Amikor felbXXz az ideg

Mivel ez a saját személyes blogom, így most arra fogom használni,hogy kiöntsem magamból a sok szemetet. Tudjátok elmondhatatlanul nagy a stressz mostanság rajtam, a mély feszültség, az ideg bennem és még egy halál esetet is túl kellett élnem. Ott tartok jelenleg,hogy megállnék egy helyben és ordítanék.
Eszméletlen módon bosszantanak az emberek, a megnyilvánulásaik, a viselkedéseik, a jelenlétük. Itt konkrétan most általánosságra értem,meg olyan esetekre mikor buszon utazok- szóval senki ne vegye magára,vagy ha rád is jellemző amik engem felbosszantanak,akkor a közelembe ne tedd kérlek.

Anno megfogadtam,hogy nem fogok negatív lenni hanem csak pozitív dolgokat osztok meg,de rájöttem az évek alatt,hogy ez élhetetlen,ugyanis a rossz dolgok is szerves részei a minden napjaimnak és attól,hogy nem törődöm vele vagy elfojtom,még ott vannak,csak belülről csendben mérgeznek.
Szóval most kiadok mindent ami eszembe jut- már régóta érlelődnek bennem ezek a gondolatok.


Szétb**z az ideg ha:

• az emberek nem teszik a kezüket a szájuk elé,ha köhögnek.

haver,ez egy nagy szemétség, nem hogy téli időszakban,mikor minden-felé vírusok, bacik terjengenek és az ember azt se tudja,hogy kúrálja ki magát.  Amikor ilyet látok,hogy valaki szét köpködi mondjuk egy busz légterét,akkor kb akkora ideg kap el,hogy a puszta ideggel ami bennem van meghajlítom a teret. Elmondhatatlanul dühít,ugyanis rá két napra,hogy leköpött így egy roma nő fullos arcüreg gyulladást kaptam,mert ő cseszte a kezét a szája elé tenni. Mindezt megelőzte két héttel korábbról egy tüdő baj.

• fiatalabb vagy, és életbölcsességeket osztasz nekem.

Én minden értelmes szóra hallgatok,bármilyen korú,nemű,rasszú emberrel eltudok csevegni,de az önelégültség,meg az indokolatlan egoizmus,nagyképűség, 'kihaénnem' stílus nem pálya nálam. Sőt egyenesen arrogánssá tesz engem is és kiűzném az ilyet a világból,főleg ha semmi tartalom nincs az illető mögött.

• egy baráti levél hivatalos hangvételű.

hát haver, nem állas interjúra készülök nálad/veled, szóval ha már beszélgetünk,akkor legyen az emberi és ne hivatalos mert a szőr is feláll a hátamon az ilyentől. Ettől nem lesz szebb a nyelvezeted,nem tűnsz kreatívabbnak,művészibbnek, úrhölgy sem vagy,szóval szerintem tegeződjünk és próbálunk meg emberi,baráti nyelven/hangsúllyal beszélgetni. Ha meg nem vagyunk barátok,akkor hagyjuk.

•  valaki értetlenkedik.

Nincs bosszantóbb szerintem,mikor, valamit ezerszer el kell mondani valakinek,mert vagy nem figyel oda,vagy baromi süket (nem tisztítja teszem azt a retkes fülét -.-"),  vagy szimplán értetlen és nem vagyunk egy hullámhosszon.

• valaki a hátam mögött dumál,nem mondja el mi a problémája,de elvárja,hogy másképp viselkedjek.

Ez mindig is egy nagy probléma volt ember és ember között szerintem,és nem igen tudom felfogni,hogy miért is jó ez,hogy kibeszéljük másnak. Ha nekem gondom van valakivel,próbálom nagyon finoman jelezni az illető felé,hogy min lenne ajánlatos kicsit változtatnia - feltéve ha barátok vagyunk,mert ha nem akkor igazából úgyis akadnak olyan személyek akit többen utálunk és úgyis szóba kerül. 
Ez megy minden közösségben- "barátok" között, munkahelyen, iskolában,akár családban. Szerintem szégyen és nagyon szomorú,mert ha már valakivel jóban vagyok,akkor tegyek meg már ennyit a másik felé.

• valaki ordibál.

Nem hiszem,hogy ezzel előbb megértésre kerül az illető mondandója, de nagyon sok a primitív ember és sajnos ma már a legtöbben túlkiabálják a másikat,hogy érvényesülni tudjanak.

• valaki belevág a szavamba.

Na ettől a világból is kifutok. Benne vagyok egy beszélgetésbe és basszus belepofáznak, ráadásul teljesen más témáról. Nem tudom miért vannak ekkora paraszt emberek de ezt nem viselem és onnantól én nem vagyok hajlandó részt venni a beszélgetésben,mert akkor beszéljen az az illető ha olyan fontos.
Itt most nem arról beszélek ám,hogy nem reagálhat valaki a mondandómra,mert azt dehogynem.. Nekem is van ilyen,hogy barátnőimmel  lelkesen témázgatunk és akkor beszúrok megjegyzéseket, vagy akár fordítva. De hagyjuk egymást végig mondani.
Viszont mikor valaki tökre másról kezd el beszélni,én meg ott vagyok félig meg kezdett témával,akkor az nagyon szarul tud esni és bosszant. Nem értem,hogy másnak a mondandója mért annyival fontosabb és mért nem tudja a sorát kivárni. Ja mert nem is az,csak köcsög.
Ja és ugyanez érvényes a messengeres beszélgetésekre. Érzem,hogy megy fel a vérnyomásom,mikor írok valamit,elküldöm ,de még mindig írok és már pötyög a másik. Mért nem lehet megvárni,amit nem írok többet??

Rengeteg minden van még bennem,amit nem írtam le, majd idővel azt is. Sajnos most nagyon nehéz időszakot élek át úgy érzem, fizikai és lelki dolgok egyszerre és ördögi kör,mert az egyik miatt nem tudok kijönni a másikból és fordítva. Nagyon mélyen el vagyok keseredve és a kesergés eszméletlen dühöt gerjeszt bennem a környezetemre.
Szóval én most élem az életem csendben és próbálok ebből kiszabadulni.