Ismét hallatom a hangom | Személyes

Bár igazából bevallom,nem nagyon tudom elképzelni,hogy bárki is annyira nagyon kíváncsi lett volna rám,hisz akkor a nagy eltűnésem alatt  keresett volna aki akar.
Az inaktivitás miatt szabadkozni nem fogok,az okai pedig nagyon egyszerűek: nem volt kedvem sem másokhoz,sem magamhoz ezen a felületen. Egy barátnőmmel beszélgettünk erről pár hónapja,hogy akik már több éve rendszeresen blogolnak (én lassan 5 éve),azoknak egy idő után kényszeressé válik a dolog és már nulla öröm nincs benne,csak befásultság. Illetve a másik,hogy azt érzem folyamatosan,hogy körbe körbe megyünk,mert mindenkinél ugyanazok a témák vannak folyamatosan és elment az érdeklődésem,sajnálom.
Viszont úgy érzem,hogy most ismét van kedvem ezzel foglalkozni,főleg mert a blogom eredetileg személyes,így az átélt érdekességeket szeretném lejegyezni- ha másért nem akkor azért,hogy később ha előkerül betudjam határolni,hogy mikor is volt mindez.

Egy teljes hónap vagy talán másfél is kimaradt,de nem mondom,hogy bánnám egy percig is mert voltak élő,személyes kontaktjaim valódi emberekkel és azért lettek újabb élményeim is aztán örülök,hogy ha valamit átélhetek és nem csak cikk formájában olvasok róla valakinél.

Az elmúlt időszak az életemben szó szerint egy hullámvasút volt. Ha az egyik terület rendben volt,akkor egy másik zuhant meg  és fordítva. Jelen pillanatban tartok ott,hogy valamiféle egyensúlyt érzékelek.
Magánélet terén felfelé ívelő volt minden januártól,csak nem sűrűn beszéltem ezekről se,hogy ne elkiabálás szagú legyen a dolog, illetve hát magam se tudtam sok mindent a kimenetelről. Egyszerűen azt a részét hagytam az életemnek folyni,mivel úgy éreztem akkoriban,hogy veszíteni már nem tudok semmit.  Pozitívan,tartalmasan alakult minden és örülök neki,hogy számomra mindenféle szempontból megfelelő ember van az életembe,aki mellett nem érzem,hogy nem akarok vele lenni. Nem megyek bele ömlengésekbe,de azért bevallom,mindketten marha bátor emberek vagyunk.

Zoli csinálta nekem

 Röviden annyi a történet,hogy mikor a legelső hosszabb hétvégét töltötte nálam,akkor természetesen nem mentek egyszerűen a dolgok a máv-val,ahogy ez lenni szokott (szerintem aki rendszeresen használja,tudna még ilyen hajmeresztő esetekről beszámolni).
Én kimentem 10 perccel a vonat érkezése előtt, ahol is Zoli rám telefonált,hogy hát 10 percet késnek,mert valamiért megálltak Pécs előtt a sötétbe a susnyás mellett. Nekem ilyen Harry Potteres jelenet ugrott be,hogy jönnek a dementorok vagy akármi ,de sajnos ennél szomorúbb és bosszantóbb dolog történt: valakit elgázolt a vonat. Láttam,hogy a várakozók közül mindenki telefonál, engem is hívott közben,hogy  mégis tovább állnak. Aztán közölték,hogy 120 perc késés....
Végül mindenki lelépett a pályaudvarról,mert,hogy odamennek kocsival az emberekért (amit nem értek,mert kb. megközelíthetetlen volt autóval a sín), Zoli meg mondta,hogy adjak egy címet és menjek haza és ott találkozunk o.O Már akkor elijedtem,hisz sose volt Pécs azon részén,nálam pláne nem,szóval nem mondom,hogy nem aggódtam. Aztán végül nagyon ügyesen helyt állt, igazi férfi módjára viselkedett: kiért hozzám mindenféle hullán, sötétségen meg vadállatokon keresztül! Plusz még az eső se maradhatott el. Ez valahol nagy visszaigazolást adott nekem arról,hogy ő igenis akarta ezt és erre mondom azt,hogy na innen tudod meg,hogy a párod tényleg szeret e és komolyan gondolja e kettőtöket (jó nem feltétlenül kell hullákon átgázolni és dacolni a sötétséggel :D ) .
Aki követ facebookon,az láthatta a közös mappánk címét, na az pontosan innen ered,mert amúgy teljes mértékben elvicceltük ;) 

Rá egy hétre én utaztam Pestre egy napra,mert Zoli elhívott Dürerbe,ahol még én sose voltam. Tribute bandák léptek fel,aztán kell néha ilyesféle kikapcsolódás. Hármat néztünk meg,de nekem ebből kb. egy tetszett úgy igazán,de a hangulat jó volt. Megjegyzem,nem tudok úgy Pestre utazni,hogy valami érdekes dolog ne történne velem is. Jó nem volt ennyire drasztikus mint Zoli kalandja hozzám jövet, de mindig kifogok fura alakokat. Ez az eset inkább pozitív volt egy kedves idős bácsitól. Szekszárdon leszálltam,mert kellett keresnem valami illemhelyet (frissen gyógyultam egy szörnyű betegségből és nem akartam leterhelni a "berendezésem" rögtön gyógyulás után), s mikor szálltam vissza a buszra,az tűnt fel,hogy egy nem sokkal előttem ülő bácsika állandóan hátra fordul,néz és mosolyog. Gondolkodtam,de nem ismertem sehonnan,szóval kezdett creepy lenni.

  Végül Dunaújvárosnál szállt le, én meg pont a második ajtó mögött ültem,így amíg le nem szállt odajött beszélgetni. Haláli volt: közölte,hogy nagyon nagyon szép vagyok és Szekszárdnál majdnem autogramot kért,mert azt hitte valami bemondó nő vagyok.... ,de hát hogy iszonyúan szép vagyok és ha fiatalabb lenne,eljönne velem a világ végére is,meg most tovább jönne velem Pestre. Haláli volt a fazon és igazából az a legjobb ebben,hogy nem egy kéjenc öregember profil jött le belőle,hanem egy őszinte és kedves ember, aki végül mikor leszállt, sok szerencsét kívánt az élethez és normálisan elköszönt. Szóval teljesen tűrhető volt,nem jött az bele az intim szférába,nem volt úgy tolakodó se,stb.
Pesten nagyon jól éreztük magunkat szerintem mindannyian ,aztán koncerten is voltak érdekes dolgok természetesen. Zoliékat néha "elengedtem" pogozni,én addig ott maradtam ahol álltam, és volt egy alak aki úgy közelebb jött és lesett,meg hozzám ért néha -néha. A vicc,hogy sokszor akkor se zavartatta magát ha kedves Zoltán ott volt velem. Fura egy alak volt ,de engem nem különösebben hatott meg,mert hozzám nem szólt,csak nézett o.O (de amúgy mindenkinek mondom,hogy inkább szóljatok hozzám,mint hogy csak lestek messziről)
Később kimentünk venni italokat, ott is egyedül maradtam pár percre,mert a pultnál mindig marha sokan vannak,most én nem nyomorogtam ott. Odajött hozzám egy srác,akit soha eddig nem láttam, és kérdezősködött,hogy van e barátom, hogy itt van e, mert hogy neki ma több csajt meg kell csókolnia és benne lennék e. Örültem az őszinteségének,de ez fail nálam mindig,mert nem olyan családból származom. Zolival azon nevettünk,hogy mindig pár percre hagyott magamra és már jöttek mint szarra a légy...

Szóval érdekes hétvége volt.

Barátok terén nem történt változás csak minimális. Még mindig vannak emberek az életemben,akik jönnek mennek meg bajt okoznak, de a mag ami már évek óta meg van,az most is itt van,csak bánom,hogy nagyon hanyagoltuk egymást,de azért a telefonos kontakt vagy a skype nagyon bejött az utóbbi időbe. Lelki fájdalmat okozott hogy én neki üljek írni levelet,pedig akik ismernek jól tudják,hogy imádok írni,mesélni.

Munkatéren is voltak érdekes dolgok,de az már el van rendezve részemről és akit eddig érdekelt,az tud róla.

Ami viszont nagy dolog volt,hogy végre valahára ki lett festve a szobám és el sem hiszem,hogy olyan szín vesz körül amit imádok. Lehet egy két képemen a háttérben már fel is tűnt. Sajnos jó minőségű fotóm nincsen róla,de a lényeg,hogy padlizsán lila lett (elvileg ez a neve), és illik a körömlakkomhoz,az egyik festményhez a falamon...szóval nagyon el lett találva szerintem.

Telefonos kép,de itt jól látszik a szín

Ezt a függönyt meg egy turkálóban találtam *-*

 De úgy nagyjából kb. röviden ennyi történt. Biztos tudnék még ódákat zengeni,de elég lesz.