Múltévi összefoglaló

Nem szeretnék nagy regényekbe kezdeni, csak pár kis gondolatot osztanék meg az elmúlt évemről, illetve az idei tervekről.  Ja, hát hosszú lett 😅

Jelenleg irtó beteg vagyok, mert ugye mivel mással is kezdődne az új év. Beteg emberek mindenütt, tinik akik nem öltöznek fel rendesen(szakadt farmerek), te meg elkapod és nem elég szenvedés munkába járni, de még a betegség is rájön plusz dolognak.
Ez már mondhatni hagyomány, mert mindig év elején jön ki rajtam- bár elképzelhető, hogy az év végi fáradtság ez, ami volt olyan kedves, hogy nem az ünnepi időszakot dúlta fel. Milyen nagylelkű. De reménykedem, hogy most túl leszek rajta és erre az évre kész.

A múlt évem egyébként nem volt olyan katasztrófa. Volt benne jó és rossz is, nagyobb jó dolgok, sok kicsi rossz.  De tényleg nem panaszkodhatom, mert nagy lépéseket tettünk.

Év elején sikerült Zolival össze költöznünk- de úgy, hogy mindketten függetlenedtünk a szülőktől. Ez azért eléggé nagy lépés (legalábbis nekem, Zoli nevében nem beszélhetek), mert a mai világunkban mást sem hallani, hogy az emberek 30-40 évesen is otthon élnek, mert lehetetlen az önfenntartás. Én is ellettem volna még otthon, de valahol jobb ez így, mert az ember így teljesen önmagáért felelős és nem szól bele senki, hozhatunk ténylegesen saját döntéseket anélkül, hogy minden jóindulattal valaki beleszóljon.

Ezzel egy időben szinte, teljesen önerőből találtam egy másik munkahelyet. Lehet, hogy hülyén hangzik meg nem kellene, hogy fontos legyen kiemelni azt, hogy önerőből, de nekem mégis az. Hiszen az eddigi munkáimat így vagy úgy, de a kapcsolataimnak köszönhettem. Itt viszont egy teljesen új közegbe csöppentem, új város, új emberek és senkit nem ismerek,  és mégis összejött egy munka, ami lényegében ugyanaz mint az előzőek. Aki esetleg nem tudná: felnőtt értelmileg sérült emberek egy lakóotthoni közösségben.

Pont költözés közben volt a záróvizsgám a suliban, szóval egy időben lett még egy szakmám; és ez is mikor máskor lenne, mint költözéskor, az új munkahelyre való beszokásomkor. A nagy vizsgámat már úgy tettem le, hogy Fehérváron laktunk és be kellett utaznom. Iszonyú időszak volt ez az egész, de sikerült és lett végre egy nagyobb fokú végzettségem is.

Újra tartom a kapcsolatot régebbi barátokkal, barátnőkkel. Most, hogy közelebb kerültem a fővároshoz sokkal jobbak az esélyeim utazni az ott élő ismerőseimhez, barátaimhoz. Most már csak egyetlen egy akadály van, hogy a munkám időbeosztása semmit nem enged. Erre igyekszem gyúrni ebben az évben, jobban beosztani az időmet.
De örülök, hogy újra kommunikálok pár emberrel- persze akivel nem lehet, azzal hiába próbálkozom, nem jutok előrébb és ilyenekre egy idő után elfogy a motiváció sajnos; nem lesz kedvem időt és energiát áldozni rájuk, mert ők sem veszik a fáradtságot, holott mindenkinek ugyanannyi ideig tart mint nekem.

Az egészséges életmódomnak most annyi. A legrosszabb dolog volt elhagyni a pécsi edzőtermet, ahova jártam. Itt Fehérváron minden 2×- 3× drágább sajnos és ez nagyon visszavetett több téren is. Erről egyébként tervezek írni, hogy milyennek látom ezt a várost.
A lényeg, hogy kondizni nem sokat tudtam járni, mert horror áron van a bérlet is, meg a napi díj is; itthon egy ideig működött a dolog, de sajnos megcsömörlöttem, meg változott a beosztásom időrendje és már borult minden, szóval szerencsétlenül alakult ez a része az életemnek. Plusz még az ünnepek... Mi egész végig utaztunk. Itt is kajálni, ott is kajálni (és muszáj mert különben "jaj ki kell dobni", és a pazarlást gyűlölöm), de közben 3-4 órát ül az ember egy helyen mert utazik.. Szóval katasztrófa volt.
Ezen a dolgon még változtatnom kell. Iszonyú nehéz ilyen munkarendben összeállítani  normális időbeosztást úgy, hogy pihenésre is jusson a 12 óra munka mellett. Egyenlőre minden évben kudarcot vallok ezen a téren, mert folyamat változás van, nincs rendszer és nem vagyok egy túl spontán ember.
Sajnos emiatt egy drasztikus változást találtam ki: más kondiba fogok járni. Ugye mi eddig együtt mentünk Zolival, mert itt van egy a seggünkbe, de kb. a legelitebb és nem jönnénk ki jól anyagilag. Így én kinéztem egy másikat, ahova buszozni kell, de árban olyan mint a pécsi és ide munka előtt és munka után is tudnék járni. Más módszert jelenleg nem látok.
Ha valaki esetleg dolgozik ilyen munkaidőben, megoszthatja velem a tapasztalatait (: Mindenesetre, ebben még ügyeskedni kell.

Danival szerencsére simán össze tudunk járni- igaz nem annyit mint mikor pécsi voltam, de azért idén tavaly is készültek fain sorozatok, bár nekünk jelenleg a lehetőségeink korlátozottak sajnos, mert nem tudok távolsági busszal annyi mindent cipelni 😆 Szóval erre is valami okosat ki kellene találni, hacsak le nem teszem a jogsit 😝😝 Ami nyilvánvaló, mert Zoli se hagy ezzel békén, bár én nem akarom.

Vettünk jegyet egy külföldi fesztiválra. Meg megvannak a repülőjegyek is, szóval menni fogunk idén a Midgardsblot fesztiválra augusztusban. Ez az amitől rettenetesen félek,- mert nem hogy norvégul nem tudok, de angolul se normálisan, viszont ami biztató, hogy ott senki nem tud rendesen angolul (videókban hallani), így nem olyan gáz ha össze vissza magyarázok majd, meg hát ász lapom Zoli, ő fain angolul-, viszont egy hatalmas álmom válik valóra, hogy eljutok Norvégiába ♥  Szeretnék majd sok sok beszámolóval hazatérni.

Sok minden egyéb dolog is volt, de most egyenlőre ennyit. Vannak dolgok amin változtatni kell, idővel minden  helyére kerül.

További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a Facebook Nekromancica oldalára.