Túrázós hétvége- Szombat, Égervölgy

Sajnos nem sok alkalmam nyílik,hogy kicsit kikapcsolódjak,de most hétvégén szerencsére elmaradt a tanítás,így volt egy rendes,csodás hétvégém végre. Nyár óta már annyira hiányzott ez. Tudom,hogy még csak most kezdődött a suli,de már most utálom,mert megint csak a gond van vele,és áhh... szóra se érdemes.
Nos a lényeg,hogy Verával egy héttel ezelőtt megbeszéltük,hogy lejön hozzám már pénteken,így lesz időnk sok mindenre.

Pénteken én meló után elrohantam haza,onnan be a városba,hogy vegyek neki valamit,ugyanis most lesz a szülinapja nem sokára,és nem hinném,hogy ebben a hónapban lesz alkalmunk még összefutni. Elrohantam az árkádba,, azon beül a Rossmannba,ugyanis ott lehet kapni azt a teát amit mindketten kedvelünk- azt az epres sajttortásat. (: De én ezt nem tartottam elégnek,így törtem magam,hogy mégis mit szerezzek neki még. Bementem a Clarie's-be,amit egyébként annyira nem kedvelek,mert marha drága.  Végülis jó döntés volt,mert hoztak már halloween-i kellékeket,meg volt sok szép nyaklánc,nyakpánt,gyűrű,stb.  Elég sokat vaciláltam,míg végül egy szolid kis nyakpántot kiválasztottam,aminek a széle csipke,és van középen egy kis masni. Nem túl sok,nem túl kevés, mutatós,és megfizethető.  Aztán átugrottam a kínaiba,hogy vegyek magamnak egy edző nadrágot,ugyanis kell a melóhelyemre egy új,mert a másik totál káros. Már felvarrók tartják össze :D Aztán azért adjunk már magunkra. Pont a szép csipke bugyikat válogattam mikor jött a telefon Verától,hogy 20 perc  és itt van. Hoppá,rohantam a pénztárhoz,ugyanis sok idő kell míg a városból kiérek a buszvégállomásra (ott volt a tali megbeszélve). De végül én értem ki előbb,aztán mikor megjött hazajöttünk. Beszélgettünk,elmeséltem neki egy csomó mindent,megint kaptam tőle sok lelki segítséget,meg tanácsot- egyszóval lelket öntött belém,ami mostanság kezdett elhagyni. De igazából amire nagy szükségem volt,hogy kicsit kiszakadjak az átlagos,mindennapi közegből. Ugyanis az emberek rendszerint így sokallnak be,így égnek ki előbb utóbb,hogy monoton életet élnek,és vannak csak nap mint nap. S kezdtem magam én is így érezni. Szokásos felkelés,munka,suli, alvás,és minden újra elölről.  Ez egy idő után nekem uncsi. Persze imádok otthon punnyadni én is sokszor,de van,hogy kell a változás. (Persze minden más barátnomtól is megkapom a törődést,és senki ne érezze azt,hogy nem számít. Mert mindenki számít. Mindenki itt van velem lélekben.)
Hát most ebben nagy részem volt. De olyan szinten,hogy nem is számítottam ilyesmire. Elég vicces volt ez a két nap.

Szombaton reggel csak úgy random felkeltünk,aztán én kitaláltam,hogy menjünk Égervölgybe. Ott anno exemmel voltam,és emlékeztem egy csodálatos mohával borított tájra,amit megakartam mutatni Verának. Mivel ő is egy kicsit művészlélek,és sokszor meglátja minden apróságban a szépet,a lehetőséget -akár olyanban is,amiben más nem-, így tudtam,hogy ő értékelni fogja (:
Elindultunk az ösvény felé mikor leszálltunk a buszról,aztán arra lettünk figyelmesek,hogy le van zárva a kis híd. A szalagra a vízmű felirat volt irva,és hallottuk is ,hogy valamit fúrnak. Hát mi azért mentünk tovább,mondván,hogy biztos nem érint minket. Aztán ahogy beljebb értünk,láttuk,hogy az egész felfelé vezető ösvény le van zárva. Én azt hittem hogy elájulok,ugyanis féltem,hogy vissza kell fordulni. Mindenféle alternatíva megfordult a fejünkben,hogy esetleg odamegyünk és megkérjük,hogy had menjünk tovább stb, de tudtunk,hogy elküldenének.  Aztán én már kész letargiába voltam,mondván,hogy vissza kell fordulni és oda a szép kirándulás,mikor Vera észre vett egy nagyon meredek ösvényt felfelé a dombon.  Hát én először majdnem infarktust kaptam,hogy ezt én ugyan meg nem mászom,végül mikor tudatosult bennem,hogy nagyon nincs más opció,és visszafordulni a kutya nem akar,így belementem. Természetesen kiborultam,ugyanis a vadi zsír új bakancsomba mentem..... (jaj igen,megjött a csatos csodám *-* gyönyörű egyébként ;) ) Aztán kicsit tényleg kerülgetett a szívroham,mert hát nem kevés pénz volt. Végül nagy nehezen felmásztunk azon a szűk ösvényen,és mit ad a sors?! Kijutottunk a kanyarig,ahol van egy kis pihenő,de onnan lehet folytatni a turista ösvényt. Magyarul sikeresen levágtunk egy nagyobb részt,ezzel kikerülve a munkásokat! :D Hát mondtam is nem egyszer Verának,hogy számomra nagy húzó erő ő.  De ez így a hétvége során számomra nagyon is biztossá vált,ugyanis míg én párszor már feladtam volna,ő azért próbálkozott. Látszik,hogy Kos az aszcendense,mert ők megállíthatatlanok sokszor :P De ez most nagyon jól jött,és örültem neki.

Kicsit megpihentünk,mert azért meredek volt az út nagyon,és hát hiába a sok aerobik,vagy futó padozás... a szívem,meg a vérnyomásom az egekben volt :D Ráadásul,ami gondolom mindenkinek feltűnt,hogy kiöltözve mentünk az erdőbe :P Hivatalosan hegyre ,meg sziklára mászást nem terveztünk,de hát a Sors kiszámíthatatlan,mint tudjuk. ;) De a szép ruha megérte,mert ugyanúgy tudtunk közlekedni,kényelmes volt,és ugyanúgy bejártuk a fél Mecseket!
Útközben végig fényképeztünk,és nagyon szép dolgokat láttunk. Ilyenkor ősszel csodás kezd lenni a táj- bár amúgy is mondjuk. Bevallom még sajnos nincs annyi színes falevél mint amennyi jó lett volna,de azért így is gyönyörködtünk sokat. Útközben mikor sziklás volt a talaj elég sokat nyivákoltam,mert hát féltettem a bakancsomat. Mondtam Verának,hogy ha tudom,hogy ilyen lesz akkor a lyukas régi bakimba jövök,és nem az újat teszem tönkre. Persze közölte,hogy ezt is be kell járatni :D Ez a lány örök optimista. Míg én mindenbe a rosszat látom,ő mindenben a pozitívat. Ilyen téren baromira különbözünk,de iszonyú mentalitása van és számomra  azon kívül,hogy húzó erő,eléggé nagy inspiráció is. Ugyanis ő is az a fajta ember,hogy ha kidobják az ajtón, bemegy az ablakon. S nekem az anyai nagyapám volt ilyen. Iszonyú erős jellem,és igenis megcsinálja amit elkezd.
No,végül elértük a mohás részt,és hát szemet gyönyörködtető volt most is *-* Természetesen ahogy gondoltam, tetszett neki. (:  Nagyon sok képet csinált út közben- ugyanis most rábíztam a fényképező gépet. Én most csak élvezni akartam a tájat,meg úgy az egészet. Kicsit elengedni a hétköznapokat,kicsit nem gondolni arra,hogy hamarosan megint hétfő ,és a hülyék közt leszek... kicsit lazítani.

Mikor elértük végre a mohás részt nagyon örültünk,mert szerinte is olyan szép volt,ahogy elmondtam neki.
Kicsit felmászkáltunk rá,és úgy kell elképzelni,mintha puha padlószőnyegen mászkálnánk :D Iszonyú jó volt. De utána egyből tovább is mentünk,hogy vajon mi van tovább. Aztán persze változott az erdő,mert egyik feléről átkerültünk a másikra szép lassan,végül a turista jelzést követve kijutottunk Égertetőre.  Engem kicsit a Malomvölgyi arborétumra emlékeztetett,csak jóval kisebb volt ez. Egyébként nagyon szép volt az egész,mert csodás időnk volt egész hétvégén,így szombaton is; minden csupa élénk zöld,egy két színesedő falevéllel. Útközben hódoltam a gyűjtő szenvedélyemnek természetesen :P, gyűjtöttem gesztenyét,színes leveleket (mindenféle fáról), makkot,mogyorót. Útközben felfelé megálltunk fotózni,és ott potyogtak ránk a makkok :D Eléggé vicces volt :D
Itt a Tetőn voltak emberek,meg ide szoktak osztálykirándulásokat szervezni- én is voltam itt általános iskolában,csak az útvonalat felejtettem el. Összetalálkoztam a szomszédom unokájával is :D Minő véletlenek. :P
Volt itt egy nagyobb kilátó szerűség,ahova természetesen felmásztunk (: Vera lőtt pár képet, én is próbálkoztam magunkról közöset,de az az igazság,hogy sajnos a fényviszonyok nagyon sok helyzetben irtó előnytelen képhez vezettek. =( Így abban maradtunk,hogy később próbálkozunk.

Mikor már mindent körbefotózott,és kielégítette művészi hajlamait, tovább álltunk. Visszafelé indultunk,hogy a turista jelzést követve visszajutunk ahonnan indultunk. De észrevettünk egy másik jelzést is,és gondoltuk,hogy elnézhetnénk arra. Nagyon eltévedni nem fogunk,mert itt van ez a tisztás,és ha visszafelé jövünk,halljuk az emberi hangokat,meg hát kétféle jel volt csak,így nem nehéz.  (Persze a hétvége alatt rájöttem,hogy mi sajnos egy egyenes útvonalon, turista jelzések mellett is úgy eltévedünk mint a fene. De erről később irok.)
Szóval követve a másik jelet, új úton mentünk tovább,ami szintén szép volt,meg jó,de egy idő után nagyon sziklás,és hát megint csak előjött a nyafim,mert sajnos a 21 ezres bakancsomat féltettem,hogy nagyon szétkopik. Furcsálltam az utat,mert nem értettem,hogy mért ilyen sziklás,meg meredek volt persze. Hát nekem a szívem sokszor a torkomba dobogott,totálisan melegem volt,és a szoknyámat már a nyakamba emeletem,mert hát így már necces volt a hosszú szoknya. Bár tény,hogy nem terveztünk szikla mászást,de a kíváncsiság mindig erősebb. Sokszor volt téma,hogy visszafordulunk,de mindig arra a következtetésre jutottunk,hogy ahhoz már túl sokat mentünk. Én persze végig szenvedtem az utat,ugyanis a sziklamászást nem nekem találták ki :D Verát sajnálom,mert baromi idegesítő lehettem,de sajnos ez már az a része volt a dolognak,hogy nem esett jól. Szóval az erdei séta jó volt,de mikor már a sziklákon kellett végig bukdácsolni ráadásul hegynek felfelé, így már nagyon rossz volt. Aztán hallottunk favágást,gondoltuk megkérdezzük mégis merre tart ez a szenvedős út... ,de sehol senkit nem láttunk. Aztán nagy szerencsénkre jött velünk szembe egy idősebb pár,és tőlük kérdeztük meg hogy mégis merre tartunk,és akkor közölték,hogy Jakab hegy felé :D :D Azt hittem eldobom az agyam. Hogy a jó fenébe jutottunk el ide?! Aztán mondták,hogy kb. egy negyed óra fél óra járásra van innen,de nem ajánlják,ugyanis nem sokára sötétedett,és hát látták rajtunk,hogy nem épp profi túrázók vagyunk,így eszünkbe juttatták ,hogy majd le is kell másznunk a hegyről! S ebben igazuk volt,mert oké,hogy feljutunk a Jakab hegyre a romokhoz (mert mondták,hogy van fent,és nagyon szép) ,de addigra ránk sötétedik,és se zseblámpánk,se semmink nem volt. Szóval még tanakodtunk,hogy mit tegyünk,végül csalódottan, és fáradtan vissza indultunk. Lefelé fájdalmasabb volt jönni sokkal mint felfelé,és elég sokszor estünk majdnem nagyokat :D Persze szerencsére nem. Végülis visszafelé is beszélgettünk,elütöttük az időt,meg végülis megálltunk a mohás résznél kicsit még,és akkor fotózgattuk egymást (: Vera nagyon jó fotókat csinált rólam,nagyon örültem,hogy kihozta a jó oldalamat (: Persze a végén rakok még fel képeket,mert elég sok szép kép készült (:
Aztán leértünk nagy nehezen,vissza Égervölgybe,majd onnan is le,és ki az erdőből. A buszmegállóba csak ültünk és vegetálni volt időnk. Az innivalónk elfogyott,mert csak fél literes üvegbe vittünk magunknak, enni meg csak reggel ettünk egy keveset, s már 5-6 körül volt az idő.... Szóval we need more energy :D  Lemerültünk mint az elem. A buszon is csak ültünk és voltunk, aztán még hozzánk meg kellett mászni a dombot,végig szembe napsütéssel ^^  Hazafelé menet még fotózott egy kicsit,itthon meg csak levetettük magunkat,ittunk,ettünk végre,és feltettük a képeket. Nagyon másra nem is volt energiánk. Annyira elfáradtunk. Visszafelé megnéztem a térképen,hogy Égervölgy és Jakab hegy között mekkora a táv,és hát térképen se kevés. Szóval szerintem mehettünk vagy 15km-t. Tudom,hogy ez egy profi túrázónak semmi,de mi nem igen vagyunk ehhez hozzá szokva. Mindketten inkább csak aerobikozunk itthon.... De ez... Erdőben dombmászás,sziklamászás.. Kemény terep. Ráadásul az acélbetétesem nem épp pehely súlyú,illetve a fényképező gépem sem,amit Vera cipelt. Szóval súlyokkal megpakolva mentünk.
Jó érzés volt hazaérni és lepunnyadni.

No de akkor mutatok pár szép képet- amit egyébként facebookon is meg lehet lesni a közös mappánkban.

Itt a fényjáték nagyon szép volt

Itt szintén (: Valamennyire a kép is átadja

Nos itt én képes voltam dűlő helyett üdülőt olvasni xD

Gomba :P

Ez Verának nagyon tetszett- Világ fa :D

Csak én (:

A tökéletes sárga virág Vera Julcsi barátnőjének; sokáig kerestük neki az igazit :D

Állok mint egy fa szent :D

Veraa (:

Erdei boszi :P

Verának nem tetszik,de szerintem jó kép (:  Jól áll neki a pulcsim xD

Igazgattam magam

Szeretlek Természet! ♥

Ez olyan nem tudom- Vera szerint nagyon jó. Mondjuk nem én vagyok a lényeg

Mesebeli gomba (:

Nos igen... Itt az volt a téma,hogy nagy az orrom :D

Ez már a szép mohás résznél van,és nekem ez a kedvenc fám; olyan mint egy női alak- s ez a fény áradat hozzá... tökéletes!

Itt is a fények *-*

Szintén (:

Vera szerint olyan mintha valami filmjelenet lenne- ahogy az anya néz a játszó gyerekeire. Még jó hogy nincs gyerekem :P

Ez nekem tetszett

Ez volt a kilátó, mi a tetejéről fotózgattunk.

Ez jellemző :D Szellemes vagyok :D

A puha moha *-*

Vera mocsara :D

Mohán *-*

Moha (:

Itt nem tudom mi a fenének tapsoltam :D

(:

Mami bepisiltam :D

Vera (:

Nagyon sznob :P

(:

Szőrös virág (:

Olyan mintha kelne fel a nap (:

Itt má lefelé jövet a hegyről; még biztatóan intettem Verának,hogy élek :D

Persze mondanom se kell,hogy volt pár necces helyzet,mikor majdnem eltévedtünk,pedig rendesen követtük a jelzést,de az inkább vasárnap volt. De azt majd egy másik bejegyzésben (: ♥