Szomorúságom határtalan

Nem értem mi van mostanság az emberekkel,de sorra hallom az ismerőseimtől,hogy meghülyültek a barátaik. Na most én ugyanebbe a helyzetbe kerültem. Az egyetlen pécsi barátnőm is "elhagy". Maraton után furán kezdett el viselkedni velem,olyan volt mint aki nem vágyik a társaságomra,meg nem is akar velem jóban lenni. Vissza kérte hirtelen a cuccait amiket kölcsön adott. Én rákérdeztem mi a baja,de kimagyarázta,hogy semmi baja nincsen,csak kellenek neki,meg ilyesmi.
Utána nem tudtunk megállapodni egy időpontba,mert nekem elkezdődött a suli,és baromi sokat kell tanulnom,és alig voltam face-en,telefonom meg ugye még mindig nincsen (már lassan egy éve ^^) Aztán húzódott ez az egész,mert sokszor csak két másodpercre mentem fel face-re,és senkinek nem válaszoltam az üzenetére.  Akkor rám lett küldve a pasija. Nem értem mért kell úgy csinálni mintha én nem vigyáznék a cuccaikra,vagy éppenséggel eladnám vaterán. 
Minden össze van készítve,csak épp rohadt időm nincs rá,mert nem ülök egész nap itthon sajnos. Vagy ha igen,akkor tanulok. Az egész suli elveszi az időmet,hiába van egy héten egyszer. Dupla annyi anyag,és tanulni valóm van. Nekem minden hét olyan mint az egyetemen a vizsgaidőszak :S Nagyon uncsi,nehéz,és  szenvedek. Kisebb gondom is nagyobb a facebooknál.
De mindegy,vissza adom a cuccokat,aztán szerintem kb. többet nem is áll velem szóba. Belefáradtam ezekbe a viselkedési formákba.
Pár ismerősöm szerint a pasija beszélte tele a fejét. Én naivan nem néztem ki volna a pasijából. Én elfogadtam,hogy oké,az a pasija,és ennyi. De valószínű a faszija nem bír engem,vagy épp Márkót nem tudom, így ellenünk hangolta a csajt. De ezek csak találgatások - bár ha többen mondják,akkor abban mindig van valami.
Valószínűleg az igazság sose derül ki.