Budapesti fotózás és találkozások ♥

Nagyon izgalmasan telt nekem a 24.ei napom több szempont miatt is. Nem is tudom hol kéne kezdenem,mert annyi minden volt,hogy huh, szóval bocsánat de  ez egy hosszabb bejegyzés lesz.  Mielőtt nagyon belekezdek az élménybeszámolómba,mindenképpen meg kell említenem,hogy egy hónapja (talán) az egyik fotós hölgy (Viki) nyereményjátékot indított facebookon. Igazából eddig egyszer nyertem egy fotózást,ahol szintén budapesti volt az illető fotós,de oda azóta se sikerült eljutnom- igazából nem erőltette nagyon a lány a nyeremény ledolgozását,én meg nem akarok állandóan nyüzsögni mások nyakába,mert irritáló. Szóval egyszer nyertem,de tény,hogy előtte egy ilyen fotózásos játékot se osztottam meg,szóval első és találat volt :D

Itt ennél a hölgynél most nem én nyertem meg az őszi sorozatot,amit bántam is,mert annyira magával ragadtak a munkái,annyira szép képeket csinált és szép volt mindegyiken az utómunka.  Sajnos sok "fotós" azt gondolja,hogy elég csak kattintgatni és akkor hellószia,majd lesz valami, és elítélik az utómunkázást,mert "jaj az mű".  Nekik úgy érzem fel kell nőni a "művész" kifejezéshez,de mindegy,ez az én véleményem csak.
A lényeg,hogy beleszerelmesedtem Viki képeibe,amiket egyébként ITT tudtok meglesni. Nem nagyon szeretek ilyet csinálni,de végül ráírtam privátban,hogy nincs e kedve esetleg együtt dolgozni, extrém témára én akár jó is lehetnék. Egy nagyon kedves emberről van szó,szóval azonnal jött a válasz,a lelkesedése, ötlete is volt. Elmondása szerint, nem sűrűn csinál csak úgy TFCD alapú fotózást -ami valahol érthető,mert előbbre vannak mindig a fizető vendégek- ,így még duplán örült a szívem,hogy elvállalt engem ♥ A probléma ott volt,hogy hát Csepelre kellett utaznom ehhez, de igazából úgy voltam vele,hogy nem érdekel,bárhova elutazok,ha már ilyen sokat tesz értem.

Na,így visszakanyarodhatok a bejegyzés elejére,ugyanis 24.ére volt ez az egész fotózásos dolog megbeszélve. Zolival felmentünk hozzájuk már hétfőn, ami nekem nagyon nagy mázli volt,mert a nagy sporttáskám tele volt (cuccokkal),és kocsival egyszerűbb volt szállítani mint mondjuk buszon nem elférni. Az idő nagyon borzalmas volt, de olyan szerencse ért minket,hogy a fotózás napján csudi szépen sütött a nap.
Közben már jó pár héttel ezelőtt drága Tipegő Zombi barátosnémmal megbeszéltük,hogy ő fog segíteni eltájékozódni,eligazodni Pesten,plusz végre így hosszú idő után találkozhattunk- mikor is találkoztunk utoljára? 3-4 éve? :D
Ő meg egyből belement, és azóta is hálám üldözi,mert maga volt a segítség egész álló nap. Sok minden nem ment volna ha nincs velem.
Lényegében úgy beszéltük meg,hogy mivel 10re kellett menni Csepelre,akkor amivel jövök vonat az 7re ér fel. Vagyis igazából Zoli ment dolgozni,és hajnalban megkértem,hogy dobjon ki az állomásra és ez tűnt a legjobbnak,mert ezzel úgy érek be,hogy nem kell annyira rohanni. Habár én nem tudom megítélni mennyi idő a nyugati és Csepel között a táv.

Természetesen,mint ahogy ez lenni szokott a Máv most sem hagyott cserben: 35 perces késéssel értem be :D Gondolom ezt senki ki nem találta volna. Már Abonyba mikor vártam,akkor bemondtak vagy 20 perces késést, aztán Cegléden is gondolta áll egy kicsit ,szóval végig izgultam,hogy Dóri azt ne higgye hogy átcseszem és nem is megyek. o.O De okosan rájöttem,hogy a nyugatiba is jelzik,hogy késik az adott vonat.
Végre odaértem,már minden bajom volt,mert hol átfagytam,hol szétsültem ^^'  De nagyon örültem,hogy újra láthattam Dórit - és hálás voltam,hogy így elpesztrált egész nap :D ♥
Átmentünk kicsit a Westendbe, vettünk valami kaját,mert én a magam részéről 4kor keltem,olyankor nem eszek még,meg izgultam is. Amit vettem kaját hát rettenetes volt,szóval nem kellett- és konkrétan arra eszméltem,hogy nem ettem aznap szinte semmit. Valami 18 óra körül értem vissza Abonyba,és akkor Zolival,mikor hazaért a melóból. Szóval jól bírtam. :'(

Lassan elindultunk a címre, villamosoztunk,héveztünk,buszoztunk -ami még mindig fura,mert itt Pécsett muszáj az első ajtónál bérletet lóbálva felszállni ,Pesten meg ez nem divat :D

Miután leszálltunk ott ahol kellett,elindultunk rossz irányba- jellemző- ,de végül hamar meglett. Gyorsan ott voltunk a megadott címen, felcsengettünk, a sminkes is utánunk pár percre érkezett - ja igen,kaptam egy komplett sminket is, és ez a kis hölgy is nagyon zseniálisan ügyes és precíz volt.

Picit beszélgettünk,de hamar elkezdtük a munkát. Én nem tudtam mi lesz a téma,mármint milyen sminket terveznek,de úgy voltam vele,hogy bízom mindenkiben és biztos mesés lesz- így is volt,mert készültek erre, ki lett találva a smink.
Jó pár óra alatt,de meglett az alkotás a fejemen és nagyon álom szép volt. A piros szín sok szerepet játszott,de láttam valamennyi lilát,feketét; kaptam műszempillát, alsót is... fú nagyon tetszett minden. Viszont egy mérhetetlen nagy hülye vagyok,mert nem örökítettem meg sima hajjal,csak amikor már a paresz is rajtam volt. Ezt nagyon bánom. De ez van ha nincs az ember lányának olyan okos telefonja,ami szép képeket csinál.

Miután meg lett a smink,felöltöztem. Aztán levetkőztem,mert sportmelltartó volt rajtam és nem elég,hogy átütött a színe,de a pántokkal nem nagyon lehetett mit kezdeni. Szóval újra: felöltöztem,befűzték a fűzőt,szoknya, paresz. Tök jó volt,mert Vikinek jó ötletei voltak a hajra- így be lett csavarva pár tincs,meg kaptam fejdíszt, gyűrűket. Azon röhögtem,hogy a saját kiegészítőim közül talán egy nyakpánt volt amit használtunk. Illetve ki kellett a komfort zónámból szakadni teljesen, ugyanis nem a megszokott cuccaim voltak rajtam és először majdnem elhaltam,végül rájöttem,hogy izgalmas,mert végre valami új,más oldal,más megközelítés és inkább volt izgalmas a végére,mint ijesztő.
Tudjátok,van az a pont,mikor az ember kezdi magát unalmasnak érezni,meg sablonosnak.. akkor szinte az ilyen kihívások vérfrissítőek tudnak lenni. No nem kell félre érteni,nem rózsaszín tütüben ugrándoztam egy réten ;)

Miután elkészültünk mindennel,lementünk a ház mögötti kis erdőbe és ott fotóztunk. Huh. Nem mondom,de kemény volt. Most életemben először volt olyan,hogy irányított volt a munkafolyamat és a fotósom tudta mit szeretne látni,mit akar végeredménynek. Na most ez jó is volt meg nem is. Azért mondom így mert nagyon vegyes érzelmeket keltett bennem a dolog,ugyanis most éreztem először elégedetlennek magamat magammal szemben. 
Nagyon sok ember dobálózik azzal a szóval,hogy ő "modell",vagy épp "fényképész", de nem. Basszus,ez évek gyakorlása és kőkemény munka,ráérzés,érzelemkifejezés,színészkedés. Talán 3 éve is van már,hogy én így hobbiból fotóztatom magam, és az évek múlásával egyre jobbnak éreztem magam,egyre jobbnak is láttam a képeket amiket rólam csináltak (persze ebben nagy szerepe volt annak a személynek aki épp fotózott- de ha csak az elmúlt egy évre vissza tekintek,mikor a fotós Dórival dolgoztunk,hát ég és föld az első munkája és az utolsó között a különbség),  és most voltam úgy,hogy teljesen elbizonytalanodtam,hogy bénának éreztem magam.
Nem mindig tudtam azt az érzelmet,kifejezést megjeleníteni,amit vártak tőlem és ez nagyon frusztráló. Tény viszont,hogy erősen közre játszott,hogy zavarban voltam: azért Viki új ember volt, plusz volt még egy személy aki nézte az eseményeket (ugye Dóri :D ), és ezeket nekem időbe telik elengedni. Tudjátok szokták mondani,hogy felenged az ember egy bizonyos idő után. Na itt még kellett volna egy kis idő,de sietni kellett,mert mentem vissza a nyugatihoz.

Lőttünk jó pár képet, bénáztam marha sokat, égett a fejem mint az állat sokszor, de ha kapok még lehetőséget a későbbiekben arra,hogy így együtt dolgozzunk más témákon is,megpróbálok még jobban teljesíteni, úgy hogy mindenki elégedett legyen (: Habár nem tudom még milyen képek lettek és,hogy ebből Viki mit fog kihozni,de folyamatosan reménykedek,hogy lesznek használható képek és semmi olyan nem lesz ahol úgy nézek ki mint valami partra vetett bálna :D  Mondjuk ha Viki szakértelmén múlik,akkor nem.
Miután megvoltunk,én villámsebességgel átöltöztem, beszélgettünk még kicsit,közben elpakoltam,és akkor elköszöntünk.

Azért kellett ennyire sietnem,mert képzeljétek el mit hozott a sors: van egy kedves ismerősöm,aki Ír és kint él az országban,de hazalátogatott Magyarországra. Ez az egész úgy derült ki,hogy kitett egy képet "autumn in hungary" címmel, és én visszakérdeztem és akkor derült ki,hogy OMG itt van és akkor már nem lehetett kihagyni,hogy ne fussunk össze,még ha csak egy órácskára is.
Anno még instagrammon ismerkedtünk meg (tényleg mi mindenre jó ez a kis alkalmazás ♥ ),és annyira kis szimpatikus ember volt,aki nem hordja fent az orrát, nem aszerint változik a viselkedése,hogy hány követője lesz,stbstb. Szóval elbeszélgettünk online, de sose gondoltam volna,hogy egyszer összefutunk.
Na és emiatt siettem ennyire. Mert igazából 16 óra után meg ment már a vonatom sajnos. Dóri édes volt,és vissza kísért a villamosig,aztán elköszöntünk -de jövök még neki egy tábla csokival a napért és a rengeteg sok sok segítségért ;) Aztán villamossal visszamentem a nyugatiba,és ott találkoztunk Luciaval.

Itt végülis láthattok a sminkből valamit.

Nem sok mindenre volt időnk,de azért örültem ennek a villámtalálkozásnak. Lucia nagyon kedves,aranyos,mosolygós,vidám lány, ugyanolyan stílussal mint én. Szóval tökre jól éreztük magunkat. Beszélgettünk sokat,megcsodáltam a ruháját,mert nagyon csinin öltözködik,meg imádtam a pénztárcáját,ugyanis mint kiderült neki ugyanolyanja van,mint amit én a közelmúltban rendeltem. Csak az enyém aznap jött meg Zoliékhoz(majd írok erről is),de még ugye nem láttam, szóval az övét csodáltam és ahhh ♥ Sajnos hamar indulni kellett- persze a szelfit nem szabad elfelejteni ilyenkor; csináltunk párat, meg ki tudja mikor találkozunk újra.
Élveztem nagyon az egész napot,végül 18 óra körül visszaértem Abonyba, aztán ott siránkoztam,hogy nem akarom a sminket lemosni. A vicc egyébként az volt,hogy a villamoson nem is a fejemet lesték,hanem a "nézd a bakancsát" többször hangzott el kislányoknál. Hát gyermekeim,ez van.

Összességében élveztem. Nagyon fárasztó és hosszú napom volt,sok sok ingerrel;  új helyzetekkel,új arcokkal, sokat pánikoltam persze,de nagyon kellemes érzés töltött el,mikor úgy vége volt a napnak. Nem minden nap találkozom egyszerre két barátnővel is,nem mindig kapok fotózásra lehetőséget, nem mindig kell ennyire messze utaznom egyért :D 
De nagyon megérte és a csajoknak nagyon köszönöm még egyszer a munkájukat; a smink mese szép lett,és innen üzenem,hogy az alapozó nagyon tartós maradt, hiába próbálta a fejem átizzadni,meg zsírosodni,nem jött neki össze.. Szóval ez mesés állagú alapozó volt, viszont mikor lemosásra került a sor könnyen lejött. Kell egy ilyen komolyan :( Tudom tudom,horror az ára,de ajh. Nem is éreztem egész nap,hogy az arcomon lett volna,még nap végén se. Minden mástól meg szoktam halni és alig várom,hogy lemossam. A szemhéjamról volt egy fekete rész amit alig tudtam lemosni,de azért sikerült.

Szóval tényleg köszönöm,és Vikinek is,hogy ennyire kitartó volt,meg elnézte a bénázásaimat meg,hogy lehetőséget kaptam. Remélem nem mondasz le rólam azért :D  Dóri meg egy sztár volt,hogy ennyit asszisztált,meg hozta vitte a cuccaimat ♥
Képeket meg majd egyszer külön teszek fel, ha készen lesznek (addig még izgulok), ez meg most csak ilyen mesélős poszt volt.