Oldalak

2013. április 15., hétfő

Burnout ellen egy kis szórakozás

*Törölt tartalom*

  A lényeg az,hogy én nem szeretnék ilyen sorsra jutni, így megragadok minden lehetőséget amivel kicsit is kimozdulhatok a hétköznapok szorításából.
Így tiszta szívből örülök annak ha utazhatok valakihez! Nem történt most sem másképp,csak most kicsit több mindent csináltam egy nap. ^^
Szombat reggel 3:30kor keltem fel,mert hajnali 4 után indulnom kellett gyalog a buszvégállomásra,ahonnan elbuszoztam a vasútállomásig. Most már belátom,hogy Daninak igaza volt,mert busszal kellett volna mennem, ugyanis Dombóváron át kellett szállnunk pótló buszokra egészen Sárbogárdig- na most az út java részét busszal tettük meg lényegében,szóval nem kellett volna azzal jönnöm. De Szilvivel meg a Keletibe beszéltem meg a találkozót,így nem akartam már módosítgatni-majd legközelebb =) Sok át szállás után végre beértem Pestre. Örültem,hogy leszállhatok,mert már fájt mindenem. Viszont mindig ráébredek,hogy mennyire szeretek utazni. Most irtó korán mentem- a vonat 5:20kor indult- így utazás közben csodálhattam a tájat. Most már tudom,hogy mire mondja sok író/költő,hogy festői szépségű táj. Sikerült meglátnom nekem is, s rögtön ez a kifejezés jutott eszembe. Hajnalban láttam a felkelő napot,az ébredező tájat a felszálló ködben- hát valami mese szép volt; megérintett nagyon. Utána meg más szimplán kisült a szemem,mert persze végig a képembe tűzött :D
Aztán sikeresen - időben!!!!- felértem Pestre, elindultam kifelé és nagy volt az öröm mikor végre Szilvimmel találkoztunk ^^  Ebben az évben már sikerült 2× is összefutnunk és ez ahhoz képest,hogy mennyire messze lakunk egymástól kiváló *-*  Meg persze úgy gondoltam,hogy nem az utolsó alkalom. 
Természetesen mindenféléről beszélgettünk és mindig csak pislogtunk mikor megláttuk,hogy mennyi idő eltelt már. Persze ez nálunk csak a szokásos-mivel a levelezéseink terjedelme se két mondat.
Elbeszélgettünk az élet nagy dolgairól,meg a munkánkról,stb. Igazából mondott elég sok okosságot nekem a szakítással kapcsolatban. Elmeséltem neki mindent,hogy mik voltak és mit mért tettem, illetve ,hogy nem is gondolná,hogy nekem mennyire fájt anno döntésre jutnom magamban. Arról meg nem is beszélve,hogy mennyi ideig lelkiismeret furdalásom volt emiatt és nem mertem mással lenni,mert bennem volt ez,hogy rosszat teszek. (mielőtt valaki félreértené,nem azért mert annyira szerelmes voltam..., sajnos ez nálunk elég hamar elmúlt.) Aztán erre mondta nekem,hogy nem kell nekem ilyeneken agyalnom,mert lényegében már régóta nem volt párom. Az,hogy egymás mellett voltunk pusztán megszokásból, nem jelent semmit. Teljesen igaza van sajnos; mi már nem adtuk meg egymásnak azt ami ilyenkor szokás és szarul éreztük magunkat. Szóval nagyon örültem,hogy ő is így látja a dolgokat és megmondja a véleményét,ami ráadásul ugyan az mint az enyém. Fontosak nekem a barátaimtól származó megerősítések. Azt is mondta,hogy furcsállta mikor tavaly februárban újra kibékültünk,de nem szól bele,mert az a dolga,hogy támogasson. Nagyon kedves volt tőle♥
Aztán a nagy beszélgetések és pánikolások (ugyanis elhagyta a mosdóban a kabátját :'D de meglett szerencsére) közepette feltűnt,hogy elszaladt az idő és a kedves férje mindjárt jön érte. Hát szomorú voltam nagyon,mert épp kezdtünk belelendülni a témázgatásba. Fájdalmas búcsút vettünk,aztán tovább álltam.  De ő olyan mint a nővérem- sőt,valahol valamilyen formában az is nekem- s tudom,hogy látjuk még egymást ;)




Elvillamosoztam a Szellemlovas nevű scifi és fantasy társasjáték boltba,ahol egy másik kedves barátnőm dolgozik; Vera. Meglepetésnek szántam először ,hogy beugrok,de azért előtte nap szóltam,mert nehogy az legyen ,hogy bent a főnök és nem tudunk dumálni.  A vele való találkozás csak villámlátogatás volt,mert egy óra múlva indulnom kellett tovább sajna a 3. találkozómra.
De vele is elhülyültünk,kibeszéltük az embereket,az exeket,a csajokat,a pasikat - úgy kb. mindenkit :D Minden gáz és olyan jó ,hogy mi nem xD 
Sajnos itt is hamar elment az idő,főleg mert mindig vevők szakították meg a beszélgetésünket. De jó volt látni,meg ő úgyis tervezte ,hogy jön hozzám majd még Pécsre. ♥
Aztán indultam tovább,mert a másik találkozó időre volt lebeszélve. Arytha-val találkoztam. Vele is mindig méteres leveleket váltunk - mint kiderült, egyszer kinyomtatta egy levelemet és kb. 6 A/4es lep lett belőle :D Szóval jah,nem két mondat az se. Most végre tudtunk találkozni személyesen is. (őt még ezelőtt nem láttam,csak face-ről ismerem) Ő a valóságban is olyan kis kedves,meg aranyos mint ahogy a leveliben is lejött. Mindig tartok az ilyen első találkozásoktól,mert hát nem mindenki olyan mint amilyennek látatja magát,de most kellemes volt az első benyomás. Egy kis aranyos lány,aki nem mellesleg a legönzetlenebb ember lehet a világon. Annyi cuccot adott nekem oda tökre ingyen,hogy ketté állt a fülem mikor megláttam. Az egyik metró megállóban találkoztunk,dumálgattunk a házáig,aztán felmentünk, ahol a párja már várt minket - és ő is nagyon jófej volt,meg kedves, ami megint meglepett :D Nem szoktam hozzá. De mindkettőnek jó modora van és jó vendéglátók. Mindketten szeretettel közeledtek felém ami azért jól esett ,mert nem éreztem magam olyan idegennek. Vagy nem is tudom,hogy megfogalmazni rendesen.
Megkínáltak pezsgővel- ittunk a nagy találkozásra :D ,meg Arytha csinált forralt bort,mert mondtam neki anno egy levelezésünkben,hogy nem ittam még soha életemben. Hát komolyan nem ittam még ilyen finomságot. Annyira jól megcsinálta- tisztán kitudtam venni benne,hogy miből van. A probléma ott kezdődött,hogy egész nap nem ettem semmit,csak puffasztott rizst :D (ugyanis említettem,hogy hajnali 3:30 óra talpon vagyok és olyankor ki eszik??!) Na most mindenki tudja,hogy mi lesz ha az ember nem eszik és úgy iszok alkoholt. Mondjuk nem volt sok,nem erről van szó,de azért a fejünkbe szállt rendesen. Utána már oldottabb volt a hangulat. Közben megcsodáltam a lakásukat,hát valami eszméletlen. Iszonyú jól kialakították a maguk kis helyét és csodás rend van náluk (drága Arytha rendmániás :D Elkélne nálam is,mert itt viszont fut a szoba -.-") Mindketten olyan stílusúak mint én,így el lehet képzelni,hogy mit hoztak össze a lakásból =)
Aztán sajnos ott is hamar elszállt az idő- pedig úgy maradtam volna még,olyan jól éreztem magam velük, nem is erre számítottam. Egyetlen dolog vigasztalt,hogy mentem Danihoz ^^
Végül oda adta azt a sok cuccot amit nekem összepakolt,hogy elvihetem,hát lestem. Úgy néztem ki,mint aki vásározni megy :D De nagyon hálás voltam,mert csodás dolgokat adott- pl. két csipkés legyezőt,meg egy sárkányos órát *-* Hát összetehetem a két kezem. Hihetetlen jó emberek. Mondjuk én is vittem neki egy derékfűzőt,meg gyártottam neki egy ki pompomot,ami a hörcsijére emlékeztet *-* De ez semmi- nem is tudnám ezt viszonozni. ♥
Remélem hamarosan megint látom őket és akkor már kicsit több időre.



Mindezek után már csak egy talim volt hátra: Dani *-*  Nagyon szuper időérzékemnek köszönhetően késtem fél órát.... Holott ez rám totálisan nem jellemző,mert mindenhol előbb ott vagyok! Mondtam is neki,hogy kicsit elbeszélgettük az időt,meg hát mint kiderült,a Népliget a metró útvonal legvégén van kb., én meg az elejéről jöttem. Ez elég sok idő volt. Rám csörgött -mamám telefonja volt nálam- és természetesen a kedves nokia csengése még a metrónál is hangosabb volt :''D
Jaj erről jut eszembe,hogy meg van a telefonom- sikeresen elintézte Dani az aksit,meg kaptam memóriakártyát,meg füles *.* - , így akinek meg volt a régi számom azt törölje mindenképpen és kérje el az újat ha kell.
No, sikeresen megérkeztem a buszpályaudvarra,ahol Danus várt,de én már annyira ki voltam,hogy hihetetlen. Eléggé égett a fejem -már Arytha előtt is- ,mert nap közben annyira szétfújta a hajamat a szél és totál szétjött a sminkem,hogy huh. Igénytelennek éreztem magam nem kicsit,de mindegy :D Ő azért szeret így is. :P
Elhívott kínaiba kajálni- nem sűrűn járok ilyen helyekre,szóval ez ismeretlen téma nekem; anno még Szilvi volt az aki egyszer meghívott kínai kajára. Eldumálgattunk közben, aztán egyszer csak feltűnt,hogy hülye wowos kocka kisgyerekek,meg nagy gyerekek vesznek körül minket és mindegyik kezében hülye wowos dobozok o.O Elküldtem volna az összeset a fenébe,nagyon idegesítő volt. szerencsére hamar végeztünk és tovább álltunk. Pont elkaptunk egy távolságit amivel el is mentünk akkor már. Annyira féltem,hogy nehogy kijöjjön az az egy és fél pohár forralt bor amit ittam. De nem volt baj.  Dani közben megcsinálta nekem a telefonomat,meg kaptam szeretgetést is- ami már hiányzott.
Mikor beértünk hozzájuk,akkor lekéstük az ottani buszt és több mint egy órát kellett várni. Gondoltuk,hogy akkor menjünk igyunk valamit- találtunk valami kocsma szerűséget... Hát nem vagyok jó véleménnyel az ilyenekről, aztán ahogy láttam ő se vágódott hanyatt az ottani helyzettől. Sok kis 15 év körüli kis csávó meg kis lányka... ott verték magukat,meg majd' szét estek a lazaságtól.... Hát ez nem nekünk való, ő kinőtt belőle én meg szimplán sose szerettem az ilyen helyeket. Miután ezt megbeszéltük le is léptünk. Inkább a megállóban várok,mint egy ilyen béna helyen. Ott meg késett az utolsó busz.. hát már nagyon örültem :D Aztán végre kijutottunk hozzájuk- éjfél körül. Akkor már a töltöttségi szintem 2% se volt.... Aztán hajnali 3 az elég korán van... De valahogy ott már jobb volt,mert nem kellett mászkálni és egymással foglalkozhattunk-ami megemelte a töltöttségi szintemet 30%ra :D Ugyanis hajnali 3ig tuti fent voltunk; ment a dumálás ;)
Aztán megint a végső kimerülés- ájulás :D De hogy megtudtam volna csapni hajnali 5 körül,mikor megint megszólalt az ébresztője -.-"  Az úgy nem kellett volna,de egy mázlija volt,hogy irtó fáradt voltam. Ami meglepő volt viszont,hogy reggel 8ra meg már fent voltunk. Az aksim feltöltődött :D Sok időnk maradt így egymásra és ennek örültem- ugyanis féltem,hogy az lesz hogy délig alvás aztán kb. mehetek haza és nem *-*
Nagy nehezen rendbe szedtem magam, aztán megmutatott a mamájának ,aki legutóbb lecseszte,hogy mi az hogy be se mutat :D  hát nagyon tünemény mamája van; egyből a gyakorlaton megismert idősekre gondoltam. Az a szeretni való csicsergő öreg mami fajta, aki beszélgetne egész nap. Hát zabálni való volt. Mivel nagyon szerettem a kórházban lévő idős mamikat is, így ő is nagyon szeretni való lett a szemembe. Egyből jött és mondta,hogy mi volt,meg mit csinált stb, aztán szapulta Danit ,hogy le kéne vágnia a szakállát :''D
Dél körül meg elindultunk be a városba, ahol kitalálta ,hogy csokit akar.... hát mondom ő is terhes. Hihetetlen... Minden pasim terhes volt =) Na  viccet félretéve; bementünk a boltba és mindenféle hülyeséget akart venni- én meg megmondtam,hogy mi a finom meg a jó. Erre megveszi és nekem adja. Holott nagyon nem akartam semmit én,mert akkor nagyon szarul voltam. De drága volt,mert így ma volt mit vinnem a melóba.

Aztán dumálgattunk még amíg nem jött a busz. Nagyon imádtam vele lenni,olyan hülyék tudunk lenni. Mi voltunk a két hülye aki a napsütéses jó időben hosszú fekete szövetkabátban nyomult... Jellemző. Tiszta olyan bolond mint én. Én azért nem vetkőztem neki,mert nem vittem pulcsit és a csipkés felsőmben nekem hideg volt. Forró vérű vagyok ugye és nekem minden hideg.
Az utolsó egy óra volt nagyon rossz,mert az a tudat,hogy el kell jönnöm totál kiakasztó volt. Igazából láttam rajta is ,hogy valami nem stimmel és totálisan rossz kedve lett. Jobban sajnáltam mint magamat.
Aztán elbúcsúztam tőle is és elindultam haza.  Iszonyúan rossz volt. Ezek azok a pillanatok mikor az ember egy kicsit meghal belül. (Every time I die- a Children if Bodom is megírta) De ott hagytam nála a fényképező gépemet,meg az Arythatól kapott cuccaim egy részét ,mert ez valahogy  legbelül megnyugtat,hogy nem sokára talizunk. Mondjuk amúgy is találkozni fogunk de mindegy, ez nekem megnyugtató.
Aztán még épp,hogy mentem 10 perce -se-, máris csörgött a telefonom :P (most már örülhetek magamnak), s ő hívott. Hát jól van mondom,két perce köszöntünk el,de olyan drága volt, örültem neki. Mondjuk azt még meg kell szoknom,hogy van telefonom. Azért több mint egy éve nem hordok magamnál semmi ilyesmit.
A lényeg,hogy nagyon jó hétvégém volt- talán sok év után most éreztem magam újra nagyon boldognak és jól. (nem mondom,hogy nem voltak jó időszakjaim az életemben,de régebben) Már ideje volt. Köszi Nektek! ♥


2 megjegyzés:

  1. Danus?! Egyre jobb és jobb beceneveket találsz ki!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A többit nem akartam volna itt mondani,azt csak neked :D

      Törlés