Tragédia!

Tegnapelőtt hajnali 6kor sokkot kaptam. Teljes volt a lelki összeomlásom,és káosz van bennem azóta is. Szombaton arra keltem hajnali 6kor,hogy mozgás van a házban,és hangoskodás.... Felkeltem,és bementem a szobába,és mi fogadott?! A hörcsög ketrec felborítva,és az anya hörcsög áttépve az 5 miliméteres rácsokon..... Na nekem ott kész volt,azt hittem meghalok helyben. Csak lerogytam a ketrec elé,és bőgtem mint a fene. Az egész szobámat a forgács borította,az edénye kiborogatva,a hörcsög meg lógott a rácsok közt... Az hittem,hogy szívrohamot kapok,hirtelen azt se tudtam mihez nyúljak. Mire felfogtam,hogy az anya halott,elkapott az a mély ,és erős kétségbeesés,hogy most mi lesz a picikkel?!
A picik keményen egy hetesek voltak szombaton,vagyis az anyjuk nélkül halottak. A kis házat amiben a fészek volt,megtaláltam felfordítva a kiborult ketrectől nem messze. Nem is tudtam hirtelen mihez nyúljak,és mit csináljak. Hajnali 6kor egy jó kis sokkban voltam,mg pánikoltam ezerrel,és bőgtem. Aztán kapcsoltam,hogy a piciket biztonságba kell tenni-mert azok még éltek. Fészkestől a varrós dobozomba tettem őket,és bebugyoláltam,hogy ki ne hűljenek.
Aztán elmondták mamámék mi történt. Húgom felkelt,mert suliba kellett mennie aznap. Ki be mászkált a szobámba mikor öltözött,így nem csukta be rendesen az ajtómat,hanem csak behajtotta. A redvás macskák kint nyikorogtak,így beengedte őket. Aztán az a szemét Lucifer (a fehér dög) bejött a szobámba,és húgom már csak arra jött be,hogy visít a hörcsög mama. Valószínűleg a ketrecen mászkált,ez a rohadék meg elkapta a lábát,és azt a szerencsétlen kisállatot átrángatta az 5 miliméteres rácson. Húgom még látta,hogy él,így próbálta vissza tolni szerencsétlent,de se ki,se be. A feje miatt nem lehetett kihúzni,de vissza se lehetett tolni. Aztán rángott,és meghalt. Ezt mikor mesélték nekem,én azt hittem kitekerem annak a szemét macskának a nyakát. Soha egyetlen macskánkkal nem volt ennyi baj mint ezzel. Ez tönkretesz mindent,és nem ért abból ha leszidják. Hát mamám most elverte rendesen.
Húgomat eléggé sajnáltam,mert neki végig kellett néznie. Én viszont ott kész voltam. Vérzett,és elernyedve lógott.  4× kellett neki futnom mire kiszedtem. 2× nem ment. Sírtam eszméletlenül,és majdnem belehaltam,mivel tudtam min ment keresztül.... Aztán utána meg nem tudtam mivel kiszedni. 4szerre sikerült kiszednem. A szakadó esőbe kimentem,és eltemettem.
De mi legyen a babákkal??? 1 hetesek voltak pont,és 3 hetes korukig szükség van a mamájukra.... 4 hetesen meg már elválaszthatóak. Nem tudtam mit csináljak,sose volt dolgom ilyennel.  Gyorsan forraltunk mamával tejet,és azzal etettem őket aznap. Stresszeltem,hogy túlélik e,meg vajon mi lesz később. Féltem,hogy meghalnak miattam.
Aztán másnap elmentem a tescoba,és vettem macskatejet. Nagyon sokan negatívan álltak hozzá,mert hogy az egy hetesek nem maradnak meg. Sok embertől kaptam tanácsot,és nagyon kevesen álltak mellém. Viszont azoktól,akik jöttek,és segítettek,azoknak örök hála.
Feljött velem egy régi pécsi barátom; Attila. Ő mentette meg az egyik picinek a lábát...,mert bele akadt a vattába. (hörcsög vattából volt a fészek) Félórás küszködés után meg lett az eredmény,minden idegeskedés nélkül leszedte a lábáról,és segített megetetni őket. Ott elfogott egy mérhetetlenül nagy nyugalom,és tudtam,hogy talán sikerülhet.
Ma volt fent Márkó is,ő is segített etetni,meg anyukám is segített etetni ma,szóval éhen nem halnak. Melegen meg a konvektor tartja őket. Ez a doboz amiben vannak,ez sütis doboz amibe beletettem a házat felfordítva. Kidobtam a fenébe a fészket,miután majdnem leszakadt a pici lába az egyiknek. A felfordított házba szórtam forgácsot,és kevés magot,majd az egész dobozt körbetekertem az avonos törölközőmmel,és a konvektoron lévő ruhahalmokra tettem a dobozt. Én meg figyelem őket ha itt gépezek. 3-4 óránként etetem őket. Egyenlőre még itt vannak,de nem tudom. Irtóra félek,hogy ezt is elszúrom. De remélem nem. Azt mondják,hogy ha már 3 napot kibírtak az anyjuk nélkül,akkor megmaradnak. De nem merem elkiabálni. Féltem őket,mert mégis csak pici apró lelkek. amúgy kettő darab van szerencsére,szóval nem halok bele az etetésbe.
Viszont sajnálom az anya hörcsögöt,mert nagyon szerettem. Fáj hogy így kellett meghalnia, ilyen brutális módon.

Az én kis oroszkék Hekatém!

30 nap Gothoknak - 29. Mit gondolsz, mi fog a Goth-al történni a jövőben?

Egy év alatt befejezem a Goth30 napos feladatod. Sajnos nem mindig tudok géphez ülni,úgyhogy elnézést az összevisszaságért. 2 kérdésem van hátra.

Hogy mi is fog történni a jövőben a stílussal?! Ez egy nagyon jó kérdés. Mivel ez is egy szubkultúra,ezért hol felemelkedik,hol a háttérbe szorul.
Én amióta ezt képviselem,azóta 2× volt olyan,hogy divatba jött. Ezeket az időszakokat nem szeretem,mert kb. minden 14 éves goth cuccokban rohangál- idétlen divatfűzők az alaktalan testükön,meg valami szoknya, plusz nyakig kifestve... Szerintem ezzel csak leégetik a szubkultúrát.
De most úgy vettem észre hogy nagyon nem divat. Sokan azt se tudják mi ez.  Van aki már egy kalap alá veszi ezt az emoval. Ez azért meglepett,mert hát tévedés. Ezért is irtam egy külön cikket erről a magazinomban. Szeretném ha az emberek nem élnének tévhitekben.
De hogy végleg elfog e tűnni azt nem tudom. Szerintem nem. De már így is nagyon keveredett,vagyis felhígult. Nem tudom mi rá a jó szó. Ma már mindenki gothnak nevezi magát,akinek van egy halálfejes pólója,és szoknyája. De úgy érzem,hogy ezzel a projekttel amit csinálok,sokáig a köztudatban marad a goth fogalma. Nem fogom vele megváltani a világot,de terjed,és remélem előbb utóbb mindenkihez eljut az infó ;) (az ember tanul,szóval előbb utóbb felfogja hogy a goth nem emo - sokaknak gondjuk van a fogalmakkal)

~Gothic Life/ Style~

Besírok

Régebben írtam arról,hogy volt lomtalanítás nálunk,és hogy mi lepakoltuk a padlást. Arról is beszéltem,hogy egy rakat kincset találtam. Na most ezek között volt egy piros doboz szerűség,ami úgy nézett ki mint valami régi gitár erősítő. Gondoltam,hogy megmentem ,mert csak a doboza ment szét.  Szépen bevittem,egy karcolás se volt rajta,plusz nagyon újnak tűnt a korához képest.
Márkóval még szórakoztunk rajta,hogy tuti ki lehet nyitni valahogy,de nem ment. Mondtam,hogy inkább ne szedje szét,mert hát nem lenne jó,mivel vissza akartam adni apának. Félre is tettem,hogy ne legyen addig se baja.
Ma elvitte neki húgom,mert ő még jár hozzá,én meg nem. Aztán kiderült,hogy ez nagyon nem erősítő,hanem egy régi háborús telefon xDD Azt hittem meghalok mikor meghallottam. :'D
Mi meg ott szerencsétlenkedtünk,hogy kinyissuk,és nem ment. Húgom szerint erősebben kellett volna nyomni azt a gombot... Csúcs. Egy háborús telefon szerűséget őriztem :D
Sajnos erről tényleg nem tudok képet mutatni,mert hát már nincs nálam sajna.

Jó hírek

Legutóbb elfelejtettem írni egy jó hírről. Egyik este mikor egyedül voltam itthon nyikorgást hallottam. Nem tudtam hova tenni a dolgot,azt hittem,hogy nyikorog alattam a szék. Aztán megint hallottam,akkor már füleltem. Pár perc múlva megint. Megnéztem a hörcsögöket,mert azt hittem,hogy valamelyik beszorult valahova. Semmi. Visszaültem,aztán megint hallottam. Akkor esett le,hogy szerintem ezek bébi hörcsik *.* Mert 2 hete összetettem a fiút meg a lányt.
Aztán utána már biztos voltam benne,hogy babák,mert intenzívebb volt a nyikorgás *.* annyira izgalmas ^^ Sajnos még nem láttam őket,mert rajtuk van a házikó,és nem fogom barbár mód letépni róluk,hanem várok egy hetet,addigra már nagyobbak lesznek,és úgysem fognak elférni a házba :D De így sajnos azt se tudom mennyi van =(  Csanádnak ígértem már egyet,vagy kettőt,mert szegénynek most halt meg nem rég. De az is több évet kihúzott,mert még azt is tőlem kapta =)
Remélem szép színűek lesznek; az anya az oroszkék,az apa meg vadas =) De majd fotózom őket,csak ilyenkor még nem szabad-főleg vakuzni nem.

A másik meg,hogy tegnap estére megszáradt az ágyneműhuzat amit  turkáltunk anyuval. *.* Egyből fel is húztam,és imádom. Alapból már csak az hogy fekete. Engem ez borzalmasan megnyugtat- főleg mert külön stressz,hogy rózsaszín a szobám fala :D
Gondoltam megmutatom azt is,hogy eltudjátok képzelni miről beszélek egyáltalán :P

Ez a kettő a nagypárna,csak mind a kettő oldalán más van. Szerintem nagyon jópofa. Vicces,mert ma vettem észre hogy a takarón is ilyen,hogy mindkettő felén más van.

Az elsőn egy csaj van kapucnival a fején,és csipke kesztyűvel a kezén,és egy keresztet lógat. Nem tudom mennyire lehet kivenni- én egy ideig bogarásztam a turiban,hogy vajon mit ábrázol.
Az alsó képen meg a másik fele van- amit ma vettem észre :D  Ez ugyanaz a csaj,csak lepel nélkül,de ugyanúgy csipke kesztyű a kezén,és a kereszt is ott van,de az lemaradt a képről,mert sajnos nem elég nagy az ágy :D Plusz van ott egy vámpír szerű árny,ami ebből a képből nem le. Meg lemaradt a csaj lábán lévő tetkó is félig.  Nagyon nagy,beteríti az egész ágyat. 
De mondhatjuk,hogy nekem való :D  ^^ Mikor anyával megyek turizni,mindig találunk valami olyat ami nekem való.

Ágynemű

Ezer éve nem írtam bejegyzést,amit sajnálok is,de alig volt időm. Szerencsére sokan megértik,hogy nem érek rá egész nap itt verni magam. Péntek óta futok valahova,vagy valakihez. Már kicsit unom,és fáradok.
Viszont ma anyum elrángatott,hogy nézzünk körül a városban,mert kell kabát nekem. A turkálókban nem lehetett 5-10 percnél tovább megmaradni,mert anya rohanni akart.... Csak a vállfás üzletekben tudott megmaradni. Ott persze semmit nem kaptam. Nem hogy nekem tetsző kabát nem volt,de semmiféle kabátot nem lehetett kapni.
Már totálisan elszomorodtam,de helyette találtam egy nagyon jó ágyneműt *.* Ilyet még sehol nem láttam,és most is totál véletlenül akadtam rá. Míg anyum nézegette a függönyöket,én is túrtam,és akkor akadt a kezembe. Fekete a drága,és a takaróján egy goth csaj van kereszttel a kezében. :D Nagyon klassz komolyan. Képet nem tudok mutatni,mert ki lett mosva,de nagyon szép. És fekete.  Eddig a kiskori ágynemű huzatomat használtam,ami 101 kiskutyás volt,és kék :''D Valahogy úgy érzem,ez most jól jött :D
Nézelődtem neten,és láttam Victoria Francés-at is *.* Na nagy álmom nekem egy olyan ^^ De nem mostanában fogok tudni olyat beszerezni.  De a könyvét is elfogadnám. A hivatalos facebook oldalán láttam képeket a könyv dedikálásról, és hát kiakadtam! A dedikálás mellé rajzolt is o.O  A fejem leesett a helyéről majdnem. Nagyon jó volt. Ha egyszer kapnék tőle én is egy ilyen dedikálást hát le föl ugrálnék örömömben.

Kárpótol az élet

Pár bejegyzéssel lejjebb még ki voltam akadva "barátnőm" viselkedésén,amin azóta túl tettem magam. Szerencsére sokan támogattak ,és mellettem volt a legjobb barátnőm is,és sikerült vele megbeszélni ezt az egész ügyet.
Plusz azóta kapok kárpótlást az élettől,mert pl. nem rég kész lett a nyakpántom,plusz ma megint sikerült szereznem egy szépséget. =) Hamarosan halloween,és minden évben ilyenkor vannak a Bijou Brigitte üzletben halloweeni ékszerek. Tavaly sikerült szereznem egy denevéres fülbevalót,amit azóta is imádok,és idén- azaz most- ismét a birtokomba került ebből a kollekcióból egy darab. *.* Egy pókhálós fülit szereztem,amin csücsül egy pók. Sajnos ezek korlátozott számban vannak,mert nincs rá annyira kereslet,de nekem sikerült elhoznom egyet. Pedig féltem,hogy elfogy. (igazából szombaton néztem ki mikor Csanád hazalátogatott Pécsre,és elmentünk az árkádba) De még volt két darab belőle *.* Sőt,igazából sok más szép darab is volt,de nagyon drágák.
Láttam egy csodás fekete tollas maszkot- erre Márkó azt mondta,hogy ha adok neki alapanyagot megcsinálja :D Mondjuk ügyes gyerek,és nincs kétségem efelől. Ezen kívül láttam még egy csodás pókháló nyakláncot,denevéres gyűrűt :D  Szóval ilyenkor mindig meghalok,mert mindent felvásárolnék legszívesebben :D  De most úgy néz ki,hogy minden évben csak egy darabot szerezhetek be- pár év múlva mindenből lesz egy darabom :D
Azt persze mondanom se kell,hogy ma egész nap szakadt az eső,de arra a pár órára míg leugrottam az árkádba,elállt :D Szóval most kicsit kárpótolva érzem magam. (Ez így hülyén hangzik,mert egy ember elvesztését nem lehet kárpótolni egy tárgy megszerzésével,de ez is több mint a semmi. Ha az élet elvesz valamit,akkor azért törekszik arra,hogy újra egyensúly legyen,és azért ad is valamit.)

A vicc,hogy mikor indultunk haza az árkádból,neki eredt az eső,és nagyon örültünk. Most nem rég értem haza,és süt a nap. Hát csúcs ez az idő! :P
De ettől függetlenül valamiért jó kedvem van,ami jó =)

Ja,és azért megmutatom a szerzeményem:

Az egészben ironikus,hogy félek a pókoktól,pók fóbiám van,mégis tetszik maga a motívum.  Plusz együtt élek a tudattal,hogy a párom,a férfi ember mellettem pókokat tart -.-" Kész vicc. De talán előbb utóbb megbarátkozom ezekkel az állatokkal is! 

Ösztönzés

Márkó elég erősen ösztönöz engem a sulimra :D  Nem rég kiakadtam,mert nagy volt a fejetlenség,meg össze -vissza lett szervezve minden a dolgozatokkal kapcsolatban,és felcseszett.
Aztán tegnap megnéztük a Silent Hill című filmet,és kitalált Márkó egy hülyeséget nekem,amit ma meg is csinált nekem :D

Mivel szociális gondozónak,és ápolónak tanulok,ezért ezt kaptam tőle:

Nagyon biztató az utolsó szempont :D Én nagyot nevettem rajta ,mikor elküldte ^^

Elkészült a nyakpántom!

Nem régiben elkészült a csodás nyakpántom ^^ Egyik kedves ismerősöm foglalkozik a modellkedés mellett goth stílusú kiegészítők gyártásával. Nézelődtem a facebookos oldalán,és hát volt jó sok szembetűnő darab. Aztán gondoltam,rendelnék tőle egyet,mert elég olcsón csinálja,és maradt is még a szülinapi pénzemből - igen még mindig van belőle!
Megbeszéltük a részleteket,aztán pár napja szólt,hogy elkészült! Hamarosan remélhetőleg meg is kapom.
Addig is csak az ő általa küldött képet tudom megmutatni!

Szerintem csodásan néz ki.
Aztán valószínű,hogy megint rendelek tőle,mert van ötletem. Még anno kölcsön kaptam volt barátnőmtől egy nyakpántot,amit Márkó a csuklómra tett,mert hogy az szerinte jól néz ki. Nekem is tetszett,még tettem is fel róla képeket. De mivel nem tudok olyan hú de jól varrni,meg hát anyagom sincs hozzá,úgy volt,hogy barátnőm csinálja meg nekem,mert neki ez semmi,pár pillanat alatt meg van vele,plusz sokat  fotóztam őt. ( nem kértem sose pénzt egy fotózásért se ,de mivel tud varrni,gondoltam esetleg megvalósíthatná az ötletemet. úgy is volt,hogy megcsinálja nekem,de aztán elmaradt ugye)
Aztán megbeszéltem ezzel a lánnyal,és majd ő megcsinálja nekem. Elmondtam neki az ötletet,meg hogy hogyan gondoltam,elküldtem a képet neki,aztán majd lesz belőle valami remélhetőleg. =)
Egyenlőre várom,hogy anyum elutalja a pénzt,mert ő jár a városba.

Fény derült az igazságra

Hát nem is tudom mit mondhatnék. Nagyon rosszul érzem magam lelkileg. Pár napja írtam egy bejegyzést,amiben emlegettem,hogy nem értem mi baja barátnőmnek. Hát most megtudtam,mert végülis leírta.
Mondhatni nagyon szarul esett ez az egész. Azt feltételezte rólam,hogy én féltékeny vagyok rá,meg másoltam :S Komolyan ez földhöz vágott. Mért kéne nekem bárkit is másolnom?! Nem vagyok már kislány,aki még nem tudja hol a helye,és önmagát keresi.
Alapjáraton szerintem ez nem korrekt dolog,hogy ilyen későn ennyi idő elteltével mondja el hogy mi a baja,holott már július óta zavarom a csőrét. Szerintem ezt úgy kellett volna,hogy azonnal szól,és akkor azonnal tudtuk volna ezt tisztázni. Soha életembe nem másoltam én még senkit. Mielőtt megismertem,én már akkor is ilyen voltam,most is ilyen vagyok,nem értem komolyan. Meg ,hogy én példaképként néztem rá. 21 éves vagyok,ergo nem állítok magam elé példaképeket. Nekem szimplán az tetszett ,hogy ő is ugyanilyen cipőben jár mint én,és van közös pont,meg téma.  De hogy én magam elé példaképet állítsak. o.O Igen,12 évesen ezt csináltam- Avril Lavigne volt a marha nagy példaképem-,de ennyi,ez elmúlt.
Viszont legalább kiderült,hogy nem a párja miatt történt.- ez azért jó hír.
De ettől függetlenül sokkolva vagyok. Kb. olyan ez,mintha ő lett volna az,aki futott mikor én sírtam neki. Holott én is ott voltam neki,mikor hívott. Azonnal futottam hozzá. De az utóbbi időben nem is akart velem találkozni,én meg nem erőltettem.
De mindegy,ő közölte,hogy elakar szakadni tőlem,hát nem fogom hátráltatni. Csak vicces,mert egy másik barátnőjével ugyan ez volt a baja,mint most velem,hogy másolta.  Nem értem. Én nem miatta kezdtem így öltözni,de hát ez van.
Csak nem értem mért nem akkor hozta ezeket fel,mikor aktuális volt! Én hívtam találkozni,hívtam fotózni (ez is ingyen csináltam,mert hogy barátnőm,és ez teljesen természetes,hogy családtagoknak,és barátoknak ingyen fotózás jár!) m hívtam a szülinapomra is a barátjával együtt,hogy ne legyenek külön,hívtam mindenhova,de semmi. Ezek mind le lettek mondva.
Persze én is sáros vagyok,mert például a dolgait amit kölcsön adott,sokáig nálam voltak,és ez azért tényleg nem szép,de ezerszer bocsánatot kértem,és még most is ég a fejem. De sajnos nem mindig tudtam úgy rohanni ahogy ő szerette volna,mikor meg én hívtam,akkor nem ért rá.

Mindegy ez így alakult. Azért sajnálom,mert szerettem jókat dumálni,elhülyülni a fotózásokon,meg minden,de ha nincs rám szüksége akkor nincs.

De jó hír legalább az,hogy visszajött az életembe egy olyan ember,aki pár éve szintén félre értések miatt kilépett. Ez az illető is meg volt rám sértődve,mert totálisan félre értett valamit,aztán 2 év kellett hozzá,hogy rájöjjön,hogy hoppá,még se én vagyok a hülye. De ez lesz akkor ha nem beszéljük meg a dolgokat! ezt nem értem mért kell külön kihangsúlyozni az embereknek! Minden barátomnak elmondom,hogy ha valami baja van,akkor szóljon,mert a végén kurva nagy baj lesz ebből!
Ennél a régi jó barátomnál is ez volt! Szerencsére ő vissza jött hozzám,újra találkozunk,és újra jó barátok vagyunk,és elmondtam neki is ,hogy ne legyen hülye. =)
Talán egyszer barátnőm is rájön,hogy nagyon félre értelmezett engem ezzel a másolás ,meg bálványozás dologgal! Talán 2 év múlva =)
A legjobb,hogy  vannak emberek azért akikre számíthatok,és akiknek kibeszélhetem a terheket magamból,így talán könnyű lesz túltenni magamat ezen. Nem fogok én haragudni senkire,azt az időszakot kinőttem szerencsére,de azért nem könnyű egy ilyen. Főleg hogy tudom,hogy miket hisz rólam. o.O
 De mindegy is.

Szomorúságom határtalan

Nem értem mi van mostanság az emberekkel,de sorra hallom az ismerőseimtől,hogy meghülyültek a barátaik. Na most én ugyanebbe a helyzetbe kerültem. Az egyetlen pécsi barátnőm is "elhagy". Maraton után furán kezdett el viselkedni velem,olyan volt mint aki nem vágyik a társaságomra,meg nem is akar velem jóban lenni. Vissza kérte hirtelen a cuccait amiket kölcsön adott. Én rákérdeztem mi a baja,de kimagyarázta,hogy semmi baja nincsen,csak kellenek neki,meg ilyesmi.
Utána nem tudtunk megállapodni egy időpontba,mert nekem elkezdődött a suli,és baromi sokat kell tanulnom,és alig voltam face-en,telefonom meg ugye még mindig nincsen (már lassan egy éve ^^) Aztán húzódott ez az egész,mert sokszor csak két másodpercre mentem fel face-re,és senkinek nem válaszoltam az üzenetére.  Akkor rám lett küldve a pasija. Nem értem mért kell úgy csinálni mintha én nem vigyáznék a cuccaikra,vagy éppenséggel eladnám vaterán. 
Minden össze van készítve,csak épp rohadt időm nincs rá,mert nem ülök egész nap itthon sajnos. Vagy ha igen,akkor tanulok. Az egész suli elveszi az időmet,hiába van egy héten egyszer. Dupla annyi anyag,és tanulni valóm van. Nekem minden hét olyan mint az egyetemen a vizsgaidőszak :S Nagyon uncsi,nehéz,és  szenvedek. Kisebb gondom is nagyobb a facebooknál.
De mindegy,vissza adom a cuccokat,aztán szerintem kb. többet nem is áll velem szóba. Belefáradtam ezekbe a viselkedési formákba.
Pár ismerősöm szerint a pasija beszélte tele a fejét. Én naivan nem néztem ki volna a pasijából. Én elfogadtam,hogy oké,az a pasija,és ennyi. De valószínű a faszija nem bír engem,vagy épp Márkót nem tudom, így ellenünk hangolta a csajt. De ezek csak találgatások - bár ha többen mondják,akkor abban mindig van valami.
Valószínűleg az igazság sose derül ki.

Emberi baromságok

Hjaj. Megint sikeresen belekeveredtem olyan dolgokba,amikbe nem kellett volna. Mindig rosszkor vagyok rossz helyen.
Persze sikerült megtapasztalnom az emberi idétlenség,és gyengeség hatalmát. Az emberek többsége irtóra buta. Beleavatkozunk mások dolgába,majd még mi sértődünk meg. Aztán ahelyett hogy bármi is megvitatásra kerülne,töröljük az illetőt mindenhonnan. Sokszor elgondolkodom hogy mi ez a viselkedés forma.  Nekem ha bajom van valakivel,akkor nem foglalkozom vele,vagy megmondom. De a legtöbbnek természetes,hogy törli a másikat minden honnan. Gyengék,és gyávák az emberek,mégis mindenki irtó nagy embernek vallja magát. De egyik se különb a másiktól. Vannak egy páran akik igyekeznek normálisan viselkedni embertársaikkal,de kevesen vannak.
Na mindegy lényegtelen az egész. Azt hiszem nem bonyolódok több emberi kapcsolatba. Megmaradok azoknál akiket már ismerek,és akikkel jóban vagyok. Legalább nem ér nagy meglepetés.

No,de más téma. Be vagyok pánikolva. Ki gondolná =) Egy heten van megint,hogy megtanuljak ezer oldalnyi anatómia anyagot. De jó,mert most szombaton nem lesz semmi. Azzal a jó fej etika tanárral leszünk. Annak annyira jó a felfogása hogy hihetetlen. De erről beszéltem korábban. Mondjuk most a holnapi órán vele is dolgozat kérdésekről fogunk beszélni,szóval abból is írunk.  De az anatómia a legrosszabb. A tanár 3 anyagrészt darált le,és ebből kettőt fullosan meg kell tanulni ,mert megint írunk. Egy heteket ad rá folyamatosan,és az a rossz hogy nincs kiemelve a lényeg. Ezen sokan kiakadtak,és be is szóltak az irodavezetőknek,hogy nem lehet meló,és család mellett ennyi anyagot egy hét alatt megtanulni. De persze a dolgozat meg baromi egyszerű,de annyira sok az anyag,és senki nem tudja mi a lényeg belőle. Szóval most meg lett beszélve,hogy azért jó lenne átbeszélni az életbevágóan fontos témákat,hogy ne potyára tanuljunk meg mindent.
Most is van egy hetem 2 témakört bevágni,amiből kb. minden fontos neki. Kevés az idő,nagyon. Beszélt is az irodavezető a tanárral,hogy nem tudunk ennyi mindent bevágni egyetlen egy hét alatt. Nekem mázli,mert nem melózom,meg nincs gyerekem,de a többeknek szar. Persze jött prédikálni a nő,hogy hát ezeket meg kell tanulni,és blablabla. S hogy állítólag ez még a könnyű rész ^^ De jó. Félő,hogy sokan lelépnek majd még. Mert már így is nagyon sokan lemorzsolódtak,mivel nem bírják ezt,stb. Most is sokan jöttek ezzel,hogy kész káosz ,meg nehéz nekik ez az egész,és ha a mostani doga szarul ment akkor lelépnek o.O Remélem hogy a padtársam nem lép le. Komolyan,olyan jófej az a nő :D Mondta,hogy hasonló stílusú a lánya mint én,és velem is úgy viselkedik mintha a lánya lennék :D Sőt kb mindenki úgy viselkedik velem :D Nagyon bírok őket. :P
Remélem holnap jó,és nyugis lesz az óra =)

A magazinom amúgy Hotdog.hu-n megint frissült. Továbbra is jöhet bárki akit kicsit is érdekel a téma =)
~Gothic Life/ Style~ magazin

Értelmetlen álmok

Ma megint eléggé nagy hülyeséget álmodtam. -vagy csak nem jöttem még rá az értelmére. Azt  tudom,hogy két fiú volt benne,és mindkettőt szerettem,de mindegyiket máshogy.
Először az egyiknél voltam,és emlékszem,hogy beszélgettünk,meg a hörcsögével játszottam. A környezet ahol játszódott az álom,elvileg a szobája volt,de olyan nem is tudom,az egész olyan volt mint egy gyár.  Nehéz így vissza emlékezni. De azt tudom,hogy ennek ellenére az érzéseim jók voltak. Kellemes volt a sráccal lenni,szerettem vele lenni,és szerettem a srácot. Se az arcát nem láttam,se semmi jellegzetes dologra nem emlékszem,csak az érzelemre!
Aztán totális helyszín,meg jelenet váltás. Ahol szintén egy arctalan fiúval voltam,de ott tudtam,hogy ő nekem a legjobb barátom. A barátom,akivel irtóra bensőséges a viszonyunk- szóval lazán meg lehetett ölelni,volt egy pillanat mikor elvoltam keseredve,és ő vigasztalt,és a homlokát az enyémhez nyomta,és úgy magyarázott,hogy minden oké lesz. Ez a jelenet,vagy pillanat volt az,ami nagyon megmaradt bennem,és nem akartam ,hogy vége legyen,mert tudtam,hogy ő velem van.

Fogalmam sincs kik voltak ezek az emberek,de úgy vettem észre,hogy itt inkább az érzelmeken volt a hangsúly. De ha valaki többet lát ebben,akkor mondja csak. Én még mindig a hatása alatt vagyok,és fogalmam sincs mi váltotta ezt ki belőlem.