Újraszervezés

Tudjátok most,hogy vége a vizsgaidőszaknak,megvan ez a szakmám is, így újra visszatérhetek az életemhez,a mindennapi dolgokhoz végre. Nem is gondoltam volna egyébként,hogy ez ennyire nehéz lesz majd,mert így hirtelen nem találom a helyem, most kezdem felfogni,hogy másik városban lakok... jaj. Eddig minden energiámat a suli kötötte le és az,hogy már vége legyen.

Nem meséltem erről korábban,mert nem akartam ezt sem elkiabálni,de tavaly (2017) augusztus legvégén, szeptember elején elkezdtem járni edzőterembe és fogadtam magam mellé egy személyi edzőt , Szőke Zita személyében - aki amúgy lehet,hogy a pécsiek nagy részének ismerős,mert eléggé híres emberről beszélünk (ő fest amúgy kávéval,voltak kiállításai; rengeteg versenyen volt felkészítő,stb). Persze nekem erről fogalmam sem volt,mert úgy választottam ki,hogy beírtam googleba,hogy mit akarok és ő volt az első,de utána már hiába akartam mást keresni, ő volt a legszimpatikusabb.

Hozzá kell tennem,hogy ez nem egy olcsó mulatság,viszont most,hogy már nem Pécsett élek rá kellett jönnöm,hogy az még mindig olcsóbb volt,mint ahol most vagyok.
Mindenesetre sokat áldoztam erre az egészre és függővé váltam egy idő után. Hihetetlen de a mozgás,a sport is ugyanolyan függőséget okoznak,mint ahogy a drogot vagy a cigit leírják.

Az elején fájt,rosszul voltam, a kis hang a fejemben folyamatosan sírt és tiltakozott,hogy miért csinálom ezt, úgyse leszek sose vékony. Na most ez a gondolat már iszonyú régen fúrta magát az elmémbe és azóta rossz kis hangként mindig ott van.
Azt el kell még mesélnem,hogy nekem az egész családi hátterem nem éppen a vékonyok táborát erősítik- egy két kivételével, de úgy mondom,hogy nálunk az elhízás a domináns, és vékonyság a recesszív.  Emiatt mindig kicsit úgy éreztem,hogy sokkal nehezebb szintről indulok ,meg sokkal hátrébb mint más emberek,akiknek jaj le kell dobni 1-2 kilót.

Nem nagyon voltam sose az a fajta ember,aki leül a sarokba,és akkor ezen bánkódom,hogy ez a helyzet,viszont tényleg nagyon sokszor elvette a motivációmat,a lelkesedésemet. Ugyanis jártam sokat nagyon Zitához,de egyszerűen semmi változást nem vettem észre magamon(mondjuk pár alkalom után nincs is mit), vagy ha változott is valami, iszonyúan nem volt észrevehető.
Persze én éreztem,mert jobban voltam, jobb lett az állóképességem, a kitartásom, az ingerküszöb, a stressz nagy része így le lett vezetve, kiizzadtam a méreganyagokat, éreztem,hogy fejlődnek az izmaim,a szívem,és éreztem,hogy élek. Fittebb voltam annak ellenére,hogy kövér vagyok.  A ruhaméreten épphogy elkezdett látszani a változás,de nálam nagyon lassan.

Zita mindvégig rendes és türelmes volt velem. Elmondta,hogy ezen ne aggódjak,mert nem vagyunk egyformák és neki van olyan vendége,akinek azt mondja,hogy dobjon le 3-4 kilót a verseny miatt, és azonnal meg van,míg vannak az ilyenek mint én,akik küzdenek minden egyes kilóért. Szóval nehéz,ha ezt komolyan csinálja az ember, és főleg az,hogy mindenki azonnal akar változást,holott az jó ha a 3.- 4. hónapban jön.
Tudjátok én sose voltam vékony ember, nem tudom milyen érzés az- amióta az eszemet tudom ebbe a testbe vagyok zárva. Egyszer dobtam le nagyobb súlyt,de az azért ment ám,mert nem suliztam és nem dolgoztam még és otthon voltam,így ment a házi edzés,heti 5 alkalommal 90 perc - de még így is csak egy év után lett eredmény.

Szóval ezért mondom,hogy nagyon elkeserítő. Ennek ellenére sejtem hol rontottam most el. A kajára nem nagyon figyeltem,pedig az ilyen fogyásoknak a  70%át a kaja teszi ki. De gondolom mindenki aki dolgozik és sulizik egyszerre tudja,hogy ez mennyire nehéz néha. Ráadásul én sokat éjszakázok, és mikor leszek éhes? Este 10 órakor ;) 
Persze a végén belejöttem és megtaláltam az utat, és elég szépen meg is indultam,de aztán jött a költözés, az új munka lehetősége (amikről az előző posztomban írtam) ,és közeledett a vizsgaidőszakom.

A vizsgákat nem nekem találták ki,mert én ájulásig képes vagyok hergelni magam ,és mivel késleltetni akartam,állandóan csak ettem,hogy ne kelljen se tanulni,se ezzel foglalkozni. Ami a legrosszabb,hogy mióta itt élek Fehérváron,nem voltam kondizni (vagyis azóta egyszer dehogynem,tegnap :D végre ♥ ),és kb majdnem két hónap telt el,hogy kondiztam volna. Rettenetesen eltunyultam, és ami kiborított,hogy szerintem jött fel rám kiló. Zoli életét ezzel a keserűségemmel,letargiámmal és depressziómmal megettem, de volt olyan rendes,hogy elvitt a kondiba tegnap ♥ 

Mondanom se kell,hogy nagyon féltem,mert továbbra se szeretek új és sok ember közé menni,itt pedig rengetegen vannak. Ez a hely kétszer vagy háromszor nagyobb mint az előző hely ahova jártam. Ráadásul itt senkit nem ismerek.
Nagyon rossz a szokásoktól eltérni,mert ugye ahova jártam (Mecsek Fitness), ott már voltak beszélgető partnereim, jó ismerőseim, szóval volt pár olyan arc,akikkel az unalmas kardió napok elteltek (:  Szerettem odajárni, aranyosak voltak nagyon -legalábbis a délelőtti emberek(mindig akkor jártam).

Itt viszont senkit nem ismerek még,egyedül Zolihoz tudok szólni. Viszont ami nekem pozitív,hogy nagyon vegyes itt is a társaság,mert vannak a szép formás emberektől kezdve, az átlag alkatú embereken át, olyanokig mint én. Nagyon szimpatikus,hogy mindenki csinálja a kis dolgát, és nem néznek ki. Itt is rengeteg személyi edző van, ki is néztem magamnak egy hölgyet,akivel néha lehet hogy dolgoznék együtt.

Szóval a lényeg az,hogy bár nagyon örülök annak,hogy Zolival ez az összeköltözés sikerült,csak sajnálom,hogy a testem bánta. Szerinte egyébként nem változott rajtam semmi,de hát én érzem meg látom és nem viselem magam.  Eléggé elszánt vagyok és nem nagyon érdekel semmi,mert már megéreztem az edzés világ ízét, függője is voltam, szóval nem lesz talán nehéz vissza zökkenni. Ráadásul Zoli is járni fog, így meg akkor ketten lehet még jobb lesz.

Zitáért nagyon kár,mert ő vele igazi jó barátok lettünk,igazi mentor volt. Mindig volt egy két biztató szava, és sose felejtem el,de év végén szaktanári dicséretet kaptam tőle tesiből :D A legizgibb dolog volt.
Meg ő tudta,hogy sok mindenre képes vagyok,hogy nagyon erős vagyok- legalábbis,hogy vannak erős részeim :D  Élveztem vele minden egyes percet és nem lesz még egyszer ilyen jó ember az életembe,aki még edzés után haza is visz csak úgy ♥
Mindent köszönök neki,mert az ő szerepe volt a legnagyobb és a legfontosabb,hisz elindított a helyes úton,sokat tanultam tőle,mert ő nagyon képzett és iszonyú okos meg rutinos ember, bármilyen körülmények között feltalálja magát egy teremben vagy akár szabad téren.

Nem akartam sose úgy odamenni a terembe,hogy na akkor magamtól ott okoskodok. Sokkal célravezetőbb egy szakember segítsége(ha kezdők vagyunk), főleg ha egy tapasztalt embert fogunk ki. Most már úgy érzem,hogy megleszek anélkül,hogy valaki napi szinten foglalkozzon velem,mert sok mindenre emlékszem.
Remélem,hogy most már semmi akadály nem kerül elém ami miatt esetleg nem tudom ezt folytatni. Tudom,hogy mindig az első lépések a nehezek,de ennél elszántabb nem lehetnék,mint amilyen az elmúlt időszakban voltam. Talán ennek köszönhetem,hogy ennyi minden összejött mostanában.