Társadalmi elvárások #1

Azon már rég túl vagyunk, hogy tessék megfelelni a viselkedéseddel meg az öltözködéseddel a társadalmi normáknak. Legalábbis ezt én már rég le tudtam tenni. Főleg tini korban nagy ennek a hatása, mikor mindenhonnan ezzel bombáznak, meg akkor még kisebb az ember ellenállása és nehezebben érvényesíti az akaratát, így könnyebb az elnyomás meg a ráhatás.
De ezzel az én koromban (legalábbis aki lelkileg erre megérett) nem sokan foglalkoznak, már rég lerakták és éli mindenki úgy a kis életét, ahogy jó neki- úgy öltözködve ahogy akar.

De valójában nem is erről akarok beszélni, mert most kivételesen nem ez volt ami befészkelte magát a fejembe, hanem egy teljesen más dolog, ami mondhatni ugyanilyen elvárás, minthogy normálisan öltözködjek.
Ilyen többek között, hogy "ennyi idősen meg kellene házasodni".  Valóban feltűnt nekem is, hogy az ismerőseim nagy részénél ez történt, mert a facebook hírfolyam másról sem szól, csak a lánykérésekről, házassági képekről. Amivel persze semmi baj nincsen, mert ugye ez a "normális", ez az elvárás az emberektől, ezt szokták meg, ezt így is akarják.
De annyira feleslegesnek érzem, hogy másoknak is lenyomják ezt az egészet a torkán, szinte kötelező jelleggel, vagy ha más nem akkor nyomasszák vele az embert az állandó kérdésekkel úgy, hogy tényleg legbelül az elbizonytalanodás legyen a végén, a kételkedés önmagunkban és/vagy a másikban, hogy akkor nem is szeret eléggé. Közben ez egy marhaság.
Nem egyszer kérdezték a hozzátartozóimtól, hogy na házasság? Aztán úgy jön le az egész, hogy nekem nincs is jó kapcsolatom, biztos millió gond van, vagy hogy milyen gyerekek vagyunk még. Szinte lehet érezni ezt, meg mellé a szánalmat az emberek részéről.

Elhiheti mindenki, hogy nincsen semmi gond, hogy ennyi idősen én nem házasodtam meg, ugyanis azt tudni kell rólam (aki esetleg még nem tudta), hogy én ellenzem az egészet. Mármint nincs gondom azzal ha más csinálja, de a magam részéről nincs ilyen elvárás vagy távlati terv köszönöm. Amúgy is rengeteg szervezés, tervezés, idegeskedés és nem utolsó sorban rengeteg rengeteg pénz,.... aztán ha el akar az ember válni, még több pénz.
Biztos nagyon király dolog de nekem nem szükséges ilyen papír, ilyen formaság ahhoz, hogy megnyugtassam a lelkemet, hogy tudjam szeret a másik.
Mások nyomása, akarata miatt meg nem mennék ebbe az egészbe bele. Lehet évek múlva változik a véleményem erről, de jelenleg itt tartok és iszonyúan zavar, hogy erőltetni próbálják sokan és nem érdekli őket az, hogy én is tudok dönteni az életemről és nem kellenek hozzá ők.

 Szóval jelenleg ez az új kedvencem, a "mikor lesz már gyereked" kérdéssel kézen fogva. Szóval itt is a másik pontunk mert ugye hát ki nem maradhat a felhozatalból.  Napi szinten van elárasztva a közösségi média a sok gyerek képével, hogy ki milyen aranyos, cuki, vagy ott van az első fing, az első lépés, stb.
Halálos. 😪
Gonoszan hangzik, de a gyerekeket sem kedvelem és sosem éreztem vágyat arra, hogy nekem legyen sajátom. Gyerekkoromban vagy inkább tini koromban ugye azzal magyaráztam magamnak, hogy persze mert én magam is gyerek vagyok, majd biztos jön ez a pont.  Természetesen magamban kerestem a hibát, hogy miért lehet ez, mikor másnak 15 évesen is van és jaj de szereti. Aztán mellém fújt több olyan embert is a szél, akik ugyanúgy gyerek nem kedvelők voltak és rájöttem, hogy ez is normális. 💁

Egyenesen a falra mászok attól, mikor valakivel beszélgetek és más témája nincsen és kb. erről szól minden. Félreértés ne essék, nincs bajom ha valaki erről beszél, de NE állandóan. De az a túlárasztott nyálazás engem nagyon irritál. Sokan a háziállataikkal esnek így át a ló túloldalára és az sem jobb.
Illetve azt tudni kell, hogy van olyan ismerősöm akinek vannak gyerekei és van közte egész pici és teljesen jól elvagyok velük meg szeretem is őket, viszont nem voltak sztárolva őrült módon. 
A kisebbekkel semmit nem tudok kezdeni, a csecsemőket meg egészen csúnyának látom és nem tudom megérteni mi a szép benne- persze erre is az a duma, hogy "majd ha lesz sajátod, akkor nem így gondolod" , de köszi nem, amíg nem muszáj addig nem akarok. ✌
Ráadásul tudom, hogy mire felnő, nem lenne túl szép az élete. Most minek akarnék kínozni egy másik lelket a saját  önzőségem miatt? Már most szívás megélni és akkor neveld fel és ő is éljen meg utána. Na szóval nem hiszem,  hogy jó ötlet erre a világra.
Sok embernek szerintem el kellene fogadni, hogy nem mindenki való erre a szerepre és csak azért minden második embernek van, ne kelljen már kényszerből vállalni. Sőt szerintem tiszteletreméltó ha valaki felismeri a maga határait és nem hagyja magát belerángatni dolgokba csak azért, hogy a másik örüljön, meg a társadalom ne egy elfuserált aggszűznek nézze.

Kicsit komolyabb témákat feszegettem most. Természetesen ez mind általánosságban, az én szemszögemből. Ezzel nem kell egyetérteni és megérteni sem kell, de attól még így van jelenleg. Annak azért valahol örülök, hogy a modernebb társadalmunk nem kényszerít (egyenlőre) semmi ilyesmire.

Ezzel szemben viszont imádom az állatokat, főleg a cicákat így nagy valószínűséggel nevelni fogok valamilyen kis apróságot. 💗