Főoldal
"Egy csapat jó barát, akik még az egyetemen ismerkedtek meg, most újra találkozik, hogy túrázzanak egyet az erdőben, ám a vadonban valami leselkedik rájuk." - link
Sajnos a leírás nagyon gagyi és semmi információt nem tartalmaz, ezek alapján én nem nézném meg, viszont az egész film jóval több volt ennél.
Spoileres részek
Van pár főszereplőnk, akikről konkrétabban semmi extra nem derül ki - nem lehet azt mondani, hogy nagyon megszerettetik magukat már az elején.
Háttérinfó egyik szereplőről sem derül ki, ami jelen esetben annyira nem nagy baj, mert nem vagyunk felesleges információkkal traktálva.
Történik egy gyilkosság és megfogyatkozik a kis csapatuk, így mindenki lelki nehézségekkel küzd, gyászol. Hogy tiszteletüket tegyék elhunyt társuk előtt, elmennek a Királyok útjára (ide egyébként egyszer mi is elszeretnénk menni), ahova a férfi szeretett volna eljutni. Ott búcsút vesznek tőle aztán indulnak tovább.
Egészen idáig hulla unalmas (vagy mondhatnám átlagos) a történet (számomra) és végig azon járt az eszem, hogy mégis miért adták neki ezt a címet, meg ki a szart érdekel a lelki vívódása 4 srácnak ilyen hosszasan. Vontatott, lassú az egész, kevés értelmes és még kevesebb lényeges párbeszéddel.
Na de ezután jönnek az izgalmak. Klisés módon felvezetik a folytatást: az egyik szerencsétlenebb tag megbotlik és a térde kimegy. Oké, kell valami megoldás, hogy gyorsan a táborba lejussanak.
Néha olyan érzést kelt a film, hogy ezeket a filmes trükköket bizony láttuk már(nyilván), viszont villant fel megannyi új dolgot. Ami számomra szívmelengető, hogy belevitték a skandináv mitológiát. Persze, hát mi másért is tetszene egy film nekem, ugye? 😄
Rúnák a fába vésve mint egy rossz ómen, ház az erdő mélyén ahol rég eltévedtek, viharos éjszaka, fura dolgok abban a kis házban, de főleg sok sok rémálom, ami talán előrevetít valamit, plusz egy lény a fák között suhan végig utánuk. Imádtam.
Szép lassan ugyan de elhullanak a karaktereink és a sok lelki terhet cipelő főszereplőnk marad a végére. Igazából mikor először láttam, akkor nem esett le azonnal melyik éli túl -bár egy idő után kezdi sejteni az ember, de mivel annyira jelentéktelenek a szereplők, így megnehezíti a dolgokat.
A kis szörnyünk meg végre nem az a megszokott szörnyike. Mivel kiderült, hogy vittek bele skandináv mitológiás utalásokat, így egyértelmű volt, hogy a lénynek is valami ilyen vonatkozása lehet- és bingó. De zseniális, mert egy olyan ősi isten leszármazottjaként emlegetik, akihez nem imádkoztak az emberek akkoriban.
S mikor felfedik az ellenséget (mert bizony az addig sejtelmes jeleneteket felváltja a 'durr bele mindent mutatunk' részek), megkezdődik az ember és az ősi isten harca, a kettő szembeállítása, behódolás- behódoltatás, és a végére kiderül ki kerül ki győztesen.
Na mondjuk ez az egy midig egyértelmű a filmekben - néha úgy érzem, hogy az ember saját magát mindenkinél tényleg jobbnak és ügyesebbnek tartja, mert minden film végén az emberiség kerül ki győztesen. Itt mondjuk azért úgy oldották meg, hogy nem csak az ember nyert.. Azért ez korrektebb, bár lehetne fejtegetni, hogy mikor mi történne vagy éppen mi miért van így.
 |
A tájak meg úgy az egész látványvilág nekem nagyon lélekmelengető volt. A gyönyörű hegyek, erdők, az éjszakai kép sejtelmessége nagyon szépen volt megcsinálva.
Egy kritikus tollából:
"{...} Bekapcsolt egy gát a fejében, amit át kellene szakítani. Ebben segít a kaland: az idegen lény külső fenyegetése a túlélési ösztön bekapcsolása mellett egy lélektani előrelépésre is rákényszeríti a férfit. A klasszikus, akár sablonosnak nevezhető megoldás furcsa mód mégsem zavart, mert Bruckner már-már lírai módon vezeti végig hősét a belső útján {...} " - Filmtekercs.hu
Csak dicsérni tudom a filmet, de nyilván elfogult vagyok vele szembe. Ha tehetitek egyszer nézzétek meg, érdemes.
Valaki látta már? Ha igen, hogy tetszett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése