Oldalak

2019. január 14., hétfő

Múltévi összefoglaló

Nem szeretnék nagy regényekbe kezdeni, csak pár kis gondolatot osztanék meg az elmúlt évemről, illetve az idei tervekről.  Ja, hát hosszú lett 😅

Jelenleg irtó beteg vagyok, mert ugye mivel mással is kezdődne az új év. Beteg emberek mindenütt, tinik akik nem öltöznek fel rendesen(szakadt farmerek), te meg elkapod és nem elég szenvedés munkába járni, de még a betegség is rájön plusz dolognak.
Ez már mondhatni hagyomány, mert mindig év elején jön ki rajtam- bár elképzelhető, hogy az év végi fáradtság ez, ami volt olyan kedves, hogy nem az ünnepi időszakot dúlta fel. Milyen nagylelkű. De reménykedem, hogy most túl leszek rajta és erre az évre kész.

A múlt évem egyébként nem volt olyan katasztrófa. Volt benne jó és rossz is, nagyobb jó dolgok, sok kicsi rossz.  De tényleg nem panaszkodhatom, mert nagy lépéseket tettünk.

Év elején sikerült Zolival össze költöznünk- de úgy, hogy mindketten függetlenedtünk a szülőktől. Ez azért eléggé nagy lépés (legalábbis nekem, Zoli nevében nem beszélhetek), mert a mai világunkban mást sem hallani, hogy az emberek 30-40 évesen is otthon élnek, mert lehetetlen az önfenntartás. Én is ellettem volna még otthon, de valahol jobb ez így, mert az ember így teljesen önmagáért felelős és nem szól bele senki, hozhatunk ténylegesen saját döntéseket anélkül, hogy minden jóindulattal valaki beleszóljon.

Ezzel egy időben szinte, teljesen önerőből találtam egy másik munkahelyet. Lehet, hogy hülyén hangzik meg nem kellene, hogy fontos legyen kiemelni azt, hogy önerőből, de nekem mégis az. Hiszen az eddigi munkáimat így vagy úgy, de a kapcsolataimnak köszönhettem. Itt viszont egy teljesen új közegbe csöppentem, új város, új emberek és senkit nem ismerek,  és mégis összejött egy munka, ami lényegében ugyanaz mint az előzőek. Aki esetleg nem tudná: felnőtt értelmileg sérült emberek egy lakóotthoni közösségben.

Pont költözés közben volt a záróvizsgám a suliban, szóval egy időben lett még egy szakmám; és ez is mikor máskor lenne, mint költözéskor, az új munkahelyre való beszokásomkor. A nagy vizsgámat már úgy tettem le, hogy Fehérváron laktunk és be kellett utaznom. Iszonyú időszak volt ez az egész, de sikerült és lett végre egy nagyobb fokú végzettségem is.

Újra tartom a kapcsolatot régebbi barátokkal, barátnőkkel. Most, hogy közelebb kerültem a fővároshoz sokkal jobbak az esélyeim utazni az ott élő ismerőseimhez, barátaimhoz. Most már csak egyetlen egy akadály van, hogy a munkám időbeosztása semmit nem enged. Erre igyekszem gyúrni ebben az évben, jobban beosztani az időmet.
De örülök, hogy újra kommunikálok pár emberrel- persze akivel nem lehet, azzal hiába próbálkozom, nem jutok előrébb és ilyenekre egy idő után elfogy a motiváció sajnos; nem lesz kedvem időt és energiát áldozni rájuk, mert ők sem veszik a fáradtságot, holott mindenkinek ugyanannyi ideig tart mint nekem.

Az egészséges életmódomnak most annyi. A legrosszabb dolog volt elhagyni a pécsi edzőtermet, ahova jártam. Itt Fehérváron minden 2×- 3× drágább sajnos és ez nagyon visszavetett több téren is. Erről egyébként tervezek írni, hogy milyennek látom ezt a várost.
A lényeg, hogy kondizni nem sokat tudtam járni, mert horror áron van a bérlet is, meg a napi díj is; itthon egy ideig működött a dolog, de sajnos megcsömörlöttem, meg változott a beosztásom időrendje és már borult minden, szóval szerencsétlenül alakult ez a része az életemnek. Plusz még az ünnepek... Mi egész végig utaztunk. Itt is kajálni, ott is kajálni (és muszáj mert különben "jaj ki kell dobni", és a pazarlást gyűlölöm), de közben 3-4 órát ül az ember egy helyen mert utazik.. Szóval katasztrófa volt.
Ezen a dolgon még változtatnom kell. Iszonyú nehéz ilyen munkarendben összeállítani  normális időbeosztást úgy, hogy pihenésre is jusson a 12 óra munka mellett. Egyenlőre minden évben kudarcot vallok ezen a téren, mert folyamat változás van, nincs rendszer és nem vagyok egy túl spontán ember.
Sajnos emiatt egy drasztikus változást találtam ki: más kondiba fogok járni. Ugye mi eddig együtt mentünk Zolival, mert itt van egy a seggünkbe, de kb. a legelitebb és nem jönnénk ki jól anyagilag. Így én kinéztem egy másikat, ahova buszozni kell, de árban olyan mint a pécsi és ide munka előtt és munka után is tudnék járni. Más módszert jelenleg nem látok.
Ha valaki esetleg dolgozik ilyen munkaidőben, megoszthatja velem a tapasztalatait (: Mindenesetre, ebben még ügyeskedni kell.

Danival szerencsére simán össze tudunk járni- igaz nem annyit mint mikor pécsi voltam, de azért idén tavaly is készültek fain sorozatok, bár nekünk jelenleg a lehetőségeink korlátozottak sajnos, mert nem tudok távolsági busszal annyi mindent cipelni 😆 Szóval erre is valami okosat ki kellene találni, hacsak le nem teszem a jogsit 😝😝 Ami nyilvánvaló, mert Zoli se hagy ezzel békén, bár én nem akarom.

Vettünk jegyet egy külföldi fesztiválra. Meg megvannak a repülőjegyek is, szóval menni fogunk idén a Midgardsblot fesztiválra augusztusban. Ez az amitől rettenetesen félek,- mert nem hogy norvégul nem tudok, de angolul se normálisan, viszont ami biztató, hogy ott senki nem tud rendesen angolul (videókban hallani), így nem olyan gáz ha össze vissza magyarázok majd, meg hát ász lapom Zoli, ő fain angolul-, viszont egy hatalmas álmom válik valóra, hogy eljutok Norvégiába ♥  Szeretnék majd sok sok beszámolóval hazatérni.

Sok minden egyéb dolog is volt, de most egyenlőre ennyit. Vannak dolgok amin változtatni kell, idővel minden  helyére kerül.

További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a Facebook Nekromancica oldalára. 

2018. december 31., hétfő

Kellemes Ünnepeket!

Szeretnék mindenkinek utólag is nagyon Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni minden kedves Követőmnek és Olvasómnak!


Nekem idén nagyon mozgalmas ünnepi és ünnep előtti időszakom volt, pihenni semmi esély nem volt természetesen- de nagyon élveztem. Jövőre szeretnék majd ezekről mesélni, meg azokról a témákról amiket megkezdtem de nem fejeztem be :D


További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a Facebook Nekromancica oldalra. 

2018. november 28., szerda

Közös munkánk története Danival #1

Nagyon régóta tervben van egy ilyen jellegű írás, ahol szeretném elmesélni a kezdetektől a Danival való munkát, barátságot, kalandokat. Az utóbbi külön lesz véve, kapnak egy egy bejegyzést a kalandosabb esetek.

Rólam azt tudni kell, hogy nem vagyok az a 'csak úgy ráírok valakire' fajta ember, sőt ha erre készülök, akkor tényleg napokig, hónapokig rágódok rajta, hogy írjak e vagy sem, illetve ha igen, akkor mit és hogyan kellene. Tudom, nagyon túlbonyolítok mindent, de ezzel nekem kell megküzdeni az életemben.
Így történt, hogy egy akkori kedves barátnőm (kb. 1,5 éve, most jövőre lesz kettő) ajánlotta Dani oldalát, hogy nézzem meg mert szépen dolgozik és írjak neki. Hát húztam az időt, mert bár jó ötletnek tűnt, de hogy én írjak idegenekre?! Minek? Meg úgyis elhajt, főleg aki ennyire profi. Legalábbis ahogy elnéztem a képeit, nekem nagyon profinak tűnt és hát feltűnő volt az is, hogy nem dolgozott még extrém emberekkel- gondoltam 100% az elutasítás.

Talán egy hónap után rávettem magam, hogy jó akkor írok neki. Emlékszem ez egy nyári alkalom volt, de hamar kaptam is a választ, hogy térjünk vissza erre szeptemberben, mert ő most a Balatonon van. Hát mondom persze, legyen így. Mondanom se kell, hogy ezt elkönyveltem lerázásnak. Tudom nagyon negatív kép van bennem, de az emberek nagy része tényleg nem egyenes és simán leráznak ilyen szöveggel.

Szóval vártam szeptemberig. Nem keresett, szóval úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér(októberig vártam), illetve kíváncsi voltam most milyen kifogás következik :D
Végül én égtem be, mert tényleg el akart jönni velem fotózni, csak tényleg voltak munkái. Szóval kicsit kínos volt, hogy nem hittem neki.

Végül eljött a megbeszélt nap, az első fotózás, az első közös munka... Sok minden futott át az agyamon, mert mégiscsak egy új ember, semmit nem tudok róla, mi van ha nem jön el?, idegesít?, perverz?, stb.
Szóval totális pánik kerülgetett, de mikor ott volt a pillanat, már nem számított. Teljes pozitív csalódás.
Nagyon aranyos embernek tűnt, akivel jókat lehetett beszélgetni, nyitott a világra, ismer egy csomó jó helyet, plusz pécsi.


Az első helyszínünk is Pécsen volt az István- aknánál. Anno Dórival is odajártunk, sőt a vizsgamunkáját is ott csináltuk- amiről régebben írtam is-, szóval az egy szuper hely.
Igazából Daniban nem csalódtam, mert tényleg érti amit csinál, nem csak össze vissza kattintgat és akkor majd csak lesz valami, hanem komolyan látja amit kell. Az első alkalommal zavarban voltam, mert ugye ott átöltözni, meg segítséget kérni egy két dologhoz, szóval nagyon kellemetlen volt, de később ez már nem okozott problémát, mert hihetetlen segítőkész is, nem fogja utána a fejedhez vágni!
Jól kihasználja a környezet adta lehetőségeket-pl. az első alkalommal a lemenő/ beszűrődő fényeket ügyesen elkapta- így adva egy szép hatást a képnek. Sok ilyen eset volt és igazából csodálom az ő kitartását, meg lelkesedését, hisz mindent megtesz egy jó képért.  Persze ez lenne a normális, ha már valaki ezt választotta hivatásnak. (:
Igazából ez a mentalitás megvan nálam is, bár csak  abban nyilvánult meg, hogy képes voltam bárhova felmászni, bemenni, stb. Ha már ennyivel is hozzájárulhatok, akkor megteszem. A legjobb amúgy ruhába helyszínt változtatni ám :D

Sok olyan eset volt, mikor ruhástól mentünk odébb és akkor végig cipelni minden cuccot, meg fogni a nagy szoknyát az ágas-bogas részeken... Nem egyszer akadtam bele a tüskékbe, vagy görcsölt be a lábam. A kedvenc esetem a téli időszak volt, mikor ugye be álltam egy pózba, de annyira hideg volt, hogy odafagytam vagy éppen mint egy alkoholistának, full piros volt az orrom, a kezem minden :D Nagyon jól állt. Télen amúgy is szuper lenge öltözékben fent lenni a Mecseken! Körülbelül 15, max 20, de akkor már éreztem, hogy az ízületeim, az idegek nem úgy reagálnak ahogy kellene, plusz fájtak is.

Daninak se volt egyszer sem jobb helyzete, mert ő meg kúszik-mászik fűben, sárban, hóban, porban, festékben, mindenben; felmászik, lemászik, idepakol, odapakol, stb. Szóval bőven több van emögött mint ami kívülről látszik. Egy-egy képért vért izzadunk, elázunk, szétfagyunk. De ez már csak ilyen, aki ezt az életet vállalta, ő tudja milyen is ez. Viszont én szeretem ezeket a kihívásokat, mert tudom, hogy a végeredmény jó lesz és megint alkottunk valami újat, valami szépet. Ha meg mégsem jött össze, akkor legközelebb jobban próbálkozunk.

Igaz most nehéz a helyzet mert én Fehérváron, ő meg Pécsett van- így számolni kell a leutazással és nem csak az van, hogy na beugrok a városba.
Viszont így is megéri, mert ő még ezek után sem mondott le rólam, aminek örülök. Az éveim során sokféle fajta embert ismertem meg, ezek között volt sok fotós- olyan is akit én kerestem meg, meg olyan (és ez van mondjuk többségben), akik engem kerestek. Ez számomra nagyon jól eső élmény, viszont sok csalódás volt ezekből. 
A nemtörődömség, a lemondás  nagyon általános jellemzői az embernek- így volt ez nálam is. Persze nem érdemes a múlton meg az ilyen embereken töprengeni, csak nehéz elengedni is.
Az előző fotós csajszim is kiköltözött külföldre, nyilván ez az első, mert a család, de őt is sokáig hiányoltam (még a mai napig beszélek róla).

De visszatérve az eredeti témához; nagyon örülök, hogy a sors így hozta s amíg Dani nem adja fel, hogy velem dolgozzon, addig nem érzem magam rosszul. Neki mindig van új ötlete, lelkes, várja a közös munkát és mindezeket annak ellenére, hogy legtöbbször tele van melóval és ugrál ide-oda. ♥
Az oldalát itt tudjátok megnézni. 

Szóval köszönöm  Neki! ♥

Mindig próbálunk valami újat hozni, valami szépet, szóval ha esetleg tetszik a munkánk, akkor támogassatok minket. 
Danitól időpontokat kérhettek az oldalán, vagy a facebook oldalán.
Nekem az instagram oldalamon találtok további képeket, illetve  a facebook Nekromancica oldalán. ♥

2018. november 26., hétfő

Az elmúlt hetekről

Nagyon gyorsan telik nekem ez az év, hihetetlen számomra, hogy már lassan itt az év vége. Nagyon sok mindenről szerettem volna írni mostanában, de mire ide kerülök, nincs se lelkierőm, se kedvem, plusz el is felejtem miről akartam.

Nagyon sokat dolgozom - legalábbis én így érzem és nagyon merül az elem.  Így semmi egyéb dologra nincs kedv. Ugyanez vonatkozik a levelekre is facebookon- próbálok oda is időt szakítani, de annyira nehéz leülni és csak arra koncentrálni, főleg, hogy tudom mennyi mindent kellene csinálni ahogy van egy kis szabadidőm.  Ne értse félre senki, nem panaszkodni vagyok itt, csak próbálok valami elérhető képet adni az el-el tűnéseimről.

De azért sok minden jó dolog történt itt közben, amiket inkább megéltem akkor és nem posztoltam azonnal. Viszont jó emlékek, így megosztom.

  • Például voltam otthon, megszeretgettem a macskánkat.♥  Jó, eredetileg fodrásznál voltam, levágattam a hajamat végreDe rájöttem, hogy nagyon hiányzik, hogy itt is legyen velünk egy szőrös kis gombóc, de albérletbe nem nagyon lehetséges- szóval várok. Pedig az embernek milyen jót tenne ♥

Annyira baba ♥

Annyira nem élvezte, hogy zaklatom ♥


  • Biztos észrevettétek, hogy lett egy kis design váltás. Nagyon hamar elszoktam unni a blog kinézetét meg hamar nem érzem magaménak, így jött az ötlet, hogy ideje váltani. Szerencsére van egy emberem akinek ez kapóra is jön, mert használhatja itt a tudását- így mindenkinek jól jön ez, köszönöm neki!
    Ezt a sötét hangulatot jobban magaménak érzem jelenleg; kicsit amolyan darkos, vámpíros feeling. Remélem minden jól működik.



  • Pár hete tartottunk egy kis kiruccanást; húgom felutazott hozzánk és hárman felmentünk Pestre. Benéztünk a Rockpincébe, ahol persze nem tudtam semmit vásárolni, mert más miatt mentem, de boldog voltam, hogy így átalakították a boltot, nagyon jól sikerült és egész tágas lett. Kicsit mosolyogtam, amikor kislányok voltak ott anyuval és válogatták a ruhákat; az egyik anyuka meg mondta a kislányának, hogy nem kell annyira gothnak lenni, hogy denevéreket kakilj. Szóval bölcs tanácsok is repkedtek.

    Kicsit úgy visszaidézte a régi időket, mikor én vásároltam anyával (igaz turkálókban, mert akkoriban nem jöhettem ilyen boltokba, nem is nagyon voltak).
    Nagyon kifogtuk a dolgokat, mert pont Joy napok voltak, mi meg a Westendbe mentünk és ezzel kb a halálos ítéletünket írtuk alá. Undorító volt,  nem lehetett megmozdulni, elférni. Rengeteg ember mindenfelé.

    A Nyx-be muszáj volt bemennem mert tavaly voltam ott utoljára, mikor a megnyitó volt (erről írtam is), aztán most fogytam ki kb. mindenből, így most sikerült vennem folyékony alapozót és por fixálót (szerencsém volt, mert az üzlet szülinapja (??) volt és mindenre volt akció).
    Rengeteg üzletet végig jártunk, de sehol semmi jót nem találtunk, így tovább mentünk. 



  • Zoli mindenképp megszerette volna nézni a Barcraft nevű helyet, szóval oda vitt az utunk. Zseniális egy kocka hely, imádtam. Pontosabban ilyen filmes és kocka hely, kocsma,játékterem. Persze tele volt, így beültünk egy kis terembe, ahol játszottak VR-on, majd átmentünk egy helyre ahol társasoztak, de ott volt a pult ♥ Sokféle koktél, ital, rágcsálnivaló volt filmes nevekkel- haláli.

    Hárman sokfélét rendeltünk, többek között "The cow level is a lie",  "Sauron Szeme" , "Dexter",stb. Nagyon jópofák voltak és valóban azt kaptad ami az itallapon volt kép és leírás.
    Mondtam Zolinak, hogy szeretnék majd máskor is jönni, mert hangulatos.

The Cow level is a lie

A közelebbitől a távolabbiig: Dexter, Stimpack, Sauron szeme ♥

A fecskendős nagyon para volt, de imádtam. Bár nagyon édes volt szerintem.


  • Pár hét múlva meg találkoztam egy régi jó barátnőmmel, sokat beszélgettünk, shopiztunk (így találtam egy fain ajándékot még Zolinak), mi is ajándékot cseréltünk- szóval az idei első ajándékom megvan és nem nyithatom ki :D Ilyenkor van feladva a lecke kérem szépen :D 



  • Volt pár rendelésem is a pár hónap alatt- ezekről később mesélek; illetve pár fotózásra összefutottunk Danival- valamiért még mindig ő az egyetlen olyan ember akinek számítok ilyen téren, aki készül a fotózásokra komolyan, aki keres miatt és nem úgy van vele, hogy "lesz ami lesz majd meglátjuk", aki sokáig dolgozik, hogy a kép olyan legyen amilyen mindkettőnknek megfelel. 
    Ahogy látom sajnos sok fotósnál ezek nem alap dolog és ez a beleszarok stílus jelen van minden 3. fotósnál és nem értem miért. Később tervezek erről is mesélni- mármint a kalandjainkról, meg a mögötte meghúzódó bénázásokról ^^ 



  • Dekorálgatjuk a házat is, amennyire az itteni lehetőségeink engedi. Végre csináltunk egy pókhálós dekort; hozzám került egy újabb csodás koponya, amit úgy találtak nekem egy építkezésen ♥ 



  • Közben szépen készülünk a karácsonyra. Igazából én november eleje óta. Most kicsit nehezebb lesz a helyzet, mert külön városban vagyunk és az egyikünk családja a térkép egyik oldalán, a másikunké a másik oldalán... Szóval ezt oldd meg.

    A lényeg, hogy sok kompromisszum és utazás vár ránk, így muszáj volt hamar készülődni. Nem értem azokat az embereket akik rinyálnak, hogy október végén és november elején már karácsonyi dolgok mennek. De hisz muszáj. Nem mindenki last minute-es,  így nekik is van lehetőség szép apránként vásárolni, főleg, hogy karácsonyig október után már csak két fizetés van, ebből kell gazdálkodni.
    Én örülök, mert így vagy úgy de nagyjából összejött mindenkinek amit akartunk- egy két ember van vissza már csak. De a legjobban azt várom, hogy nyugi legyen egy pár napig, a családdal. 
    Természetesen a legjobb móka, hogy van pár ember, akinek ilyenkor van a szülinapja... Kiakasztó. ^^' De az is lassan összeáll. 



  • Közben két ember felkért, hogy segítsek a termékeiket árulni, ami megtiszteltetés és jól esett, hogy rám gondoltak először. Így minden tőlem telhetőt megteszek, ahogy időm engedi ♥


Szóval megy az élet rendesen, de ez az oka a sok sok kimaradásomnak, nem mindig tudok online élni meg igazából nem is akarok. Bejegyzéseket természetesen írok még idén (remélhetőleg ^^') , ez most csak egy kisebb összefoglaló Nektek is meg igazából magamnak is.

További képekért látogassatok el az instagram oldalamra, vagy a facebook Nekromancica oldalára. ♥

2018. október 28., vasárnap

Filmes élmények - Jordskott

Vagyis inkább sorozat élmény.

Belevetettem magam pár hete ebbe a Jordskott című sorozatba.  Őszintén szólva mindig félve ülök neki az új és ismeretlen filmeknek, mert ha rossz akkor szidom magam az elvesztegetett órákért ( és valljuk be, mostanában nem sok jót csinálnak), plusz ha már elkezdek valamit akkor akármennyire rossz muszáj végig néznem - mintha az utolsó pillanatig reménykednék, hogy lesz benne valami csavar, egy jelenet, amitől az egész film más értelmet kap. De ez a legtöbb rossz filmnél nem történik meg sajnos.

Viszont itt most szó sincs ilyenről. Ez a sorozat zseniális! Életem filmje volt és az egész évadot pár nap (pontosabban talán 3) bedaráltam (munka mellett - azért tartott ilyen sokáig :D ).

"A Jordskott történetének kezdetén Eva Thörnblad nyomozó éppen hazatér szülőfalujába, Silverhöjdbe, miután apja öngyilkos lett. Eva el nem múló sebként hurcolja magával lányának, Josefine-nak 7 évvel ezelőtti eltűnését. Ám nem csak apja temetése motiválja megjelenését a településen, ugyanis újabb gyermek eltűnése vonja magára a nyomozónő figyelmét. Mivel sohasem fogadta el a hivatalos verziót, mely szerint Josefine vízbe fulladt, nyomozásba kezd az új eltűnés ügyében, hátha az elvezeti lánya elrablójához. Ez az alapállás bonyolódik aztán az egész kisvárost felforgató eseménysorozattá, amelynek elsődleges mondanivalója az, ha a természetet károsítjuk, akkor magunk alatt bökjük ki a gumi mentőcsónakot." - Forrás

Ez egy svéd filmsorozat, ami 2015-ben készült, így nem nevezhető túl réginek. Ahogy olvastam róla (amikor még nem láttam), ez ott kint náluk nagy sikert aratott.
Én nagyon kedvelem a svéd nyomozós krimiket, ez viszont több annál.

Ott kezdem, hogy eszméletlen szép tájakon játszódik. Imádtam az erdős jeleneteket, amiket megfűszereztek nem is kevés misztikummal. Szóval azon túl, hogy van egy nyomozónk, aki eltűnéseket vizsgál, kapunk párhuzamosan egy természetfeletti világot is és sokszor a dolgok nem is azok amiknek tűnnek és több ember van benne mint gondolnánk vagy nem is gondolnánk.

Kis költségvetésű filmről beszélünk, így aki a nagy amerikai darálós filmekhez van hozzászokva, azoknak ez semmit nem fog adni, ugyanis nincsenek benne extra akciójelenetek, sem ijesztő lények- sőt lényegében semmi nincs benne. Ettől függetlenül  le a kalappal, egy csodát alkottak, sőt talán ez emiatt lett ilyen sikeres, hiszen megvan az a bizonyos sejtelmesség benne így, hogy semmit nem mutatnak.

Hozza a feszült hangulatot, a rejtélyek folyamatosan  görgetik magukat egymás előtt és minden rész végére a hajamat téptem, hogy most miért, meg mi lesz, ki a gonosz, ki a jó, miért, jaj ő is benne van, jaj de mégsem gonosz ?!
Természetesen folyamatosan derülnek is ki a dolgok, régi rejtélyeket fedez fel a főszereplőnk az apjával, a környezetével és kapcsolatban, mindezt úgy, hogy szépen belekapcsolják ezt a természetfeletti szálat is. ♥

Nem tudom elégszer elmondani, de imádom. Kellően dark, ködös, drámai, misztikus- nagyon úgy érzem, hogy nekem való.  A szereplőkkel teljes mértékben elégedett vagyok; végre nem az van, hogy az ember tépi a haját az illogikus lépéseiktől, amik amúgy nem is a karakter  eddigi cselekvései alapján megalkotott személyiségükre vall, hanem tényleg azt csinálják amit a helyzet megkövetel és van célja minden mozzanatuknak.
A színeszek közül szerencsére egyet sem ismerek,  de nagyon jól játsszák a szerepüket, és illik is mindegyikhez a karakter.  Valahogy nincs olyan hogy jó és rossz, mindegyik karakternek megvannak az okaik- még azoknak is, akiket kb. a halálba kívánunk az elején.

Megjelenik benne egy - vélhetőleg-  sátánista srác, emo kinézettel :D Az kicsit nem sikerült jóra, mert így össze vannak mosva a dolgok benne (az emo kinézet, meg a fordított keresztek a falon), meg egyfajta lázadásnak mutatják; plusz a kis jó barátja, egy szintén lázadó és zavarodott kis csaj, akinek természetfeletti ereje van, amit nem tud uralni. De ettől függetlenül ők is jól hozzák a szerepet, sőt a csajt nagyon bírtam benne- sokáig nem tudtam eldönteni mit gondoljak róla; a srác viszont nem kapott annyi szerepet.

Szóval így azért elég sok szálon fut a történet, ha azt nézzük, de ezek a mellék szálak szép lassan megoldódnak vagy inkább kibontakoznak, meg meg vannak magyarázva, míg közben megyünk a gerincen, a fő szálon - mint egy jól felépített játékban * kocka utalások * .

Ez most egy olyan sorozat, amire nem tudok rosszat mondani. Ha mások szemével kell néznem, főleg olyanokéval, akik a nagy akció dús, pörgős jelenetekhez vannak hozzászokva vagány látvánnyal, azoknak nyilván ez unalmas és ingerszegény lesz az egész. 
De egyszerűen a mondanivalója is annyira mindennapos téma, annyira itt van a mi szemünk előtt is; lényegében az ember és a természet. Annyira egyszerű nem?! Az ember kizsigereli a természetet saját kapzsisága miatt és így a saját kipusztulásának okozója. De nem akarok spoilerezni.

Ncore-on fent van, sőt már kint van a második évad, viszont csak az elsőhöz van magyar felirat. De én nagyon élveztem eredeti nyelven hallgatni, meg nem is idegen tőlem annyira, sőt volt már amit megértettem :D *megtapsolom magam*
A második évadnak az elejére van fordításom, a többivel még nem tudom mi lesz; Zoli felajánlotta, hogy lefordítja, ami nagy segítség lenne.

Egyébként akit megjelöltem forrásnál a fülszövegnél ( kép alatt), Tőle olvastam a cikket mielőtt megnéztem volna és emiatt mertem neki állni egyáltalán - igaz akkor semmit nem értettem az egészből.  De most így visszaolvasva, jó látni, hogy ugyanolyan jó véleménnyel van mint én, csak ő szebben fogalmazta meg :D

2018. október 25., csütörtök

Halloweeni készületeim ♥

Az évnek mindig ezen szakasza az amit a legjobban imádok. Végre szép színekben pompázik a természet, ami a szememnek nagyon kellemes; előkerülhetnek a picit melegebb ruhák és végre nem kell letépni a bőrt is magunkról a forróság miatt, hisz jön a hűvösebb idő, a takaró alatt forró teát szürcsölő, bekuckózós időszakok

Szerintem többen vagyunk így ezzel, hogy az egyik kedvenc időszakunk ez. Most a saját kis őszi szertartásomat osztom meg veletek, amit kb. minden ilyenkor csinálok.
Előkerülnek többek között a kedvenc filmjeim, amik teljesen ráhangolnak a halloweenre. Persze itt most jöhetnek a blabla szövegek, hogy nálunk ilyen nincs, minek ezzel foglalkozni... De ettől még van és sajnálom, hogy nem olyan helyen élek, ahol ez szokás.

Na de visszatérve a filmekre, ezek nekem régi klasszikusok és ha szerintem megkeresném egy régi bejegyzésem, ott is ugyanezek szerepelnének. :D  Bár azért úgy érzem, hogy kerül a listába most új is, hiszen nem csak horror filmeket akarok felsorolni- eléggé vegyes az ízlésem ilyen téren és nem is mindegyik konkrétan halloween témájú, csak valamiért ilyenkor kerülnek elő.

  • Elvira - The Mistress of the Dark ( ez nálam alap nagyon régóta ♥ )
  • Ginger Snaps
  • Hocus Pocus (ez egy régi film, de nekem nagyon tetszik)
  • Halloween Town
  • Addams Family
  • The Craft
  • Tim Burton filmek
  • Crow
  • Trick 'r Treat


Idén sminkkel  is készültünk egy kedves barátnőmmel, aki azzal nevezni is fog egy halloweeni smink versenyre. Sajnos most még nem tehetem közzé mert nem kezdődött el, de lesz róla külön bejegyzés( novemberben), ahol majd szeretnék mindenkit megkérni, hogy segítsen neki a szavazással ;)
Természetesen nem apróztuk el, mert kedves Dani barátom volt a fotós, akinek a munkáját már ismerhetitek (:
Ebben a hónapban voltam újra hosszú idő után ismét körmösnél is, aki nagyon szép és végre stabil körmöket varázsolt nekem. Fotózásra eddig mindig ilyen tip-et használtam (amit meglepő módon halloweeni időszakban vettem évekkel ezelőtt :D ), de ki nem állhatok, mert ha elenged a ragasztó, akkor el is hagytad a körmöt. Ezek végre a saját körmeimen vannak. ♥
Imádom, nagyon hangulatos lett ♥


Most sem maradhat el a vásárlás. Ősz elején már megrohamoztam a boltokat őszi dekorok után kutatva, amik közül volt valamennyi kint, így muszáj volt vennem ♥
Hamar megérkeztek a halloweeni cuccok is, rá pár hétre már természetesen a karácsonyi is (ez nem vicc, tényleg láttam már) :D
Idén nagyon sok halloweeni vackot vásároltam össze és imádom- mindig nagy lázban égek ettől. Lelőhelyek: Auchan, Kik, Obi, Pepco, Müller, Takko (gyerek ruhák), Tesco (gyerek ruhák), Spar / Interspar, és én többre nem emlékszem, hogy hol voltunk még.
Ezt kivételesen én karácsonykor szeretném használni :D 


Hőre alakuló minta, csokik, mécsestartók, díszek,stb. De nem volt kedvem mindent lefotózni.


Illetve itt van pár TAG az előző évekből, ha gondoljátok nézzétek meg ITT (ezt még 2015-ben töltöttem ki, szóval azóta vannak eltérések), ITT( ez még régebbi, egy 2014-es darab :D Te jó ég, azért nem semmi; ilyenkor mindig kicsit égek mostani fejjel ), és ITT (ez viszonylag egész "friss" ha mondhatom rá, mert 2016-os). Ha gondoljátok töltsétek ki.
Őszi színek
Évek óta gyűjtöm az ilyen cuccokat és tartogatom arra az esetre, ha egyszer saját kis helyem lesz. Most ugyan külön vagyok, de még nem saját, így sok mindent továbbra is csak tárolok, hogy ne kelljen kidobni ha esetleg innen tovább megyünk. Viszont egy csomag pókhálót pókokkal csak felhasználtunk ♥  Plusz kapott egy kis hópehely lakú led világítást *-*
A kép annyira nem adja vissza szerintem, de élőben imádom ♥
További képekért látogassatok el az instagram oldalamra vagy a facebook Nekromancica oldalra ♥

2018. szeptember 28., péntek

Filmes élmények - Az apáca

Szeptember 17.- én volt a névnapom, ami pont hétfőre esett, így Zoli az előtte lévő napra vett jegyeket a filmre, mert nagyon kíváncsi voltam rá és rágtam a fülét miatta egy ideje.

Megmondom őszintén, hogy a Démonok között filmek nekem nagyon tetszettek, a hozzájuk készült Annabelle filmek már kevésbé. Féltem attól, hogy ez az apáca téma is beleesik ebbe a sokadik bőr lehúzásos kategóriába, mint ahogy általában ez történik a folytatásos filmekkel.

Kaptunk sok- sok előzetest, lelkes írásokat róla, de végig az volt az érzésem, hogy nagyobb lesz ennek is a füstje mint a lángja :( Így, hogy megnéztem én úgy érzem, hogy beigazolódott a sejtésem, de ettől még nem akarom senki kedvét elvenni.

"A démonok köztünk vannak – van, akinek egy életen át sikerül elkerülnie őket, és van, akinek az a foglalkozása, hogy szembenézzen velük. 1952-ben a napfényes Rómából kis küldöttség érkezik egy isten háta mögötti fogarasföldi kolostorba.
Borzasztó dolgok történtek a szomorú falak között, a klastrom mindig félhomályos, mindig hideg és barátságtalan folyosóin, és a jövevények (egy apáca, egy szerzetes és egy novícius) bízik benne, hogy hamar kiderítik, ki állhat a háttérben, és hazatérhetnek biztonságos, napfényes világukba.
Valami rosszra készültek, de nem ennyire rosszra. Amivel itt találkoznak, az olyan ősi és olyan gonosz, hogy talán még a hit ereje sem elég rá, hogy megóvja őket. Valak ő, az apáca képében megtestesülő démon, a sátán küldötte. "-  forrás

Igazából nem nagyon tudok rá mit mondani. Se rosszat, se jót. A helyszín ahol játszódott nekem nagyon tetszett.  Volt egy eléggé sötét és feszült hangulata, és az a kolostor... Álomszép. Mondtam is Zolinak, hogy tökre megnézném élőben is. Illetve a borító amit a filmhez csináltak, azt imádom, meg az összes illusztrációt amiket a végén lehetett látni.
Volt egy két jelenet ami szintén tetszett, eltalálták.   Spoilerezni fogok.

A sztori nekem kicsit olyan semmilyen volt, híg- ha mondhatom ezt.  Annyira nem adott semmit hozzá a történethez, hogy nincsenek rá szavak.
Annyi a történet, hogy az elején meghal egy öreg apáca(a démon miatt, aki elfoglalta a kastélyt), a másik meg öngyilkos lesz - amit ki akarnak vizsgálni, hogy miért.
Így lép a képbe egy felavatatlan leányzó, aki nem tett még fogadalmat és látomásai vannak; meg egy pap, aki ilyen fura esetekkel foglalkozik, illetve egy srác, aki ott él ahol az egész játszódik és aki megtalálta az öngyilkos apáca hulláját.  Ez az összeállt csapatunk, plusz ugye a démonunk.

Elmennek a kolostorba - aminek szerintem nem néztek utána, vagy nem tudom de furcsálltam, hogy keresnek még itt élő embereket, mikor elvileg ez a két apáca élt csak itt, akik ugye a jelentés szerint meghaltak... Úgyhogy nem értem mit reméltek :D  Vagy már csak én vagyok nagyon gyanakvó, fene tudja. De értitek, a pasi az már régóta foglalkozik különleges ügyekkel- nem hiszem el, hogy nem ennyi év után nem gyanakszik még akkor is ha nem kéne. Logikátlan. Egyébként a fickó jó karakternek tűnt, igazi fasza csávó, csak ez túl hiszékenysége ( mikor a balul sült esetét vetíti ki neki a démon és elhiszi ... azt hittem akkor kifutok a teremből) tette olyan kiábrándítóvá a karaktert.
A csaj meg szintén olyan semmilyen; kapja a kis látomásait néha Máriától, aztán a végén nem képes értelmezni, hanem a pasi jön rá a megoldásra... Mi van? :D
A plakát nagyon tetszik viszont ♥

Próbálkoztak a csavarral is, hogy akkor  átverik a nézőket: úgy tűnt végig, hogy a felavatatlan kiscsajszit akarja ez a lény megszállni (bár lehet így is volt), de végül nem az ő testében jutott ki- muszáj volt így megcsinálni, mert össze kötötték a Démonok között résszel.
A végére persze számíthattunk egy kis boss fight-ra persze, de addig is megjelent a "váljunk szét, hogy több területet tudjunk bejárni" gondolat úgy, hogy csak a vidéki csávónak volt annyi esze, hogy hozzon egy fegyvert magával. Persze tudjuk ez nem sokat ér, de van amire jó. 

Amin elkapott a röhögés, hogy sok volt a felesleges hülyeség:  gondolok itt arra, mikor a kis csajszinak belekarcoltak valami pentagrammot a hátába, de utána így semmi. Azt így minek? Mi a jelentősége? Miért pont pentagrammot? Mi köze annak ehhez az egészhez? A későbbiekben semmi jelentősége nem volt, így szerintem ez a jelenet felesleges volt.
A másik érdekesség, hogy kicsit olyan volt nekem a zsák fejű apácák (?) jelenete, mint a Silent Hill nővérek jelenetei :D Remélem ez nem csak nekünk tűnt fel, de én nem tudtam másra gondolni közben. Főleg ahogy megmozdultak néha, ahogy reagáltak... Pöppet koppintás szagú.

De a legzavaróbb az az volt, hogy  a para jeleneteknél a jumpscare-t úgy oldották meg, hogy felvették a hangerőt. A legnagyobb idiótaság szerintem amit csinálhatnak egy filmben. Lényegében nem a jelenettől ijed meg az ember, hanem mert extra hangos az egész és még az is epilepsziás rohamot kap, aki amúgy nem tenné.
Áh, szóval nagyon el lett ez a része szúrva.
A sztoriból se derül ki sok plusz infó, pedig én nagyon számítottam egy ilyen jó kis nyomozós és titok feltáró részre, de semmi. A idősebb csóka olvas könyvekből és kb. ennyi.

Nem sok mindent tudok róla mondani a továbbiakban, mert nem nagyon hatott meg- és ezt nagyon sajnálom. Csalódás volt, hogy annyit piszkáltam vele Zolit és elpazaroltunk rá ennyi időt és nem beszélve pénzt, ugyanis itt a kedves Fehérváron 2000,- egy retek jegy .....  Ráadásul nem adott semmi jót.
Egyszer megnézni nem rossz, meg kell is főleg ha valaki követi ezt a történet szálat. 
Nem szerettem volna ilyen sokáig húzni az időt sem a megírásával de nem jutottam ide, hogy megcsináljam, meg gondoltam hátha leül egy kicsit és jobban megértem vagy jobban tetszik majd. Nem :D