FőoldalHazaértem,még pakolásztam,beszélgettem az itthoniakkal, rendelni valókat nézegettem, aztán épp ledőltem volna,hogy kicsit lazuljak,mikor megérkezett.
Végig dumáltuk a napot estig,aztán úgy terveztük,hogy szombaton elmennénk az abaligeti barlangba,majd ha már ott vagyunk akkor megnéznénk a denevérmúzeumot is♥ Én benne voltam,és így jó korán ébresztőt állítottunk,mert volt itthon is még dolog,és aztán mikor elkészültünk,akkor megindultunk.
Aznapra sajnos rossz időt mondtak és eléggé hűvös is volt mikor elindultunk, de hoztunk pulcsit,mert a barlangban lehűl a levegő és még nyári melegben is ajánlatos jól felkészülni,mert huzamosabb ideig amíg az ember átvonul az egészen oda-vissza sajna megfázhat. Szóval beöltöztünk mikor odaértünk és pont indult is egy vezetés- ez le van írva a honlapjukon,hogy mikor hogy indulnak vezetések,hogy érdemes készülni meg ilyesmi. Nem voltunk sokan,sőt a közepétől ketten maradtunk Zoliva,mert akik jöttek,ők leragadtak.
Nagyon érdekes volt az egész,akinek bezártság fóbiája van,annak nem nagyon merném ajánlani,mert vannak szűk részek nagyon- rögtön a bejárat is ilyen,ahol nekem bőven le kellett húznom a fejem :D Sajnos ez ilyen,de szerintem megéri. Menet közben denevérek repkedtek felettünk- kicsit sajnáltam őket,mert ezek szerint jól felzavartuk őket,de irtó hangulatos volt így.
Fotózni bent nem szabad,tapizni szintén tilos(a falakat se :D),de nagyon szép látvány fogadja bent az embert- már aki szereti az ilyesmit.
Összesen 1 km-es a séta, oda-vissza; valahol a közepe /elején van egy gyógyrészleg kinevezve,ahol torna gyakorlatozni/légzés gyakorlatozni lehet ,mert ez a hely jót tesz az allergiás/asztmás embereknek a levegőben található ásványok miatt. Nem tudom kb. meddig voltunk lent, de határozottan könnyebb volt utána levegőt vennem (nekem most durván tombol az allergiám).
Utána átmentünk a denevérmúzeumba,ahol én amúgy 2 éve voltam már
Örülök annak,hogy van egy ilyen hely,ami kicsit eloszlatja a hülyeségeket a denevérekről,mint pl.,hogy az ember hajába repülnek direkt amibe belegabalyodnak,vagy hogy kiszívják a véred. Persze élnek vérszívók a földön,de nem az ember a fő eledele. Mondjuk beszélgettünk arról Zolival,hogy volt egy olyan férfi,aki befeküdt egy tehén karámba,lekapcsolt mindent és várta,hogy vért csapoljanak le belőle a denevérek- hát szóval vannak különleges esetek :D De alapjáraton,nem fog senkit megtámadni vérszívó denci.
Miután hazajöttünk Abaligetről,összekészültünk itthon a fotózáshoz,ugyanis kitaláltuk,hogy hétvégén mindenképpen kimegyünk végre,meg nagyon szerettem volna felavatni az új fehér Sensual Corset-es fűzőmet,mert még nem is volt rá alkalmam.
Sajnos most el kell,hogy mondjam,hogy kb. lehetetlen projektnek indult a dolog és nekem óránként elment a kedvem az egésztől,mert egyszerűen olyan volt,mintha semmi nem akarna összejönni bakker. Biztos más is érzett már ilyet ,de most úgy voltunk vele,hogy nem adjuk fel,nem így fogjuk fel,hogy az egész egy szopacs,hanem élvezzük.
Összekészültünk mindennel,mire megindultunk volna már nem csak be volt borulva,de elkezdett esni az eső. Oké, ez még nem jelent semmit, mert ki ijed meg egy kis esőtől?! Illetve Zoli mindenképp el akart menni arra a tanösvényre ami a Tettyénél van, és az úgyis erdőn visz át,gondoltuk jó lesz ott.
Na most ott kezdődik,hogy rossz irányba indultunk. Régi volt már a tanösvény,és sajnos semmi friss infóval,vagy útmutatással nem szolgált a tábla ami kint volt,így mi elindultunk egy lépcsőkkel kirakott meredek részen,és oké eljutottunk egy kilátóig,de nem ezt akartuk. Akkor vissza (emiatt 5× leizzadtam az alapozóm :D ), és megindultunk az egyenes úton befele. Persze dorkóba mentem,mert elfelejtettem a túra cipőm felhúzni -fail :(
A felénél meguntuk,mert semmi látnivaló,meg semmi jó hely nem volt,így megindultunk vissza,hogy újra tervezzük a dolgokat. Jó volt újra erdőbe menni,de annyira nem éreztem itt jól magam- valahogy folyamatos stresszbe voltam.
Hazafele mentünk,ott áthúztam a cipőm és elmentünk a szokásos Égervölgy-fele. De addigra már nagyon szakadt az eső. Akkor felsétáltunk egy részig (jó sokat- megint lesültem,eláztunk), és akkor megálltunk, végre átöltöztem, Zoli kisminkelt (!!!),de egyszerűen ez sem ment úgy mint ahogy akarta,mert korlátozottak voltak a lehetőségek,az eső sokszor csöppent az arcomra, mindenem elázott már- de a legjobban a hajat féltettem,azt azért nem akartam tönkre vágni.
Neki álltunk fotózni, és végre felavattuk a Zoli által kézzel készített fa állványt,ami univerzális,mert mindenre jó,,sokféle módon lehet használni és jelenleg jól jött,mert hihetetlen milyen gyér volt a fény és kb. a legtöbb munkánk életlen lett, örültem,hogy ki tudtam párat válogatni.
Annyit tudok mondani,hogy nem ez életünk munkája, és kb. szarból várépítés volt, és az eső nagyon tiltakozott minden ellen. Lőttünk pár képet az erdőbe,meg lent a parkolóban az új cipellőmben :D és igazából haza értünk. Mondjuk azért reggel 6:50től fent voltunk és csináltuk a dolgunkat és valami 18-19 között értünk haza.
Mindenünk csurom víz,és féltem nagyon,hogy csak meg ne fázzak,mert nem lenne most jó az,de semmi bajunk nem lett és szerencsére a hajnak se lett semmi baja. Ugye annak nem jó ha víz éri,mert nem igazi ember hajból van,így csak gubanc lesz,viszont itthon szépen átfésültem,kiakasztottam és mára már semmi baja szerencsére.
A képekből is mutatok párat,de nagyon sajnálom,hogy nem mindegyik lett olyan extrémen éles,viszont jó napot töltöttünk együtt Zolival és végülis nem sűrűn fotózkodnak az emberek erdőben ha szakad az eső♥
Komorabb hangulatú képek lettek,de ezek voltak a kedvenceim. De azt hiszem többet esős fotózást nem vállalok,mert nem egy leány álom :D
egy élmény lehetett :)
VálaszTörlésMelyik? :D De egyébként igen mozgalmas napunk volt (:
TörlésCsatlakozom az előttem szólóhoz. :)
VálaszTörlésHát tényleg az volt- meg szerencsénk volt reggel,mert akkor egész jó idő volt. (:
Törlés