Oldalak

2018. június 18., hétfő

In This Moment koncert ♥

Hú, elmondani nem tudom milyen régóta vártam már ezt a koncertet. A jegyeket is még év elején megvettük rá, nem bíztuk a véletlenre. Persze közben volt helyszín változtatás, időpont váltás, amitől szerintem mindenkinek az agya ki volt, de hát az első helyszín telt házas lett,így kerültünk át a másik helyre, ami egyébként nekem szimpatikus volt- főleg egy Dürerhez képest (gondolok itt a wc-k tisztaságára). Nem tudom, ez olyan szebb volt.
Indulás előtt

Kicsit vegyes érzésekkel álltam az egész koncertnek neki, mert nem igen tudtam mire számítsak. Zoli szerint a nőnek élőben nincs olyan jó hangja, én meg nem szoktam live-okat hallgatni, fogalmam se volt róla, meg nem is érdekelt- mondom majd úgyis megtapasztalom.

Szuper volt az a nap, mert egyébként Zoli zh-ról jött és másnap megint ment... Úgyhogy biztos nagyon jó lehetett neki. Amúgy nagyon hamar felértünk Pestre, órákkal előtte betudtunk volna menni, viszont nem jött össze, mert nekem akkorra kellett odaszerveznem egy embert, aki megveszi a Killstar platformot (igen, sajnos eladtam :'( ).
Csakhogy az illető aki átvette nem ért oda, bonyodalmak jöttek, ami éjfél utánra megoldódott szerencsére.  A lényeg, hogy marha későn értünk le a helyszínre, de nem panaszkodom mert jó helyet fogtunk ki azért; egész közel voltunk és középen.

Maga a koncert ha jól rémlik késve kezdődött és fél órával előbb ért véget. Szóval így what?! Én egyébként élveztem, Zoli kevésbé. Azt kell, hogy mondjam a fellépésük, megjelenésük, maga az egész show amire épült a koncert iszonyú atom volt, nagyon odavágott. Sokszor álltam csak és mint aki meg van babonázva néztem a műsort. Nagyon eltalálták, nagyon színpadias a nő és a settek amikben megjelent (ruhák) hát a felét elfogadtam volna, de szerintem ezzel voltunk egy páran :D
Annyira cukii ♥

A hely ugye nagyon jó volt, a hangosítással nem sok baj volt- Zoli szakértő füle szerint  a mély hangok voltak elcseszve, de annyi baj legyen.  Maria hangja szerintem jó volt, de úgy érzem, hogy a vége felé nagyon elfáradt, amiből következett Zoli gondolata, hogy amikor scream-elt /ordított azt nem ő csinálta, hanem felvétel o.O
Nekem ez eredetileg eszembe se jutott, de mivel a zenei világhoz eléggé naiv vagyok, nincs fülem így az én szavam itt nem sokat ér. 
Kérdeztem, hogy miből gondolja, de a válasz egyszerű volt: volt egy rész ahol már tényleg lehetett hallani, hogy kapkodja a levegőt, meg kb. megfullad, viszont a scream annyira tökéletes volt, mint a felvételen- ugyanolyan hanglejtés, ugyanolyan erősség, ugyanolyan tökéletesség.

Én amit észrevettem, hogy sokszor nem lehetett érteni amit mond, meg nem nem fejezte be a dalszövegeket- de én ezt betudtam másnak, aztán kitudja. Nem nagyon tudom megmondani mi az igazság és lehet nem is baj ha nem derül ki, hogy felvétel volt e, maradnak a szép emlékek.

Viszont maga az ott töltött idő nem tud 100%-ban szép emlék maradni, mert akik eljöttek erre emberek nagyon furcsák voltak. Mi azért sokat járunk Dürerbe ilyen olyan kis, nagy koncertekre, úgy az ember megszokja az ottani kemény magot, akik ugye szinte mindig lent vannak, megszokja a helyzeteket, szokásokat.  Ott is vannak idióták, de úgy elvesznek.
Akik idejöttek, szerintem a nagy részük ezer éve nem volt semmilyen koncerten és fogalmuk sincs hogy kell viselkedni. Mert azért vannak íratlan szabályok ebben a világban is.

Voltam én nagyon kemény koncerteken, amiktől féltem, hogy ha megvadul a tömeg mi lesz - gondolok itt a Slipchaosra- , aztán igazából pozitív csalódás, mert bár volt állatkodás, tombolás,  extrém (ennél durvább) vadulás, mégse történt semmi. Amon Amarthon, meg anno Tyr-en is vártam, hogy majd bedarál a pogo, de nem.. Meg ha valakit be is darált és nem akarta, akkor kitették onnan. Na ezen a koncerten voltak akik állandóan és brutális erővel furakodtak, és hát voltak akik ezt megunták (teljesen jogosan) így hát kitört mellettünk a káosz.
Zoli épp fotózott, mikor egy csaj fellökte, akit a mögötte lévő csaj a hajánál fogva elkapott, az meg anyázva meg picsázva belekapott Zoli arcába, aki még csak erre fel sem készült, mert egy tetves képet akart csinálni csak. Szóval undorító ami itt ment. Pedig aztán se pogo, semmi nem volt.

Ettől függetlenül én megértem, hogy a csaj kiakadt és megtépte a másikat, mert a f#sznak kell furakodni, nyilván azért áll mindenki ott ahol, mert odáig tudott eljutni - hering filing volt, a terem a végéig tömve volt ám. Előbb kell jönni, ennyi. Én is elcsesztem a sok kinti várakozással, de nem is fúrtam magam előre, mert szerintem ez nagy bunkóság.
A másik ilyen dolog, mikor nekem beverték a fejem kétszer is... Nagyon fain volt a koncert záró része, mert engedtek szabadon egy csomó giga lufit, amit lehetett dobálni.  Azt nem igen tudom felfogni, hogy egy lufit, amit amúgy az ujjával is elpöccint az ember miért kell vadállat módjára megütni, hogy rögtön az ütés pillanatában ki is durranjon.  Mert mögöttem kétszer is ez történt, és mindkétszer a fejem fogta fel az ütést. 

Tényleg nincs nekem bajom a koncertekkel, imádok  eljárni mert élmény, jó a hangulat, de talán egész életem során most volt először olyan, hogy tele voltunk fura emberekkel, akik leszartak mindent maguk körül. Tudom, hogy a koncerttel együtt jár egy két kisebb kellemetlenség- főleg ha sokan vagyunk kis helyen- ,de nem értem miért nem lehet a másikra figyelni, vagy tiszteletben tartani, hogy hol áll.  Ilyen téren nekem ez csalódás volt- sok idióta ember kis helyre bezárva, ahol csak az számít, hogy minél durvábbak legyenek.
A másik furcsaság, hogy milyen közönség az, aki nem tapsolja vissza a zenekart? :D Most láttam ilyet először. De nem is jöttek vissza, mondom fél órával előbb jöttünk ki :D  Persze voltak akik próbálkoztak, mert lehetett hallani a kántálást, de maga a tömeg szart se csinált :O  Kicsit ledöbbentem. Ebből gondolom, hogy ez a közeg nem épp koncertes banda.

Mindenesetre élveztem azért az estét, szarrá kiabáltam magam, jó zenéket játszottak de nem eleget sajnos. Koncert végén találkoztam pár ismerős arccal, örültem nekik ♥ Csak a történtek hatása alatt voltam és nem igen tudtam mit érezzek. 
Nem bántam meg, hogy elmentem hisz nem minden nap lát az ember ilyen szuper zenekart élőben ♥
A fotók nem lettek jók egyáltalán, főleg így ha nagyba nézem ,de a telefonoktól ennyi telt :D Meg mindig volt egy két mancs, aki belekalimpált pont mikor akartuk a fotót készíteni. De ez ilyen sajnos.

Maga a színpad felépítése nagyjából látható a képeken: volt egy nagy kivetítő (ezen ki be közlekedett Maria), amin igazából fain videók mentek, amíg a csaj átöltözött- ja mert kb. majdnem minden előadás után új dressbe jött ki, amik nagyon vagányak voltak.
Imádtam a segítőit, akik mindig maszkban voltak és olyan jól mozogtak együtt; meg volt, hogy megkülönböztetni nem lehetett őket- jó mondjuk akik elől álltak biztos látták a különbséget.
Úgyhogy az látszott, hogy jól össze van rakva a műsor, örültem,hogy az országunkat is meglátogatták ezzel a turnéval, remélem máskor is jönnek majd. ♥

A hazautunk az már más kérdés volt, ugyanis a vonat Fehérvárig szintén tele volt idiótákkal- és  már fogtuk a fejünket, hogy most ezt miért :D  Valahogy az a nap ennek a fényében telt, viszont megismertem egy nőt, aki leült mellém a vonaton és kiderült, hogy ő is fogyatékosokkal dolgozik - micsoda véletlenek :'D

2018. június 11., hétfő

A barátaimtól #1

Nem sokan,de azért akadnak barátnőim, akik főleg a művész világból származnak és valahogy anno így egymásra találtunk. Van közötte általános iskolás barátság, van netes ismeretség, van régi és újabb is.
Ez nálam amúgy is ilyen "hagyomány" vagy nem is tudom minek nevezzem, mert végülis rajtam kívülálló okok mozgatják az egészet, hogy kit sodor az élet elém        ( persze rajtam is áll, hogy akarok e velük valamit kezdeni vagy sem), de a lényeg, hogy általában nem stílusbeli embereket kapok. Mármint kedvelik ezt a szférát, de nem ez a fő vonaluk, amit én nem is nagyon bánok.

Van pár balul sült történetem olyanokról, akikkel nagy volt a barátság és hasonló stílusúak voltak. Mondjuk ezek régi sztorik nagyon, fiatalok voltunk és valószínűleg nem voltunk az egészhez felnőve(én legalábbis tudom, hogy borzalmas volt a személyiségem annak idején, nem is értem ezt hogy tudta bárki is elviselni, de szerencsére így vagy úgy, azért változunk) , de ettől függetlenül a mai napig jobban örülök egy semleges embernek.
Nem azt mondom, hogy akik gothok és a baráti körömben vannak azokat nem szeretem :D Mert dehogynem. Valószínűleg ők olyanok, hogy nem kezdenek a torkomnak ugrani, hogy ha egyforma nyakláncunk van vagy épp szoknyánk :D Illetve nem is próbálnak meg túlszárnyalni meg erőltetni, hogy jobbak legyenek.
Ez mindig is egy kényes pont volt, mert nagyon rosszul tud esni, hogy valaki csak azért akar a közelembe lenni, hogy na jó majd ő megmutatja mennyivel szebb, okosabb, jobb, metálosabb, gothosabb, ügyesebb, stb.  =/  Én úgy gondolom, hogy ez a korszakunk megvolt amikor gimisek voltunk és tinik, azóta már jóval le kellett, hogy tisztuljunk és nem hiszem, hogy ennek kell dominálnia.


Nincs sok barátnőm, de akik még a mai napig velem vannak, nekik nagyon örülök és főleg annak, hogy nem olyanok mint amit fentebb leírtam. Sőt, a legtöbbjük támogat, tol előre és jót akar. Ezért jó ha nem mozgunk mindannyian egy pályán, nem rivalizálnak.
Sokkal jobban kedvelem azt, amikor valaki a szó szerinti társam, akivel vállt vállnak vetve "küzdünk" a világban és tényleg tudom, hogy bármi történik fedez és velem van. Szóval igazi bro. 
Nem fogok mindenkiről most külön szót ejteni - ha nem haragszotok-, mert most inkább azokból említenék, akik a művész körökben mozognak, és alkottak kifejezetten nekem o.O
Ezek a barátaim a művészkedéssel élik ki magukat, és én őszinte csodálójuk vagyok, ugyanis nekem meg ehhez nem sok érzékem van és mindig is csodáltam azokat, akik a semmiből alkotnak.
Örülök, hogy ismerhetem őket. ♥

Igazából Zolit muszáj az elején megemlítenem, habár ő nem a barátnőm :P De ő az az ember,aki lépten-nyomon simán megvalósítja azt amire vágyok.  Neki már több alkotását közzé tettem itt a blogon régebben, illetve sok olyasmit is csinált amik szintén nagyon szépek- gondolok itt rajzra, egyéb fa anyagból készített dolgok ( kerti bútorok, kerítések). Ami engem lenyűgöz, hogy sehol nem tanulta ezeket, mindent magától.
Tőle kaptam:

  • a világító keretes, közepes méretű koporsó polcom;
  • akkor csinált nekem ékszertartókat (a denevéres és a ouija irányító);
  • a smink asztal tükörrel, ledszalaggal és konnektorral;
  • plusz egy széket hozzá (amin denevérek vannak); 
  • kaptam tőle egy laptop asztalt, nyitható lábakkal; 
  • egy fényképezőgép állványt, ami teljesen állítható, teleszkópos :D

Az alsó része nem fért bele s képbe, de van lejjebb még: van egy kihúzható fiókja, amibe sok minden belefér- én eddig hajszárítót, hajvasalót, neszesszereket,  körömlakkokat tettem be.

Kicsit közelebbről a részek. Cuki kis denevérek tartják  fent ♥ Lent meg ott a tükör rész.

Rengeteg tervünk van még a közeljövőben, a fa anyagok is szépen gyűlnek, már csak kis idő kellene. Az ékszertartóról azt hiszem írtam már, szóval azt ide kattintva láthatjátok (: A polcról se nagyon akarok többet írni,mert arról is több poszt volt már, többek között az előző, illetve itt ez a nagyon régi bejegyzés- ide kattintva vissza tudtok olvasni. Sajnos az állványról, meg a többi dologról nincs kép, de előbb utóbb lehet, hogy lesz.


Meg kell Dórit is említenem, hiszen ő még egy olyan barátnő, akivel évek óta beszélgetünk, amikor tudtunk találkoztunk, fotós segédem ha kell :D; .  Blogon Tipegő Zombiként ismerhetitek. Imádom a néha szarkasztikus bejegyzéseit, a sztorikat, és gondolatait.
Ő egy Zoli kettő, csak lányba ♥

Igazából tőle is kaptam már sok aranyos dolgot. Például egyik karácsonyra meglepett egy általa írt történettel,aminek én voltam az egyik főszereplője. Nagyon megtisztelt ezzel és a mai napig emlegetem neki :'D
Ezen kívül kaptam már tőle jó pár szép rajzot is. Eredetileg én nagyon rühellem az animés dolgokat és a világból ki lehet velük kergetni. 3-4 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy rá lehet bármi ezzel kapcsolatos dologra venni.
De 2 éve Zoli rávett, hogy egy kettőt nézzek meg vele, amik nem voltam úgy rosszak- tetszett a mondanivaló, a világ, végül eljutottunk egy sorozathoz, amiből vannak kedvenc karaktereim, de egy nagyon nagy favorit ♥
Dóri ezt tudtam és  megalkotta nekem, lerajzolta, sőt volt, hogy engem is lerajzolt meg kombinált a karakterrel és jaj annyira aranyosak  ezek a rajzok ♥ 
Az érzés, mikor sokkal szebb vagy rajzon mint a valóságban, felbecsülhetetlen :D ♥ Az meg méginkább, hogy Ulquiorra is ott van :D


Cukiii

Ha ilyen szép lennék a valóságban, nem szólnék semmit ;) 

Nagyon szeretem a rajzait és amint lesz lehetőségem, szeretnék kitenni ezekből a falra (:


Ancsa szintén egy olyan ember, aki inkább a művészek táborát ékesíti. Őt általános iskola alsó óta ismerem, és ott lettünk jóba, csak hamar elváltak útjaink mert ő másfelé ment mint én, jelenleg meg külföldön él.
De ő is mindig az a fajta volt akinek nagyon jó kézügyessége van, és mostanság is rajzolgat- ahogy elnéztem főleg anime stílusban :D  Jellemző :'D
Tőle is kaptam egy rajzot saját magamról- arra is azt tudom mondani, hogy szebb mint a valóság ;) Viszont az nincs külön lefotózva, így nem tudom megmutatni.
Meg hát tőle is jött Ulquiorrás rajz- amivel az életemet megette, hogy nincs szemöldöke és emiatt nem tudja lerajzolni, blablabla, pedig van és csak összejött :D


Szeretem ezeket az alkotásokat nagyon, mert sokat jelentenek számomra, már csak maga az a tudat, hogy gondoltak rám és ezzel foglalkoztak sokat, amiatt, hogy nekem örömet szerezzenek.  Nem tudom, ahogy idősödöm, nekem egyre többet jelentenek az ilyesféle ajándékok, mint a pénzért vett dolgok.
Egyébként vannak más emberektől is alkotásaim, egyik ex emberemtől több minden is,de ezekről annak idején képek nem is készültek.
Valamiért mindig is izgalmasnak tartottam azokat az embereket akik ennyire ügyesek, hogy a semmiből alkotnak. Kicsit bánom, hogy nálam ez a művészi véna nem alakult ki, de hát  nem vagyunk egyformák. Habár alsó osztályban nyertem rajzversenyeket, meg igazából csak gyakorlás kérdése tudom, de maga a lelkesedésem sincs meg hozzá sajnos. Így csodálok másokat ;)

Ha esetleg valakit kihagytam és nagyon szeretne így kikerülni, vagy szeretne a listára felkerülni, csak sikítson és készül is majd a következő poszt.

2018. május 17., csütörtök

Amiket szereztem ♥ #2

Az előző bejegyzésemben beszéltem pár dologról,amiket a közelmúltban sikerült megvenni,ezzel is gazdagítva az itthoni repertoárt :D  Most már egyébként biztosan kijelenthetem,hogy függő vagyok: Sziasztok, Zsófi vagyok,vásárlás függő.
Akármennyire rossz szokás ez,egyszerűen élvezem mikor rendelhetek valahonnan valamit, és izgatottan várakozok, amíg megérkezik; de ugyanúgy oda vagyok a szimpla vásárlásért, habár a pénz költés meg fáj. :D Szóval nálam bőven vannak bajok, de azért az utóbbi időben nagyon letettem erről,mert sokkal előrébb kellett helyezni az összeköltözést!

Persze meg is esz a fene,hogy azóta semmi extrát nem tudtam venni- bár azért kisebb pár száz ft-os dolgok becsúsztak ^^''  Illetve voltak olyan dolgok amiket úgy kaptam, meg előző hónapokban gyűltek össze. Ezekről mesélek ma.

Vannak nekem nagyon kedves és nagyon jó ismerőseim.
Mindenki tudja milyen az mikor idióták veszik körül és úgy érzi nem bízhat senkiben, így természetesen nem sok jóra számít az emberektől, csak a rosszra. No én is meglepődök még a mai napig sok dolgon. Néha azt hiszem,hogy én már mennyi mindent láttam, közben meg mindig ér valamilyen pozitív csalódás, meglepetés embertársaim felől.
Na most a sok bolond ember között tényleg öröm olyat találni, akinek semmi hátsó szándéka nincs a kedveskedéssel, egyszerűen csak ilyen.

Van két ismerősöm,akik felajánlották,hogy adnak nekem koponyákat. Régóta nagy szenvedélyem az állati koponyák gyűjtése- valamiért nagyon szépnek találom őket. Zolitól is kaptam anno egy cica koponyát,amit még tavaly talált nekem egy padláson, csak aztán sajnos a költözés során jól otthon hagytuk. Így arra még várnom kell.
Aztán  egyik ismerősöm,aki olyan helyen dolgozik, hogy állandóan járja az erdőket, felajánlott pár darabot azok közül amiket talált. Nagyon örültem neki mert így alakul szépen a kis gyűjteményem. Tőle kaptam borz,róka koponyát, és egerészölyv lábat. Irigylem akik ilyeneket csak úgy találnak, bár én azért közel sem járok annyit erdőbe, meg hát ha igen akkor is csak a járt ösvényen.

A másik illetőtől egy agancsos koponyát kaptam,ami iszonyúan szép és olyanból ez az első és egyetlen darabom. Nagyon mókás mert kijár egy két foga és pakolhatom őket mindig vissza :D De ettől még nagyon király kellék és már használtam is egy két szelfi erejéig, de a fő feladatköre, hogy díszíti  lakást. ♥
Viszont végre találtam értelmet a kis koporsónak,amit Zolitól kaptam 2 éve (megismerkedésünk után), ugyanis most az funkcionál a koponyák megtartására, szerintem nagyon kis guszta - már aki értékeli az ilyenféle dolgokat. 
Tényleg régóta áll ez a kis koporsó a lakásban,de én ezelőtt ( otthon) ilyen éjjeli szekrény szerűségnek használtam, ergo mindenféle krémet, illatosítót tartottam rajta. De idiótán nézett ki. Mikor ideköltöztünk,akkor meg mindent elölről kellett kezdeni,mindennek új hely kellett, aztán jött ez a gondolat, hogy miért ne. Sokkal jobban festenek ezek a kis koponyák rajta, mint a krémek, vagy bármi más. ♥
Azért kétszínű,mert ami világos rajta,az a rész világít- ilyen a festék ;)


Közben ejtek pár szót a Killstaros rendelésekről, mert abból is volt valamennyi év elejétől.  Szeretek onnan rendelni, mert  sok olyan cucc van ami az ízlésemnek nagyon imponál, csak az áruk nem mindig szimpi. Van mindig leértékelt meg kifutó áru része, így inkább onnan célszerű válogatni szerintem.
De még így is jó, mert többen szoktunk hó elején leadni rendelést és így vagy nincs postaköltség, vagy ugye oszlik- de általában nincs.
Vettem két platform boka csizmát, és egy táskát, amit már nagyon régóta szerettem volna. Sok cipőm és táskám van ugyan, de ilyen félék még nincsenek. Az a baj ezekkel az oldalakkal, hogy mindig hoznak le/ gyártanak olyan cuccokat, amire azt mondja az ember, hogy kell. Nem az van,hogy szépen lassan beszerzek mindent amit kinéztem, neeem..., mert sajnos jönnek az újabb és újabb dolgok és nagyon nehéz ez a helyzet. Mondjuk ez az üzlet irreálisan drága- persze ahogy mondani szokták, hogy  a márkát fizeted meg.

Na most a két boka platform nagyon nagyon szép, kényelmes, passzol a méret amit a méret táblázat alapján néztem ki magamnak.  Az egyik egy telitalpú, a másik meg sima magas sarkú. A cipzárja mindkettőnek pentagramm alakú. Menni nem nehéz bennük- olyan mint a sima magas sarkúak; aki azokban tud menni, annak ezzel se lesz baja, mert ugyanolyan csak magasabban az egész.
Én ezeket akciósan vettem, nem tudom, hogy lehet e még kapni őket, mert szerintem gyorsan fogynak. Viszont nagyon sokallom az árat értük még így is, hogy sokkal olcsóbban vettem, mintha eredeti áron kínálták volna.
Ezek nem igazi bőrből vannak, csak műbőr, így igazából nem értem mire fel ez a drágaság (jó, a márka).  Az egyik cipellő többször is volt rajtam, legutóbb például mikor kimentünk fotózni az egyik romhoz. Sajnos az ottani helyviszonyok, meg út viszonyok nem igen kedveztek a cipőnek, és nagyon nehéz volt benne közlekedni, plusz le is lett horzsolva a bőr róla hamar. Szóval így hmmm, nem igen tartós.

Ha most össze kellene hasonlítani a NewRockommal, akkor ég és föld. Az is is nagyon drága volt, viszont az eredeti bőr, amit ha megfelelően kezel az ember,akkor nem lesz semmi baja és évekig hűen szolgál. Azért ezzel hasonlítom mindig össze a dolgaimat,mert a legelső nagyon drága holmim és  konkrétan már több mint 3 éve van velem az a csoda, és még nem törte fel a lábam, nem estem el benne, nem szakadt fel a külső rétege,sokszor mikor azt hittem,hogy na most szétesik a strapától, nem tette, nem esett szét... (ezt most lekopogom persze ). A lényeg,hogy az árát már többszörösen visszahozta, és hiába hőzöngenek sokan, akkor is azt kell mondanom, hogy ez éri meg a legjobban az árát, és úgy hogy ezt szinte folyamatosan hordtam télen nyáron, kisebb szünetekkel.

Nagyon elszomorított,hogy a Killstaroson így felhorzsolódott a bőr- persze ez az én hibám,mert nem ilyen terepre találták ki,de ahogy utána szemügyre vettem, látszott hamar,hogy sajnos nagyon vékony a külső rétege és amúgy se tartana olyan sokáig.
Ezzel szemben a NewRock ugyanúgy volt ilyen sziklás terepen (anno Taliándörögdön, ahol mindenhova felmásztam vele, és még sorolhatnám a helyeket), és ugyanúgy vertem be, de semmi baja. Azóta egyedül az orrárról látom, hogy kopik le a bőr, de ahogy utaztam többször a buszon, mindig beakadtam az ülések alá.
Próbálok mindig minden cipőmre, meg holmimra vigyázni,de ami ilyen harmat gyenge, azzal nem sokat lehet kezdeni.

Szerencsére annyira nem nagy a kár,mert a sarkánál történt a dolog és ott szerintem előbb utóbb akkor is ez lett volna, ha csak rockmaratonon mászkálok benne vagy az utcán, csak azért szomorú, ha már ennyit fizet az ember lánya. A másik cipőt még nem hordtam úgy folyamatosan de szerintem az is hasonló lesz. A cipzárjaik nagyon cukik,bár kicsit még akadnak- úgy ahogy anno az ugyanilyen pénztárcámé is akadt (mondjuk az el is szállt :'( ), így kicsit félek ezektől is.
Cicák mindenütt ♥

A táskával eddig még nincsen gondom,de több helyen olvastam, meg mesélték, hogy hát a pántja hamar megadja magát és elszakad majd, meg ennek is a cipzárja elől. Mióta meg van én azt nyúzom, de össze teszem a két kezem,mert még nincs semmi baja ( * lekopog*).  Igazából furcsa egy táska; nagyon szép, jó az anyaga, dizájnos, és a külső méretéhez képest nagyon sok mindent elnyel, de én nem tudom ezt is kikre tervezték.  Nem gondoltam volna, hogy lesz olyan táskában is, amit nem hordhat akárki.
A pántjait pár fokozatban lehet  állítani csak, és mivel én nem vagyok nagyon vékony, így is kb. fent hordom a hátamon. Egyszer Zoli is felkapta, mikor siettünk, és rosszul volt- pedig ő aztán nem kövér, max izmos, mégis feszült rajta a táska, meg neki is a hátán volt fent... A képen meg ugye lógott az illető hát közepére. Vajon mekkora lehet az a lány aki reklámozza? o.O 
Mindenesetre még nekem nincs vele problémám, működik rajta minden, remélem így is marad. Én a kis kapocstól félek, de eddig az is jól szuperált. Azért nem bánom, hogy ezt megvettem, mert nagyon szeretem és nagyon praktikus ha úgy megyek valahova, hogy nem kell állandóan belenyúlnom  (:

Az egyik fotó sorozatból van

Illetve van még egy kis cuki zoknim a Killstartól, de azt igazából másodkézből vettem valakitől, körülbelül majdnem egy éve, csak aztán nem is került elő nyáron, most meg költözéskor sok minden a kezembe akadt.
Nagyon cuki és cicás- csakis ezért gondoltam, hogy nekem szükségem van rá. Térdig ér, jó az anyaga, viszont ez is olyan, hogy akinek vastagabb a vádlija, annak nem lesz kényelmes. Nyúlik természetesen - egy ideig- de azért annyira nem lesz úgy kényelmes, meg szerintem akkor a minta is deformálódik, meg egy idő után nyomni kezdi az ember lábát. Sajnálom amúgy, hogy ennyire kis méretekre terveznek, hiszen nagyon szép dolgaik vannak, csak hát ebből látszik, hogy nem mindenkinek.
Mondjuk jött ki nekik plus size-os részük is, ahol aztán szebbnél szebb ruhákat lehet kapni nagy méretben is, szóval annyira nem kesergek (:
Imádom ♥

Aztán tavaly még sikerült egy Restyle pulcsit is vennem az új kollekcióból. Nagyon tetszik az ő dizájnjuk is, hihetetlen milyen király dolgokat alkotnak ott is- mondhatni tudják mi kell a népnek. Mindig mikor jön ki új kollekció, akkor csak lesek, de sajnos az is annyira drága. Aztán volt szerencsém, hogy ezt a pulcsit leértékelték, így kaptam az alkalmon. Kicsit izgultam tőle mert nekem van már egy ilyen fajta pulcsim, de abból is hiába rendeltem direkt nagyobb méretet,  karja kicsi. Rám jön, meg télen állandó viseletem, de zavaró, hogy feszül. Mondjuk eddig mindenki erre panaszkodott sajnos a legjobban- tök mindegy, hogy valaki vékony, vagy pufibb, ez mindenkinél probléma volt eddig, hogy el van méretezve.
Aztán végülis ez a legújabb darab már jó volt. Ugyanolyan méretet rendeltem mint az előző, és rendben volt- ennek is érzem a karját persze, de mintha egy fokkal ez kellemesebb lenne.
Nagyon szeretem hordani őket, jó a cipzárjuk, nagy a kapucni, és ami a legpozitívabb, hogy nagyon puha meleg ♥

Illetve van még egy hasonló pulcsim, de az inkább ilyen kabát szerűség. Nagyon féltem attól is, de nagyon jó lett a méret, az is kényelmes. Annak nincs cipzárja, csak meg lehet kötni (amibe ilyenkor úgy nézek ki mint egy fordított tulipán :D ), de iszonyú jó meleg és átmeneti kabátkának szerintem tökéletes.

 Nagyon sokat hordtam azóta is azt a kis kabátot, és hát eddig mindig jó szolgálatot tett, viszont mikor megkaptam, akkor sajnos nagyon igénytelen volt az egész.  Ugyanis alapból nagyon nem volt kellemes illata- mintha pincében tárolták volna és ez keveredett az új illattal. Aztán amin kiakadtam, hogy lyukas volt az egyik zseb része felül. Nem arról van szó, hogy ne lehetne ezt is javítani, csak ha már az ember fizet érte nem keveset, akkor el is várható pár dolog- szerintem. 
Viszont tényleg csak ennyi baja van,maga a termék jó és azóta sincs semmi baja és egyik kedvenc darabom. Igazából a nagy kabát szezon előtt meg után szoktam hordani, mikor már/még nem kell a nagykabát.

Nem tudom, hogy volt e még valami amiről nem meséltem, lehet majd akkor jut eszembe ha már megosztottam a posztot. Igazából ezeket a dolgokat tényleg úgy nézzétek, hogy így tavaly óta gyűlnek. Csak nem volt se kedvem, se lelkesedésem ezekről így írni, meg amit frissen kapok arról nem is tudok eleinte mit (:
A képeknél meg ezer bocsánat, tudom egy kettő nagyon rossz minőségű, de ez annak köszönhető, hogy innen onnan mentettem le őket,mert sajnos a laptop csere miatt nem kerültek még át az újra a régi képeim, így facebookról, meg egyéb helyekről oldottam meg :D

2018. május 9., szerda

Amiket szereztem ♥

Nagyon sok minden járt a fejemben az elmúlt időszakban,de a nagy vizsgára való készülés miatt mindent kiiktattam a hétköznapjaimból- többek között a bloglást.  De ettől függetlenül a háttérben eléggé sok minden történt,amikről szeretnék mesélni szép lassan.

Első körben mutatnék pár dolgot,amit az elmúlt hónapokban vásároltam. Igen,ez tipikus,hogy ilyennel indítok- bocsi, nő vagyok ;)
Képeket láthattatok, ha követtek instagramon vagy facebookon; úgy tűnhetett,hogy mindent egyszerre vásároltam,mert úgy posztoltam,pedig nem. Csak volt ami rendelés megérkezett és nagyon nem érdekelt,mert sajnos a vizsga,vizsga...

Karácsony körül rendeltem meg az első színes lencsémet. Mindig is csorgattam a nyálamat a szebbnél szebb színes lencsékre,amiket másoknál láttam és annyira ki szerettem volna próbálni őket,de fogalmam se volt,hogy ez hogyan működik. Nem vagyok szemüveges,így a sima kontaktlencsét se ismerem.
Fekete szélű,fehér lencse ♥
De végül csak megrendeltem a lencsét; egy Crazy Lens márkájú darab,ami egyébként szerintem a legolcsóbb kategória,mert ahogy nézelődtem külföldi oldalakon, hát láttam vannak súlyos összegek is. De ezt én akkor nem tudtam,meg,hogy van e különbség,vagy mi van- annyit tudtam,hogy a lágy lencse a jó :D

Miután megérkezett,rengeteg videót néztem a berakásról, a tárolásról. Az enyémek egy évesek; bár nem tudom,hogy mi van ha utána is hordom. Sokat kérdeztem és kutattam,végül megvettem a folyadékot hozzá,vettem lencse tartókat (vagyis akkor még csak egyet), de betenni még nem mertem.
Sokat kerülgettem mint macska a forró kását,aztán egyszer rászántam magam,hogy oké, megtanuljuk betenni.
Az első szememmel vagy fél órát szórakoztam mire sikerült,a másik csak öt perc volt. Kép akkor nem készült róla, vagyis találtam egyet a telefonomon,csak se smink,se semmi- szóval csúnya a fejem,de a hirtelen örömtől ennyi telt.

Utána -hogy már tudtam,hogy én is képes vagyok erre :D - a többi könnyen ment. Rögtön rendeltem is a következőt,ami egy fehér darab fekete kerettel. Ez olyan Mansonosnak tűnik,de nagyon tetszik, másokon is mindig tetszett,alig vártam,hogy kipróbáljam. Ezt többször használtam már,talán azért,mert ennél a legfeltűnőbb a változás.
Teljesen fekete lencse

Aztán ezután jött a következő,ami egy teljesen fekete. Na ezzel bajban voltam,mert nem tudtam eldönteni melyik a külseje, így rögtön bele is futottam a hibába: kifordítva tettem be. Hirtelen nem tudtam,hogy mi ez az éktelen rossz érzés,szúrás. Kivettem mert nem viseltem már, aztán mondom megpróbálom fordítva. Na ez volt a baj. Nagyon kellemetlen tapasztalat volt, és félek, hogy ezek után se fogom tudni hogyan tegyem be, mert egyszerűen meg nem mondja az ember,hogy melyik a külseje és a belseje. Őt egyszer viseltem csak, aminek az oka igazából annyi,hogy hát  annyira sokat nem dob a szememen.

Teljesen függő lettem és láttam külföldi oldalakon extrémen szépeket- de azok már sokkal drágábbak. De majd egyszer, addig beérem ezekkel is.  Utcán még nem viseltem, csak pár kép erejéig. Gondolkodtam mondjuk rajta,hogy jól nézne ki egy fotózáson,de rájöttem,hogy ha itthon ennyit bénázok vele,akkor ott se lenne ez másképp,így azt még nem mertem bevállalni.


A lencséken kívül beszereztem még jó pár gyönyörű ékszert Melindától, Gothic Rosette oldalról. Nagyon sok szép, kézzel készült ékszere van, ha tehetném igazából mindent elhoznám tőle, de nem vagyok gazdag. Ezeket is így év elejétől gyűjtöttem be- de láthattátok már rajtam.  Most jelenleg van tőle két csodálatosan szép csipke karpántom (fotózáson rajtam volt), egy cuki szemes denevéres medál, illetve egy kalapom, meg még egy medál (csak ez az utolsó kettő még nincs nálam,mert személyesen venném át).
Szeretem ezt a nyakláncot- elég sűrűn hordom.
Nagyon szeretek tőle vásárolni, mert nagyon kedves lány és minden egyes darabja egyedi amit készít. Illetve mi már magasabb szinten űzzük a dolgokat, ugyanis sikerült egyeztetni egyéb egyedi kiegészítőket,amiket ő csinál meg nekem. Rengeteg szép holmit látok mindenféle külföldi oldalon,de a fene se akar mindig onnan rendelni,meg miért ne a hazai embereket támogassuk?!
Szóval van most egyedi projektünk is,de ezekről nem sokat tudok nyilatkozni. Hamarosan majd.

Illetve most vettünk egy új laptopot. Nagyon szeretem a régit is,és nagyon nem szeretek a dolgaimtól megválni,de muszáj volt túladni azon,hogy egy erősebbet vegyünk. Az enyém elkelt már (családban marad szerencsére), és meg is lett helyette az új szépség. Vagyis annyira nem szép mint a másik,de annál jobb. Zoli laptopja is eladásra van kínálva (ő is viszonylag családban marad), de az majd csak később.
Közben készül ez a bejegyzés :D 

Nekem annyi volt a feltételem,hogy ha veszünk másikat,akkor mindenképpen fusson rajta a Skyrim (női logika) :D
Mert imádom azt a játékot,de az enyémen esélye sem volt, Zolién még úgy ahogy elment low grafikával,meg úgy,hogy szaggatott néha amíg be nem töltött rendesen...  De most megtörtént a csoda, fel lett az újra rakva,át a mentések és teljesen maxon viszi *-* Nagyon szerelem az egész. Természetesen maradtam Lenovos- nekem valamiért ezek a szimpatikusak.
Azt hiszem most már lehet Sims3-azni, Dragon Age-ezni, bármi. Mondjuk ezek az én laptopomon is elfutottak,csak néha akadozás volt.
Szóval nem bántam meg,remélem sokáig  velem lesz. Már csak Zoli gépére leszek kíváncsi,de azt majd csak év vége felé vesszük meg.

Egyenlőre ennyi. A következő posztban mesélek a Killstaros rendelésekről, tapasztalatokról illetve megmutatom miket kaptam két kedves ismerősömtől, amiknek nagyon nagy hasznát veszem; illetve szeretnék majd mesélni röviden a Budapesten tett kirándulásunkról,mikor családostól elmentünk az állatkertbe.

Annyi minden van,de nagyon elmaradtam. Hamarosan ezek is pótlásra kerülnek.


2018. április 25., szerda

Újraszervezés

Tudjátok most,hogy vége a vizsgaidőszaknak,megvan ez a szakmám is, így újra visszatérhetek az életemhez,a mindennapi dolgokhoz végre. Nem is gondoltam volna egyébként,hogy ez ennyire nehéz lesz majd,mert így hirtelen nem találom a helyem, most kezdem felfogni,hogy másik városban lakok... jaj. Eddig minden energiámat a suli kötötte le és az,hogy már vége legyen.

Nem meséltem erről korábban,mert nem akartam ezt sem elkiabálni,de tavaly (2017) augusztus legvégén, szeptember elején elkezdtem járni edzőterembe és fogadtam magam mellé egy személyi edzőt , Szőke Zita személyében - aki amúgy lehet,hogy a pécsiek nagy részének ismerős,mert eléggé híres emberről beszélünk (ő fest amúgy kávéval,voltak kiállításai; rengeteg versenyen volt felkészítő,stb). Persze nekem erről fogalmam sem volt,mert úgy választottam ki,hogy beírtam googleba,hogy mit akarok és ő volt az első,de utána már hiába akartam mást keresni, ő volt a legszimpatikusabb.

Hozzá kell tennem,hogy ez nem egy olcsó mulatság,viszont most,hogy már nem Pécsett élek rá kellett jönnöm,hogy az még mindig olcsóbb volt,mint ahol most vagyok.
Mindenesetre sokat áldoztam erre az egészre és függővé váltam egy idő után. Hihetetlen de a mozgás,a sport is ugyanolyan függőséget okoznak,mint ahogy a drogot vagy a cigit leírják.

Az elején fájt,rosszul voltam, a kis hang a fejemben folyamatosan sírt és tiltakozott,hogy miért csinálom ezt, úgyse leszek sose vékony. Na most ez a gondolat már iszonyú régen fúrta magát az elmémbe és azóta rossz kis hangként mindig ott van.
Azt el kell még mesélnem,hogy nekem az egész családi hátterem nem éppen a vékonyok táborát erősítik- egy két kivételével, de úgy mondom,hogy nálunk az elhízás a domináns, és vékonyság a recesszív.  Emiatt mindig kicsit úgy éreztem,hogy sokkal nehezebb szintről indulok ,meg sokkal hátrébb mint más emberek,akiknek jaj le kell dobni 1-2 kilót.

Nem nagyon voltam sose az a fajta ember,aki leül a sarokba,és akkor ezen bánkódom,hogy ez a helyzet,viszont tényleg nagyon sokszor elvette a motivációmat,a lelkesedésemet. Ugyanis jártam sokat nagyon Zitához,de egyszerűen semmi változást nem vettem észre magamon(mondjuk pár alkalom után nincs is mit), vagy ha változott is valami, iszonyúan nem volt észrevehető.
Persze én éreztem,mert jobban voltam, jobb lett az állóképességem, a kitartásom, az ingerküszöb, a stressz nagy része így le lett vezetve, kiizzadtam a méreganyagokat, éreztem,hogy fejlődnek az izmaim,a szívem,és éreztem,hogy élek. Fittebb voltam annak ellenére,hogy kövér vagyok.  A ruhaméreten épphogy elkezdett látszani a változás,de nálam nagyon lassan.

Zita mindvégig rendes és türelmes volt velem. Elmondta,hogy ezen ne aggódjak,mert nem vagyunk egyformák és neki van olyan vendége,akinek azt mondja,hogy dobjon le 3-4 kilót a verseny miatt, és azonnal meg van,míg vannak az ilyenek mint én,akik küzdenek minden egyes kilóért. Szóval nehéz,ha ezt komolyan csinálja az ember, és főleg az,hogy mindenki azonnal akar változást,holott az jó ha a 3.- 4. hónapban jön.
Tudjátok én sose voltam vékony ember, nem tudom milyen érzés az- amióta az eszemet tudom ebbe a testbe vagyok zárva. Egyszer dobtam le nagyobb súlyt,de az azért ment ám,mert nem suliztam és nem dolgoztam még és otthon voltam,így ment a házi edzés,heti 5 alkalommal 90 perc - de még így is csak egy év után lett eredmény.

Szóval ezért mondom,hogy nagyon elkeserítő. Ennek ellenére sejtem hol rontottam most el. A kajára nem nagyon figyeltem,pedig az ilyen fogyásoknak a  70%át a kaja teszi ki. De gondolom mindenki aki dolgozik és sulizik egyszerre tudja,hogy ez mennyire nehéz néha. Ráadásul én sokat éjszakázok, és mikor leszek éhes? Este 10 órakor ;) 
Persze a végén belejöttem és megtaláltam az utat, és elég szépen meg is indultam,de aztán jött a költözés, az új munka lehetősége (amikről az előző posztomban írtam) ,és közeledett a vizsgaidőszakom.

A vizsgákat nem nekem találták ki,mert én ájulásig képes vagyok hergelni magam ,és mivel késleltetni akartam,állandóan csak ettem,hogy ne kelljen se tanulni,se ezzel foglalkozni. Ami a legrosszabb,hogy mióta itt élek Fehérváron,nem voltam kondizni (vagyis azóta egyszer dehogynem,tegnap :D végre ♥ ),és kb majdnem két hónap telt el,hogy kondiztam volna. Rettenetesen eltunyultam, és ami kiborított,hogy szerintem jött fel rám kiló. Zoli életét ezzel a keserűségemmel,letargiámmal és depressziómmal megettem, de volt olyan rendes,hogy elvitt a kondiba tegnap ♥ 

Mondanom se kell,hogy nagyon féltem,mert továbbra se szeretek új és sok ember közé menni,itt pedig rengetegen vannak. Ez a hely kétszer vagy háromszor nagyobb mint az előző hely ahova jártam. Ráadásul itt senkit nem ismerek.
Nagyon rossz a szokásoktól eltérni,mert ugye ahova jártam (Mecsek Fitness), ott már voltak beszélgető partnereim, jó ismerőseim, szóval volt pár olyan arc,akikkel az unalmas kardió napok elteltek (:  Szerettem odajárni, aranyosak voltak nagyon -legalábbis a délelőtti emberek(mindig akkor jártam).

Itt viszont senkit nem ismerek még,egyedül Zolihoz tudok szólni. Viszont ami nekem pozitív,hogy nagyon vegyes itt is a társaság,mert vannak a szép formás emberektől kezdve, az átlag alkatú embereken át, olyanokig mint én. Nagyon szimpatikus,hogy mindenki csinálja a kis dolgát, és nem néznek ki. Itt is rengeteg személyi edző van, ki is néztem magamnak egy hölgyet,akivel néha lehet hogy dolgoznék együtt.

Szóval a lényeg az,hogy bár nagyon örülök annak,hogy Zolival ez az összeköltözés sikerült,csak sajnálom,hogy a testem bánta. Szerinte egyébként nem változott rajtam semmi,de hát én érzem meg látom és nem viselem magam.  Eléggé elszánt vagyok és nem nagyon érdekel semmi,mert már megéreztem az edzés világ ízét, függője is voltam, szóval nem lesz talán nehéz vissza zökkenni. Ráadásul Zoli is járni fog, így meg akkor ketten lehet még jobb lesz.

Zitáért nagyon kár,mert ő vele igazi jó barátok lettünk,igazi mentor volt. Mindig volt egy két biztató szava, és sose felejtem el,de év végén szaktanári dicséretet kaptam tőle tesiből :D A legizgibb dolog volt.
Meg ő tudta,hogy sok mindenre képes vagyok,hogy nagyon erős vagyok- legalábbis,hogy vannak erős részeim :D  Élveztem vele minden egyes percet és nem lesz még egyszer ilyen jó ember az életembe,aki még edzés után haza is visz csak úgy ♥
Mindent köszönök neki,mert az ő szerepe volt a legnagyobb és a legfontosabb,hisz elindított a helyes úton,sokat tanultam tőle,mert ő nagyon képzett és iszonyú okos meg rutinos ember, bármilyen körülmények között feltalálja magát egy teremben vagy akár szabad téren.

Nem akartam sose úgy odamenni a terembe,hogy na akkor magamtól ott okoskodok. Sokkal célravezetőbb egy szakember segítsége(ha kezdők vagyunk), főleg ha egy tapasztalt embert fogunk ki. Most már úgy érzem,hogy megleszek anélkül,hogy valaki napi szinten foglalkozzon velem,mert sok mindenre emlékszem.
Remélem,hogy most már semmi akadály nem kerül elém ami miatt esetleg nem tudom ezt folytatni. Tudom,hogy mindig az első lépések a nehezek,de ennél elszántabb nem lehetnék,mint amilyen az elmúlt időszakban voltam. Talán ennek köszönhetem,hogy ennyi minden összejött mostanában.

2018. április 19., csütörtök

Helyzetjelentés

Nagyon sűrűn szeretnék azoktól az Olvasóktól elnézést kérni,akik még valamilyen formában de követnek itt. Nem volt szándékos ez a nagyon sok hallgatás,de sok sok minden történt és változott meg az életemben nagyon rövid időn belül,ami nem engedte,hogy másra is koncentráljak.

Egy hónapja kb. elkezdtem megírni egy bejegyzést,amit végül nem véglegesítettem és posztoltam ki - nem is tudom amúgy miért. De most azt a bejegyzést és a mostanában történteket szeretném összesűríteni és röviden leírni.

Szerintem most már sokatok rájött,hogy egy ideje elkezdtem egy képzést munka mellett estin (ez kb. minden szombatomat elvitte),aminek most lett vége pár napja.
Önmagában ez nem lett volna nehéz,mert mikor elkezdtem,még stagnált az életem: jártam dolgozni,aztán edzeni (időközben elkezdtem személyi edzésekre járni,amik nagyon jó hatással voltak rám,és imádtam), pihenni, újra dolgozni, találkoztam Zolival hétvégente,ha épp egyikünk se dolgozott (bár az utóbbi időben ő is minden hétvégén dolgozott és én is,vagy suliba voltam), meg tanulgattam.

Szóval semmi extra nem volt az életemben,aztán pont karácsonykor tettem egy kijelentést,hogy mondom tuti lesz valami akkor,mikor majd vizsgáznom kell. Zoli már régóta próbálkozott Pécsett valami IT-s munkát találni,de egyszerűen nem jött össze. 
Tavaly márciusban elindult egy cégnél a folyamat,de az úgy annyiban is maradt és nem értettük miért,emiatt nagyon csalódottak voltunk.

Valamiért januárban (idén) nagyon beindultak az események,és ha most belegondolok,hogy még csak 4 hónap telt el az évből és mennyi mindenen átmentünk,hát elfáradok a gondolattól.
Úgy alakult,hogy Zolit felkeresték ettől a cégtől,hogy még érdekli e,és folytatták a felvételt,ergo pár hét alatt bekerült hozzájuk.
Emiatt én is elkezdtem random helyeket nézni - és mindezt Székesfehérváron,ugyanis a cég ott van és emiatt költöznie kellett, így meg már nekem is, hiszen ez volt a cél a váltással,hogy együtt tudjunk lenni.
Kinéztem először kettő,majd még kettő helyet. Nem volt annyira biztató,mert féltem,hogy hol találok még egy ilyen helyet,mint a lakóotthon, illetve nem nagyon válaszoltak hamar vissza,így marad a bizonytalanság.
Aztán végül mikor nem számítottam rá felhívtak február elején egy helyről, majd be is hívtak, így február 20.-án  Zoli ment szerződést aláírni,én pedig be meghallgatásra,mert kíváncsiak voltak rám.
Erről azért is nem beszéltem senkinek,mert ugye semmi nem volt biztos és késélen táncolt a dolog és nem hiányzott,hogy elbízzam magam,aztán koppanás.  Nagyon régóta szeretnénk együtt élni, saját életet kialakítani,így mindent megtettünk,hogy ez összejöjjön.

A meghallgatásom nagyon egyszerű volt szerencsére,semmi hivatalos, de azért annyira féltem mint még sose.  Hova kell menni, mi lesz, mit mondjak, mi lesz ha meglátnak?! Rengeteg kérdés.
Nagyon nehéz ám feladni a régi,jó,megszokott helyet,amiben már könnyen és biztonsággal mászkál az ember.
De jó volt, több mint 2 órán át beszélgettünk bent az intézményvezetővel és a részlegvezetővel. Nagyon kedves embereket sikerült megismernem,és volt olyan kegyes hozzám az élet,hogy nem sok minden változott, mivel ugyanúgy lakóotthonba kerültem,mint ahol eddig voltam (:

Így csak a környezet,a város,az emberek,a lakók változtak,de maga a hely formája és célja nem. Egyenlőre nagyon jó minden,én szeretek itt lenni,akikkel együtt dolgozom elfogadtak,befogadtak, segítettek/nek, bíznak bennem(legalábbis én úgy látom).

Nagyon féltem,mert egyházi helyről van szó a Karitász jóvoltából,és hát a külsőm nem feltétlenül illik bele egy ilyen közegbe,de ezek az emberek teljesen elfogadtak,nem szólnak semmit és nem is nagyon figyeltek a külsőre,én érdekeltem őket ami nekem nagyon nagyon szimpatikus volt.
Szóval úgy nézett ki,hogy kellek,így  viszont kénytelen voltam a másik helyemet ott hagyni,ami szintén okozott álmatlanságot,mert a megszokás,a kötődés.

Aztán ki lett jelölve egy időpont ameddig ott vagyok a régi helyen,majd az új helyen mikor kezdjek,közben költözés,mert Zoli jóval előbb kezdett. Szóval rengeteg idő ment el az ide-oda autózással; az ő cuccai Abonyban, az enyémek Pécsen... Aztán be és kipakolás. Káosz volt az egész.

Közben sík ideg voltam,mert közeledett a modulzáróm. A hajam már hullott,kényszeresen ettem,csakhogy ne kelljen tanulnom, de azért meló,meg költözés.
Végül a modulzárón túl lettem, és sikerült. Utána számoltunk vissza egy hónapot.

Most április 9.-én volt az írásbelim, amit megelőzött egy családtagom kórházba kerülése,ami engem hazavágott lelkileg, ugyanis daganatot diagnosztizáltak. Na most ez úgy nagyon kellett a lelkemnek. Idegbaj idegbaj hátán, de megírtam az írásbelit,ami nehéz volt nagyon szerintem,meg mindenki szerint.
S most rá egy hétre 17.én meg volt a  szóbeli és a gyakorlati is. Előtte szét pánikoltam magam,kiborultam,már a síráson és az örömön is túl voltam, igazából nem tudtam mire gondoljak. Közben a családtag rendbe jött,eltávolították amit kellett és minden rendben lett.
Nekem meg sikerült a vizsga, nagyon jó eredménnyel,szóval most már gyógypedagógiai segítő munkatárs vagyok ♥ Röhögtem,mert nem gondoltam volna,hogy szóbelin úgy kell majd elküldeniük,mert csak beszéltem,beszéltem,beszéltem :') Kicsit vicces így visszagondolva. Viszont örülök,mert felsőfokú okj képzés volt ez és talán egy kicsit többet ér mint a másik. Jelenleg így egy érettségim és két szakmám is van már- de azt hiszem elég volt ;) 

De nagyon nagy megkönnyebbülés és már nagyon vártam a végét,mert éreztem,hogy lelkileg nem viselem az egészet már. Sokszor felakartam adni,tomboltam magamban, elegem volt, nehéz volt nagyon munka mellett,meg ekkora nagy váltás mellett ezt végig vinni és ugye ahogy megmondtam: természetesen pont akkor kellett mindennek hirtelen összejönnie,mikor vizsgázom- tipikus, és nem én lennék :D 
Már nem figyel a nagy szem,és bármit csinálhatok,nem ránt vissza az,hogy tanulni kell :D 

Szóval most ha így összegzem, 4 hónap alatt megtörtént,hogy felmondtam,elköltöztem egy teljesen másik városba, összeköltöztünk Zolival,lett egy új munkahelyem, új embereket ismertem meg, megszereztem a szakképesítésemet.

Nagyon sajnálom akiknek elmaradtam a levelekkel,meg nem találkoztunk mostanában eleget,vagy egyáltalán... Egyszerűen sorrendet kellett állítani de ez most fontos volt. Igaz online voltam sokszor,meg tettem ki képeket,de ettől függetlenül online se voltam sokat.

Akik  kitartottak mellettem és velem voltak itt a vége felé a hisztimmel együtt,azoknak külön köszönöm! Meg akik támogattak a költözés közben ♥ Meglepődtem,mert főleg olyan emberektől jött támogatás,akikre nem számítottam,nem gondoltam volna. Akik meg a barátaim és még csak le se szartak ez idő alatt -pedig tudtak a helyzetemről-,hát nekik nem tudok mit mondani.

Viszont most jó,mert rengeteg tervem van,meg sok könyv vár rám olvasni,amikre már nagyon vágytam, illetve vár a bűntudat nélküli Skyrimezés, Simsezés, kockulás ♥

2018. február 12., hétfő

Amikor felbXXz az ideg

Mivel ez a saját személyes blogom, így most arra fogom használni,hogy kiöntsem magamból a sok szemetet. Tudjátok elmondhatatlanul nagy a stressz mostanság rajtam, a mély feszültség, az ideg bennem és még egy halál esetet is túl kellett élnem. Ott tartok jelenleg,hogy megállnék egy helyben és ordítanék.
Eszméletlen módon bosszantanak az emberek, a megnyilvánulásaik, a viselkedéseik, a jelenlétük. Itt konkrétan most általánosságra értem,meg olyan esetekre mikor buszon utazok- szóval senki ne vegye magára,vagy ha rád is jellemző amik engem felbosszantanak,akkor a közelembe ne tedd kérlek.
Anno megfogadtam,hogy nem fogok negatív lenni hanem csak pozitív dolgokat osztok meg,de rájöttem az évek alatt,hogy ez élhetetlen,ugyanis a rossz dolgok is szerves részei a minden napjaimnak és attól,hogy nem törődöm vele vagy elfojtom,még ott vannak,csak belülről csendben mérgeznek.
Szóval most kiadok mindent ami eszembe jut- már régóta érlelődnek bennem ezek a gondolatok.


Szétb**z az ideg ha:


  • az emberek nem teszik a kezüket a szájuk elé,ha köhögnek.

haver,ez egy nagy szemétség, nem hogy téli időszakban,mikor minden-felé vírusok, bacik terjengenek és az ember azt se tudja,hogy kúrálja ki magát.  Amikor ilyet látok,hogy valaki szét köpködi mondjuk egy busz légterét,akkor kb akkora ideg kap el,hogy a puszta ideggel ami bennem van meghajlítom a teret. Elmondhatatlanul dühít,ugyanis rá két napra,hogy leköpött így egy roma nő fullos arcüreg gyulladást kaptam,mert ő cseszte a kezét a szája elé tenni. Mindezt megelőzte két héttel korábbról egy tüdő baj.


  • fiatalabb vagy, és életbölcsességeket osztasz nekem.

Én minden értelmes szóra hallgatok,bármilyen korú,nemű,rasszú emberrel eltudok csevegni,de az önelégültség,meg az indokolatlan egoizmus,nagyképűség, 'kihaénnem' stílus nem pálya nálam. Sőt egyenesen arrogánssá tesz engem is és kiűzném az ilyet a világból,főleg ha semmi tartalom nincs az illető mögött.


  • egy baráti levél hivatalos hangvételű.

hát haver, nem állas interjúra készülök nálad/veled, szóval ha már beszélgetünk,akkor legyen az emberi és ne hivatalos mert a szőr is feláll a hátamon az ilyentől. Ettől nem lesz szebb a nyelvezeted,nem tűnsz kreatívabbnak,művészibbnek, úrhölgy sem vagy,szóval szerintem tegeződjünk és próbálunk meg emberi,baráti nyelven/hangsúllyal beszélgetni. Ha meg nem vagyunk barátok,akkor hagyjuk.


  •  valaki értetlenkedik.


Nincs bosszantóbb szerintem,mikor, valamit ezerszer el kell mondani valakinek,mert vagy nem figyel oda,vagy baromi süket (nem tisztítja teszem azt a retkes fülét -.-"),  vagy szimplán értetlen és nem vagyunk egy hullámhosszon.


  • valaki a hátam mögött dumál,nem mondja el mi a problémája,de elvárja,hogy másképp viselkedjek.


Ez mindig is egy nagy probléma volt ember és ember között szerintem,és nem igen tudom felfogni,hogy miért is jó ez,hogy kibeszéljük másnak. Ha nekem gondom van valakivel,próbálom nagyon finoman jelezni az illető felé,hogy min lenne ajánlatos kicsit változtatnia - feltéve ha barátok vagyunk,mert ha nem akkor igazából úgyis akadnak olyan személyek akit többen utálunk és úgyis szóba kerül. 
Ez megy minden közösségben- "barátok" között, munkahelyen, iskolában,akár családban. Szerintem szégyen és nagyon szomorú,mert ha már valakivel jóban vagyok,akkor tegyek meg már ennyit a másik felé.


  • valaki ordibál.


Nem hiszem,hogy ezzel előbb megértésre kerül az illető mondandója, de nagyon sok a primitív ember és sajnos ma már a legtöbben túlkiabálják a másikat,hogy érvényesülni tudjanak.


  • valaki belevág a szavamba.


Na ettől a világból is kifutok. Benne vagyok egy beszélgetésbe és basszus belepofáznak, ráadásul teljesen más témáról. Nem tudom miért vannak ekkora paraszt emberek de ezt nem viselem és onnantól én nem vagyok hajlandó részt venni a beszélgetésben,mert akkor beszéljen az az illető ha olyan fontos.
Itt most nem arról beszélek ám,hogy nem reagálhat valaki a mondandómra,mert azt dehogynem.. Nekem is van ilyen,hogy barátnőimmel  lelkesen témázgatunk és akkor beszúrok megjegyzéseket, vagy akár fordítva. De hagyjuk egymást végig mondani.
Viszont mikor valaki tökre másról kezd el beszélni,én meg ott vagyok félig meg kezdett témával,akkor az nagyon szarul tud esni és bosszant. Nem értem,hogy másnak a mondandója mért annyival fontosabb és mért nem tudja a sorát kivárni. Ja mert nem is az,csak köcsög.
Ja és ugyanez érvényes a messengeres beszélgetésekre. Érzem,hogy megy fel a vérnyomásom,mikor írok valamit,elküldöm ,de még mindig írok és már pötyög a másik. Mért nem lehet megvárni,amit nem írok többet??

Rengeteg minden van még bennem,amit nem írtam le, majd idővel azt is. Sajnos most nagyon nehéz időszakot élek át úgy érzem, fizikai és lelki dolgok egyszerre és ördögi kör,mert az egyik miatt nem tudok kijönni a másikból és fordítva. Nagyon mélyen el vagyok keseredve és a kesergés eszméletlen dühöt gerjeszt bennem a környezetemre.
Szóval én most élem az életem csendben és próbálok ebből kiszabadulni.