Főoldal
Mával megkezdtem a második év első féléves gyakorlatát egy szociális otthonban. Idén az a feltétel,hogy bárhova is megyünk,mindenképp szociális otthon legyen. Tavaly volt kórházas gyakorlat,idén meg bentlakásosokhoz megyünk.
Nekem szörnyen indul ez az egész. Ott kezdődik,hogy nagyon korán kellett mennem,mert 6ra már ott kell lenni. Nekem emiatt 4:45kor kéne kelnem. Be is állítottam az órámat,erre nem csörgött X_X Reggel osztálytársam ébresztett,hogy hol vagyok,mert lassan 6 óra. Azt hittem,hogy ott helyben elájulok és sokkot kapok. Szóval magamra kaptam amit találtam,és olyat futottam a házunktól a buszvégállomásig,hogy öröm volt nézni- utána leizzadtam,és szépen néztem ki mire oda értem.
Nagy nehezen bejutottam,akkor már nagyban folyt a reggeli pelenkázás, én meg égtem mint a Reistag,hogy juj én voltam az aki elaludtam.... Áhh,tiszta ciki.
Aztán átöltöztem,időközben a nővéreknek bemutatkoztunk osztálytársammal; voltak nagyon kedvesek,volt aki le se szarta a fejünket. De egész nap jól elröhögcséltem a nővérekkel,mert volt pár olyan mentalitású mint én és ez jó volt ^^ Kicsit mások a szokások egy ilyen szoc. otthonban... nagyon eltérő mint a kórházakban,és nekem még furcsa. Meg megint az volt a bajom,hogy elszoktam az idősektől. Mármint az ő pelenkázásuktól,meg ilyesmi. A gyerekekre áll rá a kezem.
Nap végén meg persze mielőtt eljöttünk meghalt egy néni.... Persze pont az,amelyiket reggel együtt pelenkáztam a nővérrel,meg én etettem reggel,és ebédkor.... Aztán ebéd után egy órával volt a nagy pelenkázás,és mikor őt akartuk tisztázni, nem élt. Hát tököm ki volt őszintén szólva.... Mért kell megint halált látnom?? Ráadásul annyira egy esetlen néni volt,aki bazi sokat szenvedhetett az élete során,ugyanis a halál táborból menekült meg annak idején. Bele volt tetoválva egy szám,meg a csillag- mert zsidó származású. Szóval el lehet képzelni... De szerintem mentálisan sem volt tiszta már,amit meg is értek. A vicc az,hogy ebédelni még ebédelt,de folyton olyan volt mintha el aludna...,csak nem hagytuk.
Na mindegy,szóval kellemetlen az egész. Sajnos holnap (szombaton) is kell mennünk,mert csak így lesz meg az 5 nap gyakorlatunk. Ugyanis csütörtökön még nem fogadtak,ami viszont nekünk már szabadság volt... Más szabink meg nem lesz. Szóval elmegyünk 8ra suliba és 10kor lelépünk gyakra. Jó lesz.
Egyszer velünk is előfordult, hogy nem szólt a telefonunk, de mi csak 10 percet aludtunk tovább, úgyhogy egy gyors sprinttel még időben el tudtunk indulni, viszont nagyon rossz érzés volt. A nénis esettől meg kirázott a hideg, én nem is tudom hogy bírnám feldolgozni... délelőtt még foglalkozol vele, aztán később már nem is él. Kegyetlen lehet. Meg ahogy olvastam a történetét annyira megsajnáltam :(
VálaszTörlésOh,ez még a szerencsésebbik eset- de mondjuk én sem panaszkodok,mert ahhoz képes... fél óra alatt behoztam a késést. Mert 6ra kellett volna beérni, akkor hívott osztálytársam, és 35re már a belvárosban voltam :D Szóval így kell gyorsan a városba érni- és nem lakom közel.
TörlésHú,hát a nénit anyum is ugyanígy megsajnálta,mikor meséltem. Gondolhatod hogy átélni milyen lehetett. Egy másfél órával ezelőtt még nyammogta az ételt,és mindig be akart aludni,én piszkáltam fel,hogy nyeljen. Aztán nem erőltettem az ételt. De arról fogalmam nem volt,hogy a halál első szakaszában van basszus. És annyira kis törékeny,elesett mami volt. Borzalmas volt átélni na; meg látni a fennakadt szemeit,nyitott száját... Áhh. És ez nekem még csak az első napom volt.