Mindennek van határa - Lopás, másolás

Veszélyes dolog kilépni az ajtón Frodó kimondani a véleményed, mert biztos lehetsz benne, hogy valami jó kis megbélyegzést kapsz érte. Te leszel a bunkó, a beképzelt  az álszent és még kitudja mi. Az emberek hajlamosak a fröcsögésre ha a véleményük nem egyezik a Tieddel.

Most mégis úgy vagyok vele (ismét), hogy muszáj kiírnom magamból egy témát ami igazából biztos sok embert érint, és ez nem más mint a Lopás, másolás. Hogy melyik a rosszabb arról vitatkozhatnánk, de számomra egyre megy a kettő.  Eszméletlen milyen gyerekesnek érzem ezt az egészet, hogy még mindig erről kell beszélni. De mikor mikor mindenfelől az arcodba jön ez akkor azért megelégelné ezt bárki.

Loptam ezt a képet innen - de nincs köze a témámhoz.

Minden olyan ember megtapasztalja ennek a keserű ízét, aki valamilyen formában alkot, nyomot hagy maga után- rajzol, zenél, fotóz, modellt áll, körmöt épít, ír, stb. - és nem a wordben szerkeszt 😂
Talán azért kívánkozik ki belőlem ez most, mert a napokban engem is és a környezetemben lévő embereket is ez a "probléma" környékezett meg, hogy vagy a munkájukat lopják (és eladják sajátjukként), vagy fullba lemásolják( és ezt is úgy adják elő mintha saját lenne).

Nagyon gusztustalannak tartom.  Ma már nem tehet ki az ember semmilyen  tartalmat, mert azon kell kattogni, hogy mikor ki csórja el vagy kopizza. Persze szokták mondani, hogy "szarjam le", meg "biztosan valamit jól csinálsz", csak számomra ez nem elég vigasz. Aki valaha is alkotott valamit - bármit- , ő pontosan jól tudja, hogy egy adott alkotásban mennyi befektetett idő, energia van, kreativitás, ötletelés, kivitelezés, gürizés. Aztán jön valaki, aki az olcsó híg másolatod akar lenni és egy mozdulattal ugyanazt megcsinálja, csak sokkal bénább verzióban (általában ez így van), vagy fogja és az egész tartalmadat kérdezés nélkül elemeli.

Bennem ez mélységes csalódást vált ki, mert ilyenkor én is, illetve a környezetemben lévők (akik meséltek erről) úgy érezzük, hogy abba akarjuk hagyni, mert béna az egész.
Sokszor elgondolkodom rajta, hogy ezek az emberek akik ennyire mások dolgaira vágynak vajon mit éreznek; miért gondolják, hogy nem fogom észrevenni ezt az egészet, vagy ha nem én, akkor valamelyik olvasóm, közeli barátom?! Jelzem: szólnak.
Nem egy eset volt, mikor ismerősök írtak, mert valaki a képemet használta - bevallom irtó jól esett, ahogy kiálltak értem, mert úgy éreztem van akikre számíthatok ilyenekben is, ha én mondjuk nem vagyok elég szemfüles. Mert persze senki nem ül állandóan a net előtt és bújja a tartalmat, hogy na ma ki lopott...

Alap esetben évekig lekakiltam ezt az egészet. Mindig volt valaki a környezetemben, aki jónak érezte ezt az utat választani. Az ismerőseim, barátaim mondták, hogy örüljek neki van egy kismajmom (ironikus, de ki nem állhatom a majmokat), vagy azt mondták, hogy ne képzeljek sokat bele, így hát az ember elsiklik ezek mellett. Nyilván jobb dolgom is volt, minthogy ebbe öljem az energiáimat. Viszont egy idő után az ember eszméletlenül megunja, amikor minden színtéren az életedben a kopizást látod; most ezt tettem ki, akkor ő is ugyanazt, most erről írtam, ő is, most ide mentem, gyorsan ő is, írtam valamit, egyből ment az egész egy másik oldalra. Why?

Ezt innen loptam - Jó a cikk ami hozzá van

S tudjátok az a helyzet hogy alapesetben nem is érdekelne a dolog, mert valahol az ember kis hiúságát legyezi, de bakker kérjed! Erre is van példa: volt egy fiatalabb lány ismerősöm akinek tetszett egy nagyon régi sminkem, amit szeretett volna megcsinálni. Rám írt, megkérdezte és ennyi. Máris nem marad a szálka senkiben: Te elkérted (tiszta a lelkiismereted), én odaadtam (nem idegesítesz) és mindenki jól jár. Nem értem, hogy ezt miért nehéz. De minden tiszteletem azoknak, akik ezt megteszik.

Azt is tudom, hogy minden ember inspirálódik valahonnan, én is mit pofázok. Ez így van, csak ugye aki kicsit is kreatívabb az nem telibe másol vagy lop. Az inspiráció nekem annyit tesz, hogy valahol meglátok valamit, olvasok valamit és kedvet kapok valami hasonló témához, de nyilván átformálom (általában a végén teljesen más lesz belőle), magamat viszem bele, ugyanis ha teljesen átvenném, akkor az nem is én lennék. Akkor hol az egyéniség? 
Ja, hogy Te nem akarsz önmagad lenni? Cosplayezz, ott fontos a pontos másolás, de ne más személyiségét akard ellopni, úgyse áll jól.
Vagy oké, vegyél el mindent úgy ahogy van, de akkor említsd meg a szerzőt. Szerintem ez a minimum.

Igazából az ilyen embereket nem tudom hova tenni, mert a szememben nagyon gyerekesek. Tudjátok tizen x éves korunkban ment ez az egymás majmolása, meg hisztizés arról, hogy jaj mért másolsz. Ezért is írtam fentebb, hogy nagyon szánalmasnak érzem magamat is hogy megint erről kell írnom, de muszáj kiadnom mert a pofátlanságnak is van határa.
Nyilván nem fogom senki vérét venni, békés természetű vagyok; tudom, hogy sokan megragadnak a gyerekkorban, akiknek nem csak egy plusz gyermeki "énjük" van, hanem konkrétan gyerekek még. Szóval ez Nekik inkább csak egy amolyan jó tanács szerűség, főleg mert nem mindenki nyugodt ilyen esetben és nehogy véletlenül kihívják maguk ellen a sorsot.

Persze ilyenkor jön a duma(legalábbis meséltek ilyet is), hogy akkor ne csináljunk semmit, ha félünk, hogy felhasználják a dolgainkat. Ez azért meredek mert nehogy már mi álljunk le valamivel, mert valakinek önértékelési gondja van, vagy szimplán nem elég kreatív és másokon élősködve akar feljebb jutni.

Nem akarom tovább húzni a témát mert sok sztorit tudnék említeni, de elég így általánosságban szót ejteni erről és reménykedem, hogy minden ilyen ember lép egy szintet legalább és befejezi az ilyen hülyeségeket, mert bosszantó és higgyétek el kiderül.