December 19.e volt az a nap,mikor meg voltam őrülve: másnap mentem haza Pécsre. Elmentem estefelé találkozni egy barátommal még,aztán éjfél után hazaértem,fürödtem,és rájöttem hogy nem akarok aznap éjjel aludni,így neki álltam sminkelni,fotózkodni,hogy teljen az idő. Aztán azon kaptam magam,hogy egy óra és indulnunk kell Márkó barátjához a cica hordozóért. Akkor leültem gépezni,mert ugye otthon nincs netem,aztán néztem az időt,és te jó ég, futás ^^
Felöltöztünk,cicát betekertem törölközőbe addig,és go. Elindultunk a 9. kerbe,majd onnan ki a buszpályaudvarra. Felszálltunk a távolságira,és indultunk haza *.* Olyan izgatott - és nem mellesleg fáradt- voltam,hogy nem bírtam meg lenni. Betakartam a fejemet,mondom itt megpróbálok aludni,mert fájt a fejem,meg szenvedtem,mert haza akartam már érni =D
Aztán mikor nem bírtam sehogy se elhelyezkedni,azt vettem észre, hogy akármerre nézek,HÓ van *.* Felpiszkáltam Márkót (tudom bunkóság,de újra izgalomba jöttem :P),és mutogattam,hogy jéé hó ^^ Azon agyaltam,hogy bezzeg Pesten nem volt mikor elindultunk. { vicces,mert otthon tudtam mégis netezni,és egy ismerősön kiírta ,hogy Pesten is havazott- akkor már ki voltam akadva,mert Pécsen meg elolvadt mire leértünk -.-"}
Nagy szenvedések árán hazaértünk,és mikor megláttam a volt sulimhoz vezető utat,már nem lehetett lelőni. (Márkó még csak nem is próbálkozott vele :P) Aztán leszállásnál valószínűleg elhagytam a telefonomat- illetve Márkó vette le a csomagokat,és tuti kicsúszott,és azóta valaki megtalálta vagy nem,mert 100% ,hogy kikapcsolt,ugyanis le volt merülve,otthon akartam feltölteni,de hát mindegy.
Ott a pécsi buszpályaudvaron felvettek Márkó szülei,és elvittek minket a mamájához. Ott kajáltunk,meg elvoltunk kicsit,aztán 3 körül én már menni akartam haza anyuékhoz. Hazagyalogoltunk- nem lakunk egymástól messze- ,és anyu nyakába borultam. Totál örült nekünk! Először azt hittem elénk rohan,mert Márkó zengett útközben,hiába kértem ne visítson,mert csendbe akarok bemenni,hát csak nem,de szerencsére nem hallott meg anya. Aztán leültünk,dumáltunk,majd hazajött húgom,megszekáltuk egymást -csak a szokásos- majd mamám is,nagy volt az öröm. Aznap még elmentünk 3an fát venni,mert anyum új barátja felajánlotta,hogy vesz nekünk fát. Ugyan nem szereti a karácsonyt,meg nincs meg a filingje,de mivel látta anyán hogy neki ez a minden,hát ezt adta neki ajándékba.
Másnap reggel,-vagyis én hajnalba keltem- beszélgettünk anyával,míg mindenki aludt még. Kibeszéltük ezt a pesti dolgot,hogy mekkora kurva volt ez a csaj,akkor az új lakásról,amit akárhogy írtunk körbe ,nem tudták elképzelni hogyan néz ki =D
Aztán neki álltunk sütni ; anyum specialitása karácsonykor a Szilvia szelet. No meg kell hagyni,mindenkinek ez a kedvence ^^ Megsütötte a tésztát külön,plusz kikevertem a krémet,és kész is volt. Mamám kocsonyát szokott csinálni ilyenkor. Aztán szenteste meg megfőztük az ünnepi kaját,meg sütöttünk még gesztenyetortát,ami valami isteni volt. Az ünnepi kajálás után feldíszítettük a fát,majd mindenki elvonult kicsit pihenni,mert nagy volt előtte a hajtás. A pihenő alatt ajándékot csomagoltunk =) Majd volt ajándékozás. Mi Márkóval elég szerényen tudtunk adni,mert totál anyagi csődbe voltunk a hülye picsa miatt. Vettem anyumnak egy könyvet,amit mamámmal közösen olvashatnak,mert mindketten imádják. Húgomnak adtam azt a divatkontaktlencsét,amit eredetileg magamnak szántam,de rájöttem ő több hasznát veszi,hisz még kis tini,akinek az a lényeg hogy jól néz e ki :P Márkónak meg anyuékkal közösen adtunk dezodor szettet,mert pont kifogyott belőle.
Én anyuéktól avonos cuccokat kaptam amiket anno kértem húgomtól. 2 db testpermetet- egyik sült szilvás,a másik licsis. Aztán egy szempillaspirált,ami nekem anno nagyon bevált,plusz egy kézkrémet,meg egy lila fodros sálat,ami nagyon nagyon tetszik. Márkóval úgy beszéltük meg hogy nem adunk egymásnak semmit,mert itt volt a ház,meg minden,de egyikünk se bírta ki. Kaptam tőle 2ezer ft-ot,mert tudta hogy akarok ruhát venni,meg kishörit,ugyanis meghalt az enyém. Belehalt a költözésbe,és nekem a szívem szakadt meg . De így most lesz kicsi hörikém =)
Sajnos képem semmiről nincsen,mert annyira belemerültem a beszélgetésekbe,hogy elfelejtettem fotózni. Ez totál gáz,de majd jövőre. ;)
Úgy összességében teljesen jó volt,és jól éreztem magam ^^
De mikor eljött a nap,hogy indulunk haza, ki voltam borulva. Nem mutattam ki,de totál kész voltam. Hazajöttem,és teljesen elkapott a mély depresszió,bénáztam össze-vissza,és szenvedtem,és rossz volt minden,s sírtam időközönként... De szerencsére elmúlt,és totálisan jó minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése