Vizsga előtti pánikrohamok

Annyira frusztrált vagyok már hetek óta,hogy elmondani nem tudom. Blogot se irtam, egy közösségi oldalra se néztem fel,még facebookra se sűrűn (max. hogy jött e valami irdatlanul fontos dolog). Elkeserítő,de semmire nincs időm. A képemről lesül a bőr,hogy a barátaim,szeretteim semmit nem tudnak rólam,mert két szót nem írtam. Szerencsére azért akik igazán szeretnek keresnek is,még ha tudják is hogy most nehéz az életem (:  Szóval akármennyire nem látszik,nagyon örülök a "zaklatásoknak",csak épp reagálni nem tudok azonnal.
Ugyanis kevesebb mint egy hetem van vizsgáig. Ezelőtt egy-két héttel lebetegedtem két hétre,akkor amiatt nem ültem géphez, most meg be kell hoznom a lemaradást azonnal,mert a hét végén vizsgázom!!!  Hihetetlen pánik van rajtam,ugyanis egy betűt nem tanultam ezelőtt,és még csak most álltam neki a tétel sornak. azt azért elárulom,hogy nem 10 tételről van szó,hanem 40 darab szóbeli tétel,ami eléggé kifejtős. Nos ezt mind kikeresni,kiírni külön lapra,és akkor még meg is tanulni szombatra. Szóval szerintem mindenki eltudja képzelni. Ráadásul kisklinikum modulzáró vizsga karácsony előtt!! Embertelen karácsony előtt két perccel vizsgára készülni, mikor látom,hogy mindenhol ünnepi filing,meg minden ismerősöm készül... én meg itt ülök könyvekkel,tételekkel,papírokkal hatalmas kupiban és azon rágom a körmömet,hogy vajon mit húzok. Se ajándékokat nem csináltam még,se hangulatom nincsen,pedig imádom szívből ezt az ünnepet. A munkahelyen már hetek óta dekorálunk,és tökre buli,de valahogy mikor eljön az idő, hogy haza kell indulnom rosszul leszek,mert tudom hogy vár a tanulás.
Legszívesebben sírni tudnék a félelemtől. Hiányzik,hogy barátnőimmel legyek,hiányzik az eszmecsere velük,hiányzik,hogy Diablozzunk Viktorral,hogy Szilvivel lelkizzünk, vagy legalábbis hogy kicsit elszakadjak már innen. Már kedd van és van 3 napom,hogy a maradék harminc valahány tételt megirjam és megtanuljam. Pánik. A környezetemben élők fülét már lerágom és szétidegeskedem magam. Most jön az hogy összeveszek mindenkivel az idegbaj miatt.
Bár ha belegondolok,akkor ez a 3 nap nem csak átok,de áldás is,mert így vagy úgy túl leszünk rajta. Mondjuk már pénteken túl lehetnék rajta,ugyanis a hivatalos felállás szerint pénteken van óránk délután 4-től este 8ig,és úgy volt,hogy mehetünk vizsgázni akkor is.... Én mentem volna,mert akkor mehettem volna pénteken Szilviékhez Pestre... Erre a héten megtudtam,hogy szombaton 8ra kell menni. Király.  De szerencsére a terveket így se kell lemondani,mert szóltam a tanárnak,hogy én futok úgyhogy engem fejezzen le először :D  Szóval valahol várom is- totális kettős érzés. Félek,de várom is.

De most futok vissza tanulni,meg tételt írni- csak gondoltam valami életjelet adok magamról. És sok minden történt azért,szóval ha nem kapok infarktust,esetleg sokkot szombaton akkor majd amint lesz időm irok (: