Északi tengeri kalandok - Norvégiai kiruccanás és Midgardsblot I.

Azt hittem, hogy könnyen belekezdek majd ebbe a bejegyzésbe, de igazából mégsem. Annyira sok inger ért minket, hogy nehéz keretbe foglalni, de mindenképpen megteszem mert úgy átláthatóbb lesz később is.

Tavaly találtuk ki, hogy kellene valami külföldi fesztivált is meglátogatni, mert jók a hazaiak is csak már a legtöbb helyen olyan horror árakat kérnek el a semmikre, hogy akkor már hozzá csapunk valamennyit és akkor nézzük meg milyen kint.
A Midgardsblot fesztivált választottuk Norvégiában, vagyis pontosabban azon belül is Borre városában. Ez viking tradícióknak, életstílusnak, zenének ad otthont 3 napon keresztül, megfűszerezve egy kis blackmetállal pluszban. Utána olvasva nem tűnt egy olyan nagyon ismert fesztiválnak, de annál szimpatikusabb volt. Viszont valamiért idén 3× többen vettek rajta részt mint tavaly. Szóval ennyit a népszerűtlenségről 😄

De a történetemet megpróbálom legelölről kezdeni.
Zoli egy éve szervezi az egészet mert ide ki is kellett jutni, ott is kellett éjszakázni és élni napokig. Természetesen nem ment egyszerűen. A jegyeket azonnal megvettük ahogy vége volt az előző évi fesztiválnak és megnyitották a forgalmazást; ezt úgy kell elképzelni, hogy éjfél körül itt ültünk a gép előtt és vártuk, hogy végre vége legyen neki és egyből csaptunk is le. Akkor nem keltek el olyan hamar a jegyek, viszont idén kb. 2 nap alatt elfogyott az összes early bird jegy 😲😲Nagyon ijesztő.

Idén év elején sikerült a repülőjegyeket is jó áron megvenni. A hotellal voltak problémák, ráadásul pár hónappal az indulás előtt; közölték, hogy megszűnt a hely: valaki azt mondta a csoportban, hogy csak tulaj váltás történik, valaki szerint ennyi volt. Szóval egy kicsit para volt az egész, mert én pl. sátrazni nem szerettem volna semmilyen formában, hisz aki kicsit is ismeri az országot tudja, hogy itt szem nem marad szárazon, vagyis inkább test. Meg a sátras időket régebben jobban bírtuk- be kell látni az ember öregszik így az igények is változnak.
Végül hamar megoldódott a dolog, Zoli talált egy a fesztiválhoz sokkal közelebb lévő hotelt, jobb áron, amit gyors le is foglaltunk. Innentől igazából várni kellett csak.

Én totál be voltam pánikolva, mert sose voltam külföldön, sose repültem és a fesztiválok ijesztőek a sok ember miatt, itt meg ráadásul a minimális biztonságérzet is eltűnik, mert senki nem ismeri a nyelvünket.

Elérkezett a nagy nap; egy keddi éjszakán indultunk meg: persze ki kellett gyalogolni a nagy cuccokkal a vasútra, ami nincs közel hozzánk. Az idő nagyon adta a hangulatot, mert telihold volt felhőkeretben; még mondtam is Zolinak, hogy Odin figyel és Thor kíséri lépteinket, ugyanis végig villámlott és dörgött. Amiért extrém hálás vagyok, hogy nem áztunk rögtön ott szarrá. Pesten kapott már csak el, de nem volt vészes.

A repülőtér  úgy nézett ki mint valami hajléktalanszálló, ugyanis mindenhol fetrengtek és aludtak az emberek- feltételezem fesztiválozók és talán a Szigetről jöhettek, mert annak pont akkor volt vége. Ránk is kb ez a sors várt, ugyanis éjfél és egy között értünk oda és valami 3 óra után kezdték az embereket az ellenőrzéshez beengedni. Na most itt ebben az országban ez egy nagy rakás fos - csak, hogy finom és nőies legyek.
Volt ilyen gyors beszállítónk ,ami természetesen tökre feleslegesnek bizonyult (mi anno jó ötletnek gondoltuk..), mert amikor rákérdeztünk a nőnél, akkor az ott flegmázott és eléggé menekülőre fogta a dolgokat, hogy ne kelljen ezzel foglalkoznia. Így konkrétan semmilyen választ nem kaptunk ezzel kapcsolatban, de azok sem akik mögöttünk várakoztak ebben a sorban. A rendszer persze felismerte és bár tovább engedett, de becsipogott, mert nem ott volt a helyünk.
Az ellenőrzés gyorsan és egyszerűen ment. A belső rész olyan volt mint egy pláza. Itt dekkoltunk még több órát és cseszte fel az agyunkat a takarítónő flegmázása, aki fontossága tudatában nem tudott akkor takarítani mikor nem voltak még ott bent emberek (pedig akkor már rég műszakban voltak), hanem pont akkor kellett mikor megtelt a hely emberekkel. 
Összesen majdnem 6 órát vártunk mire felmehettünk a gépre.

Végre a gépen voltunk. Persze mielőtt mehettünk volna a géphez, újabb ellenőrzés, de ez  sem ment egyszerűen és az egész egy nagy káosz volt és jelzem, hogy a fesztiválon jobban ellenőriztek mint itt a reptéren; mindenki húzta a száját, bunkók voltak, flegmák és ez nagyon nem volt kellemes élmény így, hogy először estem át ezen. Magyarország  😐
Igazából nem szegte a kedvünket, mert épp elhagyni készültünk ezt a helyet, így kapják be.
Hú én nagyon fostam a gépen. De nem azért amit mindenki kérdez álladóan, hogy mert mi van ha lezuhan... Mondtam, hogy ez meg sem fordult a fejemben és különben is úgy voltam, hogy ha meg is kell halnom, akkor inkább vissza felé, mert akkor már láttam a Heilungot és úgy már megéri. 😃
Én attól félem, hogy milyen érzés lesz a felszállás. Hallottam sok verziót, de erre szerintem senkit nem lehet felkészíteni. Úgy éreztem magam mint anno a vidámparkban a gyomor és bél kiszakadós játékok közben. Szörnyű, de a szükséges rossz. Maga a repülés olyan mintha vonaton lenne az ember, nem nagy eresztés és nem is félelmetes, kivéve ha magadban ízlelgeted, hogy hiába van talaj a lábad alatt igazából nincs is. A leszállás meg szuper jó érzés - számomra jobb mint a felszállás. Visszafelé meg már külön vártam, hogy repcsire üljek.

Ahogy kiszálltunk a gépből megcsapott a jó hűvös északi szél ♥ Az időjárás extra változékony volt: egyik pillanatban sütött a nap és megsültél, utána meg csöpögött az eső vagy a szél fújt és hűvös volt.

Vettünk itt vonatjegyet, másfél órás vonatozás következett. Itt megismerkedtünk egy amerikai csajjal. Amikor leszálltunk akkor egy buszra kellett várni, ahol szintén egy kisebb csoportosulás volt. Ők voltak azok az emberek akik kempingeztek, mert oda egy nappal előbb be lehetett menni. Mindegyik nagyon közvetlen barátságos arc volt, érdeklődtek, beszélgettek, vidámak voltak.
A busz után odasétáltunk a Midgard Vikingcenter épülethez, mert ott mellette volt a jegypénztár, ahol felvettük a karszalagokat. Itt külön kaptunk 20 év feletti szalagot is, mert csak azokat szolgálják ki szeszes itallal akinek van ilyen. Igen, 20 év felett.

Ezután elköszöntünk a csajtól és elkellet mennünk megkeresni a szállást. Itt már több mint 24 órája fent voltunk.
Nagyon kedvesen fogadtak itt minket, fel is mehettünk rögtön a szobába. Elmondtak dolgokat, meg kaptunk egy papírt is- ami persze full norvégul volt.  Sajnos a wifit a mi telefonunk valamiért nem fogta, így semmi kapcsolatunk nem volt csak mikor elmentünk a boltba- de erre is másnap jött rá Zoli.
Be is jártuk a környéket, mert első nap semmi dolgunk nem volt még, így felfedeztük a boltot is ahol később mindig vásároltunk. Nagyon szép helyen volt a szállásunk, lent az öbölbe ahova többször is kimentünk- innen hoztam haza kagylót is. Az egész hely szép zöld, olyan nagyon természetes, tiszta (sehol egy szemét, sehol egy falfirka, stb).
A bolt után vissza jöttünk a szállásra és kidőltünk teljesen. Annyit még hozzá kell tennem, hogy az az ország nem a mi pénztárcánknak való. Mindig átszámoltattam Zolival ha vettünk valamit és hát na, nem kellett volna.

A kedd, szerdánk kb így telt. Nagyon sok új dolog vett körül és kb felfogni se tudtam az egészet; bennem volt az utazás alatt felgyűlt feszültség meg izgultam, hogy mi lesz ha hozzám szólnak és majd nem értem 😂 Viszont a látvány, az érzés, a tudat, hogy itt vagyunk mindenért kárpótolt. Annyira egy más világ. Az emberek itt alapból kedvesek, mosolyognak rád ha meglátnak; mennek segíteni ha azt látják, hogy el vagy veszve ( volt egy eset, hogy egy bácsika odajött, mikor a boltba néztük a halas dolgokat, hogy hát kell e segítség- hát meghaltam olyan cuki volt); nem szólnak be a durvább látvány miatt sem; olyan természetese pozitív kisugárzásuk volt azoknak akikkel találkoztunk ott; nyugodt ott nagyon az élet, nem kapkodnak el semmit, ráérnek, MÉGIS minden megvan időben, nincs késés semmi (gondolok itt a hotel szolgálataira, a tömegközlekedésre pl).

Persze mindenhol megvannak a paraszt és idióta emberek, nyilván itt is, de szerencsére mi a szép és jó részét láttuk, így tompulni kezdett a Magyarországon beszerzett rossz emlékek képe.

A következő posztban folytatom majd a fesztivállal, a koncertekkel, meg lesz képes bejegyzés is majd külön is 😏