Anne Rice- Memnoch a Sátán | Ajánló

Augusztus elején elkezdtem olvasni ezt a részét a Vámpírkrónikáknak,ugyanis kétség nem fér hozzá,hogy Anne a világ legfantasztikusabb vámpír írója, illetve történet írója. Annak idején a filmeket láttam először az ő kis világából,ami akkor nagyon tetszett (azóta utálom,mert nem hiteles). Aztán az Alexandrában lehetett kapni az első és második részét ( Interjú a Vámpírral és Lestat a Vámpír) és úgy voltam vele,hogy na akkor olvassuk már el-mit veszíthetek?! Aztán vége volt: magába szippantott a világa.

Ha találkozom olyan emberekkel akik olvasták,akkor mindig el szoktam mondani,hogy nekem a sorozatból -legalábbis amiket eddig olvastam- a Lestat a Vámpír a kedvencem. Ahogy észrevettem,azt nagyon kevesen szeretik- már akik ugye egyáltalán elolvasták végig- és mindig rosszat hallok róla,főleg a hosszúsága miatt: "mit lehet ennyit írni?" - teszik fel a kérdést,ami számomra irtózatosan felfoghatatlan,főleg ha olyan ember kérdezi aki elvileg "jaj de szeret olvasni" meg "jaj de könyvmoly vagyok". Az ilyennek pont,hogy örülnie kellene egy jó vastag és tartalmas könyvnek.

Visszatérve a témához, nekem az volt a kedvencem,mert olyan szinten magával ragadott az a rész,olyan mélyen leírta az érzelmeket, a korszakokat,a művészetet... egyszerűen pillanatok alatt elolvastam. Ezen felbuzdulva vettem kezembe a folytatásokat és így jutottam el a mostani könyvig.
Igaz,azt bevallom,hogy nekem egy kimaradt,mert a Testtolvaj meséjét kihagytam,valamiért úgy éreztem nem akarom elolvasni- filmekben sem szeretem az ilyen kavarodásokat (nagyjából tudtam miről szól a sztori,meg az Anne-féle könyvek végén ott van egy amolyan kronológia,ahol évszámok szerint a már megjelent könyvekből csinálnak leírásokat i.e.-ről egészen a mostani korig).
A könyvben viszont volt utalás az előző részekre; ugye mivel ez már nem keret történet-ami az első három rész lenne-,így elvileg olvashatóak egymástól függetlenül. Kicsit nehezen,de összeáll az előző könyv,meg ott van a kronológiában is a lényeg mindig.

Ez a könyv nekem Dain kiadós -nem is tudom,hogy a Sukits ezt a részt kiadta e. Nem túl vastag-keményen 26 fejezetre volt osztva,kemény borítós-,könnyen olvasható,mint mindegyik Anne Rice.
Viszont utáltam a fordítást. Valami Sóvágó Katalin fordította ezt a könyvet ,de esküszöm végig az az érzésem volt,hogy össze van az egész csak úgy csapva. Tele volt helyesírási (!!) hibákkal- amit tudom,hogy mindenki szokott véteni,meg az én írásom is tele van,de én nem vagyok fordító, ő meg az és csak összecsapta. Az eddigi könyvekben ilyen mértékű kellemetlenséget nem éreztem- és nem tudom,hogy ugyan az az ember fordította e.

Képminőség nulla- ennyi telik a telefontól

Na és a történet. Nem is tudom,mikor először a kezembe vettem,nagyon lassan és vontatottan haladt a történet és nem is értettem mit akarnak kihozni belőle,mi köze a sztorinak a címhez. Nagyon sok idő elment bizonyos dolgok taglalgatásával,amik a végén újra feljöttek,de végül nem lett belőle semmi nagy dolog,habár arra számítunk- kicsit olyan jelentéktelen dolgokra fektettek nagy hangsúlyt az elején.
Aztán lezárták ezt a részt és utána jött az egész könyv lényege,hűen a címhez,ami viszont zseniálisan jó lett. Nem spoilerezem,de annyit elárulhatok,hogy konkrétan kapunk egy Anne Rice-féle  bibliát, teremtéstörténetet. Megszólal benne Memnock,aki a "Sátán", a kételkedő, a bukott angyal és megszólal benne  Isten,aki a Teremtő. Mondjuk az én felfogásom az egész könyvvel dacolt és nehezen vettem rá magam,hogy elvonatkoztassak és csak egy egyszerű kitalált történetként fogjam fel- és már csak azért is,mert Anne Rice úgy érzem,hogy sokszor közel jár a világ igazságaihoz (legalábbis az én szememben,mert hasonlóan gondolkodtam dolgokról mint ő a könyveiben). De itt nehéz volt,mert ezzel az egész utazásával Lestatnak,már Anne ki is mondja,hogy szerinte létezik Isten és a Sátán,ergo nagyon keresztény felfogásra utal. És ugye azt róla lehet tudni,hogy később -a Vámpírkrónikák után talán?-  ő meg is tért és egy rakat szent meg istenes könyvet írt. Azokat nem olvastam mondjuk,de úgy tudom egy időben ezek foglalkoztatták.
Ergo ő ezzel a könyvével olyan mintha kijelentené,hogy létezik pokol és menny, ami meg ugye keresztényi dolog. Tőlem meg ez távol áll, és eddig a vámpír karaktereitől is távol állt,mert pont ez volt a lényeg,hogy sokuk még a pogány időszakból való,amikor semmi keresztény( isten-sátán, pokol-menny, szent térítések,egy isten hit) dolog nem volt. Igaz akkoriban is megvoltak a jó és rossz istenek,de ez más téma.
Mindenesetre nekem ebből kicsit úgy jöttek le a dolgok,hogy az írónő ezzel kijelenti a dolgokat,hogy tényleg ez van és kész. Persze ez teljesen magán vélemény, érzés inkább,és ne legyen igazam (:
Illetve ami még úgy felkeltette a figyelmemet,az Lestat stílusa. Ebben a könyvben nagyon ijedős és paranoid volt. Furcsa volt ez egy olyan karaktertől ,aki az előző könyvekben hozta azt a flegma de bátor és vagány vámpírt... ,itt viszont távolról se volt régi önmaga. Nem tudom,hogy ez csak nekem tűnt e fel. Igaz említi egyszer,hogy már nem a fiatal és lázadó vámpír- de valahogy én a régi stílusát vártam volna.

A történet végét is jól összerakta,bár kicsit rohanósra sikeredett,de nagyon jól ábrázolta,hogy még a halhatatlan és erős képességekkel rendelkező Lestat is megbolondult,meghasonult mikor visszatért a világunkba. Kicsit izgultam,hogy mi lesz főhősünkkel,de szerencsére életben maradt és az esze is visszatér-elvileg (:

Hivatalosan ezután az Armand a Vámpír jön-amit én jó nagy marha fejjel eladtam annak idején,mikor azt hittem,hogy sose fog érdekelni a sztori engem és csak az az egy rész volt meg,szóval az most beszerzésre vár csak nem lehet kapni kb. sehol- ,de közben megjelentek ugye az Új vámpírtörténetek ,amiben újabb vámpírok bukkannak fel- így a sorban előbb a Pandora következik és úgy utána az Armand. Ezek a könyvek amolyan karakter leírósak,mindenkinek az előzmény történetéről van szó és nem tudom mennyire lesz benne Lestat.
Pandorával fogom folytatni szerintem,de az meg nagyon régóta érdekel! Tavaly nyáron teljesen életlenül az egyik könyvesbolt polcain árválkodva megtaláltam a könyvet- így most annak a felkutatásával nem kell szórakoznom.
Összességében annyit tudok így a végére mondani,hogy ez a könyv is jó volt,és amilyen nehézkesen indult be,olyan letehetetlen lett (számomra) a közepe és vége fele. Nem bántam meg kicsit se.

Figyelem!

Ha valakinek esetleg vannak eladó könyv részei Anne Rice nénitől,kérem szóljon nekem. Főleg a Boszorkányok órája I. kötetet keresem vészesen. Abból is már csak a II. kötetet lehet nagy nehezen beszerezni. A Táltost és a Lashert meg se merem kérdezni. 

Előre is köszönöm! ♥