A napokban kaptam egy érdekes levelet az egyik közösségi oldalon. Szerencsére nem volt negatív,sőt inkább kedves és érdeklődő.
Egy hölgy keresett fel,aki érdeklődött a goth szubkultúra iránt, de ezen belül is én rólam. Meg is lepett a dolog,mert nem nagyon szoktak felőlem ilyen téren érdeklődni,de örültem, hogy hozzám fordult.
"A kérdésem illetve keresem az lenne, hogy légy szíves áruld mar el nekem hogy éled túl a mindennapokat? Te nyilvánvalóan nagyon komolyan veszed ezt az egész dark szubkultúrát és ez egy fantasztikusan csodás dolog! Ritka az olyan magát gothnak valló ember aki tényleg felvállalja ezt és nem csak hétvégén öltözik be és parádézik a fekete ruhaiban. Ez több annál."Komoly kérdés,de jogos. Hogy élem túl a mindennapokat?! Erről annyi de annyi embertől hallottam,hogy a szélsőséges stílusa miatt nem tud mit kezdeni magával a munkahelyén, kinézik a főnökök, a munkatársak...,teljesen meg kell tagadnia önmagát,hogy elfogadják,stb.Gondolom nem egy emberrel fordult már ez elő és mindannyian tudnánk ehhez hozzászólni.
Tudjátok,mikor az emberben valami elkezd fiatal korban kialakulni és gyökeret vet,onnantól nincs nagyon visszaút. Rengeteg elmélkedést írtam már korábban a stílusom kialakulásáról. Gimiben kezdődött,mikor internetünk lett. Hagytam magamat sodorni az ismeretlenbe,de valahogy legbelül mégis éreztem,hogy ez a stílus a részem. Miután ez a felismerés megtörtént, onnantól el nem tudtam volna képzelni máshogy. Talán az is egy lépcsőfoknak,vagy löketnek számított,hogy előtte metálos voltam,meg hogy a szüleimtől se állt távol ez a műfaj. Ez merőben megkönnyítette az életem ezen területét.
Rengeteget hallottam kortársaktól,csoport társaktól,hogy a szüleik milyen szigorúak és mennyire nem engedik nekik ezt a "sötét" stílust. Emlékszem hogy nagyon sajnáltam őket és belegondolni se tudtam,hogy fordított esetben én mit csinálnék, mivel nekem nem volt olyan hogy nem. Úgy értem,hogy nem bírtam volna elviselni ha nem hordhatok azt amit szeretnék.
Nő létemre mindig fontos volt a kinézetem -még ha bénán is festettem régen-, így a lehetőségeim és ízlésem szerint adtam magamra. Gimibe kezdtem el darkosodni nagyon (szoknya,fekete felső), és érdekes senki nem bántott érte. Szóval nekem kicsit eltérő a tapasztalatom mint sok más embernek. Se a szülők,se az osztálytársak nem bántottak (persze nem tudom ki mit gondolt ,vagy mondott a hátam mögött- de tudni nem tudtam róla). Még az utcán se kaptam negatív beszólást a járókelőktől, pedig sok akkori barátnőm mesélt ilyen szituációkról magukkal kapcsolatban.
Én ezt annak tudtam be,hogy a stílusom ellenére még sem voltam olyan kirívó,meg polgár pukkasztó. Őszintén szólva nem is erre ment ki a játék részemről.
Én ebbe a sötét stílusban a szépet láttam meg és ő is látott bennem valamit,mert azóta szeretetben együtt éljük az életemet. S talán ez az ami miatt nem szóltak be,mert szerintem látszik ha egy ember parádézás miatt öltözik be és az is ha nem. S igen, itt a válasz a kérdezőnek a parádézással kapcsolatban. Én például sose értettem az olyan embereket,akik csak beöltöztek,hogy pasit fogjanak.... Ilyen sztorim is van sok ,de szóra se érdemes. A hétvégi gothokról megvolt mindig is a véleményem. Persze a társadalom szemében ők csinálják jól: hétvégén beöltöznek és elvannak, míg a hétköznapokban meg dög unalmasak. Ez kell a mai világnak,hogy megalkudjunk és ne legyen az embernek egyénisége- mert az veszteséges lenne a piacnak (: Ha logikusan belegondolunk ,akkor elég körülnézni egy nagy áruházközpontban, ahol minden üzletben a divatos termékek vannak felvonultatva. S ha minden embernek meglenne az önkritikája, egyénisége,stílusa, akkor sokkal de sokkal kevesebb lenne ezen divatmárkák követőinek tábora. Persze nekem ezzel se lenne problémám,hogy van aki a divatért él hal - és hozzáteszem,hogy van akinek igenis jól állnak ezek a termékek- , de mért is lett ez elvárt dolog?! Elvileg szabadok vagyunk,és mindenki azt hord amit akar. De úgy látom ez csak a látszat,mert mégis mindenbe bele van szólva.
Nem is kell messzire menni, vegyünk alapul egy munkahelyet. Kétféle hely létezik: ahol van munkaruha és ahol nincs. Ahol van munkaruha,ott evidens,hogy senkit nem érdekel mibe mész és jössz. Viszont ahol nincs,ott azért figyelni kell a megjelenésre.
Ha már az ember lánya a goth stílust választotta,akkor pláne ügyelni kell. Ne legyünk karácsonyfák,túl extrásak, homlokunk tetejéig sminkelve. Szóval szerintem ha ezeket a szélsőségeket kerüljük,akkor még maradhatunk mégis önmagunk.
Én magam is így jártam el. Az extrább dolgok jöhetnek ha buliba megyek,vagy fotózásra, a szolidabb forma meg ha ügyetintézek,vagy dolgozni megyek. Szerintem ez így lenne korrekt.De persze nem minden helyen működik ilyen tökéletesen a dolog. Van ahol már azért leszólnak ha feketébe járok-amit megjegyzek semmi közük nem lenne hozzá,mert ez már diszkriminációnak számít ugye. De én itt is tudok kompromisszumot ajánlani: egy kevés szín becsempészése. Akár sál,vagy kiegészítő formájába. A fekete eléggé elegáns szerintem és megvan a maga előnye. Ha még ezek után is beszólnak,akkor elgondolkodtató,hogy nem e a személyünkkel van a problémájuk. Nos,nekem a közelmúltban volt egy ilyen szituációm: jó tanácsként mondta a hölgy,hogy hordjak színes ruhákat,mert attól nekem jobb lesz. Én ott az illetővel közöltem,hogy tudom mik a határaim ,van önkritikám és tudom mi áll jól és mi nem. Nem szerettem volna azt a hibát elkövetni mint a hiú népség nagy része,hogy pl. 3 számmal kisebb nacit húzok fel(ami nap végén lereped rólam..),vagy száz színbe pompázok és úgy csinálok mint aki érti a divatot ,stb. Én bevallom ,hogy nem értek a divathoz és nem is szeretnék. Én a saját stílusomhoz értek ,és köszönöm ez bőven elég. Szóval erre annyit tudok mondani akár tanácsként,vagy egy gondolat befejezéseképp,hogy ha valaki minden áron piszkálni meg kötekedni akar,az így is úgyis megteszi, megjelenéstől függetlenül,így kár is stresszelni magunkat. Ha ez munkahelyi konfliktus,akkor nem árt megbeszélni a felettessel; ha hajthatatlan,akkor vagy megalkudni vagy felmondani- de előbb utóbb úgyis eltávolít. Ha sulis helyzet,akkor meg tenni rá magasról,mert abban a korban úgyis minden arról szól hogy önmagunkat találjuk meg és nem arról hogy hogyan legyünk mások.Ha valaki beszélgetni szeretne ezekről,akkor megtaláltok facebookon. Kíváncsi vagyok más tapasztalataira. (:
Főoldal
Megértem, mennyire bántó tud lenni, ha nem engednek azt hordani, amit akarsz, de szerintem ekörül kicsit túl nagy felhajtást csapunk. NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT, nem attól lesz valaki goth/punk/egyéb, mert olyan ruhát hord, a dresszkód viszont nem tudja elvenni a mentalitásodat, az ízlésedet, a szabadidődet, a hobbidat. Ha olyan helyzetbe került, hogy nem hordhatod azt, amit szeretnél, az csak annyit jelent, hogy nem "mutatkozol be" vizuálisan mindenkinek. De ha te tényleg goth/punk/egyéb/bármi vagy, akkor nem leszel kevésbé az, ha ezt nem látják rajtad, mert ez nem attól függ, hogy hányszor kiabálnak utánad az utcán, hogy "nézd, egy goth/punk/egyéb!"
VálaszTörlésTisztában kell lenni azzal, hogy minden, ami rajtunk van, egy jel, és ezt a körülöttünk lévő emberek értelmezik. Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy milyen üzenetet sugárzunk folyamatosan kifelé, és ha az üzenet sötétségről és halálról szól, ne csodálkozzunk, ha ez másoknak nem tetszik.
Való igaz, hogy a legtöbb esetben, amikor a kinézetet kritizálják, igazából más van a háttérben, és csak itt találnak rajtunk fogást. De azt nem szabad elfelejteni, hogy a támadási felületet mi adjuk, teljesen önként.
Nem azt akarom mondani, hogy akkor most mindenki dobja el a fekete ruháit, és nézzünk ki úgy, mint Átlagos Pista, csak azt, hogy mindig mérlegelni kell. Milyen helyzetben meddig mehetek el? Kockáztatok-e bármit, ha a "normálistól" eltérően öltözöm, és megéri-e a kockázatot? És tudnunk kell, hogy ha úgy döntünk, hogy nem vállaljuk a kockázatot, attól nem leszünk kevésbé gothok/punkok/egyebek.
Nagyon bánt, hogy sokan a szubkultúrán belül és kívül is úgy gondolják, hogy ha valaki nem hord feketét minden áldott nap, nem fekete a mosdószappanja, és nem plüssdenevérrel alszik a koporsójában, akkor csak megjátssza, "szobagót", "hétvégi gót", ilyenek. Miért is? Mert úgy döntött, hogy nem áldozza fel az állását vagy a tanulmányait a kinézete oltárán? A klubbajárásra, goth ruhákra, rendezvényekre, koncertekre talán éppen csak akkor jön össze a pénz ha ebben az egyben engedünk, és a nap nyolc órájában mást hordunk. Vagy az jobb, ha 0-24-ben feketében ülünk otthon a szüleink garázsában?
(Bocs, ha bárkit is megbántottam, nem akartam. Nem veled akarok vitatkozni, NekromanCica, csak régóta bánt a jelenség, főleg, hogy engem éppen azért támadnak egyesek, mert a munkahelyemen nem nézek ki olyan vadul, mint hétvégén.)
Csak azt felejted el, hogy (pl én) nem azért öltözködök így, mert "néz, goth vagyok", hanem mert ez én vagyok, ez tetszik, így érzem jól magam.
TörlésEnnek ellenére, teljesen tiszteletben tartok mindenkit: aki farmer-pólós, külsőre rejtőzködő gót, aki olyan kényelmes-forma, mint én, meg aki bakancsos-szoknyás-fűzős.
Kicsit ellenszenvet érzek benned azok iránt, akik ki tudnak/akarnak öltözni minden nap, de javíts ki, ha tévedek.
Én nem tapasztaltam szerencsére ezt a jelenséget (idézlek: "hogy sokan a szubkultúrán belül és kívül is úgy gondolják, hogy ha valaki nem hord feketét minden áldott nap, nem fekete a mosdószappanja, és nem plüssdenevérrel alszik a koporsójában, akkor csak megjátssza, "szobagót", "hétvégi gót", ilyenek"), de lehet csak én vagyok eszeveszettül szerencsés.
De miért kellene feláldozni az állást/munkahelyet? Szerintem ez összhangba hozható, és nem az önfeladással, rejtőzködéssel, hanem a kompromisszummal (ha már egyszer olyan állást vállal az ember, ahol kell a kompromisszum).
(Szintén nem bántásként, csak én meg így gondolom ^^)
Tudom, illetve sejtem, hogy nem bántásként írod, és hogy nem veszed magadra, amit én írtam, a blogjaitokból rólad is, NekromanCicáról is egy diskurzusra kész ember képe mutatkozik meg. És ez jó, szeretek indulat nélkül vitázni emberekkel, szerintem hasznos, ha megismerjük mások nézőpontját.
TörlésDe ki kell javítsalak, nem érzek ellenszenvet. Nekem most úgy hozta az élet, hogy az egyetem és az irodai munkám mellett úgy öltözködhetek, ahogy akarok, és igen, ez nagyon jó érzés. Szerencsés, aki ilyen helyzetben van, ez tény. De velem is megesett, hogy nem így volt, hogy egyenruhát kellett hordanom, vagy kikötötték, hogy elvárás a visszafogott öltözék, és ettől nem éreztem a személyemben sértve magam, mert az öltözékem nem én vagyok. (Mondom ezt úgy, hogy láttátok, miket varrok, és napi szinten hordom is őket.)
Híve vagyok a kompromisszumnak, ha lehet, miért ne? A blogodon egy hozzászólásban írtam is, hogy a magántanítványaim jelenleg csak alternatív stílusú fiatalok, akiknek direkt tetszik a kinézetem, és a munkatársaim is egy aranyos kis érdekességnek tartanak, és elfogadnak (persze szigorúan addig, amíg nem találkozok ügyfelekkel). De azt hiszem, az enyém egy különösen szerencsés helyzet, és sokaknak, a legtöbbeknek nem adatik meg a kompromisszumkész környezet.
Nem ellenszenvesnek, sokkal inkább paradoxonnak tartom azonban azt a jelenséget, hogy bár mindenhol azt szajkózzuk, hogy nem a kinézet a fontos, nemaruhateszi, csak a mentalitás, csak a zene és az életérzés, mégis minden egyes blogon feltűnik a "suliban/munkahelyen nem engednek goth ruhában járni" probléma. És ez picit abszurd. Főleg erről érdekel a véleményetek, hogy ennek mi az oka? Miért mondunk ellent önmagunknak?
P.S.:
Igen, szerencsés vagy, ha nem tapasztaltad a jelenséget, amiről írtam, de előfordul. És fáj, amikor "belülről" támadnak. De ilyenkor a dédimamám legbölcsebb mondása jut eszembe: "A hülyék nem válogatnak, ott vannak mindenhol" - attól, hogy egy csomó ember egy csoportba tartozik, még nem biztos, hogy közülük mindenki normális is.
Értem, értem, csak valamiért az a benyomásom támadt, hogy nem szimpatizálsz azokkal, akik látványos (vagy kevésbé látványos, de) goth ruhákat hordanak/hordhatnak munkába is, ezek szerint tévedtem, elnézést.
TörlésViszont amikor szakmát választunk, ezt írtam is, azzal elfogadjuk azokat a korlátokat, amiket ad. Ahogy Zsúnak is fehér köpenyt kell viselnie, és ezzel együtt is vállalja, akkor utána ne csodálkozzon rajta. Viszont a visszafogottabb, szelídebb kikötés is totál maradhat /sztereotipikus/ szubkulturális megjelenésen belül, nem kell abszolút másnak látszani, és itt az abszolúton van a hangsúly.
Az öltözéked nem te vagy, hanem a személyiséged kisugárzása, lehet hogy neked nem gond "visszaszorítani", de másnak attól még fájó lehet. (Én elvagyok, mert én nem vagyok túl látványos, mint mondtam, inkább kényelmes, tehát nem nagy vágás, de totál meg tudom érteni azokat, akiknek nem tetszik... viszont akkor azok miért választanak olyan szakmát? Hiszen elvileg tudják előre, nem?)
Jó neked egyébként, szerintem sokan összetennék a kezüket az esélyért, hogy hasonló helyzetben legyenek :)
"bár mindenhol azt szajkózzuk, hogy nem a kinézet a fontos, nemaruhateszi, csak a mentalitás, csak a zene és az életérzés, mégis minden egyes blogon feltűnik a "suliban/munkahelyen nem engednek goth ruhában járni" probléma" - Szerintem egész egyszerűen mert attól, hogy nem az a fontos/legfontosabb, azért sokan, rengetegen szeretünk így öltözködni, és ez szül ugye problémát. Én elfogadom, hogy van aki nem akar/nem tud//nem szeret így kinézni, de attól a magam kinézetét még nem dobnám el, csak mert mások is úgy teszik vagy megkövetelik.
És mondom ott van a kutya elásva, hogy sokan nem úgy vagyunk vele, hogy "azért viselem mert 'goth'", hanem "azért viselem, mert ez tetszik". És miért viselne az ember mást, mint ami tetszik? (Oké, kényszerből, de akkor az belül mélyen frusztrál, nem? Nem gondolom, hogy csak én avygok így vele, pont azért, amit írtál, hogy ennyi kérdés/probléma van vele.)
Na de lehet hogy inkább írok erről, nem szemetelem itt tele a kilométer hosszú, lassan nem is releváns gondolataimmal ezt a részleget ^^
A mamádnak meg igaza van :)
Nyugodtan írjál hosszú komikat (: Nekem tetszik,és igen egyetértek. Pont ezen van a hangsúly,hogy tetszik! S pont ez a hogy a legtöbben nők vagyunk, és igen,a a nők szeretnek piperéskedni! S úgy gondolom hogy ez alól a goth szubkultúra tagjai se kivételek (: És valószínűleg ezért is olyan fontos ez az öltözködés téma,még ha azt is mondjuk hogy nem fontos (:
TörlésDE pont az lenne a lényeg hogy ne ez számítson. A ruha max annyiban fontos,hogy önkifejező eszköz. Nekem a belső dolgokon kívül valahol ez is helyet kap.
VálaszTörlésÉs persze hogy mindenhol ezt szajkózzák más blogokon is,ha mindenki piszkálva van emiatt. Elvileg pont az kéne hogy legyen,hogy mindenki eldönti hogy néz ki.
Én sem azért öltözöm így hogy villogjak a világnak hogy megtehetem,hanem mert ezt érzem,stb.
A kérdezőm üzenetére a saját szemszögemből válaszoltam- és én minden nap feketében járok igen. Ez most nem azt jelenti hogy én lenézném azokat akik nem tehetik meg,vagy nem akarják megtenni,mert ez egyéni dolog. Én pont hogy azt mondom,hogy ha valaki ilyen piti dolog miatt beszól(suliba vagy melóhelyen),hogy hogy nézel ki...akkor nyilvánvaló hogy többről van szó és valószínűleg akkor is beléd kötne ha nem lennél goth/rocker,metálos...
" Felelősséget kell vállalnunk azért, hogy milyen üzenetet sugárzunk folyamatosan kifelé, és ha az üzenet sötétségről és halálról szól, ne csodálkozzunk, ha ez másoknak nem tetszik."
Ez abban az esetben jogos,ha valaki tényleg halálmadárnak festi ki magát és az a célja hogy polgárpukkasztó legyen. Amúgy meg nem értem. Én nem a halált sugárzom kifelé az emberek felé- én szimplán szeretem ezt komor ,sötét,romantikus kreatív világot és igyekeztem a külsőmmel is kicsit célozgatni, ergo felhúztam egy fekete ruhaegyüttest (a fotózások meg most nem számítanak). De eszembe se jutott ilyet sugározni feléjük...,szóval nem tudom mi nem tetszik nekik.
Ahogy én se szólok be senkinek a kirívó,béna, provokatív öltözékéért, úgy én is ezt várnám.
Egyetértek, az lenne a legjobb, ha ez nem számítana. De az emberek egy nagy hányada nem gondolkozik túl összetetten, és ha komor, sötét, romantikus hangulatot tükrözve öltözöl, abban sem fog többet látni annál, mint hogy fekete, tehát gonosz (így értettem, hogy mit sugárzunk feléjük, és azt hiszem, ezt félreértetted, mert ezekben az esetekben nem az számít, hogy mi mit akarunk mondani, hanem hogy nekik mi jön le belőle).
TörlésÉs szintét bocs a hosszú hozzászólásokért, csak szeretek ilyeneken agyalni :D De ha zavar, abbahagyom >.<
TörlésÁh így már értelek. De igazából ez meg azért van ugye mert az emberek nagy része csőlátású és csak a megszokott dolgokat fogadja el (pl. vallásnál is ezt tapasztalom...) Szóval tejesen mindegy mit nézünk - divat,vallás- mindenhol esznek ellentáborosok. =/
TörlésDe mondom, szerintem emiatt is fontos valahol a kinézet,mert nők vagyunk :D S teljesen mindegy milyen stílust képvisel; a nők természetüknél fogva szeretnek a külsőségeikkel foglalkozni.
Amúgy mondom,nem baj a hosszú kommentekért- én imádom mások gondolatát olvasni (:
Nekem az a tapasztalatom, hogy a feketében öltözködést valami negatívval és rosszal kötik össze. Rokonságban és ismerősi körben is vannak olyan emberek, akik véleményétől, nézeteitől égnek áll az összes hajszálam. Gimiben indult nálam is, azóta sajátosan értelmezem saját magam és ezt a stílust is magamra fordítva. Engem a szüleim engedtek, azt viselhettem, amit akartam. Egy nálam fiatalabb lány a rokonságban, még fekete harisnyát sem vehet fel, mert a végén még mit tudom én, mi lesz.
VálaszTörlésEz az emberek korlátoltsága és vaksága szerintem, mint ahogy az is, hogy aki feketébe öltözik az már csak rossz lehet, és gonosz, és depressziós, és szuicid.
Mindenki kísérletezik azzal, hogy hova tartozik, mi áll jól neki. Van, aki könnyebben azonosul valamivel, van, aki nehezebben. De előbb-utóbb mindenki megtalálja a magának megfelelőt. Akik érdekszinten űzik, vagy parádéznak, azok megpróbálnak önmegvalósítani, mert én ezt úgy képzelem el, hogy sikk kirívónak lenni. Tök mindegy hogy, csak legyen meghökkentő.
Engem egyetlen egyszer ért kritika. Egy nő – akkoriban neves női magazinok marketingese volt – megszólt, hogy mit képzelek én? Ha feketében járok, bakancsot hordok és ezüstöt, akkor mit is akarok, mert egy „ilyen” embert sosem alkalmaz majd senki. Hát, benézte.
Szerintem ez semmivel nem másabb, mint amikor valaki csak farmert, vagy egy bizonyos színt szeret felvenni. Ez egy életérzés, amivel valaki tud azonosulni és elfogadó, vagy nem.
Igen ez így van. Régen a gyász színének titulálták és gondolom emiatt megmaradt ez a negatív volta a feketének. Csak én itt azt nem értem,ha annyi minden változik a világba (pl fellehet nyíltan vállalni az olyan vallásokat is ami nem keresztény.. vagy mindenkinek van szólásszabadsága.... a meleg emberek is megmutathatják magukat ,stbstb...), akkor a fekete színhez való hozzáállás mért nem? Annyira piti kis dolog ez sok más problémához képest. Mégis van aki képes ezen lovagolni ,vagy emiatt elutasítani embereket ,vagy kirúgni. Ez kicsit szűklátókörűségre utal,meg némi ostobaságra.
TörlésMindenki azt szajkózza manapság ,hogy nem a ruha teszi az embert- de akkor meg mért nem mindegy mi van rajtam? Ráadásul még azt se mondhatjuk az én esetemben,hogy polgárpukkasztó akarok lenni,mert dehogy! Szóval ezért esik rosszul.
Mondjuk jól mondod ,tényleg vannak ilyen emberek akinek "menő" kirívónak lenni. Emlékszem mikor 16-17 éves voltam és csupa ilyen ember vett körül :D
De jól mondod, szerinte se másabb a fekete naci egy szimpla farmertól.
Sajnos én is azok közé tartozom, akiknek szóltak már be - és szólnak is - , de már annyira nem tud érdekelni.
VálaszTörlésErről a sulis dologról meg annyit, hogy már első héten rákérdezett az oszim, hogy mi akar ez lenni? Persze elmagyaráztam neki, ő meg érdeklődő tekintettel végighallgatott, és kérdéseket tett fel. Olyan kérdéseket... jaaajj... vallás, öncsonkítás, stb. Na nem mintha sok közük lenne hozzá, de azért fájó, hogy ilyesmiket (és még durvább dolgokat is) kinéznek belőlem.
A kedvencem meg az, amikor azt mondják, hogy ijesztő vagyok -.-
Már csak azt nem értem, hogy ha annyira ijesztő vagyok, akkor, hogy van bátorságuk annyi hülye kérdéssel bombázni?
Középiskolában eléggé irritáló a helyzet,de ellehet tőle vonatkoztatni. Vagy jó megoldás ez hogy elmeséled a tanárnak. A ő részéről meg jó kezdés hogy egyáltalán meghallgat és nem lelegyint. Az tud borzasztó idegesítő lenni.
TörlésAki leszól,akkor abba lehetne annyi értelem hogy akkor végig hallgat ha épp elmeséled mi és hogyan van.
Ijesztővel is találkoztam- voltak olyan barátnőim régebben akikre szintén mondták, és hát nem kellemes. De hát meg kell kérdezni hogy mégis mi. Én nem i értem az ilyen kijelentéseket.