egyszerűen nőként (vagy férfiként) élnek, nőként sminkelnek és mindenkit biztatnak a jobb és boldogabb életre. Nekem ez nagyon pozitív dolog és minden ilyen embernek kívánom,hogy boldog legyen,mert szerintem mindenki megérdemli.

Aki nekem a leginkább szemet szúrt az egy Gabriel Cyphre nevű emberke. Nem olvastam konkrétan utána,szóval fogalmam sincs,hogy ő mifélének vallja magát,én csak a képei alapján mondom azt amit. Bevallom mikor instán rátaláltam,az első pár képe alapján én simán úgy néztem rá mint egy nagyon szép nő,mert semmi férfiasat nem láttam benne. Csak mikor a barátnőjével pózol,akkor gondolkodtam el rajta és a régebbi képei,amik sokat sejtetőek árulkodóak.  Mindenesetre nekem ő nagyon szimpatikus embernek tűnt -habár nem ismerem,sőt most láttam életemben először-,de amit hirdet meg a hozzáállása a dolgokhoz, az élethez az nekem pozitív nagyon.

Nem nagyon akarok belemenni mélyebben,a lényeg,hogy akárki akármit mond,én elfogadok mindenféle fajta embert,amíg az normálisan áll hozzám vagy az élethez. És továbbra is azt mondom,hogy sokszor egy ilyen életvitelű ember jobban inspirál mint akármi más a világon. (: ♥