Helyzetjelentés

Nagyon sűrűn szeretnék azoktól az Olvasóktól elnézést kérni,akik még valamilyen formában de követnek itt. Nem volt szándékos ez a nagyon sok hallgatás,de sok sok minden történt és változott meg az életemben nagyon rövid időn belül,ami nem engedte,hogy másra is koncentráljak.

Egy hónapja kb. elkezdtem megírni egy bejegyzést,amit végül nem véglegesítettem és posztoltam ki - nem is tudom amúgy miért. De most azt a bejegyzést és a mostanában történteket szeretném összesűríteni és röviden leírni.

Szerintem most már sokatok rájött,hogy egy ideje elkezdtem egy képzést munka mellett estin (ez kb. minden szombatomat elvitte),aminek most lett vége pár napja.
Önmagában ez nem lett volna nehéz,mert mikor elkezdtem,még stagnált az életem: jártam dolgozni,aztán edzeni (időközben elkezdtem személyi edzésekre járni,amik nagyon jó hatással voltak rám,és imádtam), pihenni, újra dolgozni, találkoztam Zolival hétvégente,ha épp egyikünk se dolgozott (bár az utóbbi időben ő is minden hétvégén dolgozott és én is,vagy suliba voltam), meg tanulgattam.

Szóval semmi extra nem volt az életemben,aztán pont karácsonykor tettem egy kijelentést,hogy mondom tuti lesz valami akkor,mikor majd vizsgáznom kell. Zoli már régóta próbálkozott Pécsett valami IT-s munkát találni,de egyszerűen nem jött össze. 
Tavaly márciusban elindult egy cégnél a folyamat,de az úgy annyiban is maradt és nem értettük miért,emiatt nagyon csalódottak voltunk.

Valamiért januárban (idén) nagyon beindultak az események,és ha most belegondolok,hogy még csak 4 hónap telt el az évből és mennyi mindenen átmentünk,hát elfáradok a gondolattól.
Úgy alakult,hogy Zolit felkeresték ettől a cégtől,hogy még érdekli e,és folytatták a felvételt,ergo pár hét alatt bekerült hozzájuk.
Emiatt én is elkezdtem random helyeket nézni - és mindezt Székesfehérváron,ugyanis a cég ott van és emiatt költöznie kellett, így meg már nekem is, hiszen ez volt a cél a váltással,hogy együtt tudjunk lenni.

Kinéztem először kettő,majd még kettő helyet. Nem volt annyira biztató,mert féltem,hogy hol találok még egy ilyen helyet,mint a lakóotthon, illetve nem nagyon válaszoltak hamar vissza,így marad a bizonytalanság.
Aztán végül mikor nem számítottam rá felhívtak február elején egy helyről, majd be is hívtak, így február 20.-án  Zoli ment szerződést aláírni,én pedig be meghallgatásra,mert kíváncsiak voltak rám.
Erről azért is nem beszéltem senkinek,mert ugye semmi nem volt biztos és késélen táncolt a dolog és nem hiányzott,hogy elbízzam magam,aztán koppanás.  Nagyon régóta szeretnénk együtt élni, saját életet kialakítani,így mindent megtettünk,hogy ez összejöjjön.

A meghallgatásom nagyon egyszerű volt szerencsére,semmi hivatalos, de azért annyira féltem mint még sose.  Hova kell menni, mi lesz, mit mondjak, mi lesz ha meglátnak?! Rengeteg kérdés.
Nagyon nehéz ám feladni a régi,jó,megszokott helyet,amiben már könnyen és biztonsággal mászkál az ember.
De jó volt, több mint 2 órán át beszélgettünk bent az intézményvezetővel és a részlegvezetővel. Nagyon kedves embereket sikerült megismernem,és volt olyan kegyes hozzám az élet,hogy nem sok minden változott, mivel ugyanúgy lakóotthonba kerültem,mint ahol eddig voltam (:

Így csak a környezet,a város,az emberek,a lakók változtak,de maga a hely formája és célja nem. Egyenlőre nagyon jó minden,én szeretek itt lenni,akikkel együtt dolgozom elfogadtak,befogadtak, segítettek/nek, bíznak bennem(legalábbis én úgy látom).

Nagyon féltem,mert egyházi helyről van szó a Karitász jóvoltából,és hát a külsőm nem feltétlenül illik bele egy ilyen közegbe,de ezek az emberek teljesen elfogadtak,nem szólnak semmit és nem is nagyon figyeltek a külsőre,én érdekeltem őket ami nekem nagyon nagyon szimpatikus volt.
Szóval úgy nézett ki,hogy kellek,így  viszont kénytelen voltam a másik helyemet ott hagyni,ami szintén okozott álmatlanságot,mert a megszokás,a kötődés.

Aztán ki lett jelölve egy időpont ameddig ott vagyok a régi helyen,majd az új helyen mikor kezdjek,közben költözés,mert Zoli jóval előbb kezdett. Szóval rengeteg idő ment el az ide-oda autózással; az ő cuccai Abonyban, az enyémek Pécsen... Aztán be és kipakolás. Káosz volt az egész.

Közben sík ideg voltam,mert közeledett a modulzáróm. A hajam már hullott,kényszeresen ettem,csakhogy ne kelljen tanulnom, de azért meló,meg költözés.
Végül a modulzárón túl lettem, és sikerült. Utána számoltunk vissza egy hónapot.

Most április 9.-én volt az írásbelim, amit megelőzött egy családtagom kórházba kerülése,ami engem hazavágott lelkileg, ugyanis daganatot diagnosztizáltak. Na most ez úgy nagyon kellett a lelkemnek. Idegbaj idegbaj hátán, de megírtam az írásbelit,ami nehéz volt nagyon szerintem,meg mindenki szerint.
S most rá egy hétre 17.én meg volt a  szóbeli és a gyakorlati is. Előtte szét pánikoltam magam,kiborultam,már a síráson és az örömön is túl voltam, igazából nem tudtam mire gondoljak. Közben a családtag rendbe jött,eltávolították amit kellett és minden rendben lett.

Nekem meg sikerült a vizsga, nagyon jó eredménnyel,szóval most már gyógypedagógiai segítő munkatárs vagyok ♥ Röhögtem,mert nem gondoltam volna,hogy szóbelin úgy kell majd elküldeniük,mert csak beszéltem,beszéltem,beszéltem :') Kicsit vicces így visszagondolva. Viszont örülök,mert felsőfokú okj képzés volt ez és talán egy kicsit többet ér mint a másik. Jelenleg így egy érettségim és két szakmám is van már- de azt hiszem elég volt ;) 

De nagyon nagy megkönnyebbülés és már nagyon vártam a végét,mert éreztem,hogy lelkileg nem viselem az egészet már. Sokszor felakartam adni,tomboltam magamban, elegem volt, nehéz volt nagyon munka mellett,meg ekkora nagy váltás mellett ezt végig vinni és ugye ahogy megmondtam: természetesen pont akkor kellett mindennek hirtelen összejönnie,mikor vizsgázom- tipikus, és nem én lennék :D 

Már nem figyel a nagy szem,és bármit csinálhatok,nem ránt vissza az,hogy tanulni kell :D 

Szóval most ha így összegzem, 4 hónap alatt megtörtént,hogy felmondtam,elköltöztem egy teljesen másik városba, összeköltöztünk Zolival,lett egy új munkahelyem, új embereket ismertem meg, megszereztem a szakképesítésemet.

Nagyon sajnálom akiknek elmaradtam a levelekkel,meg nem találkoztunk mostanában eleget,vagy egyáltalán... Egyszerűen sorrendet kellett állítani de ez most fontos volt. Igaz online voltam sokszor,meg tettem ki képeket,de ettől függetlenül online se voltam sokat.

Akik  kitartottak mellettem és velem voltak itt a vége felé a hisztimmel együtt,azoknak külön köszönöm! Meg akik támogattak a költözés közben ♥ Meglepődtem,mert főleg olyan emberektől jött támogatás,akikre nem számítottam,nem gondoltam volna. Akik meg a barátaim és még csak le se szartak ez idő alatt -pedig tudtak a helyzetemről-,hát nekik nem tudok mit mondani.

Viszont most jó,mert rengeteg tervem van,meg sok könyv vár rám olvasni,amikre már nagyon vágytam, illetve vár a bűntudat nélküli Skyrimezés, Simsezés, kockulás ♥